A ti szerepetek átrepülni a falakon - Aisha 04.25.

 

Aisha TK 303 – 2013. április 25.

A hullámok már rég ideértek, de még mindig vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, egyáltalán semmi sem történik. A port rugdossák, és arra panaszkodnak, hogy minden mozdulatlan. Valóban így van? Arra ösztönzünk benneteket, hogy nézzetek körül és tekintsetek a mindenfele bezúduló energiákra. Ne csupán a hasonszőrű emberek szívébe, hanem távolabb is. A világotok ugyanis kezd túllépni azon, amit a köztudat felső korlátnak vélt. Felső korlát azoknak, akik nem annyira "nyitottak" az új üzenetekre. Ugyanis ők is előrefele mozognak, még ha ezt nehéz is észrevenni, mégis történik, minden egyes nap folyamán.

Az üzenet tehát a régi. Ne feledjétek el a szándékotokat a megfelelő irányba összpontosítani, akkor ugyanis valóban láthatjátok az eredményeket. Nem azért mert ti hozzátok létre ezeket az eredményeket, hanem mert ti is korlátozva tudtátok felismerni a fény hatásait. Hiszen évezredeken át arra voltatok kényszerítve, hogy a mindenfelől körbevevő falat bámuljatok, most viszont amikor ez az áthatolhatatlan fal sok helyen ledőlt, sokan még mindig kitartóan a megmaradt romokat bámuljátok, mintha mi sem történt volna. Kétségbeesve érzitek magatokat, úgy gondoljátok, mindez a munka hiábavaló volt. Ha viszont hajlandóak vagytok a figyelmeteket más helyre összpontosítani, és sok esetben csak néhány centiről van szó, ti is megláthatjátok, hogy ami valaha áthatolhatatlan erődítmény volt, ma már sok helyen ki van lyuggatva. Ti is tudtok olyan helyet találni, ahol könnyű átlépni a romokat és társulni a külvilághoz.

Nem azért mondjuk ezt, hogy lehordjunk benneteket, csak emlékeztetni szeretnénk, hogy bizonyos értelemben már jobb helyzetben vagytok most is, mint amit valaha jövőnek képzeltetek el. Ez mindig úgy működik, hogy a megfigyelő szemei határozzák meg a "valóságot". Amennyiben úgy döntötök, hogy még mindig a falat bámuljátok, akkor a fal jó sokáig rabul fog ejteni benneteket. Viszont, ha úgy döntötök, hogy megváltoztatjátok a figyelmetek helyét, hogy kiszaladtok és csatlakoztok azokhoz a szabad lelkekhez, akik a szabadság édes levegőjét lélegzik, akkor a valóságotok követni fogja ezt. Figyeljetek oda mihez kötitek magatokat, hiszen a ragasztó nagyon erős. Engedjétek meg magatoknak azt a szabadságot, hogy egy fényesebb világhoz kötitek magatokat, ugyanis ez a világ már létezik, és napról-napra egyre fényesebbe válik.

A falak nem fognak gyorsabban ledőlni attól, hogy ütitek őket és a teljes erőtöket rájuk összpontosítjátok. Ezek a falak abban a pillanatban ledőlnek, ahogy kiléptek mögülük. Adjátok meg hát magatoknak ezt a szabadságot, hiszen ha továbbra is mögöttük maradtok, azzal csak erősítitek őket, ez pedig sem nektek, sem a többi embernek nem segít. Azért vagytok itt, hogy áttörjétek a falat, azáltal hogy elengeditek a félelmet, amely a falak közé korlátozott benneteket, ezt pedig csak úgy tudjátok elérni, ha elengeditek a figyelmeteket a falakról. Engedjétek el hát azt a gondolatot, hogy ti faltörő kosok vagytok. Nem ez a szerepetek, a ti szerepetek az, hogy átrepüljetek ezeken a falakon a gyönyörű szabadság-szárnyaitokkal. Amint elhagyjátok a földet, ezek a régi falak leomlanak. Csak így tudjátok biztosítani azt, hogy a régi börtön ne létezzen tovább annál, mint ameddig léteznie kell.

Könnyű rábólintani ezekre az elvekre, de mint megbizonyosodhattatok róla, az hogy rábízzátok magatokat a szárnyaitokra és az, hogy átlepjetek mindezen egy egész más dolog.

 

Ne várjatok sokáig, különben lemaradtok a mókáról. Amint odaértek a másik oldalra sok szeretet és nevetés vesz körül benneteket, el is felejtitek azonnal a hosszú börtönéveket. A memóriátok tisztára törlődik, többet nem pazaroltok egyetlen gondolatot sem arra, hogy: "mi lenne ha" vagy "miért tettem azt" illetve "miért nem történt előbb".

Akkor újrakezdtek mindent, az energiátokat a teremtésre fogjátok összpontosítani, nem pedig a szomorkodásra.

Ilyen az, amikor új lappal kezdtek, a Világegyetem összes színe ott lesz, amelyből választhattok, és megfesthetitek az első képeteket arról az életről, amelyet el is kezdtek élni.

Fordította: Tom Fodor