Ha
megadjuk magunknak azt a kegyelmet, hogy elmerüljünk ebben a bennünk
megszülető csodában,- akkor felébred bennünk az emlékezés, hogy mindez
már nem is ismeretlen, nem is új a számunkra
Lelkünkben megszülető ÚJ Világ
A lelkünkben megszülető ÚJ Világ csapásvonala lassan feltárul előttünk.
Napról napra más emberként tekintünk magunkra, noha környezetünk ebből a változásból még vajmi keveset érzékel.
Lelkünk lassan, de biztosan felszabadul az alól a nyomás alól, amely a külvilágból és tudatalattijából felszabaduló energiák hatására börtönözte be.
Most nagyon fontos a befelé figyelés, az ÖnMAgunkban elmélyülés!
Fontos, hogy magunkban találjuk meg az isteni létezés azt a csodáját, amely megmutatja számunkra, milyen feladatot szükséges felvállalnunk, milyen úton haladjuk tovább, és mi az, amit még mindig el kell engednünk magunkból, mert nem szolgálja felsőbb tudatosságunk értékeit.
ÖnMAgunkba tekintve egy Új Világ, egy ismeretlen világ tárul elénk, noha ennek nyomait a külvilágban még nem igazán fedezhetjük fel. De ha megadjuk magunknak azt a kegyelmet, hogy elmerüljünk ebben a bennünk megszülető csodában,- akkor felébred bennünk az emlékezés, hogy mindez már nem is ismeretlen, nem is új a számunkra, sőt ez a természetes,- mert az Otthon, a bennünk születő Fényvilág rezgése közvetíti számunkra, hogy lelked egyre közelebb kerül ahhoz a valósághoz, amire mindig is vágyott.
Hosszú, nagyon hosszú utat tettél meg idáig, sokszor megbotlottál, már a reményt is feladtad,- de mindig, amikor azt hitted itt a vég, Isten elküldte hozzád egy égi vagy földi Angyalát, aki ráébresztett, hogy nem szabad feladni, van értelme folytatni.
Nyisd meg hát még jobban a szíved, a lelked, és töltsd fel magad a Fény új csodálatos erejével,- próbálj elengedni, átadni minden kétséget, minden benned újra és újra éledő félelmet ennek a csodálatos áramlásnak.
Merd újra a bizalom által megtenni az első lépéseket.
Nem baj ha néha még megbotlasz, ha elbizonytalanodsz, ha fáradt vagy és kiábrándult,- csak tudd és érezd a szívedben, hogy az áramlás már magával visz. Csak ne állj ellen a változásnak, mert biztos helyre érkezel meg általa,- éppen oda, ahol földi küldetésedet a legfőbb szerint beteljesítheted.
Nem kell mást tenned, hogy előhívnod a szívedből a Kegyelem által azt az Istenbe vetett bizalmat, amely egykoron részedet alkotta és vele az EGYSÉGBEN éltél.
Ehhez kérj most erőt, hogy újra bizalmad legyen Istenben,- tudd, hogy bármilyen rosszul is élsz most meg dolgokat, az isteni Kegyelem és Irgalom a legnehezebb időszakon is túlsegít, és hited és ráhagyatkozásod által egy csodálatosan ÚJ, az eddiginél merőben más élet felé terel. De mindez nem fog magadtól az öledbe hullni, sokat,- nagyon sokat kell tenned érte,- hinned kell magadban és Istenben!
És nemcsak hinned, hanem tudnod kell, hogy Isten megadja számodra azt a csodát amire vágysz. A saját teremtésedet viszont magadért neked kell hozzátenned.
A múltban tett fogadalom és fájdalomminták feloldása:
- Kérem a Kegyelem és az Irgalom Angyalait, hogy Fényükkel oldják fel a testemben lerakódott fájdalomminták hatásait, mindazt, ami már fizikai szintre leképeződött és megjelent betegség formájában a testemben.
- Kérem oldjanak fel minden ehhez kapcsolódó mintát, fogadalmat, esküt és vállalást, amit a múltban kötöttem és a jelenemre hatással van,- szenvedéssel, áldozattal, küszködéssel jár.
Minősítsék át, emeljék a Fénybe, és az Új Energiában megtisztulva, új tartalmat nyerve szolgáljon engem, hogy már én is tudatosan szolgálhassak vele.
- Elengedem a fájdalmat, elengedem a múltat, csak az újat teremtem.
Kérem az Angyali Erőket, hogy segítsenek hozzá engem!
Ámen!
Így legyen, így van!
Áldás!
Írta: ÁhimRé/CsillagFény
Feketéné Lendvai Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése