Azért dobom föl ezt a témát, mert kemény bírálatot olvastam egy közösségi oldalon a magyarok értelmi képességéről. Utánanéztem kicsit. Alábbiakban olvashatjuk egy magyar IQ szakértő véleményét.
A kutatások szerint nem azok a legboldogabb és legsikeresebb emberek, akik a legokosabbak, hanem azok, akik életük fontos döntéseit - pályaválasztás, párválasztás, stb. - nem racionális alapon hozzák meg, hanem intuícióikat követve. Minél inkább képes erre valaki, talán annál boldogabb lesz.
Interjú Rigó Péterrel, a Mensa HungarIQa felügyelő pszichológusával.
A Mensa nemzetközi egyesület, amelyet 1946-ban alapítottak Angliában. Célja, hogy összefogja a magas intelligenciájú embereket, tekintet nélkül korukra, nemükre, származásukra vagy társadalmi helyzetükre. Ma világszerte több mint százezer tagja van, mintegy száz országban. Magyarországi szervezete a Mensa HungarIQa Egyesület. Egyetlen tagsági kritériuma az emberek 98 százalékánál magasabb intelligenciaszint elérése valamely - a Mensa által elfogadott - intelligenciateszten.
ALON: Van egy olyan mondás, hogy az intelligencia az, amit az IQ-tesztek mérnek. Tényleg nincs ennél jobb definíció?
Rigó Péter: Valamiféle problémamegoldó-képességről van szó, de például a kreativitás már nem tartozik ide. Összefüggésben áll ez a feldolgozás sebességével is, az intelligens ember hamarabb vesz fel információkat, gyorsabban reagál, mint az átlag. Az említett mondás egy Boring nevű kutató nevéhez fűződik, aki megunta, hogy a tudósok 50 éves vitázás után sem tudtak közös nevezőre jutni abban, mi is valójában az intelligencia.
Az intelligens ember okos, ezt lehet mondani, a művelt jelzőt már nem lehet ilyen egyértelműen használni. Az viszont igaz, hogy a műveltség és az intelligencia között van összefüggés, még ha csak féloldalas módon is. A magas IQ-val általában együtt jár a magasabb műveltség is, de fordítva már nem feltétlenül van kapcsolat. Az intelligens emberekre ugyanis jellemző, hogy kíváncsiak, és könnyen szívják magukba a tudást. Ez a gyors információfeldolgozási képességből adódik. Van olyan – nem feltétlenül tudatos – törekvésük is, hogy használják ki ezt a kapacitást. A Mensa-tagokon látom, hogy minden érdekli őket, mindent meg akarnak ismerni, ezáltal idővel műveltebbekké válnak. Persze vasszorgalommal is lehet műveltté válni, de attól még senkinek nem fog megnőni az IQ-ja.
Vannak olyan szakmák, amiket jellemzően a nagyon magas IQ-val rendelkező emberek választanak? A Mensában elég sok informatikussal találkoztam…
Az IQ-tesztek egy „informatikus-agynak” jobban fekszenek, ők többször találkoznak hasonló jellegű problémákkal a mindennapjaik során. Nem tudok róla, hogy lenne olyan szakma, amihez kifejezetten kell a magas IQ, de talán például egy kutató atomfizikusnak nem árt…
…ami viszonylag ritka. Mi a helyzet az iskolai eredményekkel, a matekórákkal?
A matematikából elért eredmények inkább összefüggésben állnak az intelligenciával, mint például az ének-zenéből nyújtott teljesítmények, de nem túl erős ez a kapcsolat.
Az életben könnyebben boldogulnak a magas intelligenciájúak?
Nem feltétlenül. A Mensások között azt látom, hogy ők nagyon sok konfliktusba keverednek olyan emberekkel, akik nehezen értik meg, ami számukra egyértelmű, vagy olyanokkal, akik szó nélkül elmennek a hétköznapi élet logikátlanságai mellett. Ezek a dolgok a magas intelligenciával rendelkezőket irritálják. Az, hogy valaki hogy boldogul az életben, hogy milyen kapcsolatokat tud kialakítani másokkal, sokkal inkább függ az érzelmi intelligenciájától.
Akkor az EQ nem csak a pár száz forintos könyvekben létező áltudományos fogalom?
Nem, az érzelmi intelligencia ma már sokat vizsgált terület a pszichológiában, bár messze nem mérhető olyan pontosan, mint az IQ. Azért született ez a fogalom, mert a kutatások azt mutatták, hogy nem azok a legboldogabb és legsikeresebb emberek, akik a legokosabbak, hanem azok, akik életük fontos döntéseit (pályaválasztás, párválasztás, stb.) nem racionális alapon hozzák meg, hanem intuícióikat követve. Minél inkább képes erre valaki, talán annál boldogabb lesz.
Hová forduljon, aki kíváncsi az IQ-jára?
Jelentkezzen tesztírásra a Mensa honlapján. Persze pszichológus, pszichiáter is tesztelheti. Más a helyzet, ha valaki a gyermeke IQ-jára kíváncsi. Neki egy jó pszichológus valószínűleg azt fogja tanácsolni, hogy ne akarja tudni, mert önmagát beteljesítő jóslattá válhat, mindkét irányban. A felnőtteknek is változik az élete, ha megtudják, hogy magas az intelligenciájuk, de nem annyira, mint a gyerekeknek, hiszen ők még nincsenek túl az iskolai teljesítménykényszeren.
A Mensában 17 éves kortól mérünk intelligenciát, fiatalabb korban még nem állandó az IQ, utána viszont az egyik legállandóbb személyiségvonásunkká válik. Az életkor előrehaladtával sem csökken, hiszen az IQ-tesztek értékelésénél az életkort is figyelembe vesszük, illetve az IQ eleve mindig az azonos korcsoportbeliekhez hasonlít bennünket. Abszolút értékben ugyan 25-30 éves kor fölött már romlanak a képességeink, de mindenkit a saját korosztályához mérünk. Az intelligencia csak akkor csökken, ha valamilyen betegség, agyi elváltozás van a háttérben, például Alzheimer-kór vagy sclerosis multiplex.
Ki számít zseninek?
Az emberek átlagos IQ-ja 100, 130 feletti pontszámmal pedig csak az emberiség 2 százaléka rendelkezik. Hogy ez mekkora különbséget jelent az átlaghoz képest, azt azzal lehet a legjobban szemléltetni, ha összehasonlítjuk az ugyanilyen mértékű, lefelé mutató eltéréssel. A 70 alatti IQ már az értelmi fogyatékosság szintje. A nagyon magas tartományokban már egyre kevesebb embert találunk. 134 feletti IQ-val már csak 1 százalék rendelkezik. Ennél sokkal magasabb intelligenciát már nehéz mérni, mert kicsi a minta, ami pedig szükséges az összehasonlításhoz, ami nélkül nem lehet tesztet készíteni.
A tesztek nagyon drágák, a standardizálás milliókba kerül, az interneten
ezért nincsenek standardizált tesztek. Magyarországon csak a
két-háromszáz fős reprezentatív mintához több millióért lehet
hozzájutni, és akkor ez még csak a kezdő adatbázis. Nyilván, ha valaki
ennyi pénzt öl egy teszt elkészítésébe, nem fogja ingyenesen elérhetővé
tenni. Az internetes IQ-tesztek ezért megbízhatatlanok, csak hasraütéses
eredményt adnak.
Mi a helyzet az országtesztekkel, amiket az RTL Klub sugárzott?
Mindkettő elkészítésében a Mensa működött közre, standardizált tesztek voltak. Az első hamarosan elérhető lesz a mensás honlapról is. Egészen reális eredményt adtak, de mindkettő tipikusan Magyarországra szánt feladatsor volt, hiszen tartalmaztak olyan műveltségi jellegű kérdéseket is, amelyek magyar szólásokhoz, közmondásokhoz kapcsolódtak.
Hogy készül az IQ-teszt?
Nem árt, ha az, aki készíti, maga is kiemelkedően intelligens, és meg tudja oldani valamennyi feladatot. Első lépésként rengeteg feladatot kell gyártani, és ezeket ki kell próbálni egy csoporton. Ezzel a csoporttal aztán lehetőleg fel kell venni egy már kipróbált, standardizált IQ-tesztet. Ezt követően feladatonként (ún. itemenként) elemezni kell az általunk készített feladatsort.
Itemjelleggörbéket kell készíteni, amelyek megmutatják, hogy egy adott feladatot milyen intelligenciaszinttel hányan voltak képesek helyesen megoldani. Akkor lenne igazán jó egy feladat, ha azt bizonyos IQ-szint alatt senki sem tudná megcsinálni, afelett viszont mindenki. Ilyen feladat sajnos nincs, de ezt a lépcsőszerű itemjelleggörbét kell minél jobban megközelíteni. Nyilván nem alkalmasak a tesztbe azok a feladatok, amelyeket mindenki megold, amelyeket senki nem old meg, illetve amelyeket a magas és az alacsony IQ-júak közül is ugyanolyan arányban tudnak megoldani.
Nem igazán fontos, hogy hány feladatból áll egy IQ-teszt. A standard abból születik, hogy a tesztet kitöltők mekkora hányada milyen eredményre volt képes, hol van az átlag, ez alapján meg tudjuk állapítani az eloszlást. Ún. 15-ös szórású görbére kell konvertálni az eredményeket, úgy, hogy pl. a 130-as IQ-értéket már csak az emberek legjobb 2 %-a legyen képes elérni. Az átlagos IQ-t viszonylag könnyű mérni, a nagyon magashoz már nagyon speciális feladatok kellenek.
A Mensánál tesztet írók közül viszont nem csak 2 százaléknak van 130 feletti IQ-ja. Miért?
Aki eljön tesztet írni, általában tisztában van a képességeivel, aránylag reális e téren az önértékelése. A tesztre jelentkezők 30-40 százaléka sikeres tesztíró, tehát a felső 2 százalékhoz tartozik.
Az állásinterjúkon is gyakori, hogy IQ-tesztet töltetnek ki a jelentkezőkkel. Ezekről mit kell tudni?
Ezek standardizált tesztek, pontos eredményt adnak. Az más kérdés, hogy valaki akarja-e, hogy a leendő munkaadója ismerje ezt az adatot. Azt is meg lehet tenni, hogy a fejvadász cégnek engedjük, hogy figyelembe vegyék ezt a meglehetősen személyes információt, de kikötjük, hogy nem adhatják tovább. Mindenkinek a magánügye, kivel osztja meg, mennyi az IQ-ja. A Mensa-tagok is kiköthetik, hogy az egyesületen kívül a többiek ne mondhassák el róluk senkinek, hogy ők is ide tartoznak.
Az elmúlt hetekben megint feltűntek különböző híradások arról, hogy az egyes nemzeteknek különböző az átlagos intelligenciaszintjük, vagyis vannak okos meg kevésbé okos népek. Igaz ez?
Országok, nemzetek IQ-átlagai nem igazán hasonlíthatók össze, az IQ-tesztek nem erre valók. Kisebb, kulturálisan aránylag homogén csoportokon belül használhatóak összehasonlításra. Vannak olyan kulturálisan semleges tesztek, amelyek ELVILEG nem igényelnek semmilyen műveltséget, ELVILEG nem függ attól a jó megoldás esélye, hogy a kitöltő személy milyen kultúrában nőtt fel, hol szocializálódott…
Azért csak elvileg van így, mert ha egy füzetet adok valakinek, amiben feladatok vannak, és a megoldásokat egy másik lapra kell felírnia, akkor például egy afrikai bennszülött rögtön hátrányba kerül, mert még soha nem látott füzetet. De még Európa sem annyira homogén, hogy egy adott tesztben elért eredményeket ilyen bátran össze lehetne hasonlítani.
Akkor nem igaz, hogy a magyarok IQ-ja az európai átlag alatt volna?
1 ponttal, vagyis 99. De nincs európai átlag… Az ilyen és hasonló adatokat egy bizonyos Richard Lyinn szokta közzétenni, de ő megjelentetett már könyvet arról is, hogy a Föld országai közül melyiknek alacsonyabb vagy magasabb az IQ-ja az angol átlagnál, és ez hogy függ össze az adott ország egy főre eső nemzeti jövedelmével, GDP-jével. Tehát ő önkényesen az angol standardhoz viszonyít, majd azt állítja, hogy egy ország gazdagsága vagy szegénysége a benne élők intelligencia-átlagán múlik. A kapott korrelációs összefüggés azonban ok-okozati összefüggéseket nem képes feltárni; szerintem valószínűbb, hogy a rosszabb környezeti feltételek, szociális körülmények miatt alacsonyabb a szegényebb országok IQ-átlaga az angol átlaghoz képest, vagyis fordított irányú az ok-okozati összefüggés. De még egyszer hangsúlyozom, szerintem eleve nem lehet ilyen összehasonlításokat tenni. Egyébként még akkor sincs miért szégyenkeznünk, ha komolyan vesszük Lynn tanulmányát, elfogadjuk módszerét… Európán belül csak néhány ország átlaga magasabb a mienknél (Ausztria, Németország, Olaszország, Hollandia 102, Svédország, Svájc, Belgium 101, és az Egyesült Királyság 100 IQ-pontja előzi meg a mi 99-ünket). Lengyelország (99) kivételével az összes többi ország gyengébb eredményt ért el nálunk (sokszor nem is kevéssel).
A férfiak vagy a nők az intelligensebbek?
Most ismét előkerült ez a kérdéskör kutatói berkekben. Korábban az volt álláspont, hogy átlagosan egyik nem sem okosabb, csak a nők között kevesebben képviselik a szélső értékeket. Kevesebb a kiemelkedően intelligens, és kevesebb a szellemi fogyatékos is. Ma viszont úgy tűnik, hogy az átlag is különbözik, a férfiaké valamivel magasabb. Nem vagyok azonban biztos benne, hogy ezek a kutatások a teljes népességet vizsgálták, és ha az értelmi fogyatékkal élőkkel nem foglalkoztak, akkor a már korábban felfedezett eloszlásbeli különbség miatt egyszerűen matematikai törvényszerűség, hogy a férfiaknál jöjjön ki a magasabb átlag.
Okos szülők gyermeke okos lesz?
Valószínűleg igen, de az IQ nem csak öröklődés kérdése, a környezeti hatások (a táplálkozás, az csecsemőkori környezet ingergazdagsága, az iskola milyensége, a szociális helyzet, stb.) legalább ennyire közrejátszanak. Van egy érdekes szabály, a visszatérés az átlaghoz szabálya. Eszerint két kiemelkedően intelligens szülő utódainak IQ-átlaga már jobban megközelíti a teljes populáció átlagát. Ez ugyanígy igaz a szélsőségesen alacsony intelligenciájú szülőkre is: az értelmi fogyatékosok gyermekei átlagosan már jobb eredményeket fognak elérni. Az nem biztos, hogy két kiemelkedően intelligens szülőnek minden gyereke okos lesz, de mivel a hangsúly az átlagon van, az is lehet, hogy egyik-másik gyerekük még náluk is magasabb IQ-val fog élni.
Mensa.hu
Forrás:http://www.alon.hu/node/3600
Az intelligencia és annak mérése: Tények és érdekességek
Rose, 2006. április 20. - 19:28 Alon.huA kutatások szerint nem azok a legboldogabb és legsikeresebb emberek, akik a legokosabbak, hanem azok, akik életük fontos döntéseit - pályaválasztás, párválasztás, stb. - nem racionális alapon hozzák meg, hanem intuícióikat követve. Minél inkább képes erre valaki, talán annál boldogabb lesz.
Interjú Rigó Péterrel, a Mensa HungarIQa felügyelő pszichológusával.
A Mensa nemzetközi egyesület, amelyet 1946-ban alapítottak Angliában. Célja, hogy összefogja a magas intelligenciájú embereket, tekintet nélkül korukra, nemükre, származásukra vagy társadalmi helyzetükre. Ma világszerte több mint százezer tagja van, mintegy száz országban. Magyarországi szervezete a Mensa HungarIQa Egyesület. Egyetlen tagsági kritériuma az emberek 98 százalékánál magasabb intelligenciaszint elérése valamely - a Mensa által elfogadott - intelligenciateszten.
ALON: Van egy olyan mondás, hogy az intelligencia az, amit az IQ-tesztek mérnek. Tényleg nincs ennél jobb definíció?
Rigó Péter: Valamiféle problémamegoldó-képességről van szó, de például a kreativitás már nem tartozik ide. Összefüggésben áll ez a feldolgozás sebességével is, az intelligens ember hamarabb vesz fel információkat, gyorsabban reagál, mint az átlag. Az említett mondás egy Boring nevű kutató nevéhez fűződik, aki megunta, hogy a tudósok 50 éves vitázás után sem tudtak közös nevezőre jutni abban, mi is valójában az intelligencia.
Az intelligens ember okos, ezt lehet mondani, a művelt jelzőt már nem lehet ilyen egyértelműen használni. Az viszont igaz, hogy a műveltség és az intelligencia között van összefüggés, még ha csak féloldalas módon is. A magas IQ-val általában együtt jár a magasabb műveltség is, de fordítva már nem feltétlenül van kapcsolat. Az intelligens emberekre ugyanis jellemző, hogy kíváncsiak, és könnyen szívják magukba a tudást. Ez a gyors információfeldolgozási képességből adódik. Van olyan – nem feltétlenül tudatos – törekvésük is, hogy használják ki ezt a kapacitást. A Mensa-tagokon látom, hogy minden érdekli őket, mindent meg akarnak ismerni, ezáltal idővel műveltebbekké válnak. Persze vasszorgalommal is lehet műveltté válni, de attól még senkinek nem fog megnőni az IQ-ja.
Vannak olyan szakmák, amiket jellemzően a nagyon magas IQ-val rendelkező emberek választanak? A Mensában elég sok informatikussal találkoztam…
Az IQ-tesztek egy „informatikus-agynak” jobban fekszenek, ők többször találkoznak hasonló jellegű problémákkal a mindennapjaik során. Nem tudok róla, hogy lenne olyan szakma, amihez kifejezetten kell a magas IQ, de talán például egy kutató atomfizikusnak nem árt…
…ami viszonylag ritka. Mi a helyzet az iskolai eredményekkel, a matekórákkal?
A matematikából elért eredmények inkább összefüggésben állnak az intelligenciával, mint például az ének-zenéből nyújtott teljesítmények, de nem túl erős ez a kapcsolat.
Az életben könnyebben boldogulnak a magas intelligenciájúak?
Nem feltétlenül. A Mensások között azt látom, hogy ők nagyon sok konfliktusba keverednek olyan emberekkel, akik nehezen értik meg, ami számukra egyértelmű, vagy olyanokkal, akik szó nélkül elmennek a hétköznapi élet logikátlanságai mellett. Ezek a dolgok a magas intelligenciával rendelkezőket irritálják. Az, hogy valaki hogy boldogul az életben, hogy milyen kapcsolatokat tud kialakítani másokkal, sokkal inkább függ az érzelmi intelligenciájától.
Akkor az EQ nem csak a pár száz forintos könyvekben létező áltudományos fogalom?
Nem, az érzelmi intelligencia ma már sokat vizsgált terület a pszichológiában, bár messze nem mérhető olyan pontosan, mint az IQ. Azért született ez a fogalom, mert a kutatások azt mutatták, hogy nem azok a legboldogabb és legsikeresebb emberek, akik a legokosabbak, hanem azok, akik életük fontos döntéseit (pályaválasztás, párválasztás, stb.) nem racionális alapon hozzák meg, hanem intuícióikat követve. Minél inkább képes erre valaki, talán annál boldogabb lesz.
Hová forduljon, aki kíváncsi az IQ-jára?
Jelentkezzen tesztírásra a Mensa honlapján. Persze pszichológus, pszichiáter is tesztelheti. Más a helyzet, ha valaki a gyermeke IQ-jára kíváncsi. Neki egy jó pszichológus valószínűleg azt fogja tanácsolni, hogy ne akarja tudni, mert önmagát beteljesítő jóslattá válhat, mindkét irányban. A felnőtteknek is változik az élete, ha megtudják, hogy magas az intelligenciájuk, de nem annyira, mint a gyerekeknek, hiszen ők még nincsenek túl az iskolai teljesítménykényszeren.
A Mensában 17 éves kortól mérünk intelligenciát, fiatalabb korban még nem állandó az IQ, utána viszont az egyik legállandóbb személyiségvonásunkká válik. Az életkor előrehaladtával sem csökken, hiszen az IQ-tesztek értékelésénél az életkort is figyelembe vesszük, illetve az IQ eleve mindig az azonos korcsoportbeliekhez hasonlít bennünket. Abszolút értékben ugyan 25-30 éves kor fölött már romlanak a képességeink, de mindenkit a saját korosztályához mérünk. Az intelligencia csak akkor csökken, ha valamilyen betegség, agyi elváltozás van a háttérben, például Alzheimer-kór vagy sclerosis multiplex.
Ki számít zseninek?
Az emberek átlagos IQ-ja 100, 130 feletti pontszámmal pedig csak az emberiség 2 százaléka rendelkezik. Hogy ez mekkora különbséget jelent az átlaghoz képest, azt azzal lehet a legjobban szemléltetni, ha összehasonlítjuk az ugyanilyen mértékű, lefelé mutató eltéréssel. A 70 alatti IQ már az értelmi fogyatékosság szintje. A nagyon magas tartományokban már egyre kevesebb embert találunk. 134 feletti IQ-val már csak 1 százalék rendelkezik. Ennél sokkal magasabb intelligenciát már nehéz mérni, mert kicsi a minta, ami pedig szükséges az összehasonlításhoz, ami nélkül nem lehet tesztet készíteni.
Mi a helyzet az országtesztekkel, amiket az RTL Klub sugárzott?
Mindkettő elkészítésében a Mensa működött közre, standardizált tesztek voltak. Az első hamarosan elérhető lesz a mensás honlapról is. Egészen reális eredményt adtak, de mindkettő tipikusan Magyarországra szánt feladatsor volt, hiszen tartalmaztak olyan műveltségi jellegű kérdéseket is, amelyek magyar szólásokhoz, közmondásokhoz kapcsolódtak.
Hogy készül az IQ-teszt?
Nem árt, ha az, aki készíti, maga is kiemelkedően intelligens, és meg tudja oldani valamennyi feladatot. Első lépésként rengeteg feladatot kell gyártani, és ezeket ki kell próbálni egy csoporton. Ezzel a csoporttal aztán lehetőleg fel kell venni egy már kipróbált, standardizált IQ-tesztet. Ezt követően feladatonként (ún. itemenként) elemezni kell az általunk készített feladatsort.
Itemjelleggörbéket kell készíteni, amelyek megmutatják, hogy egy adott feladatot milyen intelligenciaszinttel hányan voltak képesek helyesen megoldani. Akkor lenne igazán jó egy feladat, ha azt bizonyos IQ-szint alatt senki sem tudná megcsinálni, afelett viszont mindenki. Ilyen feladat sajnos nincs, de ezt a lépcsőszerű itemjelleggörbét kell minél jobban megközelíteni. Nyilván nem alkalmasak a tesztbe azok a feladatok, amelyeket mindenki megold, amelyeket senki nem old meg, illetve amelyeket a magas és az alacsony IQ-júak közül is ugyanolyan arányban tudnak megoldani.
Nem igazán fontos, hogy hány feladatból áll egy IQ-teszt. A standard abból születik, hogy a tesztet kitöltők mekkora hányada milyen eredményre volt képes, hol van az átlag, ez alapján meg tudjuk állapítani az eloszlást. Ún. 15-ös szórású görbére kell konvertálni az eredményeket, úgy, hogy pl. a 130-as IQ-értéket már csak az emberek legjobb 2 %-a legyen képes elérni. Az átlagos IQ-t viszonylag könnyű mérni, a nagyon magashoz már nagyon speciális feladatok kellenek.
A Mensánál tesztet írók közül viszont nem csak 2 százaléknak van 130 feletti IQ-ja. Miért?
Aki eljön tesztet írni, általában tisztában van a képességeivel, aránylag reális e téren az önértékelése. A tesztre jelentkezők 30-40 százaléka sikeres tesztíró, tehát a felső 2 százalékhoz tartozik.
Az állásinterjúkon is gyakori, hogy IQ-tesztet töltetnek ki a jelentkezőkkel. Ezekről mit kell tudni?
Ezek standardizált tesztek, pontos eredményt adnak. Az más kérdés, hogy valaki akarja-e, hogy a leendő munkaadója ismerje ezt az adatot. Azt is meg lehet tenni, hogy a fejvadász cégnek engedjük, hogy figyelembe vegyék ezt a meglehetősen személyes információt, de kikötjük, hogy nem adhatják tovább. Mindenkinek a magánügye, kivel osztja meg, mennyi az IQ-ja. A Mensa-tagok is kiköthetik, hogy az egyesületen kívül a többiek ne mondhassák el róluk senkinek, hogy ők is ide tartoznak.
Az elmúlt hetekben megint feltűntek különböző híradások arról, hogy az egyes nemzeteknek különböző az átlagos intelligenciaszintjük, vagyis vannak okos meg kevésbé okos népek. Igaz ez?
