Újra értékelik az Árpád kort a szenzációs bugaci régészeti leletek
2013.10.31. 17:13 Istengyermek
Napokban készült fotó Kecskemétnél a Napjelenésről , maga a Nap is mintha sugarával mutatná, hogy onnan még csoda fog előkerülni !
http://istengyermek.blog.hu/2013/10/31/kecskemetnel
Újra értékelik az Árpád kort a szenzációs bugaci régészeti leletek
bacsmegye.hu | 2013. szeptember 13. 08:05
Szenzációs Árpád-kori leletek Bugacon
Az Árpád-kor eddigi megítélésétől
merőben eltérő, hihetetlen gazdagságot mutató régészeti leleteket tártak
fel a Kecskeméti Múzeum munkatársai a bugaci pusztában, ahol egy
hatalmas bazilika mellett a Duna–Tisza-közének egykori régióközpontjára
találtak. A korabeli, Kecskemét jelentőségű település központjában egy
Szent Péter-ereklyetartóra bukkantak, ami Európai szinten is
szenzációnak minősíthető. Rosta Szabolcs, a Kecskeméti Múzeum igazgatója
szerint a leltekből kitűnik, hogy Magyarország egy gazdag nagyhatalom
volt abban az időben.
A feltárás előzménye
Már korábban feltételezték, hogy egy
középkori település lehet Bugac környéken, amelynek pontos helye 2002-ig
nem volt ismert. 2009-ben egy szerb–magyar turisztikai pályázat
eredményeképpen, a megyei önkormányzat támogatásával elindult a
feltárási projekt. „Ennek az eredményeként – régészléptékben – nagyon
gyorsan a felszínre tudtuk hozni egy hatalmas bazilikának, egy
valószínűleg bencés kolostornak a nagy részét” – számolt be az
eredményekről Rosta Szabolcs.
Az Árpád-kor átértékelése
Írott források csak elvétve szólnak
erről a környékről. Egy 1219. évi dokumentum alapján a hatvanas években
Györffy György professzor megállapította, hogy ebben a térségben
lehetett Péterimonostor vagy Pétermonostor. Most, a harmadik ásatási év
végén immár bizonyosan kijelenthető, hogy sikerült azonosítani
Pétermonostorát.
Azért fontos ez az eredmény, mert a
méretek alapján az is kijelenthető, hogy ez volt a központja a 12-13.
századi Homokhátságnak, legalább akkora jelentősége volt ennek a
településnek, mint ma Kecskemétnek, tehát a Duna–Tisza-közének a
regionális központja volt itt.
Az urbanizációnak egy igen előrehaladott
állapotára találtak az Árpád-korból. Egy hatalmas bazilikával,
udvarházakkal, kőépületekkel rendelkező kisvárost kell elképzelni, amely
mintegy két kilométeres hosszúságával a korban nagy településnek
számított.
Régészeti szempontból már az szenzáció,
hogy olyan minőségű és mennyiségű leletanyagot sikerült kinyerni az
egyébként alig száz évig fennállt kolostorból és a környékről, amire
bátran lehet azt mondani, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem
nagyon volt – ebből a korszakból legalábbis – ehhez hasonló leletanyag.
Olyan szenzációs leletek kerültek a birtokunkba, amelyeknek nemcsak
magyarországi párhuzamai nincsenek, de nyugat-európaiak sem biztos, hogy
vannak. Az egyik ilyen leletcsoport a dél-franciaországi limoges-i
zománcok lelete. A több ezer leletanyag, kegytárgyak, pénzek alapján is
kijelenthető, hogy a késői Árpád-kor lehetett Magyarország egyik, ha nem
a leggazdagabb időszaka.
Szent László konszolidációja után 150
évig az ország területére idegen katona nem tette be a lábát, és ebből
egy történelmi léptékben robbanásszerű fejlődés következett be, amire az
itt feltárt leletek bizonyítékul szolgálnak. Hatványozottan sok arany
és aranyozott tárgy és érték került elő, ahhoz képest, milyen kép él a
köztudatban erről a korról.
A kolostorkomplexum története
A kolostor alapítását nagyon pontosan
tudjuk keltezni, így tudjuk, hogy mikor alapították és mikor szűnt meg.
Ennek a pontos meghatározását nem csak a régészeti, hanem az egyéb
természettudományos módszerek is lehetővé teszik. Például egy
égésrétegből ma laboratóriumokban nagyon pontosan meghatározható annak
az ideje.
Azt lehet a leltek alapján
megállapítani, hogy élt itt egy nagy népesség 1050 és 1130 között, amely
magyar keresztény lakosság volt. 1130 és 1150 között épült egy kis
kolostor és egy hatalmas bazilika. Utóbbi háromhajós, félköríves
szentélyzáródással volt ellátva. Mindezt 1200 körül egy fallal vették
körbe, amivel bezárták az első kis udvart, majd 1220-1230 körül egy
jelentős átépítést végeztek, amikor a bazilika elé építettek egy nyugati
előcsarnokot, és valószínűleg ekkor kapott két nagy tornyot a bazilika.
A gazdagságot a vörös márvány bőséges használatából, különféle
faragványokból lehet felismerni.
Ez az élettér 1241–1242-ben a tatárjárás
hatására teljes egészében megszűnt. Elmondható, hogy az itt feltárt
gazdagságot ez a térség máig sem tudta újra megteremteni. Vagy
elüldözték a népességet, vagy legyilkolták őket. Bibliavereteket,
misekönyvvereteket, kódexek előlapjait találtak a bazilika közepén
gödrökben elégetve. A tatárjárás után a környékre betelepülő kunok
megszabadulhattak mindentől, amit nem tudtak hasznosítani. Az 1300-as
években a kunok létrehoztak ugyan egy falut Pétermonostora helyén, de az
épületkomplexumot módszeresen lebontották, széthordták építőanyagként.
A leletekről
Hasonló leletekből egyesével és
elszórtan sok található az országban, de a feltárás során az volt az
igazán megdöbbentő, hogy szinte az összes lelettípust megtalálták, ami a
tatárjárás kori katalógusban szerepel. Ráadásul változatos, elegáns
kivitelben.
Például olyan nagy számban találtak
mérlegeket és mérlegsúlyokat, ami alapján vagy királyi pénzváltót
feltételezhetünk Pétermonostorán, vagy az átlagemberek is használhattak
mérleget, ami rendkívüli gazdagságot mutat. Találtak római
zarándokjelvényt az 1200-as évekből, amely a Szent Péter-bazilikából
származik. Találtak tatárjárás előtti pénzt, amely bizonyosan nem
kereskedelemmel, hanem magánúton került ide a Szentföldről.
Találtak továbbá egy Szent
Péter-ereklyetartót, amely európai szinten is szenzációsnak nevezhető,
és ugyancsak a település kiemelt jelentőségére utal. A tatárjárás után
ez is tűzre került, maga az ereklye így az enyészeté lett. Ezért igazán
nagy jelentősége magának az ereklyetartónak van, amelyet a Kecskeméti
Múzeumban fognak restaurálni.
forrás: Történelemportál, bacsmegye.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése