Tom Fodor fordítása
Aisha TK 272 - feb 22
Az elszámolás ideje eljött kedveseim, érezhetitek is, ahogy a bejövő energetikai hullámok tolnak és húznak benneteket.
Amikor azt mondjuk, hogy elszámolás, akkor nem valami bibliai értelemben gondoljuk, nem, arra utalunk, hogy olyan mélyre ástatok magatokba, hogy szinte már a régi tartályotok/tárolótok alját kapargatjátok, keresve a nyomokat, hogy kik is vagytok valójában. Ez ugyanis nem lett nyilvánvalóbb, érzitek az elkülönülést a "normális" világtól, ez egyre jobban ki van hangsúlyozva.
Az érzés, hogy egy mélység felett lebegtek nagyon erős.
Saját akaratotokból elhagytátok mindazt, amit az emberiség többi része normális életmódnak tart, de még sincs pontos képetek arról, hogy mi is vár rátok. Kevés vagy egyáltalán semmilyen nyom se látható arról, hogy mi kezd megnyilvánulni.
Igen, egy nagy bátorság lépést tesztek, elszakítottátok a köteléket a régihez, de nincs pontos fogalmatok arról, hogy mi felé haladtok. Mélyen lehet, hogy tudjátok azt, hogy mit is fogtok elérni, de a normális érzékszervek számára ez még nem látható. A rátok nehezülő bizonytalanság időnként megjelenhet, megzavarodhattok, rátok törhet a "biztos jól döntöttem?" érzés, és néha ezt az érzést nagyon nehéz lerázni.
Ez érthető is, hiszen ti lettetek kiválasztva az útmutatói posztra. Ahogy már említettük, feltérképezetlen területeken jártok.
Nincsenek pontos lábnyomok, amelyek mutatnák a helyes utat. Néha elveszettnek érezhetitek magatokat, mint egy kisbaba az erdőben, néha rátok törhet az a gondolat, hogy megindultok visszafelé, követve a saját lábnyomaitokat. Hamar rájöttök, hogy nincs már ott semmi, amihez vissza lehetne térni. A régi világ már nem nektek való hely, már nem tartalmaz semmit, amit pozitívnak tartanátok. Itt vagytok hát, benne a sűrűjében, semmi nem mutatja, pontosan merre menjetek, de annak sincs már értelme, hogy visszaforduljatok.
Ez az a pont, amikor össze kell vonnod az érzékeidet és megpróbálni kapcsolatba lépni a középpontoddal.
Ez mellett a társutazókkal is, akik ugyanaz a cél felé lépdelnek, mint ti is. Lelkesítenetek kell egymást, hogy nem tévedtetek el. Belül van, egy világítótornyotok melyet nem lehet kikapcsolni, meg fogjátok találni az utatokat még akkor is, ha épp vakon lépdeltek a kétségbeesés legsötétebb közegében. Már csak centikre vagytok attól, hogy megtaláljátok azt a tisztást, ahol képesek lesztek megpillantani azt, amit a szívetekben már jól ismerhettek.
Mindezt nem azért mondjuk, hogy felültessünk benneteket.
Egyre erősebbé váltok, még akkor is, ha nagyon gyengének érzitek magatokat épp, szeretnénk, ha megéreznétek ezt az erőt, az által, hogy mentálisan kapcsolódtok a hozzátok hasonló emberekhez, kiket ugyanaz az erő húz, mint benneteket. Ti vagytok a fényfáklyák, annak ellenére, hogy most épp lehet a sűrű erdőben lépdeltek, meg fogjátok a többiek szemében látni a saját fényeteket, ahogy tükröződik.
Keressétek a társaságukat, ezt pedig már a lakásotokból is megtehetitek. Amikor a belső csatornátokra hallgattok, akkor hallani fogjátok az összes hasonló embertársatok morajlását.
Szakítsatok hát időt arra, hogy ráhangolódjatok erre a kórusra, melynek ti is kiváló tagjai vagytok.
Reméljük, ez megkönnyíti az utolsó lépéseket ezen a "dzsungelutazáson". A szívetek mélyén tudni fogjátok, hogy a tökéletes irányba haladtok, mégpedig rengeteg ragyogó lénnyel karöltve, átszőve a bolygót, ugyanaz a cél felé haladva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése