A Földrengés... - Istengyermek 10.04.

 

A Földrengés egy ma élő óvodás és a 18. században élt Lorber Jakab szemével

2013.10.04. 20:42 Istengyermek

Az óvodások a Galaci földrengéssel kapcsolatban az mondták, mintha egy óriás mozogna és nyögdécselne a földben.

Lorber Jakab ezt a jelenséget 184o-ből magyarázza meg.

Köszönöm az információt Tibornak és Veronikának. Általuk olvashatjátok most e sorokat:

Ilona

A földrengés.

Jakab Lorber útján 1840. szeptember 27-én.

A természetben sok olyan jelenség van, amelynek valódi okáról az úgynevezett természettudósok még csak nem is álmodtak. Ilyen például az Északi-sark mágneses ereje, a sarki fény, a villámlás, a csillaghullás, a hirtelen feltűnő apró felhőcskék a legtisztább kék égbolton, a kristályképződmények, a tenger dagálya és apálya, a földrengés és a hatalmas földlökések, melyek pillanatok alatt döntik romba a virágzó városokat, lakóhelyeket, mint azt számtalan tapasztalatból és példából már ti is tapasztalhattátok. A hegyomlások, óriási lavinák, a hegyeknek, szigeteknek elég gyakran előforduló elsüllyedése, a föld meghasadása, források hirtelen eltűnése, kutak kiapadása, a tenger nagyarányú visszahúzódása és ilyen alkalmakkor a Föld szakadékaiból előtörő füst és láng, és az ezekhez tartozó számtalan - részben megfigyelt, részben figyelmen kívül hagyott - jelenségek szintén ide tartoznak.

A megemlítettek közül ma csak a földrengést, valamint a földlökéseket és az ezekkel kapcsolatban lévő némely dolgot szeretném nektek megvilágítani.

A földrengés nem egy önmagától előálló jelenség, csak következménye a Föld valamely meglazult pontján előállott földlökésnek, amely a következő módon megy végbe.

Mélyen a Föld legbelsejében, éppen úgy, mint egy állat testében, úgynevezett telluriai belek találhatók, azaz ezeknek az ősképződményei, amelyek természetesen nem olyan összefüggőek többé, mint volt Ádám bukása előtt.

Bennük a Föld minden részéből - egészen a középpontig - bukott szellemek megszámlálhatatlan serege van kiközösítve, melyek mindegyikének a Rendem értemében határidőt adtam az újjáéledésre. Ha tehát a Földnek valamely pontján az emberiség anyagiasságba és az érzékiségbe túlságosan elmerül, annyira, hogy az ilyen emberek szelleme elhalálozásukkor nem juthat az örök szellemi életbe, hanem ismét meghal (szellemi értelemben), az ilyen szellemek lebilincselve ismét a Föld mélyébe kerülnek, mint voltak testet öltésük előtt is.

Látjátok, ha ez hosszú  ideig így folytatódik, a Föld belseje lassan-lassan túlterhelődik, és akkor ezek a szellemek gonosz vágyaiknak engedelmeskedve tolakodnak, súrlódnak, tüzet fognak és ezzel felébresztik az értelmes nyugalomban lévő, pihenő, még meg sem született szellemek seregét. Ezek szétfeszítik kis börtöneiket, megsértett buzgalmukban óriási tűzoszlopokkal törnek a bukott szellemekre és meg akarják őket semmisíteni. Ezek a már egyszer testet öltött, de elbukott szellemek erre még nagyobb lángra gyúlnak, mert azt hiszik, hogy ez a tűz - mint az úgynevezett pokol tüze – tőlem ered büntetésül. Dühükben lángolnak és engem az angyalokkal és az egész Mennyországgal együtt szeretnének megsemmisíteni.

Ha ilyesmi a Föld mélyében előfordul, azonnal elküldöm az egyik békeangyalomat, hogy a nyugalmat helyreállítsa. Az angyal erre megnyitja valamelyik földalatti óriási víztartály zsilipjeit, mire a víz az angyalok által vezetve villámgyorsan rázuhan a Föld belsejében ilyen dühtől izzó pontra. Ha a víz jó szellemek kíséretében ideér, ezek ugyancsak ingerülten kilépnek könnyű burkolatukból, lángra lobbannak, és igencsak megfenyítik a lázadókat a béke tüzével. A víz természetesen az általatok is ismert gőzzé alakul és hirtelen kiterjedésével, szellemi segítséggel olyan hatalmas lökést ad, hogy a Föld felületének azon a pontján összerázza, egymásra dönti a hegyeket, városokat, falvakat, mint a polyvát. A Föld belsejében ez által új hasadékok és szakadékok támadnak, melyek sokszor egészen a Föld felületéig terjednek. E szakadékokban helyezik el azután a felébresztett szellemeket, melyek a békés vízi szellemekkel egyesülve további kiképzést kapnak itt. A már megszületett, de elbukott gonosz szellemek pedig megszelídítve visszamaradnak az így előállított iszapfertőben. Látjátok, ez a tulajdonképpeni oka a földlökéseknek.

        A rengés és a lengés, amit általában földrengésnek neveznek, így történik:

A lengésnél az angyalok által megnyitott zsilipekből kiáradó földalatti víz szükségképpen megrázza a földréteget, amely a víztartályt körülveszi, de megrendül a Föld nyugalma azért is, először mert az ilyen rendkívüli erő a rétegeket a leglazább pontjukig erőszakosan szétfejti, másodszor mert a víztömeg hatalma, nehéz esése hosszabb ideig reszketésben tartja a Földet azon a helyen.

       A Föld rengése annak következménye, hogy a víz szellemei a még meg nem született szellemekkel visszahúzódnak a Föld belsejébe az újonnan támadt különböző hasadékokba, szakadékokba. Ugyanis:
       Azért teremtetett a Föld, hogy a beleiben a bukott szellemek egy nemét hordozza a bennem és belőlem való szabad, örök életre szóló végső újjászületésükig.

Amíg tehát a Földön bárhol irántam engedetlen faj él, mindaz ideig bekövetkeznek az ilyen események, és annál gyakrabban, minél  érzékibb, istentagadóbb valamely faj a Föld felületén.

Hogy ez betűről–betűre igaz, láthatjátok abból, ha szemeiteket a Föld egész felületére irányítjátok, és teljes borzalmasságukban visszaemlékeztek az itt-ott előforduló ilyen jelenségekre. Jusson eszetekbe például Lisszabon elpusztítása, vagy a Jamaika szigeti földrengés, vagy más ehhez hasonló, pl. az újabb időben az Ararát hegy környékén dúló pusztítás - mely utóbbi szó szerint a mai kinyilatkoztatásom szerint ment végbe - amelynek nem jelentéktelen jelei hozzátok is elértek, sőt még Amerikában is érezték a földlökéseket. Ha a föld alatt valamelyik összetartozó kő vagy palaréteg megszakítás nélkül sokszor a nagyon távollevő laza pontig húzódik, egy ilyen lökést éppen úgy megérezni a réteg legvégső pontján, mintha sok póznát a végükön egymáshoz erősítve egyenes vonalban leraknátok egy nagy kiterjedésű sík helyen, és az így lerakott póznákat az egyik végén erősen meglöknétek, a lökés a másik végén is érezhető. Az ilyen erősebb lökés a legtávolabbi ponton is ugyanabban az időben észlelhető.

Bár az ilyesmit természetes következménynek kell tartanotok, mégsem egészen az, mert ha céltalan lenne, akkor azt nagyon könnyű volna megakadályoznom. De szeretetem és bölcsességem célszerűnek tartja, hogy az ilyen jelenségeket nagyon távoli vidékre is elvezessem, mintegy intő követnek, ahol olyan emberek élnek, akik alig valamivel többet tudnak, mint az erdőben lévő fák. Ezek a kőzetek hírül adják a rólam megfeledkező embereknek, hogy még nem haltam meg, hogy a teljes hatalmam és erőm birtokában vagyok, és csak egy halk intésre van szükségem ahhoz, hogy az ilyen előre értesített helyet ugyanaz a sors érje, mint az Ararát környékét.

Nézzétek, alig 20 000 ölnyi a ti országotok, amit Steierországnak neveztek, és keresztül-kasul alá van aknázva óriási víztartályokkal, ezért a hegyeitek, kevés sík földetek szinte úsznak a föld alatti vizek felületén, és csak néhol vannak nagy kőtömegekkel - mintegy óriási oszlopokkal - a Föld belsejével összekötve. Nem is kellene más, csak lényemről egy kissé jobban megfeledkeznetek, aminek jeleit már most is eléggé tapasztalom, meg lehettek győződve róla, hogy itt is képes vagyok valamilyen elemi csapást előidézni.

Mondom tehát: jaj azoknak az embereknek, akiknél szükségem lesz arra, hogy ilyen jelenséggel keressem fel őket, mert várhatnak akkor egy második Teremtés periódusig, míg valamiképpen módot találok arra, hogy próbaéletre leszülessenek. Látjátok, amint ezek az események az én elhatározásom szerint történnek, éppen úgy egyetlen esőcsepp sem hullhat a felhőkből, amelyet szeretetem át nem gondolt volna, és higgyétek el, hogy ha én a világosság régióin át a jövő élet magasabb szféráiból esőt küldök a Földre, sokszor az egész Föld, sőt a világegyetem megtartása függ az első leeső csepptől, amely alig egy homokszemecskét nedvesített meg.

Erre természetesen azt mondjátok, hogy az szinte lehetetlen. De én azt mondom nektek, ha az az esőcseppecske nem éppen abban a meghatározott pillanatban nedvesítette volna meg azt a kis homokszemecskét, akkor talán a szemcsében fogva tartott és megmerevített szellem a homokszemecskét szétfeszíthette volna. Lehet, hogy ezzel ugyan úgy felébresztette volna a szomszédos, ugyanígy fogva tartott szellemeket, ezek az ő szomszédaikat, és így menne tovább a Föld utolsó porszeméig, és utána egészen biztosak lehettek benne, hogy a Föld a következő pillanatban lángban és füstben megsemmisülne. Amint itt egy homokszem a többit hívta fel romlásra, úgy ébresztette volna fel a Föld a többi bolygót, az egyik nap a másik napot, tovább a végtelenségig, és ez mind egy pillanat műve lenne. Képzeljétek el, hogy egy nagy halomban lévő átkozott lőporotokból valaki meggyújt egy szemcsét, és ha az a halom akkora lenne mint a Föld, az egész mégis szinte egyszerre robbanna fel. Ha azonban ezt a lőporszemcsét egy esőcsepp előzőleg megnedvesíti, mi történik, ha a szikra egy ilyen nedves szemcsére hull? A nedves szemcse nem gyullad meg, és az egész halom lőpor megmenekül az elpusztulástól.

Látjátok tehát, semmi, egyetlen napsugár sem függ a vak véletlentől, hanem minden öröktől fogva elhatároztatott a legpontosabban felmért és kiszámított akaratomból. És ha lehetséges volna egy embernek, vagy egy angyal szellemének ezen változtatni, és gondosságom csak egy pillanatra nem őrködne, tapasztalhatnátok, hogy milyen pusztulást vonna maga után egyetlen napsugár rendellenes elfordulása.

Mondom nektek, egy központi nap súlypontja a legmagasabb Rend szerint hajszálnyira egyetlen – a ti szemeteknek láthatatlan - sugárfordulásától függ, mert a Világmindenség rendje úgy van kiszámítva, és a tekintetemet úgy irányítom mindenre, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig minden egyik a másiknak megtartásáért van. (Csak a szabadságpróbára, a földi életre elküldött emberek szabadok teljesen a tapasztalati és akaratszférájukban.)

Bizonyára azt kérditek, miért vannak ezek az óriási víztartályok a hegyek és a síkságok alatt, melyek miatt a felület egy pillanatig sincs biztonságban az elsüllyedéstől, és a mérföldnyi mélységű vízáradástól?

Én azt mondom: minden úgy van elrendezve, hogy örökké fennállhat, ha az emberek gonoszsága nem idéz elő zavarokat a mindenségnek általam megállapított Rendjében. Ezt nem akadályozhatom meg, mert egyetlen ember szabad akarata mérhetetlenül magasabban áll, mint egy egész naprendszer az összes bolygóival, holdjaival, üstököseivel együtt.

És ha elvenném a vizeket a földi tartályokból, mivel lehetne a Föld legbensőbb helyein égő óriási tüzet enyhíteni, szelídíteni?

Borzalmasnak találjátok az olyan jelenséget, mint amilyen az Ararát hegy környékén pusztított, másfelől ez mégis egy nagy áldás volt, hogy az egész Földet megtarthassam, mert ha ez nem történt volna meg a leírt módon, már a következő pillanatban megsemmisült volna az egész Föld. 

Ezért mindenben, amit szemetek, fületek érzékelni tud, jelen vagyok, én, az örökkévaló  Szeretet. Mint egykor az egész mindenség szeretetem könyörületességéből teremtődött, szeretetem meg is tartja azt, és egykor fel is fog oldódni szeretetemben.

Bár az anyag isteni voltom haragjának látható megnyilvánulása, szeretetemben mégis megszelídítve tartom fenn, egészen addig, amíg isteni Rendem ezt szükségesnek tartja.

És ezért biztosíthatlak, ahol egy millió ember között egy is van, aki szeretetében engem megismert, az a hely fenn fog állni, ha alatta föld olyan vékony lenne is, mint egy papírlap, és olyan szilárdan és biztonságban, mintha alatta mérföldnyi vastagságú kőréteg lenne. De ott, ahol millió ember között egyetlen egyet sem találok, aki bennem a világnak és rajta minden teremtménynek legszeretetteljesebb megtartóját megismerte volna, ott egy Nap vastagságú gyémánt szikla is kevés lesz ahhoz, hogy megakadályozza a megsemmisülést, ha az örök Rendem ezt úgy kívánja. 

Láthatjátok tehát, hogy addig, míg engem igazán szerettek, egyáltalán nem kell félnetek, akkor sem, ha alattatok a Föld romokba morzsolódna szét. Igazán mondom nektek, még egy összetört világ gőzölgő romjain is tapasztalni fogjátok, hogy én vagyok az örök Szeretet, és az egyetlen igaz jóságos Atyja azoknak, akik engem szívük igaz szeretetében megismertek. Mondom nektek, napokat rombolok szét, és a világ romjait villámként dobom egymásra, és meggyújtom haragom tüzében az egész örökkévalóságot, a végtelenséget, de annak, aki engem szeret egyetlen hajszála sem fog meggörbülni, mert én mindenkor szerető és szent Atyja vagyok gyermekeimnek.

                                                    Ezt mondom nektek én, szerető Atyátok. Ámen. 

 http://istengyermek.blog.hu/