Hunza - Ahol 100 évig élnek az emberek
Hunza Pakisztán legészakibb csücskében helyezkedik el, ott, ahol
Pakisztán Oroszországgal és Kínával találkozik. Fekvése lélegzetállító;
nem kevesebb, mint hat hegylánc húzódik e területen. A hegycsúcsok
átlagmagassága 6100 méter, s itt található a 7600 méter magas
Rakaposhi-csúcs.
Hunza népe egy különlegesen termékeny völgyben él, amely a sziklás
vonulatok közé ékelődik. A völgy 10-30 ezres népessége kétezer évig
csaknem teljesen el volt zárva a világ többi részétől. a terület egészen
mostanáig szint teljesen megközelíthetetlen volt, mivel az egyetlen be-
és kijárat a környező hegyek oldalában kanyargó ösvény volt, melyen a
közlekedés az év legnagyobb részében igen kockázatos. Az út mindössze 60
centi széles. Veszélyesen elrojtosodott kötélhidakon kell átkelni, az
utat több helyen mindössze a meredek sziklafalból kilógó fatörzsek
tartják.
Mint már említettük, a hunzaiak nem ismerik a szívbetegséget, magas
vérnyomást, daganatos megbetegedéseket. A nőknél ismeretlen a klimax, a
férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek, és táncolnak
ünnepségeiken. Több ezer éves földrajzi elszigeteltségüknek köszönhetően
a hunzák egészséges és természetes életszokásokat követnek.
A pakisztáni-afgán-kínai határvidéken élő közösség szellemi
néprajzáról (például eddig nem ismert samanizáló szokásairól) könyvet is
írt egy magyar szerző, Csáji László Koppány (Tündérek kihalófélben -
Hunoktól a hunzakutokig). Csáji 2001-es kutatóútját megelőzően nyolc
évtizeddel egy világszerte nagyra becsült brit sebész és orvos, dr.
Robert McCarrison ezt írta az amerikai orvosszövetség újságjának 1922.
január 7-i számában: "A hunzáknál nincs ismert rákos eset. Ennél a
népnél hatalmas sárgabarack-ligetek vannak.
A sárgabarackot a napon szárítják meg, és igen bőséges mennyiségben fogyasztják."
McCarrisont Nagy-Britannia kormánya nevezte ki a múlt század
elején, a brit megszállás ideje alatt, India táplálkozásának
megfigyelésére. A brit orvos főleg a Gilgit zóna szokásait írta le
Észak-India egyik tartományában, Észak-Kasmírban. Híressé azonban az
tette, hogy fölfedezett egy népet - a hunzákat -, melynek nem voltak
orvosaik és kórházaik, fiai mégis 100 éves átlagéletkort értek el,
tökéletes életerőben és jó egészségi állapotnak örvendve. Hét évig
tanulmányozta őket, s az akkori világ egyetlen népbetegségét sem fedezte
fel náluk. A 90-110 év közötti lakosok vizsgálata során kiderült, hogy
vérnyomásuk, koleszterinszintjük és szívműködésük normális. Életerejük
titkát egyedül táplálkozási szokásaikban találta meg.
A hunzák a zöldségeket és gyümölcsöket, gabonaféléket, a tejet és
tejtermékeket főzés nélkül - tehát szinte kizárólag nyersen fogyasztják!
-, húst pedig csak igen ritkán esznek. Egyáltalán nem használnak
hántolt (fehér) rizst, cukrot és sót, a szintetikus táplálékokról még
csak nem is hallottak.
Az energia hiányos Hunzában gazdasági kényszer a
tüzelőanyag-fogyasztás minimumra szorítása, ezért főznek rendkívül
keveset és eszik az ételeik legalább 80%-át nyersen.
Rengeteg sárga- és őszibarackot, körtét, almát, szilvát, szőlőt,
cseresznyét, szedret, fügét és sokféle dinnyét, rengeteg vadon termő
bogyófélét esznek.
Fő élelmiszereik ezen kívül még a búza, az árpa, a köles, a
hajdina, illetve egy Jób könnyének nevezett fűféle gömbölyű magjai.
Nyáron a gyümölcsöket tehát nyersen fogyasztják, télen és tavasszal
padig szárítva. Hunzában a tipikus téli reggeli szárított barackból és
kölesből készített kása, melyet frissen őrölt lenmaggal szórnak meg.
zöldségek közül a mustárfű, a spenót, saláta, a gyökerek, mint a
répafélék, a paszternák, a burgonya, a torma; a babfélék, a
csicseriborsó, a lencse és más csíráztatott hüvelyesek, valamint a
tökfélék. Sok füvet is használnak étkezési és gyógyászati célra
egyaránt, így például a mentát vagy a kakukkfüvet. Lenmagot ugyancsak
termesztenek, és kevés olyan ételük van, ami ilyen vagy olyan formában
ne tartalmazná. A friss csöves kukoricát is nagyon szeretik, ezt sem
főzik meg. Télen a hunzaiak beáztatják a lencsét, babot, borsót, majd
nedves ruhán kiteszik a napra, és akkor fogyasztják őket, amikor
csírázni kezdenek.
A hunzák földjén, ahol a pénz fogalmát nem ismerték, egy ember
gazdagságát a birtokában lévő sárgabarackfák számán mérték le. Minden
utazó említést tesz a hunzák hatalmas sárgabarack-ligeteiről. A nálunk
is termő gyümölcsöt ők az év minden szakában fogyasztják, amikor friss a
termés, azt, de a magját nem dobják el, hanem a napon megszárítják, s
elteszik télire. Naponta 30-50 barackmagot esznek meg. Ebből préselnek
olajat, amellyel sütnek-főznek, s még kozmetikumként is használják.
Asszonyaik arca a préselt barackmag-olajnak köszönhetően még élemedett
korban is ránctalan, bársonyos.
A fehér hun nők egyik jellegzetessége - és büszkesége - a ténylegesnél 15-20 évvel kevesebbnek látszó életkor.
Dr. Allen E. Banik szemorvos is felkerekedett, s kutatóútjáról A
hunzák földje (Hunza Land - Whitehorn Publishing Co., 1960) címmel írt
könyvet. Részletes beszámolókat ad benne a hunzák életmódjáról.
Feljegyezte, hogy a hunza felnőttek 50 gramm protein, 36 gramm növényi
zsiradék és 354 gramm szénhidrát elfogyasztásával valamivel több, mint
1900 kalóriát vesznek magukhoz naponta. (Az összehasonlítás kedvéért:
egy átlag amerikai napi energia-bevitele 3300 kalória, 100 gramm
fehérje, 150 gramm zsír.)
A kutatók megfigyelték azt is, hogy a hagyományos hunza étrend az
átlagos amerikai étrendnél kétszázszor több nitrilozidot tartalmaz. A
gabonafélékben és a csonthájasok gyümölcsében is előforduló nitrilozidok
- dr. Ládi Szabolcs orvos meghatározásával - "olyan hatást fejtenek ki a
szervezetben, hogy a daganatosan osztódó, illetve már daganatossá
átalakult sejteket szelektíven, belülről úgymond megmérgezik és
blokkolják a daganatsejtnek a további fejlődését".
A hosszú életű fehér hunok ivóvize hegyi gleccserek olvadásából
keletkező patakokból származik. Ez a víz tele van a kőzetekből kioldott
ásványi anyagokkal, szinte fehér tőlük, ezért a hunzák a hegyek tejének
is nevezik. Az ásványi anyagokban dús vizet a növények is felveszik és a
leveleikben a felszínre hozzák.
A hunzák sok ilyen növényt (hajdina, köles, lucerna - olyan gabonafélék, amelyek B17 vitaminban rendkívül gazdagok, akárcsak a sárgabarack magja) fogyasztanak.
A hunzák sok ilyen növényt (hajdina, köles, lucerna - olyan gabonafélék, amelyek B17 vitaminban rendkívül gazdagok, akárcsak a sárgabarack magja) fogyasztanak.
Az általuk naponta elfogyasztott ásványi anyag mennyisége a százszorosa annak, amit a nyugati civilizációkban javasolnak az orvosok.
Hunza-föld, a magas hegyvidék nagyon nehéz megélhetést nyújt az itt
élőknek. Hosszú életük titka tehát a munka, az örökös mozgás mellett a
mértékletes koszt, legfőképpen a sok ezer kajszibarack fa (benne az A
vitamin). A száz esztendőt megélt hunza, aki ki van téve a hegyi
szélnek, a zord télnek és az égető napnak, a mi társadalmunkban
hatvanasnak tűnne.
A Földön élő hat leghosszabb életű népcsoport egyikének fiai, a
hunzák napi 7-10 órát töltenek a tűző napon. Bőrükön mégsem jelennek meg
káros elváltozások, mert - így egy magyar családorvos - "a napsugárzás
akkor lehet rákkeltő, ha az ásványi anyagok és vitaminok hiányától
legyengült szervezetet éri az ultraibolya sugárzás".
/Dr.Immun/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése