Szembenézés a tükörrel - Csillagmag 05.15.

 

 "Amíg attól félünk, hogy a sötétség erői hatnak ránk, és nekünk védekeznünk kell, a rabjai maradunk mindaddig, amíg ebben a tudatállapotban létezünk."

 

 

 Szembenézés a tükörrel

 

Csillagmag

2013. máj. 16

 

Csak úgy lehetünk teljesek, ha TÜKÖRBE nézünk, azaz megfigyeljük saját démoni részünket, saját sötét világunkat.

Május második felében három égitest – sorban a Merkúr, a Nap és a Mars is – elhalad egy igen fontos csillag alatt, amivel mindenképpen érdemes foglalkozni, ha szeretnénk más megvilágításba helyezni életünk eseményeit.

A Perszeusz csillagkép második legfényesebb csillaga – az Algol – nagyon sok polaritásba beragadt szimbólumot képvisel az emberiség emlékezetében. Régen démoni csillagnak nevezték, természetesen nem véletlenül. Ám sajnos kevesen tudják, hogy Perszeusz maga, a mitológiai hős, pont ennek a „csillagnak” – vagyis szimbólumának – köszönheti azt, hogy felemelkedett a csillagok közé, azaz kilépett a körforgásból. Talán mondhatnánk azt, hogy megvilágosodott.

S ahhoz, hogy a mi tudatunkban is az Algol a felemelkedést és a megváltást hozza el, meg kell ismerkednünk Perszeusz üzenetével, mitológiájával. Így hozzá hasonlóan mi is emelkedhetünk, és nem ismét valamilyen külső tényezőtől reszketve lapulunk életünk vackába zárva. Az Algol csillag pedig a mitológia szerint a szörnyeteg Medusa levágott feje, amelyet Perszeusz a KEZÉBEN TART, azaz működtet, használ. Nem fél tőle. Nem fél a kísértésétől, sem a hatalmától.

Perszeusznak, a hősnek, élete legnehezebb feladata volt legyőznie a Medusa-t, a világ végét (!) őrző borzalmas teremtményt, melynek kővé dermesztő pillantása volt. Medusa itt a fény halálának szimbóluma, az élet végét és a teljes dermedtséget jeleníti meg. A világ vége pedig természetesen ennek a földi dimenziónak a határát szimbolizálja – tehát aki ki akar lépni egy magasabb tudatosságba, annak le kell győznie a saját Medusa-ját, a saját fénytelen részét!

Ám maga a küzdelem hozza el nekünk a hatalmas tanítást: Perszeusz úgy tudta legyőzni e szörnyet, hogy az istenektől kapott tükörfényes pajzsába nézve vágta le annak fejét. Hiszen nem nézhetett rá közvetlenül, mert akkor azonnal megdermedt volna. Tükörbe kellett néznie.

Tükör: Perszeusz megmutatta nekünk, hogy az Algolt, azaz a Medusa-t csak úgy győzhetjük le, ha TÜKÖRBE nézünk, azaz megfigyeljük saját démoni részünket, saját sötét világunkat! Amíg „kint” harcolunk a sötét ellen, biztosan maga alá gyűr bennünket, biztos halál – dermedtség – vár ránk. Ellenben, aki magába néz, és saját magát le meri győzni, arra a felemelkedés vár, képes elhagyni a világát.

Amíg attól félünk, hogy a sötétség erői hatnak ránk, és nekünk védekeznünk kell, a rabjai maradunk mindaddig, amíg ebben a tudatállapotban létezünk. A szabadság – egy felemelkedett szabadsága – abban áll, hogy felismerte magában a sötétet, és mivel az benne van, nem kint, ezért tudja működtetni, tudja irányítani.

De amíg saját belső sötétségünktől elzárkózunk, addig az „kintről” újra és újra belénk tud kapaszkodni, mintegy tükrözve azt.

Tehát ne féljünk, s a legrosszabb, amit tehetünk ha „vigyázunk” arra, hogy nehogy rossz történjen velünk. Legyünk bátrak, mint Perszeusz, és ISMERJÜK FEL a világban minket érő sötétségben SAJÁT MAGUNKAT.

Május 13-tól kezdve a Merkúr, majd 15-től kezdve a Nap is együttállásba kerül az Algollal, ez utóbbi egészen 20-ig. Majd a Mars is követi 23-a környékén, egészen a hónap végéig.

Tehát ebben az időben, ha érezzük az életünk „negatív” tartalmát, akkor ismerjük fel: ez bennünk van, belőlünk fakad. Ha megtámadnak, ismerjük fel, hogy bizony mi magunk is szeretünk támadni. Ha elcsábít valami negatív, akkor éljük meg, hogy bizony mi engedtük meg ezt, nem valami külső erő kényszerítette ránk. És így tovább…

Mindez értünk van, hogy SZEMBENÉZHESSÜNK saját magunkkal. S ne feledjük: „Minden rendben van a teremtés egészében”.

Hosszú távon ne vonjunk le következtetéseket a hétvége, illetve tágabb értelemben a hónap nehézségeivel, drámáival kapcsolatban: minden azért történik, hogy kibukjon a bennünk élő kontrollálatlan, elnyomott rész! Ezért ha ennek a drámának még erőt is adunk, akkor tovább szítjuk a tüzet, tovább erősítjük, és így biztosak lehetünk benne, hogy maga köré teker bennünket…

Engedj el mindent: a saját sötétségedtől való félelmet, vagy a rettegést, hogy „rossz” történhet veled, vagy bajod eshet. Mert ha ilyenben élsz, azt sugárzod az univerzumnak: nem bízom a teremtésben, nem bízom isteni részemben.

Higgy magadban, hogy képes vagy rá, és hogy minden rendben lesz – még akkor is, amikor nem ezt látod és nem érted az elméddel.

Kiss Balázs Kunó

Forrás: http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/szembenezes-a-tukorrel/