HANGOLÓDÁS A JOBB MINŐSÉGŰ ÉLETRE - Mit üzennek a csillagok?

 

 Csillagüzenetek

 Részlet

 http://www.csillagkincs.comoj.com

2013. március 14-én délelőtt egyre borúsabb fellegek kezdték ellepni országunk légterét, és egyre nagyobb cseppekben esett az eső. Kora délutánra havazásba váltott át. Egyre vastagabb hótakaró fedte a tájat. A fák ágai fehér hópaplant kaptak. A léptek alatt puhán, frissen roppant a hó. Amerre a szem ellátott, mindenütt fehéren csillogó hólepel tárult a csodálkozó szemlélődő elé. Március közepén ilyen természeti képet Magyarországon ember fia még nem látott emberemlékezet óta. A hideg fokozatosan nőtt, és egyre csípősebbé, fagyosabbá vált a levegő. 15-re virradó éjszaka pedig orkánerejű hóvihar keletkezett. 14-én sokan indultak útnak ünnepre készülődő hangulatban abban a hitben, hogy a tavasz várja őket. Megdöbbenve tapasztalták, hogy hosszú időre dermesztő hideg és hó fogságába kerültek.

Amikor bármilyen természeti jelenség nem a saját időszakában jön, az mindig valamilyen üzenetet hordoz magában. Mindig érdemes elgondolkodni rajta, és érdemes a mélyére nézni. A hó a víz megdermedt, megkeményedett formája. A víz az érzelmek hordozója. A szél a szellemiség, a gondolatok megjelenítője. Ilyenkor azt érdemes megvizsgálni, hogy milyen érzelmek dermedtek meg bennünk, milyen gondolatmintákat érdemes kisöpörnünk magunkból. Mi az, ami idejétmúlt, ami „meghalt” bennünk, és mi mégis tovább akarjuk cipelni, tovább akarjuk hurcolni a megfagyott, megdermedt gondolatainkat, érzelmeinket. (Tél a halál, elmúlás szimbóluma)

Ez a szokatlan természeti állapot a lelkünkben való elmélyedésre és a visszatekintésre ösztönözött valamennyiünket. Még azokat is, akik nem élték át személyesen ezt a helyzetet. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy valamit összegeznünk kell magunkban, valamit le kell zárnunk, valaminek eljött a befejezése, itt a vége, mert valami már réges-régen az idejét múlta.

Pontosan ugyanezt üzenik a csillagképek is. A Nap, vagyis a cselekvő én a Halak csillagkép visszaúszó fejénél látható. Fej a szellemiség. Azt mutatja, hogy érdemes átvizsgálnunk a múltunkat, érdemes rálátnunk arra, hogy milyen érzelmeket cipelünk még mindig magunkkal. Mik azok a gondolatminták, amik már régen nem szolgálnak minket, amik már nincsenek, nem lehetnek a javunkra. Az életünkben lezárult egy régi, idejétmúlt korszak, az új pedig még nem bontakozott, nem bontakozhatott ki. Mivel még csak érezzük, sejtjük, hogy közeleg valami jó, de fogalmunk sincs róla, hogy az hogyan fog megnyilvánulni, kibontakozni, ezért aggódunk, félünk. Teljes szívünkkel kívánjuk a közeledő új életformát, azonban mivel ez az új még ismeretlen a számunkra, nem igazán tudjuk kezelni. A tudatunk megszokta a régit. Azt ismerjük, megszoktuk, abban tudtunk működni. A tudatunk szeret tervezni, szereti előre látni a jövőt. Most azonban olyan körülmények közé kerültünk, amilyenben nem lehet előre tervezni, nem lehet kiszámítani a jövőt. Az átalakulási folyamatok idején mindig káosszal, zűrzavarral találjuk szembe magunkat. A lelkiségünk áhítozik a boldogság, a bőség után. A tudatunk azonban még mindig leragadt a kiszámítható, előre tervezhető történéseknél. Azonban a múltbéli, előre tervezhető, kiszámítható történések mégsem szolgálták a javunkat, mert megosztottsághoz, elszegényedéshez vezettek, mégis megszokásból ragaszkodtunk, kötődtünk hozzájuk. Tapasztalatból tudom, hogy sokan hihetetlennek tartják azt, hogy mi magunk befolyásolunk minden történést. Bármi, ami körülvesz minket, az belőlünk indul ki, mi teremtjük magunknak. Meghökkentőnek tűnhet, azonban mégis így van, hogy tudatunkkal az időjárást is képesek vagyunk befolyásolni. Ami bennünk, a lelkünk mélyén lezajlik, az tud megjelenni a külső világunkban is. Mivel a mostani helyzetünkben nem tudjuk, merre és hogyan induljunk el, ezért káoszosak az érzelmeink, gondolataink. Tömegesen éljük meg önmagukon belül a káoszt, zűrzavart. Ennek pedig az a következménye, hogy egy idő után a természet is a káoszt, zűrzavart fogja tükrözni felénk. Ez a tavaszi zimankó és hóvihar a befagyott, idejétmúlt érzelmeink, gondolatmintáink lezárására, befejezésére hívja fel a figyelmünket. A Halak üzenete is valaminek az összegzéséről, lezárásáról, befejezéséről szól.

A tavasz elején beállt téli zimankó és a semmiből jött orkán erejű vihar a múlthoz kötődő elavult, idejétmúlt gondolatmintáinkat, görcsös ragaszkodásainkat igyekezett kitisztítani, kisöpörni belőlünk azért, hogy helye legyen az új, a békésebb érzelmeknek, békésebb gondolatoknak. A fagyba, hófúvásba ragadt emberek sokaságának megmutatta, hogy milyen a szükségben megnyilvánuló önzetlen segítségnyújtás. Megmutatta, hogy istenre és az önzetlen emberek segítségnyújtására mindig lehet számítani. A későbbiekben erre a segítségnyújtásra érdemes fókuszálni, erre emlékezni, mert ebben van benne az igazi tanítás, ebben van az erő, ez emel fel bennünket. A közeledő új energiában nincs helye a régi fájdalmak dédelgetésének, sérelmek őrizgetésének, azokat érdemes mind elengedni. Érdemes elengednünk a lelkünk mélyén meglapuló fájdalmat, elégedetlenséget, dühöt, haragot, indulatot, stb. Amikor az elengedésünk valódi, akkor tud belépni, akkor tud megnyilvánulni a jobb minőségű élet. Ez ahhoz hasonlatos, mint amikor egy pohár tele van sárral. Nem tudjuk addig tiszta vízzel feltölteni, amíg a sarat teljesen ki nem takarítottuk, ki nem tisztogattuk belőle. Ha pedig félig piszkos poharat töltünk fel tiszta vízzel, akkor zavaros, káoszos lesz a végeredmény. Ugyanígy történik ez az életben is. Nem tud addig megnyilvánulni a harmonikus kapcsolat, a béke, a jómód, amíg az érzelmeink és a gondolataink telis tele vannak sérelmekkel, fájó érzésekkel, múlt emlékeiből származó szegénységtudattal. Éppen ezért a saját érzelemvilágunkat, gondolatmenetünket is érdemes olyan aprólékosan és gondosan kitakarítanunk, - e sorok íróját is beleértve - ahogy a poharat is gondosan megtisztogatjuk azért, hogy újra tiszta vizet ihassunk belőle. Amikor a lelkünk mélyéből alaposan, gondosan kitakarítottuk a negatív érzelmeket, utána tudjuk a kiürült állapot helyébe betölteni az örömöérzést, a boldogságot, a jólét tudatát. Amikor ez már megtörtént, akkor tudunk hálásak lenni mindenért amink már van, és szívből tudunk már örülni a természet szépségeinek is. A nyíló virágnak, a madárdalnak, a pillangó röptének, a felhők mozgásának, a lélegzés örömének stb. Amikor erre egyre többen válunk képesekké, már szinte automatikusan elkezdődik az emberek között az igazi összefogás, az egységesítés, megszűnik az elkülönültség azért, mert már a tudatunkban is megszűnik létezni az elkülönültség. Rájövünk arra, hogy minden együtt vagyunk egyek. Az egységérzet, a hála, mások feltétel nélküli szeretete idővel bevonzza a harmonikusan működő kapcsolatokat és a jómódban való dúskálást is. Véssük jól az eszünkbe, hogy a magyar népmesék tejben-vajban fürdő Kánaánja a Kárpát-medence volt. Újra azzá válhat, amennyiben jól élünk a lehetőségeinkkel, jól értelmezzük a természet üzeneteit, és helyesen használjuk fel a mindennapjainkban.

ÁLDÁS KÍSÉR MINKET AZ ÚTON!!!

Bővebben:
http://www.csillagkincs.comoj.com/index.php/csillaguzenetek