A levelet elküldtem emailben és kértem, hogy olvassa fel a szervező. Kíváncsi vagyok mit szólnak hozzá.
Levél az évfolyamtársaimnak
2013
Kedves Réglátott Évfolyamtársaim!
Most nem tudtam elutazni a 21-ei találkozóra, ezért itthonról küldök nektek sok puszit és ölelést.
Múlt alkalommal mindenki beszámolt magáról nagy vonalakban, gondolom
most is így tesztek. Ezért néhány mondatot írnék arról, mi történt velem
mostanában.
Tavaly nyár óta hál’Istennek nyugdíjas vagyok, azóta kicsit
könnyebb a helyzetem. A család
szaporodik, már három unokám van, 3 és
fél, 2 és fél és 2 hónaposak a lányok. Nem szokványos gyerekek. Jóval fejlettebbek az átlagosnál. Nemcsak fizikailag. Nagyon
tehetségesek. Egyre több ilyen kisgyereket látok. Biztos ti is tapasztaltátok.
Nagy öröm és egyben rendkívül nehéz feladat, mert nagyon önállóak, és akaratosak.
Azt mondják ők egy új világot fognak létrehozni itt a Földön.
Más: Hosszú évek óta az idén először nem műveltem meg a
kertemet. Rájöttem, hogy most nem ez a feladatom. Férjem vetett egy kis zöldborsót, és van
cukkinink. Ennyi most az össz termény.
Viszont rengeteg más dolgot csináltam. Sokat unokáztam. Itthon pedig napi 6-8 órában dolgozom az
interneten. Gyűjtöm az információkat, írom a blogjaimat. Egyre nagyobb a
népszerűségük. Havi 20-30 ezer a megtekintés egy blogon. Címük: Szép jövőt! , Ufók és földönkívüliek , A Mi Világunk 2013
A jógaoktatást abbahagytam. Most más úton haladok. Májusban
részt vettem a Szelei Magdolna által szervezett „Nagy Magyar Szala”
rendezvényen Alsóőrsön. Augusztusban
pedig szintén a Szelei Magdi szervezte jurtatáborban voltam Dobogókőn, melynek a címe
„Néplélek emelő tábor „. Óriási
boldogság és szeretet élményekben volt részünk. Azóta mindannyian mások
vagyunk, mint előtte voltunk. Másként
látjuk a világ dolgait, sokkal kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak vagyunk. Érezzük a szívünkben az egymáshoz tartozást és
a Mindennel való Egységet- ha hihetetlenül is hangzik. Nem egyházi közösség volt, és a Kárpát
medence különböző pontjairól érkeztünk
ismeretlenül.
Ezt szerettem volna nektek elmondani, mert amikor legutóbb
találkoztunk veletek, ott is, akkor is éreztem
azt, amit főiskoláskoromban
nem,..vagyis, hogy össze vagyunk kapcsolódva láthatatlan módon
mindannyian. A dobogókői táborban az
ottlévőkkel ez az érzés ezerszeresen erősebb volt , és látom már, hogy ez az, ami előrevisz, ami meg
tud változtatni úgy bennünket, hogy egy szebb
világot tudjunk létrehozni magunknak és
unokáinknak. Nagy időket élünk, nagy változások előtt állunk, szükség van az
ilyen érzelmekre, gondolatokra.
Nemrég megtaláltam azt a levelet, amit az új igazgatónknak
írtam annakidején. Emlékeztek rá? Tartott egy fórumot, ahol válaszolt a diákok
észrevételeire. Akkoriban nagyon
felháborított minket a párttitkárunk viselkedése, és ezért megírtam a viselt
dolgait, de végül csak én mertem volna aláírni, ezért név nélkül dobtam be a
ládába. A fórumon az igazgató rágalomnak minősítette a levelet. Többen azt
mondtátok, hogy -Na látod nem volt semmi
értelme- De mégis leváltották a párttitkárt! Manapság pedig egyre-másra
kerülnek napvilágra a sötét dolgok. Eljött az ideje annak, hogy ki
merjünk állni az igazságért, magunkért és egymásért. Nyugodtan, de határozottan. Ti
mindannyian nagyszerű emberek vagytok.
Érezzétek, hogy az Erő veletek van, és az Ég is. Minden jó, ha a vége
jó.
Isten áldjon benneteket! Köszönöm, hogy meghallgattatok. Lélekben
veletek vagyok.
Dombi Kati
2013. szeptember 19.U.i: Azt mondták, hogy már akkor is különleges voltam. De ők is azok, mert nagyon pozitív gondolkodású volt a csapat. Nem minden 40 éves találkozón van ez így. /DK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése