Butábban csináljuk, mint az őseink. Lásd lent. /DK
Az Élőlánc Magyarországért álláspontja a dunai árvíz nyomán kialakult helyzetről
Az Élőlánc Magyarországért megdöbbenéssel tapasztalja, hogy a
vízierőművek és vízlépcsők építésében érdekeltek a Duna mostani árvizét
is saját malmukra próbálják hajtani. Teszik ezt azzal az indoklással,
hogy a hasonló méretű árvizeket hatékonyan csak a vízlépcsőrendszerek
képesek sikerrel mederben tartani. Minthogy ez az érvelés alapjaiban
hibás, ráadásul a mögöttes szemlélet is idejét múlt, ezért szükségesnek
látjuk a következőket megállapítani:
1. A Duna áradásának kezelése során a
vízügy nem használta ki mindazon természetadta lehetőségeket, amelyek a
vízszint csökkentését tették volna lehetővé. Így például az Ercsi és
Kulcs között elterülő, a 6-os út töltése és a Duna által határolt
ártérnek csupán egy részét foglalta el a megáradt folyó, az Adonytól
délre eső terület nagy része azonban száraz volt. Ugyancsak vízmentes
volt a régi Váli-víz töltésekkel határolt mederszakasza is. Minthogy
részletes felmérést nem végeztünk a hazai teljes Duna-szakaszon, ezért
ezek alapján csak feltételezhető, hogy a természetes ártér más, hasonló
adottságú szakaszainak egy részét sem vette igénybe a vízgazdálkodó az
árvíz levezénylése során.
2. A Duna természetes árterének
számottevő része ma ármentett területen, a töltések folyótól távoli
oldalán találhatóak (Ilyen például a Szigetköz túlnyomó része, vagy az
Ercsi-Iváncsa-Kulcs közti öblözet) . Ha ezeket a hasonló méretű árvizek
során felhasználnánk a víz visszatartására és szétterítésére, akkor az
árvíz mérete jelentősen csökkenthető lenne mindenféle drága és
kockázatos mellékhatásokkal terhes beruházások nélkül is, ráadásul a
természetes folyamatokhoz is sokkal közelebb állna. Ehhez semmiféle
vízlépcső nem szükséges, csupán olyan műtárgyak és esetleg védművek,
amelyeken keresztül szabályozott módon lehet a vizet egy adott területre
be- és kiengedni.
Fenti tények alapján megállapítható,
hogy még a jelenlegi árvízvédelmi létesítmények felhasználásával is
jelentősen csökkenthető lett volna az árvíz mértéke, továbbá, hogy a
természetes ártér igénybevételével további, sokkal jelentősebb
csökkentés lenne elérhető minimális beruházásokkal, amelyek ugyanakkor
az EU víz keretirányelvében foglaltaknak és a Vásárhelyi tervben foglalt
elveknek is sokkal inkább megfelelnek. Ebből következik, hogy az
árvizek kezelésében nem csak a vízlépcsők, hanem a természetet sokkal
jobban utánzó és megjósolhatatlan káros mellékhatásoktól mentes
megoldások is hatékonyak lehetnek. Ráaádásul utóbbiak sokkal kisebb
költséggel járnak, emellett egyéb káros hatásuk – az érintett
területeken folyó mezőgazdasági tevékenységek átrendeződésétől
eltekintve – alig van, kedvező hatásaik pedig a környező területek
talajvíz háztartására illetve az esetleges vizvisszatartás következtében
a mikroklímára és az öntözési lehetőségekre és ezen keresztül a
társadalomra tekintettel szinte felsorolhatatlanok.
3. Ugyancsak nem hagyhatjuk szó nélkül
azt a tényt sem, hogy az árvíz súlyosságának megítélésében több helyszín
is alaptalanul kapott helyet. Kisapostag esetében a megvédett
ingatlanok legnagyobb része hétvégi ház, illetve abból később
átalakított lakóház, amelyeket eredetileg is legkevesebb 1,5 méteres
lábakra kellett építeni – mivel ártérre épültek. Valamivel más a helyzet
a budai Római parton, ahol valóban lakóházak épültek lábak nélkül –
szintén ártérre, ráadásul számtalan esetben engedély nélkül (legföljebb a
nálunk meghonosodott gyakorlat alapján utólag szereztek be hozzá
engedélyt a tulajdonosok). Erről azonban manapság nem illik beszélni. Az
árvíz elleni védekezés ezen a két helyen gyakorlatilag tehát azért
folyt, hogy a folyó még a saját természetes árterét se önthesse el.
Úgy véljük, hogy aki ártérre épít
ingatlant, az felnőtt ember, aki jól tudja, mit cselekszik és annak mi a
lehetséges következménye. Normális országban az ártérben található
ingatlanokért kizárólag a saját tulajdonosaik felelősek, az állam, a
közösség ott nem fordít közpénzt és közmunkát a védekezésre, a
biztosítók árvíz ellen biztosítást pedig nem kötnek (Csak zárójelben:
nálunk is így van ez például Szegeden a Tiszaparton, ahol az ártéri
vityillókat és két halászcsárdát is minden évben elönt a víz, mégsem
rohan a fél ország megvédeni azokat az árvíztől – mivel az ártéren
vannak).
Ezek alapján kijelenthető, hogy a
mostani árvíz súlyosságát jelentősen torzítják a fenti és a még esetleg
előfordult hasonló esetek, amelyek nem a Duna, hanem az emberi mulasztás
vagy hanyagság számlájára írandók. A valós (nem a médiában bemutatott)
helyzet korántsem olyan drámai, mint ahogy azt a média sugallta (ez az
árvíz korántsem az eddigi legnagyobb árvíz volt a Dunán, amint azt a
Budapest számos pontján található vízállás jelek is mutatják).
Mindezek alapján az Élőlánc
Magyarországért szakmailag teljesen megalapozatlannak, ökológiailag
elfogadhatatlannak, gazdaságilag értelmetlennek tartja a vízlépcsők
megépítésének már a puszta felvetését is.
Végezetül hálánk és elismerésünk annak a
sok ezer tűzoltónak, vízügyi szakembernek és önkéntesnek, aki nem
kímélve magukat álltak helyt a gáton, és sok esetben az értelmetlen
feladatokat is odaadóan teljesítették, miközben hidegvérüket,
nyugalmukat és jókedvüket is meg tudták tartani. Legyenek ők az
összefogás, a közös tenni akarás igazi példái.
[Forrás: elolanc.hu]
Megjegyzés: Az ősi magyar vízgazdálkodást kell visszahozni / DK
http://szepjovot.blogspot.hu/2013/06/arviz-szatirikus-humor-az-arpad-korba.html
[Forrás: elolanc.hu]
Megjegyzés: Az ősi magyar vízgazdálkodást kell visszahozni / DK
http://szepjovot.blogspot.hu/2013/06/arviz-szatirikus-humor-az-arpad-korba.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése