|
| Kevesebb munka - több élet | |
 Ezzel
az írással eredeti, angol nyelven az elmúlt hetekben többször
találkoztam közösségi portálokon. Csekély angol tudásommal nagyjából
értettem a cikk lényegét, a címe különösen felhívta magára a figyelmet: -
Less working, more living - vagyis kevesebb munka, több élet?, elgondolkodtató összefüggést feszeget.
Annak ellenére nem hagyott nyugodni a gondolat, - miszerint magyar
nyelven is olvasható legyen az anyag, - hogy az írás egy amerikai lapban
jelent meg. Ez a szemlélet ugyanis nem köthető ország vagy kontinens
határokhoz, sokkal inkább utal arra, hogy egyre több ember vélekedik
másként az életéről és a lét értelméről.
A magazinnak már a címe is igen jól cseng: - Yes magazin -, azt hiszem ezt nem kell lefordítani, ellenben ajánlom ezzel összefüggésben a pár éve megjelent:, a Yes-man - Igen-ember című filmet megnézésre azoknak, akik még nem látták :)
Maga a cikk pedig egy újfajta szemléletet, gondolkodásmódot jár
körül, amely a fenntartható jövő egyik pillére lehet, továbbá több
korábban megjelent témához is szorosan kapcsolódik, mint a Hogyan lehet nemnövekedni és a Kreatív egyszerűség írásokhoz.
Megkértem egy nagyon kedves ismerősömet, legyen segítségemre a
fordításban, nagyon nagy köszönet érte Varga Violának, íme a cikk
magyarul:
"Ha kevesebb órát dolgoznánk, az megmenthetné a gazdaságunkat, a józan eszünket, és segítene megmenteni a bolygónkat. Amerikai lakosok millió vesztették el a kontrollt mindennapjaik alapritmusa felett. Túl
sokat dolgoznak, túl gyorsan esznek, túl keveset foglalkoznak a
szociális kapcsolatokkal, túl hosszú időt töltenek az autójukban ülve
forgalmi dugókban, nem alszanak eleget és úgy érzik, hogy az idő
túlságosan is szorítja őket. Ez az életmód alámossa a jólét és a
jól-lét alapvető forrásait – mint például a szoros családi és közösségi
kapcsolatokat, a jelenlét mély átérzését és a fizikai egészséget.
Egy olyan világ elképzelése, amelyben a munka sokkal kevesebb
időt vesz el az életünkből talán utópisztikusnak tűnik, különösen ma,
amikor a gazdaságról való értekezésekben mindenhol a hiány mentalitása
érződik.
Az alkalmazottak számára gyakran nehézséget jelent, hogy a munka
jelentőségét túlbecsülik. Az egészségügyi ellátás, az oktatás és a
gyermekek felnevelésének költségei egyre emelkednek. Nagyon nehéz új
bevételi forrásokat találni, amikor az Egyesült Államok vállalatainál
szédítő irammal bocsátják el a dolgozóikat.
Csakhogy a kevesebb munkaóra éppen a kulcslépés lenne a
munkanélküliségi válság leküzdéséhez – miközben egészségesebb életet
biztosítana az amerikaiaknak. (Természetesen mindenkinek! - szerk.) A
kevesebb munkaóra azt jelentené, hogy több munkahely válna elérhetővé a
munkavállalók számára. Kisebb fizetésből élni kisebb fogyasztást is
jelentene, minek következtében egyre több háztartási cikkből legfeljebb
csak egyet tartanánk otthon, amelyeknek az élettartama is hosszabbá
válna.
 Ma,
mind a szükség, mind az egyszerűbb élet megfontolt választása által
vezérelve, az amerikaiak egyre nagyobb része törekszik arra, hogy
kevesebb órát töltsön munkával. Ez a trend, ha jól folytatódik, kihúzhat
bennünket a jelenlegi gazdasági válságunkból és megállíthatja a
fenntarthatatlan gazdasági növekedést.Időt találni
A mai közgazdászok kizárólag a gazdasági növekedést tartják a
munkahelyteremtés eszközének. Ám az ipari kor fejlődési tendenciáiban a
munkaórák csökkentése legalább olyan fontos, mint a piaci növekedés.
A 19. század időbeosztásai aláásták az egészséget és megakadályozták az
embereket abban, hogy elérjék azt, amit ma minőségi életnek nevezünk. A
munkával töltött órák az Egyesült Államokban 1870 után kezdtek el
csökkenni – 1929-re kb. évi 3,000 óráról 2,342 órára. 1973-ban az egy
évi munkaóra átlagosan 1,887 volt (átlagosan kevesebb, mint 40 óra
hetente). Ha a munkaórák nem csökkentek volna, a munkanélküliség még az
1930-as gazdasági válság előtt hatalmas méreteket öltöttek volna.
1970 óta kezdtek az amerikaiak újra egyre többet dolgozni. A kormány
statisztikái szerint egy átlagos alkalmazott körülbelül 180 órával
többet töltött munkával 2006-ban, mint 1979-ben. Az emberek egyre
nagyobb része dolgozik több, mint 50 órában hetente. (A diplomás férfiak
30%-a és a teljes munkaidőben alkalmazott férfi munkások 20%-a dolgozik
heti több mint 50 órát.)
 Nem
meglepő, hogy az elmúlt 20 év során az amerikai alkalmazottak nagy
része túlterheltségről számolt be. Egy 2004-es tanulmány szerint a
válaszadók 44%-a gyakran vagy nagyon gyakran érezte magát túlhajszoltnak
vagy elnyomottnak a munkahelyén, vagy érezte úgy, hogy nincs lehetősége
szünetet tartani. Egy harmaduk válaszolta, hogy rendszeresen
túldolgoztatják. Ezeknek a túlhajszolt alkalmazottaknak a
stressz-szintje sokkal magasabb volt, fizikai egészségük romlott,
magasabb közöttük a depressziósok aránya, és kevésbé tudják ellátni
magukat, mint a kevésbé megterhelt kollégáik.
Ám vannak olyan újkeletű jelek, amelyek arra utalnak, hogy a
kevesebb munkaidőt népszerűsítő kultúra fejlődése már elkezdődött.
1996-ban, amikor először foglalkoztam ezzel a témával, a felnőtt
lakosság 19%-a számolt be arról, hogy az elmúlt 5 év során önként
vállalkoztak egy olyan életmódváltásra, amely kisebb keresettel járt. Az
„Új Amerikai Álom” központ felmérése szerint 48% tett ugyanígy.
A stagnáló gazdaság, a maga bonyolultságában, a részmunkaidő normájának
elterjedését reprezentálja. A recesszió első évében számtalan üzlet úgy
kerülte el az elbocsátásokat, hogy a fizetés nélküli szabadságok
megnövelésével, négy napos munkahéttel és rugalmas munkaidővel
csökkentette az alkalmazottak munkaidejét. 2009 közepére egy a
nagyvállalatokról szóló tanulmány szerint 20%-kal csökkentették a
munkaórákat, hogy megelőzzék a felmondásokat. Sajnálatos módon a
rövidített munkaidőt segítő intézményi támogatás hiánya sok ilyen
programot ellehetetlenített, ahogy azt Dean Baker közgazdász is
kifejtette. Baker szerint a vállalkozások 1 és 2 millió közötti plusz
munkahelyet tudnának biztosítani évente, ha a rövidebb munkaidőben
dolgozó alkalmazottaik munkanélküli támogatást kaphatnának.
 Egy bizonyos: azok az emberek, akik szabad akaratukból kezdtek el kevesebbet dolgozni, rendszerint elégedettek.
