Ez mindazok számára íródott, akiken pánik lett úrrá és majdnem elveszítették önmagukat, azt gondolván kevesebbek annál, mint amik valójában.
by kristalyhang
Gigi Young – Paradigmák vihara
2013. december 24.
Időcsapdák a manifesztációban
Ez
mindazok számára íródott, akiken pánik lett úrrá és majdnem
elveszítették önmagukat, azt gondolván kevesebbek annál, mint amik
valójában.
Nos,
azon vagy, hogy manifesztálj dolgokat, de nem történik semmi sem.
Kezdesz megőrülni és elveszíteni a hitedet az „univerzumban”. De mi a
fene is az az univerzum tulajdonképpen? Totálisan homályos fogalom,
olyannyira, hogy kellemetlenül érzed magad tőle.
Hogy
bízhatsz meg valamiben, amit nem értesz világosan. Lehet,
felülvizsgálod a saját józan eszed, úgy értem, ezt tényleg így gondolom?
Megteremtem a saját valóságomat? Ez lehetetlen, mert csak egy kis része
vagyok a világnak, amit én nem irányíthatok. Talán csak valahol máshol
kéne munkát vállalnom vagy újra össze kéne jönnöm azzal az illetővel,
akit nem igazán kedvelek (..vagy más egyéb lehúzó dolgot kéne tenni),
addig nyújtózkodom, amíg a takaróm ér és végül sokkal termékenyebbnek
érezném majd magam és nem lennék egyedül. Ugye?
Először
is STOP. Állj le a kétségekkel, másodszor csillapodj le és gondolkozz
el az aktuális leeresztéseden. Ez [a magatartás] bájtalan ;). Csupán a
kreatív folyamat egy átmeneti fázisában vagy. Nem kell pánikba esni,
hanem befelé kell figyelni és rá kell jönni, miért érzed magad
cselekvésképtelennek. Ha így érzel, mindig elcsendesedhetsz, a válasz
érkezni fog és újra előbbre mozdulsz. Lélegezz. Meg tudod csinálni.
Amikor
azt érezzük reményünk lassan kétséggé alakul át, fontos, hogy ezt
azonnal tudatosítsuk önmagunkban és álljt parancsoljunk ezeknek a
gondolatoknak. Mintha „fagyasztás”-t kiáltanál az elmédben, a kognitív
folyamatodtól tégy egy lépést hátra és megfigyelheted az ellenálló
magatartásod, amint az spirálisan lefelé tekeredik arra a durva helyre,
amikor azt mondtad magadnak, sehová sem haladok.
Továbbra
is zavarba ejtő lehet számodra, hogy hátralépve önmagadat figyeled meg,
amikor belesüllyedtél a pillanatnyi érzelmekbe, de minél hamarabb
rájössz, te nem vagy azonos ezekkel a gondolatokkal és megfigyeled őket,
annál gyorsabban lehiggadsz.
Bekapcsolni
a megfigyelő módozatot hatásos taktika, ha úgy érzed lecsúszol az
alacsonyabb érzelmi rezgésszintekre. Amikor megteremtjük ezt a
távolságot, akkor aktiváljuk a személyiségünk feletti, az egónk feletti
részünket. Ha így cselekszünk, akkor a Felsőbb Én-ünk elkezd
összevegyülni tudatosságunkkal. Először lassan, aztán a gyakorlás során
egyre gyorsabban. Felsőbb Én-ed végtelen intelligenciával rendelkezik és
pontosan tudja, mit kell tenni és mit kell mondani. Tehát, ha
biztosítasz egy kis helyet Felsőbb Én-ed számára belső világodban és
megengeded neki, hogy kibogozza a csomókat, amik fojtogatnak téged,
akkor láthatóvá válik előtted, miért kezdted így érezni magad. Látni
fogod önmagad és mások különböző formáit és aspektusait, amit korábban
nem láthattál volna, ha nem léptél volna vissza egy lépést.
Ezzel
a módszerrel, hogy te hátralépsz egy lépést és hagyod, hogy Felsőbb
Én-ed előre lépjen egy lépést egy új alapot teremtesz meg. Az ok, amiért
annyira elveszettnek érzed magad, hogy két szembenálló paradigma csap
össze benned. Egy magas és egy alacsony hullám, egy alacsony
frekvenciájú és egy magas frekvenciájú paradigma [minta]. Nem
létezhetnek egyszerre, hacsak nem az a célod, hogy folyamatosan
csalódottnak érezd magad és őrlődj. El kell csendesedned, meg kell
látnod mi gátol téged. Ha a hitrendszerek összeütköznek tudatos
elménkben, akkor nyilvánvaló, hogy általában azt a hitrendszert
választjuk, amibe sokat invesztáltunk (a régibe), mert komfortosan
mozgunk benne és ellenőrzésünk alatt tarthatjuk, tudjuk miként
használjuk. De nem bízhatunk benne, mert hagynod kell a Felsőbb Én-edet,
hogy megmutathassa azokat az aspektusokat, amiket tudatos elméd nem
képes megmagyarázni. Lesz, hogy így döntesz, lesz amikor másképp, a te
döntésed melyik paradigmát használod fel, integrálod attól a pillanattól
fogva előrehaladásod érdekében. Döntésed alapjául a választások és a
megtett cselekedetek szolgálnak, tekintettel a tárgyra, ami a zűrzavart
okozta. Döntésedet akciók [cselekedetek] vagy reakciók alapján hozod
meg. Leggyakrabban ez nem is tudatosan történik, bár az is lehet, mert a
tudatos figyelmeddel teljességgel felemelheted gondolataidat,
érzéseidet és magatartásodat.
U.i. Az univerzum mindig homályos [átlálthatatlan] marad, mert ez a természete. Sóhaj.
[ford.
megj. – Ha meg nem lenne ilyen az univerzum, akkor elkezdenénk
unatkozni és kitalálnánk mindenféle univerzumokat, amik átláthatatlanok
és felfedezésre várnának… J]
Szerző: Gigi Young
Magyar nyelvű fordítás: Scarlett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése