Atilla unokái – Kertai Zalán festménye
Oldalunkon közéteszünk egy régebben megjelent riportot Hayrullah Yigitbasi török történésszel. Az egyetemi oktató – történész Magyarországon is kutatja a török – magyar kapcsolatokat. Gondolatait érdemes elolvasni a közös ősi nyelvről és Attila unokáiról. A kutató álláspontja mélyen elgondolkodtató, és érdemes figyelmébe ajánlani azoknak a magyar bölcsészeknek, akik még mindig a régi becsontosodott szellemű kutatási irányokat erőltetik.
A magyar nemzet úgy értékeli saját történelmét,
ahogyan akarja
Török történész a magyarokról
– Hogyan került kapcsolatba hazánkkal?
– Kilencvenhétben utaztam először
Magyarországra, azóta egyre szorosabb a kötődésem mind az országhoz,
mind a magyarsághoz. Turkológiai kutatásokat végeztem önöknél. Általános
török történelemmel foglalkozom, tehát az iszlám előtti időszakkal,
mely a magyar történelemnek is szerves része. Tudniillik ugyanarról a
területről indultunk, s annak idején szoros kapcsolatban volt a két nép,
tehát az oszmán időkben nem először találkoztunk. A magyarok a
középkorban nagyon tiszteletreméltó helyet foglaltak el a
világtörténelemben. Szükségét éreztem annak, hogy magyarul tanuljak,
magyar forrásokat tanulmányozzak. Egyébként minden törököt érdekelnek a
magyarok, a magyarszeretet több ezer éve szerves része a török
hagyományoknak. De a magyar legendák szerint is testvérek, rokonok,
barátok vagyunk. A törökök egy dologban biztosan nagyon hálásak a
magyaroknak: önök kezdték el a turkológiai kutatásokat, s a világ első
turkológiai tanszékét is az ELTE-n alapították, amely ma is óriási
eredményeket ér el.
– Kitűnően beszél magyarul…
– Nagyon féltem a magyar nyelvtől. Az
arabra például két és fél évet áldoztam az életemből, az angollal két
évet töltöttem el. Amikor belemerültem a magyar nyelvbe, megdöbbenve
vettem észre, hogy nagyon könnyen tanulom; nagyjából hat hónap múlva már
folyamatosan beszéltem, majd nyelvvizsgáztam is. Eloszlott a félelmem:
láttam, hogy ugyanaz a nyelvi logika, a nyelvtan, mint a törökben, s
számtalan a közös szó – nem az oszmánok jövevényszavaira gondolok,
inkább a nyelv alapjaiba beépült kifejezésekre. Az volt az érzésem,
mintha a török nyelv egyik nyelvjárása lenne a magyar. De tudni kell,
hogy ami a magyar nyelvbe beépült, az a nyugati törökségre jellemző
rendszer, mi pedig a keleti török jellemzőket vittük tovább.
– Magyarországon jó hagyományaink
szerint nagy háborút vívnak nyelvünk finnugor és török eredetének hívei.
Mi a véleménye erről a kérdésről?
– A finnugor elmélet a magyar állam
hivatalos tana, már beépült a gondolkodásba nagyjából 150 éve, pedig az
altaji eredetnek kétezer évnél is régebbi hagyománya van. Úgy érzem, a
finnugor teória kezdi elveszíteni a súlyát, s az altaji újra megerősödni
látszik. Az akadémikusok körében, majd szélesebb körben is változni fog
a jelenlegi nézőpont elméletben és később a gyakorlatban is. Nekünk,
törököknek a tudományos aggodalmakon túl nincs jogunk ebben állást
foglalni. Az én feladatom az, hogy a magyar és a török írásbeliségben
fellelhető információkat összehasonlítsam, s valamilyen eredményre
jussak. A magyarok kilétéről a török társadalomnak is van mondanivalója.
– Török részről jellemző a magyarok iránti nyitottság. Milyennek látja a magyarok hozzáállását?
– Nyolc éve járok Magyarországra,
második hazámnak érzem. Csak szeretetet, tiszteletet és segítséget
kaptam. Hálám jeléül is szeretnék minél erőteljesebben részt venni a két
nemzet és nép közötti kapcsolat elmélyítésében. A kettő nem ugyanaz: a
nemzet mai, élő eleme a nép, a népek közötti kapcsolat a kérdés reális
oldala, ennek fejlesztésén kell fáradoznunk – sok eredményt elértünk
már. A nemzetek közti kapcsolat más, tudniillik a nemzet háromdimenziós:
van múltja, jelene, jövője, míg a népnél máról és a jövőre vonatkozó
elvárásokról beszélhetünk.
– Tudna-e konkrét példákat mondani a magyar–török kapcsolatépítésre?
– A török forrásokban vannak adatok
arról, hogy az 1890-es években 3600 magyar vállalt szerepet a török
állami és hadi gépezetben. Akkoriban egy magyar számára karrier volt
Törökországba jönni. E kapcsolatrendszer nyomait nagyjából a második
világháborúig ki lehet mutatni. Az első világháború mindkét ország
számára katasztrófa volt, azt követően Törökországban hároméves
szabadságharc zajlott: a modern török köztársaság kialakításában is
tapasztalható együttműködés a magyarokkal. A török állam alapítója,
Musztafa Kemál pasa az először odahívott német és amerikai szakértőket
három-öt év múlva nagyrészt hazaküldte, mondván, Európában a magyarok
állnak lelkileg a legközelebb a törökökhöz. A magyarok
visszafizethetetlen szerepet játszottak Törökország modernizálásában.
Ekkor járt nálunk például Fekete Lajos vagy Bartók Béla is, aki az önök
világhírű zeneszerzője, művésze, ám egyben a török komolyzene alapítója.
– Kényes kérdés ezzel szemben a
magyarországi török jelenlét, amelyet nálunk is többféleképpen ítélnek
meg: van, aki kultúrateremtő jelenlétként gondol rá, de a többség
véleménye szerint a török megszállás helyrehozhatatlan károkat okozott a
magyar történelemben.
– A törökök európai terjeszkedésének
különböző okai voltak a vallásitól a gazdaságiig. Mivel más a kultúra, a
vallás, a magyarok megszállás alatt érezték magukat, de ez a nyomás
nyugati területekről indult. A Nyugat azt a célt tűzte ki, hogy a
törököket Európából Ázsiába űzze, ezért küzdöttek évszázadokon
keresztül. A Magyar Királysággal vívott harcok egészen a mohácsi csatáig
inkább keresztes háború jellegűek voltak. Európában mindig a magyarok
voltak élen a támadásban. A török katonaság a legjobban a magyarok elől
húzódott vissza, számba se vettek szerbet, franciát, németet, de a
magyaroktól féltek, nagyra becsülték őket. Több okiratban olvastam, hogy
Magyarországra menni annyit jelentett, mint férfias harcot vállalni. A
hódoltság alatti magyar–török kapcsolatoknak vannak a magyarok által nem
ismert jellemzői is. Például nem köztudott, hogy Rákóczi
szabadságharcában milyen eredményes volt a török segítség. Edirnében a
szultán fogadta Rákóczit, s igen nagy hatással volt rá. Királynak járó
tisztelettel fogadta, magyar királynak nevezte, mert annak akarta látni
az erdélyi fejedelmet. A török történelemben nem újdonság, hogy a
palotában, a szultán közelében, a hadseregben magyarok is jelen voltak.
Ez kevésbé közismert oldala a török–magyar történelemnek.
– Ön valóban elképzelhetőnek tartja,
hogy a hódoltság korában rokonságtudat élt az ott szolgáló török
katonák és az előlük mocsarakban bujkáló, különféle harácsokkal
sanyargatott magyarok között?
– A török nézőpontról szeretnék
beszélni: a magyar nemzet úgy értékeli saját történelmét, ahogyan
akarja, mi nem mondhatjuk meg, mit gondoljon magáról. A török világ 250
millió emberből áll. A török néphagyományban – a kazakoktól a
türkméneken át a macedóniai törökökig – él a magyarokkal való
testvériség legendája. Az 1930-as évekig a török történelemírás
egyszerűen törököknek nevezi a magyarokat. A harmincas évektől érdekes
módon a finnugor elmélet kezd teret nyerni a hivatalos török
történettudományban is. A középiskolai könyvekben leegyszerűsítve,
összefoglalva ma is ezt tanítják. Ma körülbelül 50-50 százalék nálunk a
két elmélet híveinek a megoszlása. Ennek az az oka, hogy sok török
egyetemista tanult Magyarországon, ott elsajátították a finnugor
elméletet, s visszajővén már ezt vallják. Figyelemre méltó, hogy még így
sem lehetett a török nép lelkéből, tudatából törölni a másik
elképzelést. De hogy egy ellenpéldát mondjak, a turán fogalom is önöktől
jött át hozzánk, pedig az a közép-ázsiai szellemiséget képviseli. A
turkológiában a magyaroknak kezdeményező szerepük volt, mindig is élen
jártak: Amerikában ma 30 oszmán birodalmat tanulmányozó vagy turkológia,
altajisztika szak van, s ebből 17 élén magyarok állnak! Hangsúlyozom:
mindenkinek jogában áll annak érezni magát, aminek csak akarja. A
legendák pedig idővel sokszor igaznak bizonyulnak.
– Van-e mód a nézőpontok megvitatására, közelítésére?
– A finnugor elmélettel kapcsolatban
nekem az a véleményem, hogy előbb kitalálták, s csak azután dolgozta ki
néhány ember néhány száz szóra alapozva a teljes teóriát. Állítom, hogy
háromezer török szó biztosan van a magyar nyelvben, a nyelvtani
rendszere pedig szinte ugyanaz, mint a töröké. A török nép pedig azt
érzi, hogy nyugaton van egy nép, Attila unokái, akik keresztény hitre
tértek. Ha egy török Árpád történetét olvassa, azonnal ráébred a
magyarokkal való közösségére. Minden nemzetben él a nemzettársai iránti
érdeklődés, ez természetes. Önök is eljöttek több ezer kilométerre, hogy
találkozzanak magyar tudatú testvéreikkel. A történelem nem
százszázalékosan objektív tudomány, és szükséges, hogy szubjektív is
legyen, mert emberekről szól.
Címlapfotó:Atilla unokái – Kertai Zalán festménye
Forrás:MNO
magyarno.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése