2012. december 6., csütörtök

A Szeretet Korszaka

Döntenünk kell, és nagyon sürget az idő: a káosz útját vagy a Szeretetét választjuk… Köztes megoldás nincs.

 

A Szeretet Korszaka

Talán mostanában nehezebbek a nappalok, és kihívásban gazdagabbak az éjszakák, mégis azt mondom: minden rendben van. A felkészülés, az áthangolódás időszakát éljük mindannyian, amelynek része a tisztulás, így nem meglep
ő, ha fizikai, érzelmi vagy mentális síkon megpróbáltatások sora vár ránk. Mázsás súlyokat cipelve szívünkben ugyanis nem léphetünk át az Új Korba: annak megemelkedett energiaszinttel vághatunk csak neki. A mi döntésünk – ragaszkodunk a múlthoz, tovább táplálva ezzel szenvedő egónkat, vagy pedig ledobjuk a hátunkról az évezredes zsákot, és egyre könnyedebb léptekkel haladunk tovább, egy szebb, fényesebb Jövő felé.


A világ hajlamos táplálni bennünk azt a félelmet, hogy kemény idők előtt állunk, ahelyett, hogy a Lehetőség szépségét tudatosítaná bennünk: végre evolúciónk egy olyan fokára emelkedhetünk, amely természetes boldogságállapotunk felvállalásával járhat. Eldobhatjuk végre a harag, a neheztelés, a gyűlölet energiáját, és megélhetjük valódi, ragyogó Önmagunkat – méghozzá emberiség-és bolygó-szinten. Az más kérdés, hogy a méregtelenítés folyamata soha nem könnyű, nagy önfegyelem, kitartás szükséges hozzá, de ez az ára annak, hogy szabadságunk útjára léphessünk. Ha tömegesen választjuk a Felemelkedés Útját – ajándékunk az Aranykor lesz. Ha azonban továbbra is lustán nyújtózva várjuk a megváltást, vagy épp szorongásba fullasztjuk viszonyunkat az ismeretlennel – tovább sötétítjük világunkat.

Minden egyes ember döntése meghatározó abban, hogy milyenné alakítjuk az előttünk álló évezredet. Rázhatjuk a fejünket, látszólag kivonva magunkat a felelősségvállalás terhe alól, ám ez már önmagában elköteleződés, méghozzá a szenvedés fenntartása mellett. Mindenki, aki megtagadja magától a változás lehetőségét, a világ és az emberiség sorsát nehezíti, kaotikus, fájdalmas jövőre ítélve saját lényét is. A kulcs a belső átalakulásban van – abban, hogy lépésről lépésre, tudatosan és elszántan felszabadítod magad szenvedést okozó, téves mintáid alól, és megtanulsz örülni a pillanatnak. Átlépsz a jelenbe, ahelyett, hogy a múlton rágódnál, vagy a jövőbe tekintenél kétségbeesetten. És szeretni tanulsz… megfosztva végleg magad mindattól, ami elválaszt a Boldogság Állapotától.

Aki boldogságban úszik – ragyog. Rezgése átformálja a világot, aranyfénnyel bevonva azt.


Ezt idáig azonban nem sikerült tömegesen megvalósítani (létrehozva így egy Aranybolygót) – helyette háborúkat teremtettünk, és szüntelen birtokvágyat. Itt és most azonban az égi erőktől kapunk még egy utolsó lehetőséget – nem is akármilyet! Soha nem tapasztalt intenzitással érkezik hozzánk az isteni áldás, teljesen felkavarva életünket, lerántva mindarról a leplet, ami hamis és szeretetellenes világunkban. Nekünk nincs más feladatunk, mint megnyitni magunkat, és átengedni lényünkön ezt a tisztító fényt… Csak hát ezt a legnehezebb elérni, hiszen az egó markánsan küzd hatalmáért, mindent elkövetve azért, hogy függésben tartson bennünket.

Döntenünk kell, és nagyon sürget az idő: a káosz útját vagy a Szeretetét választjuk… Köztes megoldás nincs.

Vigyázz, kész, rajt! ITT és MOST, ebben a pillanatban vállald fel az Utadat – mert minek elvesztegetni az időt, amit akár a Boldogságod megélésére is fordíthatnál?

Cs. Szabó Virág

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése