Veszélyes anyagok az életünkben - ENSZ és WHO felmérés

 Kemény tények

 Már az ENSZ és a WHO is elismeri, hogy mérgeznek minket
2013, február 27 - 16:01 — Hírszem
 
Minden eddiginél alaposabb felmérés készült a környezetünkben lévő veszélyes anyagokról. Hogyan kerülnek a szervezetbe, milyen betegségeket okozhatnak, és hogyan kerülhetjük el a leggyakoribb fajtáikat? Átnyálaztuk az ENSZ Környezeti Programja és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által közreadott jelentést. 


A környezetből, a háztartási és ipari termékekből, az ivóvízből és táplálékból megszámlálhatatlan vegyület kerül a szervezetünkbe. Ezek részben természetes eredetűek, ám jórészt szintetikusak, és csak kevésről tisztázott pontosan, milyen hatást gyakorolhatnak a hormonrendszer finom egyensúlyára. Az ENSZ és a WHO szakemberei által most közzétett alapos felmérés arra figyelmeztet, hogy a hormonális szabályozást megzavaró vegyületek (az angol szakkifejezés, az "endocrine disrupting chemicals" rövidítése alapján EDC-k) valószínűleg egy sor betegséggel összefüggésbe hozhatók.

A hormonális szabályozást megzavaró legismertebb vegyületek:

(endokrin diszruptorok, EDC-k)

BPA (biszfenol A): Az ösztrogén hatását utánzó (xenoösztrogénként viselkedő) BPA-t főként polikarbonát műanyagok előállításához használják. BPA-t tartalmazhatnak például üdítőitalos vagy vizes palackok, műanyag ételtartók, pénztári blokkok, vízvezetékek, konzervdobozok belseje, befőttesüvegek teteje. A közelmúltig a legtöbb cumisüveg is tartalmazott BPA-t, 2011-ben azonban - az Egyesült Államok és Kanada gyakorlatát követve - az EU-ban betiltották az ilyenek forgalmazását.

Parabének: Szintén xenoösztrogén vegyületek, kozmetikai és tisztítószerekben használják őket tartósítószerként, baktérium- és gombaölő hatásuk miatt. Főként nagy víztartalmú termékek tartalmazzák, például dezodor, fogkrém, sampon, hajbalzsam, hidratálókrém, borotvazselé, arclemosó, bőrradír, síkosító, napvédő spray, cipőkrém.

Ftalátok: Elsősorban műanyagok, például polivinil-klorid (PVC) lágyítására, puhítására használják. Megtalálhatók beltéri burkolatokban, orvosi eszközökben, élelmiszerek csomagolásában, szigetelőanyagokban. Számos kozmetikumban, tisztítószerben is alkalmazták a termékek színének és illatának tartósítására, és sokszor nem szerepelt külön az összetevők listáján, ugyanis az illatanyag (az összetevők közt fragrance, perfume névvel jelölve) összetétele gyártási titok. Az EU-ban a legtöbb ftalátot ma már nem szabad kozmetikai termékekben, gyerekjátékokban és cumikban alkalmazni.

Triklozán: Az eredetileg orvosok által használt triklozán antibakteriális vegyület, amely számos kozmetikumban (szappanokban, tisztítószerekben, dezodorokban, fogkrémekben), ruházatban (zokni, sportruházat), szőnyegekben, konyhai eszközökben, szemeteszacskókban, légkondicionálókban megtalálható. A triklozán lebomlása során dioxin keletkezik, amely ismert karcinogén, a szennyvízbe kerülve pedig reagálhat a víz fertőtlenítése során használt klórral, és így számos veszélyes, karcinogén klórvegyület keletkezhet.

Polibrómozott difenil-éterek (PBDE): Égésgátló, éghetőséget csökkentő anyagok, amelyeket a 70-es évek óta használnak számos textília (például kárpitok, matrachuzatok), elektronikai eszköz, bútor és építőanyag adalékaként. A 2001-ben Magyarország által is aláírt stockholmi egyezmény tiltja a gyártását és alkalmazását.
A fenti anyagokról - és számos más környezetszennyező vegyi anyagról - részletes információk olvashatók itt.
Ezeket az anyagokat többnyire a termékek címkéjén is feltüntetik. Ha lehetőség van rá, válasszunk inkább olyan termékeket, amelyek nem tartalmaznak ilyen vegyületeket.

Honnan származnak ezek a vegyületek?
Az emberi és állati szervezet egészsége nagyban függ attól, hogy a hormonrendszer, amely az anyagcsere-folyamatoktól a növekedésen és fejlődésen át az alvásig, a kedélyállapotig számos alapvető élettani funkciót és jelenséget szabályoz, megfelelően működik-e. Az EDC-k olyan vegyületek, amelyek ezt a komplex és érzékeny szabályozórendszert zavarják meg úgy, hogy megnövelik egyes betegségek kialakulásának esélyét. Egyes EDC-k a környezetben természetes módon is előfordulnak, míg sok más ilyen vegyületet - egyebek mellett a növényvédőszer-, az elektronikai vagy a kozmetikai iparban - szintetikus úton állítanak elő. Sőt akár adalékanyagként, akár szennyezésként az ételeinkben is találhatók EDC-k.

Milyen betegségekért felelhetnek?
Az ENSZ és a WHO most megjelentetett tanulmányában, amely mindeddig a legteljesebb körű  felmérés, a szerzők rávilágítanak az EDC-k és az olyan egészségi problémák közötti lehetséges összefüggésre, mint a férfimeddőség, a rejtettheréjűség, az emlőrák, a prosztatarák, a gyermeki idegrendszer fejlődésének zavarai, a figyelemzavaros-hiperaktív viselkedés, illetve a pajzsmirigyrák.
Állatkísérletes eredmények nyomán számos egyéb betegség kapcsán is felmerül a gyanú, hogy legalább részben az EDC-k állnak a hátterében: ezek között említhető a cukorbetegség, a fertőzésekkel szembeni csökkent védekezőképesség, az autoimmun kórképek (például a gyulladásos bélbetegségek), az asztma, a szív- és érrendszeri betegségek (az agyvérzést is beleértve), valamint az idegrendszer leépülésével járó krónikus betegségek közül az Alzheimer- és a Parkinson-kór.

Hogyan kerülnek a szervezetbe?
Az EDC-kkel a legváltozatosabb módokon kerülhetünk érintkezésbe. Ezek a vegyületek rendszerint ipari, városi vagy mezőgazdasági károsanyag-kibocsátással, illetve a szemétégetés melléktermékeként kerülnek a környezetbe, az emberi szervezetbe pedig a táplálékkal, a belélegzett levegővel és porral, az ivóvízzel, valamint közvetlen bőrkontaktus útján jutnak be. A kisgyermekek ráadásul fokozottan veszélyeztetettek, részben a felnőttekénél aktívabb anyagcseréjük folytán, részben amiatt, hogy a kezükre kerülő szennyeződések nagyobb eséllyel jutnak be a szájukon át a szervezetükbe. "A kemikáliák egyre inkább a modern élet részét képezik, és az egyes nemzetek gazdaságai számára hasznot hajthatnak, azonban nem megfelelő kezelésükkel alapvető fejlődési célok elérését, általánosságban a fejlődés fenntarthatóságát kockáztatjuk" - hangsúlyozza Achim Steiner, az ENSZ környezeti programjának egyik felelőse.

Nyolcszáz gyanús vegyület
Természetesen az iparosodott világban egyre gyakoribbá váló betegségekért nem egyedül a környezeti kemikáliák tehetők felelőssé, ezekért egy sor más faktor, egyebek között az átlagéletkor növekedése és az egészségtelen táplálkozás is okolható. Azonban nehéz az okokat és a következményeket pontosan feltárni addig, amíg óriási hézagok tátonganak tudásunkban. Ezért a tanulmány szerzői cselekvési tervet javasolnak, amelyben az eddigi gyakorlatot, miszerint csak néhány ismertebb EDC-t vizsgáltak részletesen, jóval átfogóbb stratégiának kellene felváltania, hogy ne csak a jéghegy csúcsát lássuk.
Körülbelül 800 vegyületről gyanítható, hogy beleszól hormonrendszerünk működésébe - akár a hormonhatást kiváltó molekuláris kapcsolók, a hormonreceptorok szintjén, akár a hormonok testünkben zajló előállításának és átalakításának befolyásolásával -, ám ezeknek csak elhanyagolható hányadáról készült olyan részletes tanulmány, amely a teljes szervezet szintjén fellépő endokrin hatásokat azonosíthatta volna. Valójában a ma kereskedelmi forgalomban lévő vegyületek túlnyomó többségéről egyáltalán nem készültek ilyen jellegű felmérések.

Sokat el is hallgatnak
Hiányos ismereteink ellenére már most komoly bizonyítékok szólnak amellett, hogy a terhes anyák által a munkahelyen elszenvedett egyes vegyi ártalmak emelik a fiúgyermekekben a rejtettheréjűség esélyét; bizonyos halogénezett szénhidrogén-származékok az erre veleszületetten érzékenyebb nőkben fokozzák a mellrák kockázatát; a férfiakban pedig jobbára azonosítatlan munkahelyi és mezőgazdasági szennyezők hatására emelkedik a prosztatarák veszélye. Ha a feltételezett EDC-k mindegyike átesne az alapos hatásvizsgálatokon, valószínűleg seregnyi újabb összefüggést ismernének fel.
Az ENSZ-jelentés készítői felhívják a figyelmet arra is, hogy nem elegendő csupán egyes EDC-ket tanulmányozni, hiszen a valóságban az emberi és állati populációk az ipari szennyező anyagok jellegzetes keverékeivel találkoznak, és ezek hatása összeadódhat. Végezetül azt is a sürgető teendők listájához sorolják, hogy az ipar szereplőivel komolyabban be kell tartatni jelentési kötelezettségüket, mert sok EDC az elhallgatás miatt marad homályban. A tudományos élet szereplői között pedig, különösen a fejlődő és feltörekvő országokban, javítani kell a nemzetközi szintű kommunikációt.