Az „Új Álom” kutatásában 23% állította, hogy nemcsak boldogabbak
lettek, de még csak nem is hiányolják a pénzt. 60%-uk válaszolta, hogy
boldogabb, de változó mértékben hiányolja a pénzt. Alig 10% bánta meg a
változást. Egyúttal azt találtam, hogy akiknek akaratuk
ellenére csökkentették a fizetését vagy a munkaidejét, előbb-utóbb
maguktól kezdték el élvezni az idő bőségét.A jólét, amit magunknak érünk el
Kevesebbet keresni, kevesebbet költeni, kevesebbet kibocsátani és rongálni. Ez a képlet.
Minél több ideje van egy embernek, annál magasabb az életének a
minősége, és annál könnyebb számára a fenntartható élet körülményeinek
megteremtése.
David Rusnick és Mark Weisbrot egyik tanulmánya szerint ha az Egyesül
Államok a Nyugat-Európai országok munkáltatói mintáira váltana, akkor a
dolgozók átlagosan kb. 255 órával kevesebbet töltenének munkával évente,
és az energiafogyasztásuk kb. 20%-kal csökkenne. Egy újabb kutatás,
melyet Kyle Knight és Gene Rosa publikált a Washington Állami Egyetemen,
és amely az iparosodott országokat vizsgálta az elmúlt 50 évben, azt
mutatta ki, hogy azoknak az országoknak, ahol rövidebb az átlagos
munkaidő, az ökológiai lábnyoma szignifikánsan kisebb volt.
 Már
létezik egy csekély, de egyre bővülő anyag azokból a tanulmányokból,
melyek ezeket a kérdéseket a háztartások szintjén vizsgálják.
Egy francia tanulmány szerint a bevételek kontrollálása mellett azokban a
háztartások, amelynek tagjai hosszabb munkaidőben dolgoznak, növekedtek
a kiadások a lakásra (nagyobb otthonok vásárlása több berendezéssel), a
közlekedésre (a több munkaóra csökkentette a tömegközlekedési eszközök
használatát), hotelekre és éttermekre. Egy újabb svéd kutatás azt
mutatta ki, hogy ha a háztartásokban 1%-kal csökken a munkával töltött
órák száma, az üvegházhatású gázkibocsátások 0,8%-kal csökkennek. Egyik
magyarázat szerint, ha a háztartásban élők több időt töltenek a
pénzkereséssel, azt részben úgy kompenzálják, hogy többet költenek
árukra és szolgáltatásokra, ráadásul olyanokat, amelyek a termelés
későbbi szakaszában vannak (pl. jobban feldolgozott ételek).
Azok, akik több időt töltenek otthon és kevesebbet a munkában,
lehetőségük van lassúbb, kevesebb forrást igénylő aktivitásokat végezni.
Van idejük kiteregetni a ruháikat a szárítókötélre ahelyett, hogy
elektromos szárítót használnának. De még ennél is fontosabb, hogy
váltani tudnak olyan közlekedési eszközökre, amelyek kevesebb energiát
de több időt igényelnek (tömegközlekedés vagy „carpool” a személyautó
helyett, vagy vonat a repülőgép helyett). Van idejük az otthoni
kertészkedésre és főzésre. Lehetőségük van arra, hogy az alapvető
szükségleteik kielégítéséhez szükséges dolgokat saját maguknak készítsék
el.
A csináld magad mozgalom - DIY ( do it yourself) ma
egyre terjed, egyrészt a kultúra változása miatt, másrészt azért, mert
az embereknek nehéz időkben több idejük és kevesebb pénzük van.
2009 áprilisában egy nemzeti kutatás szerint ötből egy amerikai mondta
azt, hogy abban az évben palántáról palántára ültetett saját magának egy
kertet. A recesszió csapását követően a szolgáltatás-központú
vállalkozásoknak, mint pl. szalonok, kisállat-kozmetikák és
babysitterek, egy visszaesést kellett megtapasztalniuk, amikor az
emberek elkezdték ezeket maguknak elvégezni. Egy évente megrendezett
vásár, a Maker Faire, amely Kaliforniából indult el, arra kötelezte el
magát, hogy népszerűsítse a csináld-magad
akciókat és a találmányokat. Ez a kezdeményezés egyre terjed az
országban, a résztvevőinek száma pedig 2006 óta megnégyszereződött.
 Az
emberek visszatérnek a korábbi generációk elfeledett gyakorlataihoz –
famegmunkálás, varrás, sörfőzés, befőzés és konzerválás. Vadásznak,
horgásznak, varrnak. Azért végzik ezeket az időtöltéseket, mert élvezik
őket, és mert előnyben részesítik azokat a termékeket, amelyeknek jobb a
minősége, illetve amelyek könnyebben elérhetőek.
Kézműves-termékek, lekvárok, szószok és füstölt húsok készítésével, vagy
otthon kötött pulóverek, paplanok, ruhák készítésével elérhetővé teszik
ezeket az egyébként drága termékeket.
Az önellátás egyre népszerűbbé válik a háztartásokban. Példaként délkeleten a szalmabála-házak kezdtek el terjedni. A
szalmabála-építés olyannyira elterjedté vált, hogy néhány helybéli egy
kódexet fejlesztett ki rá, sőt, néhány bank már kölcsönt is ad ezekre
az építményekre. Az emberek egyúttal kezdik újra felfedezni a préselt
földtéglák, az ún. „papírbeton” (ami újrahasznosított papírból készül
egy kevés beton hozzáadásával), és más anyagok használatát. New
Englandben a gyarmatosítás korának közösségi farmépítő tradícióit
elevenítik fel, csak épp most azért gyűlnek össze, hogy együtt jurtákat
építsenek.
A megbukott lakáspiac országos stagnálása mellett azt tapasztalni, hogy egyre több „ingatlan menekült”
épít magának egy saját, adósságmentes lakóhelyet újrahasznosított,
alacsony költségvetésű vagy éppen semmibe sem kerülő anyagokból.
Az önellátás mindemellett egy vállalkozásra ösztönző aktivitás
is. Azok, akik gyakorolják, többnyire nem mindenben önellátóak. Találnak
néhány termelő tevékenységet, amelyet kedvelnek, amelyhez jobban
értenek vagy amit könnyebben csinálnak. Ezután eladják vagy elcserélik
azt, aminek az elkészítésében a legjobbak. Ezzel a szakosodással az
önellátás egyfajta inkubátorává válik a kisebb vállalkozások
rendszerének, amelyből lassan kibontakozik egy fenntartható gazdasági
rendszer.
Egy széles körű váltás a kevesebb munkára és több otthoni
termelésre, önellátásra kollektív megoldást igényelne. Szükség van olyan
rendszerekre, amelyek alapvető biztonságot nyújtanak minden egyénnek és
családnak – gyermekkortól időskorig. Széles körben hozzáférhetővé kell
tenni az olyan alapvető szükségletekhez való elérést, mint az
iskoláztatás és az egészségügyi ellátás.
Azonban már most sokak számára lehetséges, hogy lépéseket tegyen – most azonnal
/right now!/– a kevesebb munkaóra és több önellátás felé. Vannak
kihívások, ez nem kérdés, de sokan szívesen élik meg a papírtologatástól
a kertészkedésre való váltást. Az önellátók maguk is értékelik az
újonnan kialakult képességeiket, szeretik a kreativitás lehetőségét, és
sokkal több elégedettséget és biztonságot éreznek az új, önbizalom-alapú
életforma építésében. Az ember számára a saját, önálló
munkavégzés képességének felismerése hihetetlen értékkel bír. A földdel
való kapcsolat táplálja őket. Ám a legfontosabb talán mégis az, hogy
alkalmuk nyílik egy olyan életre, amellyel nem veszélyeztetnek másokat
vagy a bolygónkat.
Az eredeti írás szerzője: Juliet Schor a Boston Collegénél levő szociológia professzora és a Túlköltekezett amerikai (The Overspent American) nemzeti bestseller szerzője.A fordításért nagy-nagy köszönet Varga Violának, Vivinek! |
Forrás:
http://www.tudatoslet.hu/index.php/gondolkodo/753-kevesebb-munka-toebb-elet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése