2012. szeptember 9., vasárnap

A letartóztatások nálunk már elkezdődtek

A vamzerek fénykora volt 

az elmúlt két évtized?

2012. szeptember 5., szerda 14:45 
 
A legnagyobb maffiózók a rendőrség besúgói voltak. Néhány információval biztosítani tudták, hogy éveken át szinte háborítatlanul irányíthassák szervezeteiket a hatóságok szeme előtt. Azt senki sem vizsgálta, hogy milyen súlyú információkat adtak annak fejében, hogy ügyeiket elsüllyeszthessék a beépített emberek. Az elmúlt két évtizedben a magyar bűnüldözés és a maffiacsoportok között kialakult kapcsolat garantálta, hogy a rendőrök ne tudják és ne is akarják felrúgni a hallgatás szabályát.

Vajon milyen szakmai teljesítménye van annak a rendőrségi csoportnak, amely mellett egy Vizoviczki ki tudott nőni? – tette fel a költői kérdést Pintér Sándor belügyminiszter a Heti Válasznak adott interjújában, amikor a hírhedt alvilági figurák letartóztatása és a szervezett bűnözés elleni rendőrségi egységek feloszlatása közti kapcsolatról faggatták. Pintér egyértelművé tette, hogy a nemrég rács mögé küldött maffiózó ügyeinek évtizedes felderítetlenségéért felelősnek tartja a BRFK szervezett bűnözés elleni osztálya és a Nemzeti Nyomozó Iroda felmentett vezetőit és több mint négyszáz beosztottját.

A nyáron több közismert, mégis hosszú ideje háborítatlanul üzletelő „vállalkozót” tartóztatott le a rendőrség, és elővettek több olyan maffiaügyet, gyilkosságot is, amely évtizedek óta megoldatlan volt. Az akciók közben az is kiderült, hogy számos magas beosztású rendőr rajta van az egyik letartóztatott keresztapa fizetési listáján, akik ezért rendszeresen elsikálták a feljelentéseket, és megtalálták a módját annak is, hogyan állítsák le az őket pénzelő bűnözők ellen indult nyomozásokat.

A rendőrség alvilági kapcsolatait vizsgáló szervek eddig nem válaszoltak arra kérdésre, hogy az érintett rendőrök miként tevékenykedhettek évekig anélkül, hogy a többiek feldobták volna gyanús viselkedésüket.
Rendőrségi forrásaink szerint a rendszerbe több olyan elem is beépült, ami hosszú időre biztosította, hogy a testület tagjai ne köpjenek bele egymás levesébe.

Több százan kaptak jól fizető másodállást

A fővárosi kapitányságok dolgozói közül több száz rendőr jutott évekig jó fizetéskiegészítéshez azzal, hogy az egyébként általuk is jól ismert maffiózók fennhatósága alá tartozó éjszakai helyeken vállaltak portaszolgálatot. Az örző-védő munka annak ellenére vált hagyománnyá és megtűrt másodállássá a budapesti rendőrök között, hogy a vezetők hivatalosan tiltották. Gergényi Péter, a BRFK egykori főkapitánya már 2003-ban zéró toleranciát hirdetett az állomány körében szokásos mellékállásokkal kapcsolatban, legutóbb, alig két hónapja, Pintér Sándor jelentette ki újra, hogy az engedély nélküli külsős munkáért kirúgás jár.

A kvázi védelmi pénz következménye az volt, hogy a rendőrök a feljelentések ellen is védeni kezdték saját munkahelyüket, vagy legalább igyekeztek elkerülni, hogy néhány „felesleges kellemetlenség” miatt konfliktusba kerüljenek kollégáikkal. A maffiózók örző-védőiken keresztül elérték, hogy a szórakozóhelyeikkel kapcsolatos drog- vagy zsarolási ügyekben, vagy erőszakos cselekmények miatt alig indult eljárás ellenük a területileg illetékes rendőrkapitányságokon.

Ha mégis elindult valamilyen nyomozás, és az ügy súlyosabb volt annál, hogy a kapitányságon lebeszéljék a sértetteket a hiábavaló feljelentésről, az eljárást a hatásköri illetékesség alapján magához vonhatta valamelyik szervezett bűnözéssel foglalkozó osztály.

A mi emberünk, ne bántsátok!

Az operatív módszereket is használó egységeknél is megvolt a lehetőség egy-egy vizsgálat megakasztására. A korrumpált nyomozók találtak egy általánosan elfogadott eljárási módot arra, hogy megvédjék az őket lefizető bűnözőket. Nyugodtan kérhették ugyanis még a be nem avatott kollégáktól is, hogy hagyjanak békén egy-egy feljelentett bűnözőt, ha hozzátették, hogy az illető rendőrségi informátor.

Egyik forrásunk azt állította, hogy a szervezett bűnözés ellen létrehozott rendőrségi egységek, valamint az ORFK és a BRFK nyomozói az 1990-es években párhuzamosan kezdték el kiépíteni besúgóhálózataikat. Az információkra akkoriban különösen nagy szükség volt, a rendőrök a vamzerek segítségével próbáltak eligazodni az időszak heves alvilági harcaiban. A hatóságok azonban hamarosan olyan mértékben támaszkodtak saját besúgóikra, hogy ezzel ellehetetlenítették a maffia elleni hatásos fellépést.
Bizonyíték erre, hogy akkoriban egyetlen jelentős maffiacsoportot sem sikerült felszámolni, a maffiagyilkosságok egytől egyig megoldatlanok maradtak, az olyan nagy horderejű ügyek pedig, mint az olajszőkítéssel milliárdokat termelő Energolé volt, a bíróságon fulladtak bohózatba. Figyelemre méltó egyoldalúságot vagy vakságot mutat a 2006-ban lezárt első nagy maffiaper is, amelyben azzal a váddal ítélték el Kecskeméten a Radnai László irányítása alatt működő maffiacsoport tagjait, hogy át akarták venni a hatalmat az alvilágban, és azt tervezték, hogy leszámolnak egy ellentétes érdekeltségű bűnözői csoporttal. A vádiratban név szerint emlegetett másik alvilági társaság ellen viszont azóta sem indult semmilyen eljárás.

A forrás szerint a Budapestet uraló alvilági csoportok a mai napig rendőri háttérrel működnek, és a teljes magyar bűnözői elit, köztük a nemrég letartóztatott Portik Tamás és Vizoviczki László hivatalos vagy félhivatalos beszervezett besúgója (volt) a bűnüldöző szerveknek. Vizoviczki letartóztatása után ki is szivárgott, hogy a diszkóbirodalom feje gyakran arra használta rendőrségi kapcsolatait, hogy razziákkal lehetetlenítse el a konkurens szórakozóhelyeket. Információink szerint Vizovicki a Pigalle Night Club vezetőjével történt összetűzése miatt tudatosan vállalata a besúgói szerepkört, hogy ezzel a csereüzlettel oldja meg a riválisa okozta a problémát.

Magyarországon a 2000-es évek elején vezették be a vádalku intézményét, de megmaradtak a nyomozók saját hatáskörben kötött kvázi alkui is, és bizonyos bűncselekményeknél védettséget biztosítottak informátoraiknak. Ez a szokásjog adott lehetőséget arra, hogy akár más rendőrkapitányságokra is átszóljanak, arra kérve az ottaniakat, hogy tegyék félre az aktuális feljelentést, mert az abban érintett személy nekik dolgozik.

A rendszer – még ha jóhiszeműen használták is – sok problémát okozott a hatóságokna. A rendőrök nem lehettek biztosak benne, hogy bejáratott embereik egy idő után nem a maguk érdekei alapján próbálják-e befolyásolni a többi ügy felderítését, sőt abban sem, hogy nem kitalált információkkal akarja-e fenntartani „fontosságát” a besúgó. Egyik forrásunk szerint egyáltalán nem ritka, hogy a vamzerek dezinformációi miatt feneklenek meg vagy futnak vakvágányra nyomozások.

A rendőrségen senki sem kérte számon, hogy a vamzerek információi valóban helytállóak voltak-e, vagy egyáltalán volt-e olyan társadalmi súlyuk, hogy megérje elsüllyeszteni az informátor ellen indult vizsgálatot. A besúgók információinak laza kezelése lehetővé tette, hogy a korrumpált nyomozók komoly alvilági figurákat is könnyen kimoshassanak bármilyen gyanúsításból.
A rendszer olyan jól működött, hogy az utóbbi hónapokban gyilkosságokkal, drogterjesztéssel, zsarolással, adócsalással is összefüggésbe hozott Hajógyári-szigeti keresztapa ügyvédje nyugodtan nyilatkozhatta a sajtónak, hogy védence 52 éves, ötgyermekes családfenntartó, aki ellen eddig egyetlenegyszer folyt büntetőeljárás, az is több mint húsz éve. 1991-ben kapott nyolc hónap felfüggesztett szabadságvesztést üzletszerű kéjelgés elősegítéséért, azóta egyszer sem került összeütközésbe a törvénnyel.

Jól informált védők lettek

Forrásaink szerint az alvilág és a rendőrség kapcsolatában egy külön tétel, hogy a kiemelt és legjobban fizetett beosztásokból nagy számmal vándoroltak el rendőrök, és végül ügyvédként vagy vállalkozóként ugyanazok mellett kötöttek ki, akik ellen korábban nyomoztak. Volt olyan sztárzsaru is, aki leszerelése után néhány héttel már közös céget alapított az egyik bűnözői csoporttal.

Éppen vállalkozásai miatt vetette fel a rendőrségi bennfentes információkat rendszeresen szellőztető Pesti Srácok blog a napokban, hogy volt-e, és ha igen, milyen kapcsolata  például Doszpot Péternek a Vizoviczki-érdekeltségekkel. A volt főnyomozó, aki leszerelése után jólmenő vállalkozó lett az őrző-védő szakmában, azt nyilatkozta, hogy tíz éve nem beszélt sem személyesen, sem telefonon Vizoviczkivel: „Anno egy baráti vállalkozó helyeit őriztük, de Vizoviczkinek nem dolgoztunk. A Moulin Rouge-t is addig védtük, amíg Vizoviczki meg nem vette.”

Az éjszakai élet szereplőit jól ismerő forrásunk szerint a bűnüldözés és a bűnözők közötti kontaktusok nem ritkán a rendőri oldalról érkező megkereséssel kezdődnek. A rendőrök bizalmas beosztásokból operatív nyomozások eredményeiről informálják a feltérképezett maffiacsoportot, és felajánlják a veszély elhárítását. A kialkudott pénz fejében akár rendszeresen tájékoztatják az új ügyfeleket a szervezett bűnözés elleni rendőri munka állásáról, sőt a már eljárás alá volt bűnözők ügyvédjei is kaphatnak ily módon muníciót.

A közelmúltban letartóztatott alvilági vezérek rendőrségi informátori megbízatásáról érdeklődtünk az illetékes hatóságoknál, de senki sem akart nyilatkozni. Az ORFK sajtóosztályától azt a választ kaptuk, hogy ezek az ügyek már az ügyészség kompetenciájába kerültek. Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség sajtószóvivője viszont leszögezte, hogy az ügyészség ilyen típusú információkat nem ad ki.


*
http://index.hu/belfold/2012/09/05/hogyan_vedhette_a_rendorseg_es_az_alvilagot/ 
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)