A pápa arról beszélt, hogy szükség van arra, hogy találkozzunk egymással
valahol, egy közös alapon. "Ez a parancsolat mindenkinek, hogy tegyen
jót, és azt hiszem ez egy csodálatos út a béke felé. Ha mi mindannyian
megtesszük a magunk részét, és jót teszünk másokkal, ha találkozunk ott,
és lassan, óvatosan, apránként megyünk, akkor létrehozzuk a
találkozásnak ezt a kultúráját: Nagyon nagy szükségünk van erre."
Ferenc Pápa:
Az ateistákkal minden rendben van!
Az új pápa a "kultúrák találkozására" szólít fel - és emlékezteti a Katolikusokat a szeretet fontosságára.
Valószínűleg nem sokat jelent a világ ateistáinak, de Ferenc Pápa az ő oldalukon áll. Ez egy jó dolog mindannyiunk számára.
Május 22-i Vatikáni Rádióban elhangzott üzenetében az új pápa azzal különböztette meg magát, hogy a toleranciára való felhívás és a támogató üzenet mellett csodálatra hívott fel a hitetlenek felé.
Természetes, hogy az az ember, akinek feladata, hogy vezesse a világ legnagyobb Keresztény hitét, egy Jézus központú üzenettel jön a nyájához. De ő ezt egy bíztató irányba vitte el. Az üzenetben Ferenc úgy minősítette az apostolokat, hogy egy "kicsit intoleránsak", és azt mondta: "Mindannyiunknak ez a parancsolat van a szívünkben: Tegyünk jót, és ne tegyünk gonoszat. Mindannyian. 'De Atyám! Ez nem Katolikus! Nem tud jót tenni' De igen, tud jót tenni. Igen, képes rá. Muszáj neki. Nem lehet: muszáj."
A pápa arról beszélt, hogy szükség van arra, hogy találkozzunk egymással valahol, egy közös alapon. "Ez a parancsolat mindenkinek, hogy tegyen jót, és azt hiszem ez egy csodálatos út a béke felé. Ha mi mindannyian megtesszük a magunk részét, és jót teszünk másokkal, ha találkozunk ott, és lassan, óvatosan, apránként megyünk, akkor létrehozzuk a találkozásnak ezt a kultúráját: Nagyon nagy szükségünk van erre. 'De nem hiszek Atyám, én ateista vagyok!' De tegyél jót: ott fogunk egymással találkozni." Ez egy mélyebb megerősítése volt márciusi megjegyzésének, amikor kijelentette, hogy a hívők és az ateisták "értékes szövetségesek lehetnek..., hogy megvédjék az emberi méltóságot a népek békés együttélésének épületében, a teremtés gondos megóvása érdekében."
Ez egy olyan üzenet, mely jelentősen eltér a Katolicizmus "Mi vagyunk az
elsők!" dogmájától. Hat évvel ezelőtt a Vatikán újra megerősítette
álláspontját, hogy bár lehetnek a "megszentelődésnek és az igazságnak
elemei" más vallásokban is, "a kegyelem teljességét és igazságát... a
Katolikus Egyházra bízták." Más szavakkal, éppencsak elmaradsz a sikeres
végkimeneteltől, de mégsem kapsz semmit az erőfeszítéseidért.
A pápa persze nem tért ki a nem hívők világára prédikációjában, nem próbálta őket megnyerni. Ehelyett arról beszélt Katolikusainak, hogy miért fontos a kívülállókkal való kapcsolat. Ez egy nagyon fontos üzenet a Katolikusoknak, hogy meghallják. Ez nem az igazságról, hanem a szeretetről szól. Ez egy szükséges fogalom, melyet újra és újra ki kell fejezni egy olyan világban, melyben a virginiai republikánus kormányzójelölt azzal igazolja visszataszító gyűlöletbeszédét a melegek és leszbikusok ellen, hogy "Én Keresztény vagyok, nem ezért utálok bárkit, hanem mert vannak vallásos értékeim, melyek számítanak nekem." Ugyanazon a héten, amikor az ateisták itt Amerikában kiléptek a reflektrofénybe saját üzenetükkel, az élni és élni hagyni toleranciájával, kimondottan üdítő, hogy egy hasonló üzenetet kaptak a világ legnagyobb Keresztényétől.
Sok olyan ateista van, aki nem kétséges, hogy a pápai üzenetet egy csipet sóval vagy akár egy sima megvetéssel fogadja. Az utolsó dolog, amire valakinek esetleg szüksége lehet, aki nem hisz a mennyországban, valami fickó egy vicces kalapban, aki azt mondja neki, hogy ő amúgy is oké Isten szemében. De bármit is hiszünk vagy nem hiszünk, azt elmondhatjuk, hogy ez az ember rájött valamire, amikor a "kultúrák találkozásáról" beszél.
Ferenc megjegyzi, hogy az apostolok "az igazsággal való rendelkezés elképzelésétől elzárva" voltak, ami egy arrogáns bizonyosság, mely fölött jelenleg nincs egyetlen csoportnak sem monopóliuma. Ahol egymásra találunk, az a különbségeink ellenére gyakorolt tolerancia, és ebben megtaláljuk egységes értékeinket is. "Jót tenni, - mondja Ferenc, nem hit kérdése."
Ez nem azt jelenti a hívőknek, hogy a hit nem számít. Nem az egyházhoz tartozás ment meg minket. Hanem az egymáshoz tartozás.
salon
Valószínűleg nem sokat jelent a világ ateistáinak, de Ferenc Pápa az ő oldalukon áll. Ez egy jó dolog mindannyiunk számára.Május 22-i Vatikáni Rádióban elhangzott üzenetében az új pápa azzal különböztette meg magát, hogy a toleranciára való felhívás és a támogató üzenet mellett csodálatra hívott fel a hitetlenek felé.
Természetes, hogy az az ember, akinek feladata, hogy vezesse a világ legnagyobb Keresztény hitét, egy Jézus központú üzenettel jön a nyájához. De ő ezt egy bíztató irányba vitte el. Az üzenetben Ferenc úgy minősítette az apostolokat, hogy egy "kicsit intoleránsak", és azt mondta: "Mindannyiunknak ez a parancsolat van a szívünkben: Tegyünk jót, és ne tegyünk gonoszat. Mindannyian. 'De Atyám! Ez nem Katolikus! Nem tud jót tenni' De igen, tud jót tenni. Igen, képes rá. Muszáj neki. Nem lehet: muszáj."
A pápa arról beszélt, hogy szükség van arra, hogy találkozzunk egymással valahol, egy közös alapon. "Ez a parancsolat mindenkinek, hogy tegyen jót, és azt hiszem ez egy csodálatos út a béke felé. Ha mi mindannyian megtesszük a magunk részét, és jót teszünk másokkal, ha találkozunk ott, és lassan, óvatosan, apránként megyünk, akkor létrehozzuk a találkozásnak ezt a kultúráját: Nagyon nagy szükségünk van erre. 'De nem hiszek Atyám, én ateista vagyok!' De tegyél jót: ott fogunk egymással találkozni." Ez egy mélyebb megerősítése volt márciusi megjegyzésének, amikor kijelentette, hogy a hívők és az ateisták "értékes szövetségesek lehetnek..., hogy megvédjék az emberi méltóságot a népek békés együttélésének épületében, a teremtés gondos megóvása érdekében."
A pápa persze nem tért ki a nem hívők világára prédikációjában, nem próbálta őket megnyerni. Ehelyett arról beszélt Katolikusainak, hogy miért fontos a kívülállókkal való kapcsolat. Ez egy nagyon fontos üzenet a Katolikusoknak, hogy meghallják. Ez nem az igazságról, hanem a szeretetről szól. Ez egy szükséges fogalom, melyet újra és újra ki kell fejezni egy olyan világban, melyben a virginiai republikánus kormányzójelölt azzal igazolja visszataszító gyűlöletbeszédét a melegek és leszbikusok ellen, hogy "Én Keresztény vagyok, nem ezért utálok bárkit, hanem mert vannak vallásos értékeim, melyek számítanak nekem." Ugyanazon a héten, amikor az ateisták itt Amerikában kiléptek a reflektrofénybe saját üzenetükkel, az élni és élni hagyni toleranciájával, kimondottan üdítő, hogy egy hasonló üzenetet kaptak a világ legnagyobb Keresztényétől.
Sok olyan ateista van, aki nem kétséges, hogy a pápai üzenetet egy csipet sóval vagy akár egy sima megvetéssel fogadja. Az utolsó dolog, amire valakinek esetleg szüksége lehet, aki nem hisz a mennyországban, valami fickó egy vicces kalapban, aki azt mondja neki, hogy ő amúgy is oké Isten szemében. De bármit is hiszünk vagy nem hiszünk, azt elmondhatjuk, hogy ez az ember rájött valamire, amikor a "kultúrák találkozásáról" beszél.
Ferenc megjegyzi, hogy az apostolok "az igazsággal való rendelkezés elképzelésétől elzárva" voltak, ami egy arrogáns bizonyosság, mely fölött jelenleg nincs egyetlen csoportnak sem monopóliuma. Ahol egymásra találunk, az a különbségeink ellenére gyakorolt tolerancia, és ebben megtaláljuk egységes értékeinket is. "Jót tenni, - mondja Ferenc, nem hit kérdése."
Ez nem azt jelenti a hívőknek, hogy a hit nem számít. Nem az egyházhoz tartozás ment meg minket. Hanem az egymáshoz tartozás.
salon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése