Egy csomó olyan információ kerül mostanában napvilágra, hogy egyszerűen nem tudok mellette elmenni, pedig ilyenkor azt gondolhatják egyesek, hogy beleártom magam a politikába, na és persze ez szerintük nem egyeztethető össze a spiritualitással.
De kérdem én, ha szép jövőt akarunk, akkor hogyan fog az létrejönni? Elég csak az ima és meditáció? Ráadásul lájtosan elküldve az égieknek. Mert mi még elvagyunk valahogy, mint a befőtt a stelázsin?
Addig amíg,... nem a mi házunkat árverezik, vagy nem a mi gyerekünk nem járhat egyetemre, vagy épp a mi operációnkat nem végzik el, csak sok-sok pénzért netán ? Elvagyunk addig, amíg szét nem esik a családunk, tönkre nem megy az egészségünk, a nyugdíjkorhatár előtt infarktust nem kapunk. Látástól mikulásig dolgozunk, egyre kevesebb bérért , és közben nem jut idő semmire, hacsak nem csalunk és lopunk?.......És sorolhatnám a végtelenségig....
Milyen élet ez, és a gyerekeinknek milyen lesz? Mindent meg akarunk nekik adni ...anyagiakban...de igazságos, szép világuk lesz?
Vagy talán megváltozik minden magától? Vagy ha nem, hát úgyis jó?
Nekünk jó talán még, de mi lesz a gyerekeinkkel, unokáinkkal? Nem akartam erre a blogra föltenni, de akit érdekel, a másikon elolvashatja, hogy milyen világban élünk is tulajdonképpen. Bár nem jön már be a sötét erőknek a tervezett elképzelésük, hála a meditációknak, imáknak, pozitív tetteknek, de azért mégis látnunk kell, hogy nekünk magunk kell nagyon komolyan új alapokon kidolgozni valami más, jobb világot. Lássuk végre be, tehát a felvilágosító könyv itt:
Fel kell tárnunk a hibákat, megismerni és megérteni az összefüggéseket politikai, gazdasági és egyéni téren. Dolgozni kell mindannyiunknak azon, hogyan tudjuk megváltoztatni a tarthatatlan állapotokat.
Dec. 12. és 21. után már mindent könnyebb megvalósítani, mint eddig lehetett volna, mert megnyíltak olyan energiakapuk, amik segítenek, és a sötét erők idővonalai (tervei) szertefoszlottak. De még itt vannak ők, és nekünk kell velük megküzdenünk. Rajtunk kívül és bennünk is még ott van bizonyos mennyiségű sötétség, amit csak tudatossággal, szeretettel, kreativitással tudunk legyőzni.
Jó lenne, ha felismernék minél többen már, hogy lejárt az ideje a nagy melldöngetéseknek, és egymást bűnösnek kikiáltásának, miközben az egyik 19, a másik egy híján 20. (Más a gyökér, de én a vakond vagyok?)
Arról nem is beszélve, hogy mindannyian egy nagy "baromfiudvarban" élünk, és ha így maradunk, akkor végül senki sem kerülheti el a "gazda" nagykését. Addig, amíg nem látjuk be, hogy közös ügyért, közösen kell fellépnünk a jövőnkért, a széthúzás szétroncsolja az erőnket. Ne legyünk már buta libák, birkák!
Eddig általában kellemes témákat tettem föl a blogomra, de úgy tűnik hatásosabb, ébresztőbb, aktiválóbb témák is kellenek, hogy összeszedjük végre magunkat.
Mostantól ezért senki ne vegye zokon, ha lesznek kicsit "keményebb" megosztások is. Előrebocsájtom, hogy nem vagyok egyik pártnak sem a híve. Az emberiség felemelkedésének pártján állok.
Dolgunk van. Fontos dolgunk. Ahol, amiben élünk, ott kezdjünk el valamit tenni. Ha mást nem, akkor beszélgetni az emberekkel a pozitív jövőnk lehetőségeiről, mert bizony ebben kevesen hisznek.... Tudatosítani bennük az emberek teremtőképességét ... Tudjanak róla, hogy gondolataik, tetteik megvalósulhatnak.... Szervezhetünk másokkal együtt olyan közösségi programokat, ahol mi magunk is hozzá tudunk járulni a jó, emelkedett hangulathoz, vagy egy rossz dolog megszüntetéséhez... stb...
Ha közben állást kell foglalnunk, az érthető legyen, hogy ez nem politikai, hanem emberi állásfoglalás.
Írta: Dombi Katalin
Jöhet amíg jöhet! :)
VálaszTörlésEngem is foglalkoztatnak ezek a kérdések és nem látom a kiutat egyenlőre.
Leginkább elintézem azzal, hogy itt tényleg már csak a csoda segíthet.
Bár tudom hogy ez is csak mentegetőzés. A Magyaroknak egy új fogalmat kell megtanulniuk: Összefogás!
Igen az összefogás...aminek csak akkor van értelme, ha tettekhez kapcsolódik.
VálaszTörlésÉrdekes módon Jézus mostani üzenetében is ilyesmikről van szó (pedig én előbb írtam meg). Ez azt jelenti, hogy jön az adás a fejünkbe, csak meg kéne hallani és meg is kéne tenni.