Aisha TK 275 - feb 28
Ma egy teljesen új fázisba léptetek kedveseim, egy olyan szakaszba ahol érezhetitek az arcotokon a friss levegőt. Ismét kijutottatok egy alagútból, érezni is fogjátok, hogy mintha valami súlyos nehezéket hagytatok volna magatok mögött, és végre szabadon mozoghattok. Ismét sikerült lebontani magatokról valamennyit a régi ruhából, olyan dolgokat melyek sokáig veletek voltak. Szakítsatok ma időt az ünneplésre. Hasonlatokban szolunk, mint általában de úgy gondoljuk, megértitek mit is értünk mindez alatt.
Vannak dolgok, amelyek
még mindig nem láthatóak számotokra, mégis megérezhetitek a hiányukat,
érezhetitek, hogy mennyivel könnyebb az egész szervezetetek.
Mindez a folyamat, ez a lökdösődés, ez a kifacsarás, majd elengedés szinte ritmikus mintát öltött, ez nem csak előre húz az úton tovább, de azt is biztosítja, hogy egyre könnyebben haladjatok. Hajoljatok meg nyugodtan, megérdemlitek, belevetettétek magatokat a jeges vizekbe majd újra kiemelkedtetek, ezúttal még jobban megbizonyosodva arról, hogy ez a helyes út számotokra.
Ez az a kaland melyről mindig is álmodtatok. Lehet, hogy időnként nem ilyennek érződik, de, még amikor a nehéz részekhez értek, akkor is érzitek, hogy nem akartok kilepni belőle, nem akartok visszamenni oda ahonnan jöttetek. Még a legsötétebb órákban is megérzitek, hogy a legragyogóbb fény felé haladtok. Van hogy a szembe jövő áramlat megduplázódik és szinte álló helyzetre lassít, de még így is érezhettek bizonyos előrehaladást. Hiszen sosem stagnáltok túl sokáig, ha mégis épp egy helyben álltok, akkor
tudjatok róla, hogy ez is a terv része. Mindig tudtok épp elég levegőt venni a két áramlat közt, egy kicsit mindig meg tudtok pihenni.
A beérkező nyomás és mozgás, megnyugszik egy kicsit, levegőhöz juttok, összeszeditek magatokat és már jön is a következő áradat. Ezek a nyugodt pillanatok néha igen nagy megmérettetést hoznak, hiszen az elmétek egy kis térhez jut és elkezd újra gondolkodni és érezni, ekkor pedig azonnal megjelennek a hitetlenkedő gondolatok a kis fejecskétekben. Így van, akinek a heves áradat elviselhetőbb, hiszen
érzitek, hogy valami történik, az elmének nem jut elég tér és nem tud csintalankodni, csak a sarokban ül. Ez a heves aktivitás megtördelve a "nyugalmasabb" szakaszokkal különböző kihívást ad. Ti viszont viharvert utazok, vagytok, úgy gondoljuk megtaláltátok már a módját
annak, hogy meglovagoljátok ezeket a hullámokat. Megtanultátok hogyan kapcsolódjatok a középpontotokhoz, valamint a többi útitársatokhoz, így jártasak lettetek az utazásban, lényegtelen milyen ijesztő áramlat is érkezik vagy függetlenül attól milyen csendes is épp a felszín.
Eddig jól utaztatok és így is folytatjátok, olyan dologra vetettétek a szemeteket, amire rendeltettetek, eljuttok az ígéret földjére melyet már éreztek is valahol a távolban. Már tudjátok, hogy nem egyedül juttok oda, hanem számos ragyogó lélekkel karöltve. Nem vagytok egyedül, összekapcsolódtatok már számos utazóval, szinte halljátok is az örömkiáltásaikat. Így segítve egymást tovább az úton. Had fejezzük ezt az üzenetet azzal, hogy tisztelgünk előttetek. Csodáljuk mindazt, amit eddig véghezvittetek, még ha ez már nem is újdonság számotokra (ez a csodálat -Tom).
Szeretnénk arra emlékeztetni benneteket, hogy hosszú utat jártatok be az elmúlt hetekben. A legnagyobb eredmény pedig az a kapcsolat, melyet létrehoztatok miközben minden oldalról lökdösött benneteket az áradat. Csodálatos az a dolog, ahogy kinyúltatok egymást segíteni, miközben alig tudtátok a saját fejeteket a víz felett tartani. Le a kalappal előttetek, nem csak magatokat juttattátok sokkal előbbre, de össze is kapcsolódtatok sok társatokkal. Ez a kapocs innen egy szétszakíthatatlan fényláncot alkot, melynek minden egyes része erősíti a többi részt. Ne feledjetek el hálásak, lenni önmagatok felé mindezért. Csodálatos és mágikus dolgot hoztatok létre, a szívünk mélyéről mondunk köszönetet ezért, a saját részünkről is és a teremtés Többi részéről is.
Fordította :Tom Fodor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése