Tücsi világa - Erős vagyok

 

 

 

Erős vagyok….

Írta: Tücsi

Posted on Július 13, 2012 |

 

 

…ahogy autóztam tegnap a munkába menet, újra éreztem, hogy valami hideg selymes kígyó keringőzik a szívem körül..és egyre jobban szorítja, szorítja ezzel kaput nyitva azoknak a gondolatoknak, amelyek sorainak végén kérdőjelek állnak…

Olyan érzés ez, amikor jön a fájdalom, amikor a szív és torokcsakrák “forgórészének olajzása” megszűnik és forgás közben szorul de forog”, erőlteti, fáj-fáj-fáj….. a gondolatok az “élet értelmetlenségéről, a motiváció hiányáról, az állandó negatív rezgés vételéről kezdtek képeket rajzolni…A múltból előhozták, a “bezzeg régen milyen jó volt, és mennyire más voltál” érzést…. Azonnal megszólalt a vészcsengő és felkiáltottam, hogy MEGVAGY!..ITT VAN….Ez az a pont, ami nem tudatos bennem, a “bezzeg régen vidám voltál” érzése megragasztotta a múltat, és nem engedi elfogadni a jelen kihívásai…

“Az állandó visszacsatolás a múltba olyan, mintha a nyakamnál fogva láncra lennék verve…minél nagyobb lendülettel indulok neki, hogy legyőzzem az újabb és újabb szintekhez vezető akadályokat, annál nagyobb erővel ránt vissza, okozva ezzel lassan gyógyuló horzsolásokat, sérüléseket”

Borzasztó érzés, amikor jönnek ezek a hullámok, és LÁTOD már őket, és TUDOD, hogy LE KELL GYŐZNI, nem vihetnek magukkal… Tanítják, hogy sodródj az árral, de én had éljek egy idézettel:

“Csak a döglött hal úszik az árral” (Lao-ce)

Látom a CSODÁT, ÉLEM a TUDATOSSÁGOT, BOLDOG VAGYOK, amikor nem szorítja a szívem, és a nyakam az a furcsa kígyó, ami mindenáron ki akar zökkenteni, ami rést nyit a tudatosság pajzsán, ami felszívja a “forgó csakrákból elől az életenergia-olajzást… Rádöbbentem, hogy ezt a fajta “kígyó”t erőszakkal eltávolítani nem lehet….“

A” kizökkentő, a résnyitó, ” KÍGYÓ”  ELLEN, A TUDATOSSÁG, A JELENLÉT, A CSELEKVÉS MEDITÁCIÓ, A BENNEM VALÓ HIT, A BENNEM MEGNYILVÁNULÓ ISTENBEN VALÓ BIZALOM, A SZERETET ENERGIA, AZ ELFOGADÁS ÉS A TÜRELEM ÖSSZESSÉGÉBŐL GYÚRT GÖMB AZ EGYETLEN GYÓGYÍR……Ez a ” Kígyó” a negatív érzelmekből táplálkozik, a harc, a küzdelem ellene mind csak erősebbé teszi…..

…Elkezdtem énekelni…értelmetlen halandzsa nyelven, ritmusosan…hullámzón…mintha mantráznék…. Abszolút mélyről jött a “zene”, és éreztem, hogy lazul a hurok, hogy a “kígyóm” magától kezd letekeredni először a torkomról, majd a szívemről….éreztem, hogy levegőhöz jutok, a múlt felé nyitott rések lassan becsukódnak, és eltűnnek a gondolatok, helyette marad egy érzés… ERŐS VAGYOK…. ERŐS VAGYOK, MERT AZZAL A LÁTÁSSAL, AMIT ÉN LÁTOK, és azzal a “gyenge fizikai felépítéssel” ami nekem van ehhez….már rég nem élnék, ha nem mászom meg a tudatossághoz vezető út meredek szikláit… NAGY ÉS ERŐS VAGYOK…. nem vagyok büszke…csak hálás…nagyon hálás….

..lepke figyelt a villanyoszlopról…

Kegyetlen fizikai napokat élünk… kegyetlen világban…Ám mégis megtaláljuk benne a csodát , az utat vissza a Forrásba…Érzem, hogy NEM VAGYOK EGYEDÜL az ÚTON és mindig vannak , akik segítő kezet nyújtanak…más kérdés, hogy a büszkeségünk enged-e felfelé nyúlni, és elfogadni azt… Az éjjel, amikor bekukkantottam Tanítóm megosztásába találkoztam azzal az igazsággal, hogy

“Sohasem az a kéz enged el, amelyik felülről tart, hanem az, amelyik alulról kapaszkodik.” (Müller Péter)

Visszatekintek…Én is voltam tartó kéz, melyet elengedett a büszkeség….és én is engedtem el dacból, elméből, egóból felém nyújtott, kezet….Amitől Tanító lehet az ember az az, hogy a keze…a dacos, elforduló ember felé mindig is nyújtva marad, a szíve nyitott, nem tesz különbséget tanítvány és tanítvány között…én csak MOST, a napokban éltem meg, hogy én sértődöttségemben elfordultam a segítségem visszautasító ember(ek)től….tanulok…tapasztalok, megélek…és emelkedem, hogy én is taníthassak…érzelmek, elme/egó nélkül…csak szívből…

Forrás: 

http://tudatosjelenlet.wordpress.com/2012/07/13/eros-vagyok/