A vamzerek fénykora volt
az elmúlt két évtized?
2012. szeptember 5., szerda 14:45
A legnagyobb maffiózók a rendőrség
besúgói voltak. Néhány információval biztosítani tudták, hogy éveken át
szinte háborítatlanul irányíthassák szervezeteiket a hatóságok szeme
előtt. Azt senki sem vizsgálta, hogy milyen súlyú információkat adtak
annak fejében, hogy ügyeiket elsüllyeszthessék a beépített emberek. Az
elmúlt két évtizedben a magyar bűnüldözés és a maffiacsoportok között
kialakult kapcsolat garantálta, hogy a rendőrök ne tudják és ne is
akarják felrúgni a hallgatás szabályát.
Vajon milyen szakmai teljesítménye van annak a
rendőrségi csoportnak, amely mellett egy Vizoviczki ki tudott nőni? –
tette fel a költői kérdést Pintér Sándor belügyminiszter
a Heti Válasznak adott interjújában, amikor a hírhedt alvilági figurák
letartóztatása és a szervezett bűnözés elleni rendőrségi egységek
feloszlatása közti kapcsolatról faggatták. Pintér egyértelművé tette,
hogy a nemrég rács mögé küldött maffiózó ügyeinek évtizedes
felderítetlenségéért felelősnek tartja a BRFK szervezett bűnözés elleni osztálya és a Nemzeti Nyomozó Iroda felmentett vezetőit és több mint négyszáz beosztottját.
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
A nyáron több közismert, mégis hosszú ideje
háborítatlanul üzletelő „vállalkozót” tartóztatott le a rendőrség, és
elővettek több olyan maffiaügyet, gyilkosságot is, amely évtizedek óta
megoldatlan volt. Az akciók közben az is kiderült, hogy számos magas
beosztású rendőr rajta van az egyik letartóztatott keresztapa fizetési
listáján, akik ezért rendszeresen elsikálták a feljelentéseket, és
megtalálták a módját annak is, hogyan állítsák le az őket pénzelő
bűnözők ellen indult nyomozásokat.
A rendőrség alvilági kapcsolatait vizsgáló
szervek eddig nem válaszoltak arra kérdésre, hogy az érintett rendőrök
miként tevékenykedhettek évekig anélkül, hogy a többiek feldobták volna
gyanús viselkedésüket.
Rendőrségi forrásaink szerint a rendszerbe
több olyan elem is beépült, ami hosszú időre biztosította, hogy a
testület tagjai ne köpjenek bele egymás levesébe.
Több százan kaptak jól fizető másodállást
A fővárosi kapitányságok dolgozói közül több
száz rendőr jutott évekig jó fizetéskiegészítéshez azzal, hogy az
egyébként általuk is jól ismert maffiózók fennhatósága alá tartozó
éjszakai helyeken vállaltak portaszolgálatot. Az örző-védő munka annak
ellenére vált hagyománnyá és megtűrt másodállássá a budapesti rendőrök
között, hogy a vezetők hivatalosan tiltották. Gergényi Péter, a BRFK egykori főkapitánya
már 2003-ban zéró toleranciát hirdetett az állomány körében szokásos
mellékállásokkal kapcsolatban, legutóbb, alig két hónapja, Pintér Sándor jelentette ki újra, hogy az engedély nélküli külsős munkáért kirúgás jár.
A kvázi védelmi pénz következménye az volt,
hogy a rendőrök a feljelentések ellen is védeni kezdték saját
munkahelyüket, vagy legalább igyekeztek elkerülni, hogy néhány
„felesleges kellemetlenség” miatt konfliktusba kerüljenek kollégáikkal. A
maffiózók örző-védőiken keresztül elérték, hogy a szórakozóhelyeikkel
kapcsolatos drog- vagy zsarolási ügyekben, vagy erőszakos cselekmények
miatt alig indult eljárás ellenük a területileg illetékes
rendőrkapitányságokon.
