AZ ÚJRAPROGRAMOZÁS IDEJE
Ne kérj szeretetet, amíg meg nem gyógyulsz annyira, hogy szeretetet tudj adni és elfogadni!
Ne kérj örömöt, amíg nem állsz készen arra, hogy átérezd és elengedd a fájdalmadat, és így érezhesd át az örömöt!Ne kérj sikert, amíg nem állsz készen arra, hogy legyőzd magadban azt, amivel meggátolhatod a sikert.
Hát nem lenne pompás, ha el tudnánk képzelni, hogy rögtön megkapjuk,
amit akarunk, vagy rögtön azzá válunk, akivé lenni szeretnénk? Igenis
azok lehetünk, akik lenni akarunk, és a miénk lehet mindaz, amit
szeretnénk. Csak kérnünk kell.
De először el kell végeznünk az alapozást, a felkészülést.
Egy kertész csak akkor ültet magokat a földbe, ha már előkészítette a talajt, hogy az táplálhassa a magokat. Különben merő tékozlás az ültetés. Tékozlás lenne az is, ha megkapnánk, amit szeretnénk, mielőtt felkészülnénk rá.
Először tudatosítanunk kell magunkban a vágyunkat vagy szükségletünket.
Ami talán nem is olyan könnyű! Hiszen sokan megszoktuk, hogy
elhallgattassuk a belső hangot, amely vágyainkról, szükségleteinkről,
kívánságainkról beszél. Néha igencsak meg kell szorongatnia az
életnek ahhoz, hogy odafigyeljünk rá. Ezután el kell engednünk a régi
„programot” – ama hiedelmeket és viselkedésmódokat, amelyek
megzavarhatják a jó dolgok befogadását.
Sokunknak erős szabotáló
programja van, amelyet még gyerekkorában sajátított el; most ezeket el
kell engednünk. Egy ideig „úgy tehetünk, mintha…” mindaddig, amíg
elhisszük, hogy jobbat érdemlünk. Ez a folyamat sok elengedéssel jár
együtt, s közben a változás lényünk mélyéig hatol.
A folyamat természetes módon zajlik, de olykor intenzív is lehet. Időre van szükség hozzá.
A jót akkor kapjuk meg, ha kérjük, ha hajlandók vagyunk az alapozás munkájából kivenni a részünket.
Dolgozz és várj!! :)
http://
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése