Mennyi félelem van benned? - Csillagmag máj. 27

Mikor kezdesz túllépni háromdimenziós lényeden?

Mennyi félelem van benned?

Csillagmag

2013. máj. 27

 

Légy hálás a félelmeidért, mert megmutatják számodra, hogy hol a kijárat önmagadból. Ne dolgozz túl sokat a félelmeiden, mert akkor csak erősíted azokat. Ha analizálod, csak még megalapozottabbá, még valódibbá válik.

Hogy miként tudsz túllépni a félelmeiden? Hogyan győzöd le őket? – nem tudom ezekre a kérdésekre választ, s nem is tudok igazi, tuti-használható tanácsot adni a kezedbe, ami számodra mindig működni fog. De ha megkérdeznéd, hogy magam miként oldottam meg ezt a problémát, akkor csak annyit tudnék mondani: felismertem mitől félek, és rávettem magam, hogy belemenjek és túllépjek rajta.

S tudom, ez gondolat nem lehet segítség számodra. Látom, hogy sok ember nem mer túllépni a saját félelmein, és tulajdonképpen minden probléma az életében abból adódik, hogy bezárja magát egy elhatárolt dobozba, amit fél elhagyni. És pont a félelmet kéne legyőzni ahhoz, hogy az ember elkezdje önmagát tapasztalni – de a félelem maga nem engedi meg ezt az egészet.

Abban szeretnék a segítségedre lenni, hogy közösen megvizsgáljuk a félelmet egy más nézőpontból, hogy megértsük a működését, és ha már átlátjuk, akkor talán könnyebb lesz vele szembenézni. Egy kicsit messziről fogok indulni, de kérlek, tarts velem ezen az úton, hogy együtt elérjünk valahová, egymás kezét fogva, hogy onnan majd egyedül mehess tovább az általad választott úton.

(Nyugodtan ugorj a következő hármas csillaghoz, ha úgy gondolod, ott kezdődik a „tuti”. Nagyon messzire fogunk eljutni a cikkben, tehát érdemes lesz végigmenned rajta, ígérem :) )

Az írás végén találsz majd egy listát is, hogy szembenézhess magaddal, mennyi félelem is van benned :)

* * *

 Az Emberi lény alapvetően egy olyan létező, aki egyszerre – EGYSZERRE! – több síkon, több dimenzióban létezik egy időben, ám most általában csak a fizikai valóságra tudatos. Arra, amit úgy hívunk: élet itt a Földön. Ez a mindennapi létezés a különböző társadalmi rendszerekben, különböző környezetben.

A félelem pedig egyetlen egy dologból ered: egy programozottságból. Egy beidegződésből, ami elhiteti veled, hogy te nem vagy más, mint ez a földi dimenziós, három dimenzióban élő emberi lény, aki ki van téve a világ véletlenszerű és kiszámíthatatlan eseményeinek, és próbál túlélni, próbál valamit kihozni ebből az életből.

S ez egy ördögi kör: mert azok a törvények, azok a szabályok, amik megfigyelve ezt a tényt alátámasztják, megtámadhatatlanok a 3D keretein belül. S amikor Te egy olyan tapasztalásra vagy felismerésre teszel szert, ami nem passzírozható be ebbe a keretbe, akkor megcsonkítod magad, hogy továbbra is megmagyarázhasd „tudományosan” az életedet.

Csakhogy van benned egy kis hang, a Teljességed hangja, ami folyamatosan ott él benned, és nem hagyja, hogy hosszú távon belefeledkezz ebbe az álomba. S hogy ki az, aki eldönti, hogy egyszer csak meghallja e hangot? Ki az, aki egyszer csak úgy dönt, hogy elkezdi keresni magát, és nem elégszik meg azzal, amit pusztán a földi dimenzióban tapasztal? Kicsoda ez?

Tudom, eddig banális volt mindez számodra, de mégis szerettem volna közös nézőpontot létrehozni utazásunkon. Mert hogyan kerül ide a félelem? Azt hiszem elég egyértelmű: ha pusztán ezt a fizikai valóságot nézed, akkor látszik, hogy a túlélésed, az életörömeid, sikereid, biztonságod elérése egy jól behatároló rendszerben érhetőek el. Tehát tapasztalod, érzed a bőrödön, hogy ha ebben a világban élsz, akkor sok baj és gond ér akkor, ha nem a biztosra mész. Ha bizonytalan vizekre evezel.

Nézd meg kérlek a te félelmeidet… szinte alapvető a legtöbb emberi történetben, hogy mindenki fél valamitől. Új kapcsolatot kezdeni, új munkát találni, új dolgokba kezdeni, és így tovább. Tulajdonképpen nem mersz más ember lenni sem, mert akkor nem a megszokott módon reagálnál a téged ért hatásokra!

Félelem tulajdonképpen az, ami bent tart téged a földi dimenzióban, ami visszatart attól, hogy elkezdj tapasztalni egy más szinten. Ám a félelem jó: ha egy csuklyás ember közeledik feléd egy vértől csöpögő karddal a kezében, akkor bizony teljesen rendben van, ha elszaladsz. Vagy mégsem?

* * *

S itt érkeztünk el egy másfajta nézőponthoz, amihez szerettelek volna elvezetni. A félelmeid a múlt tapasztalatai alapján működnek – s hogy a múltat honnan eredeztetjük, ebből az életből vagy ez előzőekből, tulajdonképpen mindegy. Van benned egy emlék, egy hatás elraktározva, ami alapján megtanulod azt, hogy mitől kell félni. Ami megmondja, általában milyen okra milyen okozatot váltasz ki. Ott van a fejedben, és kénytelen vagy ezekre a tapasztalatokra támaszkodni, hogy túlélj, hogy az alapvető emberi fizikai-lelki szükségleteidet kielégítsd.

Mert ha nem lenne emléked, nem tudnád, hogy a vicsorgó kutya, ami feléd rohan, valószínűleg meg fog harapni. Nem tudnád, hogy a szépen mosolygó, száját csókra tartó, ellenkező nemű egyén valószínűleg örömforrás számodra.

S ennyi az életed: az emlékek alapján hozott döntés, a tapasztalatok alapján történő próbálgatás, az emlékekből élés. Ez biztonságot ad, kiszámítható.

* * *

De gondolj bele: több évnyi, évtizednyi (vagy ha hiszel a reinkarnációban, akkor évezrednyi) tapasztalat van eltárolva benned, a génjeidben, a tudatodban, az emlékeidbe, a tudattalanodban. Sőt, az emberi kollektív tudattalanban…

S ha szeretnél szembenézni a félelmeiddel, akkor az nem fog úgy menni, hogy elkezdesz ezekkel a félelmekkel foglalkozni. Nem fog úgy sikerülni, ha le akarod győzni a félelmeket. Ha erővel akarsz nekimenni, akkor le fogsz pattanni, hiszen a félelem elképesztő erejű: emberi tapasztalások milliárdjaival mész szembe!

Ám ne feledd, Te nem egy pusztán a földi dimenzióban élő ember vagy. Ez a kulcs. Ha rájössz arra, hogy Te nem az emlékeid vagy, te nem CSAK ez a tapasztalás vagy, akkor ráébredsz arra, hogy a félelem valójában nem létezik.

Ez a kulcs: a félelem VALÓJÁBAN nem létezik, mert az csak a NÉZŐPONTOD eredménye. Annak az eredménye, hogy azt HISZED, hogy tudod mi fog történni. Mert ez van a fejedben, az emlékeidben, hogy aki így és úgy tesz, az ezt és azt fogja tapasztalni. És azt is fogod tapasztalni.

S amíg hiszel a félelemben, amíg érzed a félelmet, addig pontosan tudhatod: hiába vagy spirituális gondolkodású, hiába meditáltál, olvastál, meg jártál tanfolyamokra, VALÓJÁBAN a nézőpontod még nem változott. A félelmeid pontosan megmutatják, hogy ki vagy Te.

Légy hálás a félelmeidért, mert megmutatják számodra, hogy hol a kijárat önmagadból. :) De ne kezdj el dolgozni a félelmeiden, mert akkor csak erősíted azokat. Ha analizálod, csak még több mentális elképzelést raksz hozzá, még megalapozottabbá, még valódibbá válik.

Egyszerűen csak lépj túl rajta – mert valójában nincs is ott. Hogyan? :) A szokásos kérdésünk, hogyan:

Amíg valódinak hiszed, addig létezni fog. Amikor megéled, hogy „jéé, ez nincs is”, akkor hopsz eltűnik. Erre mondtam az elején azt, hogy „belemegyek a félelembe, és túllépek rajta”.

S amikor „meséltem” az írás elején, hogy miképpen is oldottam meg a saját félelmeimet, akkor egyetlen egy alapvető igazság volt a kezemben: TUDTAM, ÉREZTEM, szinte alaprezgésem volt, hogy SEMMI BAJOM NEM TÖRTÉNHET!

A lényeg ez, hogy elkezdesz azzal foglalkozni, hogy túllépj három dimenziós lényeden. Hogy megéld, hogy te több vagy, mint aminek hiszed magad. Ehhez pedig rengeteg módszer létezik, amelyeknek egy közös hibája lehet számodra:

Továbbra is a harmadik, a földi dimenzióban tart!

Ha egy módszer pusztán azt mondja, hogy tisztulsz, leraksz dolgokat, megoldasz lelki-szellemi-fizikai problémákat, akkor attól még ugyanúgy a harmadik dimenzió rabja vagy, s az úgynevezett spirituális materializmus ejtett rabul. De azt hiszem ezen mindenkinek keresztül kell mennie.

De a végső valóság nem az, hogy feloldottad múltadat, megértetted, hogy gyerekkorodban mi történt veled, amikor felismered, hogy vannak energiáid… ez csak a kapu lesz önmagadhoz! Ez az, amikor megéled, hogy TE TÖBB VAGY, mint a földi lényed.

Annak a jele, hogy kezdesz túllépni háromdimenziós lényeden:

•  Nem érdekelnek már annyira az emberi kapcsolataid, nem számít annyira, ki mit gondol rólad. Nem akarsz megfelelni a világnak.
•  Elfogadod az időjárást, nem akarsz napos időt teremteni esőben, és esőért imádkozni a napsütésben, mert tudod: minden úgy van jól, ahogy van.
• A postán, a kasszánál, a dugóban, a megállóban soha nem vagy ideges, hogy mikor érsz már oda, mikor végzel már.
•  Nem érdekelnek a világ eseményei. Nem borít ki a politikai, a világ helyzete, mert tudod, ez csak látszat.
•   Egyre több szépséget látsz a legegyszerűbb dolgokban, mint egy emberi arc vagy bármi, amivel találkozol.
• Nem bünteted magad azokért a hibákért, amiket a múltban követtél el, megérted, hogy ezeken keresztül kellett menned, és hálás vagy mindenért, ami veled történt.

S annak a jele, hogy még tutira be vagy ragadva, hiába foglalkoztál spirituális tevékenységekkel, még mindig alapvető egyik rezgésed a félelem:

• Még mindig vannak emberek, akiknek nem tudtál megbocsátani, még mindig őrzöl haragot a szívedben bizonyos csoportok vagy embertípusok ellen.
• Még mindig hatnak rád a sötét erők, sötét energiák.
• Még mindig hiszel abban, hogy rossz útra is tévedhetsz, elcsúszhatsz bármiféle isteni tervtől.
• Még mindig meg akarod menteni a világot, meg akarod gyógyítani az embereket.
• Ha utálod a munkahelyedet
• Ha ki akarsz lépni a párkapcsolatodból, de már évek óta nem teszed.

S tudom, nagyjából a fenti listába minden ember beleesik, igen, talán igazad van. Senki sem ilyen tökéletes – mert ez nem a tökéletesség.
Én csak azt szeretném mondani neked: vedd észre, hogy esetleg becsapod magad! A legfontosabb, hogy légy őszinte magaddal, ne ess a spirituális materializmus csapdájába. Bár ez egy kötelező állomás, de te döntöd el, hogy meddig időzöl benne. Lehet pár évig, vagy pár életig? Tulajdonképpen mindegy.
Ám, ha vannak még félelmeid, ha félsz meglépni valamit, félsz szembenézni valamit, félsz váltani: akkor tudd, még mindig a múlt emlékei határoznak meg.
De „utána” is fogsz félni, ne félj. :) Csak egy különbség lesz: bátran, könnyedén, gyorsan fogsz tudni haladni a félelmeid felé, és nem fogják alapvetően determinálni létezésedet. A félelmekben LEHETŐSÉGET fogsz látni, és nem gátat. Ez egy belső állapot. Ez egy nézőpont.

S emlékszel,a cikk elején kérdeztem: ki az aki dönt, hogy túllép a három-dimenziós létezésén? Ki az aki úgy határoz, hogy elege volt a félelmekből? Na, ennek a valakinek ott benned, biztosan nem a földi létezés az alapja.

Keresd ezt a valakit.

* * *

Kiss Balázs Kunó