Országok, nemzetek IQ-átlagai nem igazán hasonlíthatók össze, az IQ-tesztek nem erre valók. Kisebb, kulturálisan aránylag homogén csoportokon belül használhatóak összehasonlításra. Vannak olyan kulturálisan semleges tesztek, amelyek ELVILEG nem igényelnek semmilyen műveltséget, ELVILEG nem függ attól a jó megoldás esélye, hogy a kitöltő személy milyen kultúrában nőtt fel, hol szocializálódott…
Azért csak elvileg van így, mert ha egy füzetet adok valakinek, amiben feladatok vannak, és a megoldásokat egy másik lapra kell felírnia, akkor például egy afrikai bennszülött rögtön hátrányba kerül, mert még soha nem látott füzetet. De még Európa sem annyira homogén, hogy egy adott tesztben elért eredményeket ilyen bátran össze lehetne hasonlítani.
Akkor nem igaz, hogy a magyarok IQ-ja az európai átlag alatt volna?
1 ponttal, vagyis 99. De nincs európai átlag… Az ilyen és hasonló adatokat egy bizonyos Richard Lyinn szokta közzétenni, de ő megjelentetett már könyvet arról is, hogy a Föld országai közül melyiknek alacsonyabb vagy magasabb az IQ-ja az angol átlagnál, és ez hogy függ össze az adott ország egy főre eső nemzeti jövedelmével, GDP-jével. Tehát ő önkényesen az angol standardhoz viszonyít, majd azt állítja, hogy egy ország gazdagsága vagy szegénysége a benne élők intelligencia-átlagán múlik. A kapott korrelációs összefüggés azonban ok-okozati összefüggéseket nem képes feltárni; szerintem valószínűbb, hogy a rosszabb környezeti feltételek, szociális körülmények miatt alacsonyabb a szegényebb országok IQ-átlaga az angol átlaghoz képest, vagyis fordított irányú az ok-okozati összefüggés. De még egyszer hangsúlyozom, szerintem eleve nem lehet ilyen összehasonlításokat tenni. Egyébként még akkor sincs miért szégyenkeznünk, ha komolyan vesszük Lynn tanulmányát, elfogadjuk módszerét… Európán belül csak néhány ország átlaga magasabb a mienknél (Ausztria, Németország, Olaszország, Hollandia 102, Svédország, Svájc, Belgium 101, és az Egyesült Királyság 100 IQ-pontja előzi meg a mi 99-ünket). Lengyelország (99) kivételével az összes többi ország gyengébb eredményt ért el nálunk (sokszor nem is kevéssel).
A férfiak vagy a nők az intelligensebbek?
Most ismét előkerült ez a kérdéskör kutatói berkekben. Korábban az volt álláspont, hogy átlagosan egyik nem sem okosabb, csak a nők között kevesebben képviselik a szélső értékeket. Kevesebb a kiemelkedően intelligens, és kevesebb a szellemi fogyatékos is. Ma viszont úgy tűnik, hogy az átlag is különbözik, a férfiaké valamivel magasabb. Nem vagyok azonban biztos benne, hogy ezek a kutatások a teljes népességet vizsgálták, és ha az értelmi fogyatékkal élőkkel nem foglalkoztak, akkor a már korábban felfedezett eloszlásbeli különbség miatt egyszerűen matematikai törvényszerűség, hogy a férfiaknál jöjjön ki a magasabb átlag.
Okos szülők gyermeke okos lesz?
Valószínűleg igen, de az IQ nem csak öröklődés kérdése, a környezeti hatások (a táplálkozás, az csecsemőkori környezet ingergazdagsága, az iskola milyensége, a szociális helyzet, stb.) legalább ennyire közrejátszanak. Van egy érdekes szabály, a visszatérés az átlaghoz szabálya. Eszerint két kiemelkedően intelligens szülő utódainak IQ-átlaga már jobban megközelíti a teljes populáció átlagát. Ez ugyanígy igaz a szélsőségesen alacsony intelligenciájú szülőkre is: az értelmi fogyatékosok gyermekei átlagosan már jobb eredményeket fognak elérni. Az nem biztos, hogy két kiemelkedően intelligens szülőnek minden gyereke okos lesz, de mivel a hangsúly az átlagon van, az is lehet, hogy egyik-másik gyerekük még náluk is magasabb IQ-val fog élni.
Mensa.hu
Forrás:http://www.alon.hu/node/3600
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése