Miatyánk, kicsit másképp

Miatyánk, kicsit másként...

- Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…
- Igen?
- Ne szakíts félbe, imádkozom.
- De hát megszólítottál!
- Én téged? Á, dehogy. Csak így szoktunk imádkozni.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…
- Már megint! Megszólítottál, hogy beszélgessünk, nemde? Miről van szó?
- Szenteltessék meg a te neved…
- Ezt komolyan gondolod?
- Mit gondolok komolyan?
- Azt, hogy meg akarod szentelni a nevem. Szerinted mit jelent ez?
- Azt jelenti, hogy… azt jelenti, hogy.. te jó ég, nem tudom, mit jelent! Honnan tudnám?
- Ez azt jelenti, hogy tisztelni akarsz, hogy mindennél fontosabb vagyok neked, hogy értékes számodra az én nevem.
- Aha. Hm. Igen, értem. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is…
- És te mit teszel ezért?
- Hogy meglegyen a te akaratod? Persze! Rendszeresen járok istentiszteletre, fizetem az egyházfenntartói járulékot, és még a missziót is támogatom!
- De én többet akarok: hogy rendbe jöjjön az életed, hogy eltűnjenek azok a rossz szokásaid, amikkel másoknak az idegeire mégy, hogy tanulj meg másokra is gondolni, hogy segíts másoknak az igazság ismeretére jutni, akkor is, ha a főbérlődről vagy a főnöködről van szó. Azt akarom, hogy a betegek gyógyuljanak meg, az éhezők lakjanak jól, a bánkódók vigasztaltassanak meg és a foglyok szabaduljanak ki a rabságból; mert mindent, amit ezekért az emberekért teszel, velem teszed meg.
- Miért veted ezt éppen az én szememre? Nem tudod talán, mennyi dúsgazdag képmutató ül a templompadokban? Nézd csak meg!
- Bocsáss meg! Azt hittem, tényleg azért imádkozol, hogy jöjjön el az én uralmam és legyen meg az én akaratom. Márpedig ez egészen személyesen annál kezdődik, aki ezért imádkozik. Csak ha ugyanazt akarod, amit én, akkor lehetsz az én országom követe.
- Értem. Imádkozhatok tovább? Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…
- Ember, de hát te túlsúlyos vagy! A kérésed viszont azt a kötelezettséget is tartalmazza, hogy teszel valamit azért, hogy a világon élő sok millió éhező megkapja a mindennapi kenyerét!
- És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…
- És Péter?
- Péter? Most még vele is jössz? Hisz tudod, hogy nyilvánosan megszégyenített, hogy mindig olyan arrogánsan viselkedik velem szemben, hogy már akkor felbőszít, mikor meglátom és még el sem kezdte a leereszkedő megjegyzéseit. És ezt ő is tudja! Nem vesz komolyan, mint munkatársat, tönkreteszi az idegeimet, legszívesebben…
- Tudom, tudom. És az imádságod?
- Nem gondoltam komolyan.
- Te legalább őszinte vagy. De neked tényleg örömet szerez, hogy annyi keserűséggel és gyűlölettel a gyomrodban kell járkálnod?
- Dehogy is, sőt egészen beteggé tesz!
- Én meg akarlak gyógyítani. Bocsáss meg Péternek, és én is megbocsátok neked. Akkor az arrogancia és a gyűlölet Péter bűne marad, és nem lesz a tiéd is. Talán pénzt veszítesz, biztosan veszítesz valamennyit a presztízsedből is, de legalább béke költözik a szívedbe.
- Nem tudom, képes leszek-e rá.
- Majd én segítek neked.
- És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól…
- Szíves örömest! Kerüld azokat a személyeket és szituációkat, akik és amik miatt kísértésbe eshetsz!
- Hogy érted ezt?
- Hiszen ismered a saját gyenge pontjaidat. Szabadosság, pénzsóvárság, szexualitás, agresszió, neveletlenség… Ne adj esélyt a kísértőnek!
- Azt hiszem, ez a legnehezebb Miatyánk, amit valaha is imádkoztam. De először van köze a mindennapi életemhez.
- Örülök neki. Most pedig fejezd be nyugodtan az imádságot!
- Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
- Tudod, mit szeretek? Ha a hozzád hasonló emberek elkezdenek engem komolyan venni, igazán imádkozni, engem követni és azt tenni, ami az én akaratom; ha észreveszik, hogy az én országom eljöveteléért való tevékenységük őket magukat teszi boldoggá.
-violet49-