Ha mégis elindult valamilyen nyomozás, és az
ügy súlyosabb volt annál, hogy a kapitányságon lebeszéljék a sértetteket
a hiábavaló feljelentésről, az eljárást a hatásköri illetékesség
alapján magához vonhatta valamelyik szervezett bűnözéssel foglalkozó
osztály.
A mi emberünk, ne bántsátok!
Az operatív módszereket is használó
egységeknél is megvolt a lehetőség egy-egy vizsgálat megakasztására. A
korrumpált nyomozók találtak egy általánosan elfogadott eljárási módot
arra, hogy megvédjék az őket lefizető bűnözőket. Nyugodtan kérhették
ugyanis még a be nem avatott kollégáktól is, hogy hagyjanak békén
egy-egy feljelentett bűnözőt, ha hozzátették, hogy az illető rendőrségi
informátor.
Bilincsben
és vezetőszáron viszik a tárgyalóterembe Pesti Központi Kerületi
Bíróságon a BRFK egyik rendőrtisztjét, akit 2012. május 31-én korrupció
gyanújával vettek őrizetbe.Fotó: Lakatos Péter
Egyik forrásunk azt állította, hogy a
szervezett bűnözés ellen létrehozott rendőrségi egységek, valamint az
ORFK és a BRFK nyomozói az 1990-es években párhuzamosan kezdték el
kiépíteni besúgóhálózataikat. Az információkra akkoriban különösen nagy
szükség volt, a rendőrök a vamzerek segítségével próbáltak eligazodni az
időszak heves alvilági harcaiban. A hatóságok azonban hamarosan olyan
mértékben támaszkodtak saját besúgóikra, hogy ezzel ellehetetlenítették a
maffia elleni hatásos fellépést.
Bizonyíték erre, hogy akkoriban egyetlen
jelentős maffiacsoportot sem sikerült felszámolni, a maffiagyilkosságok
egytől egyig megoldatlanok maradtak, az olyan nagy horderejű ügyek
pedig, mint az olajszőkítéssel milliárdokat termelő Energolé volt, a
bíróságon fulladtak bohózatba. Figyelemre méltó egyoldalúságot vagy
vakságot mutat a 2006-ban lezárt első nagy maffiaper
is, amelyben azzal a váddal ítélték el Kecskeméten a Radnai László
irányítása alatt működő maffiacsoport tagjait, hogy át akarták venni a
hatalmat az alvilágban, és azt tervezték, hogy leszámolnak egy
ellentétes érdekeltségű bűnözői csoporttal. A vádiratban név szerint
emlegetett másik alvilági társaság ellen viszont azóta sem indult
semmilyen eljárás.
A forrás szerint a Budapestet uraló alvilági
csoportok a mai napig rendőri háttérrel működnek, és a teljes magyar
bűnözői elit, köztük a nemrég letartóztatott Portik Tamás és Vizoviczki
László hivatalos vagy félhivatalos beszervezett besúgója (volt) a
bűnüldöző szerveknek. Vizoviczki letartóztatása után ki is szivárgott,
hogy a diszkóbirodalom feje gyakran arra használta rendőrségi
kapcsolatait, hogy razziákkal lehetetlenítse el a konkurens
szórakozóhelyeket. Információink szerint Vizovicki a Pigalle Night Club
vezetőjével történt összetűzése miatt tudatosan vállalata a besúgói
szerepkört, hogy ezzel a csereüzlettel oldja meg a riválisa okozta a
problémát.
2012. július 14.A Terrorelhárítási Központ (TEK) nyomozói vezetőszáron kísérik Portik Tamást a Nemzeti Nyomozó IrodábaFotó: Tek / MTI
Magyarországon a 2000-es évek elején vezették
be a vádalku intézményét, de megmaradtak a nyomozók saját hatáskörben
kötött kvázi alkui is, és bizonyos bűncselekményeknél védettséget
biztosítottak informátoraiknak. Ez a szokásjog adott lehetőséget arra,
hogy akár más rendőrkapitányságokra is átszóljanak, arra kérve az
ottaniakat, hogy tegyék félre az aktuális feljelentést, mert az abban
érintett személy nekik dolgozik.
A rendszer – még ha jóhiszeműen használták is
– sok problémát okozott a hatóságokna. A rendőrök nem lehettek biztosak
benne, hogy bejáratott embereik egy idő után nem a maguk érdekei
alapján próbálják-e befolyásolni a többi ügy felderítését, sőt abban
sem, hogy nem kitalált információkkal akarja-e fenntartani „fontosságát”
a besúgó. Egyik forrásunk szerint egyáltalán nem ritka, hogy a vamzerek
dezinformációi miatt feneklenek meg vagy futnak vakvágányra nyomozások.
A rendőrségen senki sem kérte számon, hogy a
vamzerek információi valóban helytállóak voltak-e, vagy egyáltalán
volt-e olyan társadalmi súlyuk, hogy megérje elsüllyeszteni az
informátor ellen indult vizsgálatot. A besúgók információinak laza
kezelése lehetővé tette, hogy a korrumpált nyomozók komoly alvilági
figurákat is könnyen kimoshassanak bármilyen gyanúsításból.
A rendszer olyan jól működött, hogy az utóbbi
hónapokban gyilkosságokkal, drogterjesztéssel, zsarolással,
adócsalással is összefüggésbe hozott Hajógyári-szigeti keresztapa
ügyvédje nyugodtan nyilatkozhatta a sajtónak, hogy védence 52 éves,
ötgyermekes családfenntartó, aki ellen eddig egyetlenegyszer folyt
büntetőeljárás, az is több mint húsz éve. 1991-ben kapott nyolc hónap
felfüggesztett szabadságvesztést üzletszerű kéjelgés elősegítéséért,
azóta egyszer sem került összeütközésbe a törvénnyel.
Jól informált védők lettek
Forrásaink szerint az alvilág és a rendőrség
kapcsolatában egy külön tétel, hogy a kiemelt és legjobban fizetett
beosztásokból nagy számmal vándoroltak el rendőrök, és végül ügyvédként
vagy vállalkozóként ugyanazok mellett kötöttek ki, akik ellen korábban
nyomoztak. Volt olyan sztárzsaru is, aki leszerelése után néhány héttel
már közös céget alapított az egyik bűnözői csoporttal.
Éppen vállalkozásai miatt vetette fel a rendőrségi bennfentes információkat rendszeresen szellőztető Pesti Srácok blog
a napokban, hogy volt-e, és ha igen, milyen kapcsolata például Doszpot
Péternek a Vizoviczki-érdekeltségekkel. A volt főnyomozó, aki
leszerelése után jólmenő vállalkozó lett az őrző-védő szakmában, azt
nyilatkozta, hogy tíz éve nem beszélt sem személyesen, sem telefonon
Vizoviczkivel: „Anno egy baráti vállalkozó helyeit őriztük, de
Vizoviczkinek nem dolgoztunk. A Moulin Rouge-t is addig védtük, amíg
Vizoviczki meg nem vette.”
Az éjszakai élet szereplőit jól ismerő
forrásunk szerint a bűnüldözés és a bűnözők közötti kontaktusok nem
ritkán a rendőri oldalról érkező megkereséssel kezdődnek. A rendőrök
bizalmas beosztásokból operatív nyomozások eredményeiről informálják a
feltérképezett maffiacsoportot, és felajánlják a veszély elhárítását. A
kialkudott pénz fejében akár rendszeresen tájékoztatják az új ügyfeleket
a szervezett bűnözés elleni rendőri munka állásáról, sőt a már eljárás
alá volt bűnözők ügyvédjei is kaphatnak ily módon muníciót.
A közelmúltban letartóztatott alvilági
vezérek rendőrségi informátori megbízatásáról érdeklődtünk az illetékes
hatóságoknál, de senki sem akart nyilatkozni. Az ORFK sajtóosztályától
azt a választ kaptuk, hogy ezek az ügyek már az ügyészség
kompetenciájába kerültek. Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség
sajtószóvivője viszont leszögezte, hogy az ügyészség ilyen típusú
információkat nem ad ki.
*
http://index.hu/belfold/2012/09/05/hogyan_vedhette_a_rendorseg_es_az_alvilagot/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése