2012. október 5., péntek

Indián és magyar rovásjelek hasonlósága

Az effajta hasonlóságokat a szerzők többsége vagy fel sem ismerte, vagy a véletlen egyezéssel magyarázta – azonban a véletlen matematikai ellenőrzése nélkül. A Nemetz Tiborral, a Matematikai Kutatóintézet munkatársával közösen végzett valószínűség-számítás segítségével sikerült tisztázni, hogy e hasonlóságok az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők.

 


INDIÁN-MAGYAR ÍRÁSTÖRTÉNETI KAPCSOLATOK 
-ELSŐ RÉSZ
Bevezető

A székely rovásírás eredetének négy évtizedes kutatása során nyilvánvalóvá vált, hogy a székely jeleknek a világ legtávolabbi tájain is sok megfelelője van. E cikkben a székely írás és az amerikai indiánok legkorábbi jelkészletének párhuzamait mutatom be.

A kutatás története
A székely rovásírás az írástörténet kevéssé kutatott eleme. Olyan írásrendszer, amely napjainkig folyamatos használatban van; az írástudomány mégsem ismeri eléggé. A szerzők nem tárták fel az írás gyökereit, nem határolták körül emlékeinek körét és nem ismerték fel a rendszerét sem (betűírásként kezelik; pedig szótag-, szó- és mondatjelei is vannak, azaz egy jellegzetes antik írás).
A hagyomány még hun-szkíta eredetű írásnak tartotta, amit az újabban feltárt régészeti emlékek igazolnak.
A finnugrista tudomány „szakértői” száz éven át vagy humanista kitalációnak vélték az írást, vagy egy ótürk-glagolita eredeztetést hangoztattak. A székely írás jellemzői és emlékei azonban mindkét ötletet cáfolják. Például a székely írásnak olyan jelei is vannak, amelyek a sokkal régebbi hettita hieroglif írás jeleivel megegyeznek. A humanisták azonban nem ismerhették a hettita hieroglif írást. A hettita és székely írásban rokon jelek az ótürk és a glagolita írásból is hiányoznak.
Az utóbbi évtizedekben kiteljesedő alternatív kutatás a legtöbb rovásbetű esetében rekonstruálta az akrofónia folyamatát; azaz tudjuk, milyen szójelből alakult ki. Ezek a szójelek egy vallásos rendszert alkotnak, a kőkori ősvallás hieroglifái voltak.
A székely írás jeleinek megfelelői sok antik írásban és preírásban (fazekasok, hímestojások, fejfák stb. jelei között) megtalálhatók. E hasonlóságok annál nagyobb számban fordulnak elő, minél korábbi emlékekről van szó. Például a legősibb sumer képjelek közül sok hasonlít a székely jelekre, de a későbbi ékjelek között már nincs hasonlóság; vagy a legkorábbi kárpát-medencei és balkáni jelrendszerekben (pl. a Tordos-Vincsa kultúra jelei között) sok a székelyhez hasonló jel; de az 1800-as években készült népi fazekasedények virágszerűvé vált jelei már eltávolodtak az eredeti lineáris formavilágtól.
Az effajta hasonlóságokat a szerzők többsége vagy fel sem ismerte, vagy a véletlen egyezéssel magyarázta – azonban a véletlen matematikai ellenőrzése nélkül. A Nemetz Tiborral, a Matematikai Kutatóintézet munkatársával közösen végzett valószínűség-számítás segítségével sikerült tisztázni, hogy e hasonlóságok az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők.
Ezt követően arra kellett választ találni, hogy miképpen lehetnek rokonságban azok az írásrendszerek, amelyek használóit több ezer év és több ezer kilométer választja el egymástól. Felismerhető, hogy a legkorábbi jelrendszerek nem az állam, a kereskedelem és a könyvelés, hanem az ősvallás megszületéséhez kötődnek. Ez az ősvallási jelrendszer a Közel-Keleten alakult ki mintegy 50 000 évvel ezelőtt (1. ábra); s a székely írás, meg a véle rokon népi jelkészletek, preírások őrzik leghívebben a jellemzőit.
Ezt a meglepően nagy kort két megfontolás is alátámasztja.
Egyrészt a körbe zárt kereszt alakú Föld hieroglifa, amely az Ararát körüli Éden térképe . Megfelel az Éden és a négy szent folyó ószövetségi leírásának. Annak az őshazának a rajza, ahonnan „Noé fiai” elindultak a Föld benépesítésére. Ez a felülnézeti világmodell azért található meg mindenütt a világon, mert a Közel-Keletről szétrajzó népcsoportok mindenhová magukkal vitték az őshaza térképét.
Másrészt a székely rovásjeleknek a Pireneusoktól (Mas d’ Azil) Amerikáig megtalálható, kőkori jelpárhuzamai egy közel-keleti központból kiinduló elterjedéssel magyarázhatók a legjobban.
Az írás monogenezis útján keletkezett. A legkorábbi jeleket a Közel-Keletről szétrajzó Homo sapiens sapiens csoportok („Noé fiai”) vitték magukkal a világ távoli tájaira – ezért az ismert írásrendszereket ősrokonság fűzi egybe.
Ez az az írástörténeti környezet, amelyben az indián-magyar írástörténeti rokonság elhelyezhető és értelmezhető.

SZERZŐ: VARGA GÉZA
Forrás: facebook
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése