Lassú íz partot mos... a 2004-ben megjelent cikket ma már fel merem tenni a blogra. Bár még így is sokan fognak rajta megütközni, vagy megbotránkozni. Pedig az emberiség felemelkedése a testünk és emésztésünk átalakulásával is jár. Egyre tisztább és magasabb rezgésű ételek szükségesek tudatunk fejlődéséhez. Ezért nő rohamléptekben a vegánok száma világszerte. Élő példa vagyok én is, mert már régóta nem fogyasztok húst, de egy éve tejet és tejterméket sem, mert beteg leszek tőle. /DK
Szerző: Szendi Gábor, megjelent: Internet Kalauz 2004 szeptember 34-37.
Mérgező italunk a tej
Elöljáróban,
mert több, részben jogos megjegyzést kaptam. A cikkben idézem Jane
Heimlich, a "What your doctor won't tell you" szerzője által írt
előszóból, hogy "Your glass of milk, even low fat, is awash in fat (the
equivalent of three slices of bacon)...". Kétségtelen, hogy glass
poharat is, üveget is jelent, valószínűleg az "üveg" fordítás a
mennyiségi viszonyok miatt helyesebb, ezt tehát javítottam a cikkben.
Viszont
a javítás után is fennáll, hogy a mondatot nem én állítom, hanem
idézem! További fontos észrevétel a koleszterin ügy.
Koleszterinkérdésben, akárcsak bárki más, én is a megtévesztettek közé
tartoztam. A koleszterinhipotézis meggyőződésem szerint megdőlt, ezt
összefoglaltam egy másik cikkemben (lásd. menü). Ebben a cikkben mégsem
javítom ki az erre vonatkozó soraimat, mert egy cikk utólagos átírása
nem szokás, így hiteles. Ha 2004-ben még ezt nem tudtam, visszamenőleg
nem játszom azt, hogy én már úgy születtem, hogy tudtam. Ennek a
szájtnak a szellemiségének a lényege, hogyan dőlnek meg bennem, és
némely értő olvasómban sok évtizedes mítoszok. Aki persze ragaszkodik
hozzájuk, szíve joga.
Egy másik megjegyzés:
sokan hiányolják a szakhivatkozásokat. Ez egy magazin cikk. Nem szokás a
szerzőtől számon kérni szakcikkeket. De most formabontón a cikk végére
illesztem az annak idején fiatalok által olvasott Internet Kalauzba
kigyűjtött, közérthető hivatkozásokat. Aki ennél tudományosabb
bizonyítékokat kíván, bátran keressen rá az Internet tudományos
adatbázisaiban. Én annak idején ellenőriztem a főbb állításokat, és
vállalom értük a felelősséget.
Az
emberek fejében sok kedves emlék él a vasárnapi habos kakaóról, a
tejeskávéba lógatott kifliről, a nagymama madártejéről, amelyen
jéghegyként úszkáltak a tojásfehérje habgaluskák. Emlékszem, ahogy
Ibolya tehén befordult az utcánkba, kitártuk neki a kaput és beballagott
az istállóba a helyére. Emlékszem a frissen fejt meleg, habos tej
varázsára, amit nagymamám öntött a bögrémbe. Nemzedékek nőttek fel úgy,
hogy a tej: élet, erő, egészség. "Tejet minden
gyermeknek" hirdetik a politikai programok, az anyukák agyába
döngölőgéppel verik bele, hogy gyerekeik nem fognak felnőni, csontjaik
csenevész pálcikák maradnak, fogaik szétmálnak az első harapástól, ha
nem kapnak elég tejet. Orvosok, védőnők, diétás magazinok, és egyáltalán
mindenki úgy gondolja, a legjobb, amit tehetünk önmagunkkal és
gyermekeinkkel, ha vedeljük a tejet.
Kicsit
más hangot üt meg Jane Heimlich, a "Tej: halálos méreg" című könyv
előszavában: "Talán nem akarná meghallani, de amit egész életében
mondtak Önnek a tejről, az nyilvánvaló hazugság. Az Ön üveg teje, még az
alacsony zsírtartalmú is, tocsog a zsírban (ami megegyezik három szelet
szalonna zsírtartalmával), a koleszterinben, az antibiotikumokban, a
baktériumokban és - a legkevésbé gusztusos összetevőben - a gennyben."
Indításnak hatásos, de vajon Jane Heimlich, és a könyv írója, Robert
Cohen megőrültek? Vagy mi estünk áldozatául egy jó nagy hiedelemnek, a
tejlobby meg röhög a markába? Na ez az, aminek mi itt most utánajárunk.
Tartalom:
- A gyermek és a tej
- A gyermek és a cukorbetegség
- A tej és a rák
- A csontok és a tej
- A tej és a szívbetegség
- A tej és az ember
Kezdjük
kronológiai sorrendbe, már csak azért is, hogy még időben kitéphessük
gyermekünk szájából a cumis üveget, és ha meghánytatni nem is kell,
erősen fontolóra vegyük, adjunk-e neki tejet még életében és ha igen,
milyen formában.
Gyermek,
tejből készült cicabajusszal. Nagyon cuki reklám, egyenest az anyukák
szíve közepébe, de közben ez a gyermek esetleg máris alattomos kór
áldozata.
Hol
volt, hol nem volt, élt egyszer három japán kutató, akik újszülött
kismajmokat neveltek fel tejporból készült tápszerrel. Ez a három japcsi
gonosz volt, vagy csak kíváncsi, nem tudjuk, de a tápszerben
lecsökkentették a fehérjetartalmat és megnövelték a tejcukor tartalmat, s
ettől a kismajmok a későbbiek során az emberi autizmus
vonásait kezdték mutatni, nevezetesen játék és szociális élet helyett
sztereotip mozgásokat végeztek, félelmet és agresszivitást mutattak
normál helyzetekben is, fejüket ütögették, stb. Ők voltak az Esőember
majom változatai, csak értük nem jött el Tom Cruise, hogy visszahódítsa
számukra az Életet. A kutatók néhány kismajom boldogtalansága árán
írhattak egy cikket, hogy a fehérjehiányos táplálkozás fejlődési
visszamaradottságot okoz. Igaz, elég lett volna csak Afrikába elutazni,
de a tudomány már csak ilyen, kellenek az áldozatok.
A
későbbiek során más kutatók azonban arra kezdtek gyanakodni, hogy talán
nem egyszerűen a fehérjehiány, hanem a tejcukor-többlet lehet a
probléma. Kiderült, hogy az emberi bélrendszerben két tejvadász
baktériumtörzs tanyázik, az egyik jóindulatúan lebontja a tejcukrot, a
másik viszont ammóniát termel, ami egyrészt kellemetlen puffadást,
másrészt a vérbe kerülve súlyos idegrendszeri károsodásokat okoz. Az
ammóniamérgezés suttyomban is előállhat, a szülők csak azt veszik észre,
hogy gyermekük "bambán elvarázsolt", majd bizonyos mozgásokat
ismételget, kezeivel furcsa lebegő mozgásokat végez, késik a
beszédfejlődése, vagy éppen visszaesik a fejlődés korábbi szakaszára,
netán izomgörcsök jelennek meg, stb.
Egy kutatócsoport gyermekek
székletmintáján keresztül mutatta ki, hogy bizony autista gyermekek
szervezetében a gonosz, ammóniatermelő baktériumok vannak túlsúlyban.
Antibiotikummal sebtiben elpusztították e káros törzset, és a gyerekek
fantasztikus javulást mutattak. Végül olyan ételeket adtak nekik,
melyekben a jó baktériumok tanyáztak, és ezek megakadályozták az
autizmus visszatértét. Na de honnan ez az isten csapása, mely a
gyanútlan szülőket éri?
- A főbűnös pl. a szoptatás hiánya, az anyatej ugyanis kialakítja azt a bélflórát, amelyben a jó baktériumok szaporodnak el.
- A másik bűnös az olyan antibiotikus kezelés, amelynek mellékhatásaként kipusztulnak a jó baktériumok és elszaporodnak a gonoszak.
- A harmadik bűnös a pasztörizált tej.
Az
ember nemcsak állatot öl, de még a tejet is pasztörizálja. A
pasztörizált tejben olyan fehérjék keletkeznek, melyek az ember, pláne a
csecsemő számára nem emészthetőek. A fenti vizsgálódások során az is
kiderült, hogy ammónia csak akkor keletkezik, ha a tejfehérje/tejcukor
természetes aránya megbomlik. A japán kutatók kísérletükben akaratlanul
is ezt idézték elő. Mármost, ha a pasztörizált tejfehérje nem annyira
emészthető, máris megbomlott a kényes egyensúly, a keletkező ammóniát
nem ellensúlyozza a felszívódó tejfehérje (részletekhez
tessék elvégezni a biokémia szakot). És mindez láthatatlanul,
alattomosan megy végbe, s közben védőnéni, doktorbácsi a hivatalos
tananyag alapján melegen is, hidegen is ajánlja a tejet és a tejes
tápszereket.
Régóta
gyanítják, és egyre több vizsgálat igazolja, hogy a gyermekkori
inzulinfüggő cukorbetegséget részben a tehéntej fogyasztása okozhatja.
Egy vizsgálatban azok a csecsemők, akik életük első nyolc napjában
fogyasztottak tehéntejet, kétszer gyakrabban váltak életük későbbi
szakaszában cukorbeteggé, mint azok, akik nem fogyasztottak az első
héten tejet.
Sok
kutató azonban kétségbe vonta ezeket az eredményeket, talán mert
papájuknak tejgazdasága volt, vagy mert részvényesek voltak egy joghurt
üzemben, esetleg pusztán tudományos kötözködésből csípte a szemüket a
dolog. Ők azt mondták, hogy utólag persze mindenki úgy emlékszik, ahogy
akar. Válaszként finn kutatók cukorbeteg anyák 173 csecsemőjének
táplálását követték születésüktől kezdve. Egyik csoportban a csecsemők
kaptak tejport is tartalmazó tápszert, a másik csoportban csak lebontott
tejfehérjét tartalmazó tápszert fogyasztottak a babák táplálék-kiegészítésként.
Kétéves korukra a 89 tejporos gyerekből 10-ben (11%) kifejlődtek azok a
immun-ellenanyagok, melyek megtámadják a hasnyálmirigyet, és
cukorbetegséghez vezetnek, míg a másik csoportban nyolcvannégyből csak 3
gyermekben (3%) termelődött ilyen ellenanyag. Egy másik vizsgálatban,
akiknek cukorbeteg testvérük volt, ötször valószínűbben lettek ők is
cukorbetegek, ha rendszeresen tejet ittak, mint hasonló társaik
tejfogyasztás nélkül. Erre persze mondhatjuk, hogy cukorbeteg szülő
gyermeke ne igyon tejet. Csakhogy Puerto Ricoban az anyák mindössze 5%-a
szoptatja csak gyermekekét, s a csecsemők anyatej helyett
bébitápszereket kapnak. Kubában meg minden anya szoptatja gyermekét,
különben az éhen halna. A különbség az, hogy Puerto Ricoban tízszer
gyakoribb a gyermekkori (juvenilis) cukorbetegség. A finnek egyébként
azért annyira érdekeltek a gyermekkori cukorbetegség kutatásában, mert
náluk a leggyakoribb ez a betegség, és kiugróan sok tejet fogyasztanak!
Dr.
T. Colin Campbell jó példája annak, hogy lehet valaki elfogulatlan
tudós tejügyben, dacára annak, hogy tejfarmon nőtt fel. Ifjúságában
vedelte a tejet, később ifjú tudósként maga is részt vett a tej
népszerűsítésében. 1965-ben a Fülöp-szigeteken az USA segélyprogramjának
kutatójaként ügyködött. Ekkoriban a Fülöp-szigeteken sok gyermek halt
meg májrákban, amit kezdetben az alultápláltsággal
hoztak kapcsolatba. Campbell utánajárt a dolognak, és legnagyobb
megdöbbenésére a májrák azon gyerekek körében volt kiugróan magas, akik
éppen, hogy jóltápláltak voltak, és részesültek az USA-ból szállított
tejpor adományokból. Campbell sehogy sem tudta ezt összeegyeztetni saját
"tejes" múltjával, és azzal, amilyen pozitívan a táplálkozástudomány a
tejet akkoriban látta. Aztán 1968-ban megjelent egy tudományos
közlemény, amely patkányoknál kimutatta, hogy a tejfehérje májrákot
okozhat. A következő harminc évben Dr. Campbell számtalan kísérletet
végzett ez ügyben. Patkányoknál májrák előtti állapotot alakított ki, s a
későbbiekben akkor fejlődött ki a májrák, ha a patkány tejfehérjét
kapott. Ha a tejfehérje elérte a normál táplálékban a 10%-os arányt, a
rák kifejlődése megindult. Egy átlagos amerikai tápláléka 17% fehérjét
tartalmaz, s ha ez döntően tej, sajt, túró, akkor van miért izgulni. Dr.
Campbell arra is rámutatott, hogy Ázsiában, ahol gyakorlatilag nem
fogyasztanak tejet, a mellrák ötször ritkább, mint az USA-ban.
Európában, a legtöbb tejet fogyasztó Skandináviában és Hollandiában a
leggyakoribb a mellrák. Hasonló a helyzet a prosztatarákkal, ez is
szoros kapcsolatot mutat a tejfogyasztással. Amerikában tízszer annyian
halnak meg prosztatarákban, mint Ázsiában, ahol kevés tejet isznak.
Jó
kérdés persze, miért okoz a tej mell- és prosztatarákot? A tehéntejben
egy sejtosztódást serkentő hormon van, hogy a boci gyorsan fejlődjön. Ez
a hormon azonos az emberben termelődő hasonló hormonnal, és a rákos,
elfajuló szövetek igen szeretik őt. Egy pohár tej megduplázhatja a
szervezetben keringő, osztódást serkentő hormon szintjét.
A pasztörizálás során ez a hormon nem károsodik, és az emésztés során
egy része felszívódik. Ez a hormon tejtől függetlenül is kulcsszerepet
játszik a prosztatarák és a mellrák kialakulásában. A 40-50 év közötti
nők körében egy százalékra tehető a diagnosztizált mellrák, de kb.
40%-ban vannak "ugrásra kész" elfajult sejtek. A mellszövet különösen
hajlamos a kóros burjánzásra, és így a sok tejet fogyasztó nők fokozott
mellrák kockázatnak vannak kitéve.
A
tej és a rák közti másik kapocs az, hogy az ember rovarirtó szereket
(DDT, dioxin, atrazin) használ a mezőgazdaságban, melyet a tehén a
szénával együtt elfogyaszt, és jó részét a tejzsírral választja ki. A
tej elfogyasztása után ezek a zsírban oldódó, genetikai károsodást
okozó, alig bomló mérgek az emberi zsírszövetekben, így pl. a mellben
halmozódnak fel. Mellrákos nőkben a rovarirtó szerek maradványainak
többszörösét mutatták ki mind a mellszövetben, mind a vérben. Ezek a
mérgek nem csupán sejtelfajulást okoznak, hanem a mellszövet burjánzását
serkentő női nemi hormonok hatását utánozzák. Mi több, egy 14.000 fős
vizsgálatban azt is kimutatták, hogy a rovarirtók az anyatejjel a
csecsemőkbe is átkerülnek.
Volt egy kis botrány, amikor Amerika egyik legkedveltebb jégkrémében,
a Ben & Jerry's Ice Cream-ben a megengedett dioxin tízezerszeresét
találták kutatók. A jégkrém gyárosok nyilván nem szándékosan sűrítik a
dioxintartalmat, úgyhogy ez csak egy példája annak, mit eszünk-iszunk
meg a tejtermékekkel.
És
még egy rossz hír. A tehenek jó része egy bizonyos leukémia vírussal
van fertőzve. A tejfeldolgozókban a sokféle helyről begyűjtött tejet
összeöntik, úgyhogy a tej garantáltan fertőzött lesz, még ha volna is
egy-két steril gazdaság. A pasztörizálás ezt a vírust
nem pusztítja el. Egy 1990-ben megjelent 11 éves követéses vizsgálat
kimutatta, hogy akik rendszeresen isznak tejet, azok 3,4-szer gyakrabban
betegszenek meg leukémiában. A leukémia gyakoribb a tejjel foglalkozók
körében, és az USA tejtermelő államaiban a leukémia gyakorisága a tejelő
tehenek számával mutat összefüggést.
A
tévéreklámok alapján sok naiv ember azt gondolná, hogy a csontok
tulajdonképpen tejből és joghurtból állnak össze. Bűnt követ el az az
anya, sugallja a reklám, aki gyermekét nem eteti x. és y. joghurttal. Az
idősebb generációt is riogatják, a csontritkulás ma már népbetegség,
aki nem iszik elég tejet, az bizony tolókocsiban végzi.
Sajnálom, hogy nekem kell a rossz hírt közölnöm, de a helyzet az, hogy mindennek pontosan az ellenkezője tűnik igaznak.
Dr. McDougall szerint "A mítoszt, hogy a csontritkulást a
kalciumhiány okozza, arra találták ki, hogy a tejtermékeket el lehessen
adni. A legtöbb kalciumot az amerikai nő fogyasztja, és ők szenvednek a
legtöbbet a csontritkulástól".
2000-ben
jelent meg egy vizsgálat, amely a tejtermékeken keresztüli
kalciumfogyasztás és a fiatalkori csontépülés kapcsolatát vizsgálta. A
kutatók számára is meglepő volt, hogy a 12-16 év között vizsgált
lányoknál 18 éves korukban a csontsűrűség nem mutatott összefüggést a
korábbi kalciumfogyasztással, viszont szoros kapcsolat volt a naponta
végzett sportolással.
Egy
nagy amerikai vizsgálatban 12 éven át vizsgálták 78.000 nő táplálkozási
szokásait. Akik a legtöbb tejterméket, és következésképen a legtöbb
kalciumot fogyasztották, azok közt kétszer gyakoribb volt a
csípőcsonttörés. Észak-Amerikában és Észak-Európában, ahol
kétszer-háromszor több kalciumot fogyasztanak az emberek tejtermékeken
keresztül, kétszer-háromszor gyakoribbak is a csontritkulásos törések.
Amerikában 50 év felett minden második nő és minden nyolcadik férfi
csontritkulásos törést szenved el, miközben itt a legmagasabb a kalcium
bevitel. Ezzel szemben Kínában, ahol alig fogyasztanak tejtermékeket, a
csontritkulásos törések az amerikai átlag ötöde csupán.
Az
amerikai Nemzeti Tejtanács egy vizsgálatot finanszírozott, melyben
klimaxon átesett nők egy csoportja két éven át naponta megivott három
pohár tejet. A vizsgálat végeztével összehasonlították őket azokkal a
nőkkel, akik ez idő alatt nem ittak tejet. A Nemzeti Tejtanács
felhagyott azzal a tervével, hogy az eredményeket szórólapokon terjessze
a fogyasztók között, ugyanis kiderült, hogy a tejívók két év alatt
kétszer annyi csonttömeget veszítettek, mint a tejet nem ivók.
A csontok a mozgástól erődösnek
és vastagszanak. Tudjuk jól, hogy az űrhajósok egyik nagy problémája a
csontritkulás, ami a súlytalanság és a mozgáshiány miatt alakul ki
náluk.
A
csontritkulás azért fokozott a sok tejterméket fogyasztóknál, mert a
túlzott fehérjefogyasztás kioldja a kalciumot a csontokból. Igaz ez
általában is az állati fehérjékre. Egy vizsgálatban az állati fehérjéket
fogyasztó nők körében majdnem négyszer gyakoribb volt a csonttörés,
mint a vegetáriánusok között.
A
civilizált világban az emberek leggyakrabban az érelmeszesedés
következményeibe és a szívinfarktusba halnak bele. Számos vizsgálat
igazolta, hogy az erek elmeszesedése és az infarktus szoros kapcsolatot
mutat a tej és tejtermék fogyasztással. A tejben egy csomó koleszterin
és zsír van. Ennek hatását nem kell ragozni a koleszterinszint csökkentő
gyógyszerek korában. Egy 17 országra kiterjedő vizsgálatban a
koleszterinszint és a szíveredetű halálozás pozitív kapcsolatban volt a tejfogyasztással.
A túl sok kalcium is felelős. A tej tele van kalciummal, amely kiválik
az erek falán és ez okozza az érfalak megvastagodását és elmerevedését.
Több vizsgálat megerősítette, hogy a tejcukor szintén komoly kockázatot
jelent. Egy 1998-as tanulmány szerint a zsírmentes tejfogyasztás mértéke
mutatta a legszorosabb statisztikai kapcsolatot a
szívkoszorúér-elmeszesedéssel. Ennek magyarázata a tejben lévő tejcukor,
melynek hatására fokozódik a kalcium felszívódás és az erek falán való
lerakódás. Egy 1994-es, több vizsgálatot elemző összefoglalóban Dr.
Segall a tejcukor fogyasztás és a szívbetegség közt találta a
legszorosabb kapcsolatot. Azon vidékeken, ahol a tejfogyasztás nagyon
alacsony, vagy tejcukor-intolerancia a jellemző, a szívbetegség jóval
ritkább jelenség.
A
tej a csecsemőkoron túl természetellenes táplálék, mondja Dr. Campbell.
Az embergyerek bélrendszerében a korai időkben még van tejcukorlebontó
baktériumflóra, hiszen az anyatej is tartalmaz tejcukrot. A későbbi
években azonban ez eltűnik, legalábbis így van ez az Ázsia, Afrika,
Dél-Amerika és Dél-Európa legnagyobb részén élő embereknél. Az
észak-európai ember egy genetikai mutáció miatt képes felnőtt korában is
lebontani a tejcukrot, ez azonban nem jelenti azt,
hogy a tej egészséges. Az amerikai fehér ember valójában európai ember,
ezért képes tejet inni. Az észak-amerikai színes bőrű lakosság
többségének bélrendszere azonban nem tud megbirkózni a tejcukorral.
Egy
másik megfontolandó szempont, hogy minden emlős a maga kicsinye számára
optimális tejet termel. Az ember csak azért választotta a tehenet, mert
jámbor állat és sok tejet tud termelni. A tehéntej azonban egészen más
összetételű, mint az emberi tej. A tehéntej 3-4-szer több fehérjét,
5-7-szer több ásványi anyagot tartalmaz, viszont hiányzanak belőle
alapvető zsírsavak, melyek az agyfejlődéshez is szükségesek.
A
tehéntejbe minden átmegy, amit a tehén kap. A teheneket gyakran kezelik
növekedési hormonokkal, hogy több tejet adjanak, gyakran kezelik őket
antibiotikummal különféle betegségek és tőgygyulladás ellen. Murphy
törvényei szerint ezek akkor is benne lesznek a tejben, ha nem volna
szabad benne lenniük. A tehén kedves állat, nem rajta múlik, mit választ
ki a tejébe, hanem azon, mit tesznek elébe. A tejfogyasztás a fentieken
túl szoros kapcsolatot mutat mindenféle allergiákkal, bélrendszeri
problémákkal, fertőzésekkel. Felteszem, ha ez Amerikában probléma, még
inkább probléma nálunk!
De legyen valami jó hír is a végére.
A jó hír a tejfogyasztóknak az, hogy az Amerikai Mezőgazdasági
Minisztérium megtiltotta, hogy olyan tejet forgalmazzanak, amely
literenként 750 millió gennysejtnél többet tartalmaz. A tiltásnak meg is
lett az eredménye, mostanság az amerikai tej átlagosan 300 millió
gennysejtet tartalmaz literenként. Számítások szerint ez arra utal, hogy
a tehenek kb. harmada aktuálisan mindig fertőzött, következésképen
antibiotikummal kezelik és ez természetesen a tejbe is belekerül. De ez
végül is jó, mi lenne, ha még nem is kezelnék őket?
A
hazai genny-arányokat nem ismerem, de reméljük mi is egyre kevesebb
gennyet iszunk meg tejünkkel. Elvégre, ha meg akarunk felelni az EU
szabványoknak, igyekeznünk kell.
Linkek közkívánatra:
- www.mercola.com/2004/jun/26/autism_malnutrition.htm
- www.mercola.com/1997/archive/cows_milk.htm
- www.mercola.com/1999/archive/dairy_and_diabetes.htm
- www.mercola.com/2000/june/17/milk_diabetes.htm
- www.mercola.com/2000/jul/30/milk.htm
- www.notmilk.com/torre.html
- www.notmilk.com/deb/062198.html
- www.fwhc.org/health/xeno.htm
- www.mercola.com/1999/archive/dont_get_milk.htm
- www.junkscience.com/nov99/benjerry.htm
- www.notmilk.com/leukemia.html
- www.notmilk.com/calbones.html
- www.mercola.com/2000/jul/9/exercise_bone_density.htm
- www.notmilk.com/h.html
- www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=PubMed&list_uids=7814174&dopt=Abstract
- www.notmilk.com/pusmilk.html
- Cohen, R.: Milk. The deadly poison. Argus Publishing Inc. Englewood Cliffs, NJ. 1998.
- Oski, F.A.: Don't drink your milk! Teach Services, Inc. Brusthon, New York, 1996
Szerző: Szendi gábor, megjelent: Internet Kalauz 2004 szeptember 34-37.
Forrás: Tények és Tévhitek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése