2012. április 14. szombat
Türelem
Türelem- Buddha állapot
Jelen vagyok és figyelek, nem minősítek.
Nem címkézem fel a velem történteket, befelé figyelek.
Együttrezdülök az áramlással, megnézem mit akar mutatni, mire akar tanítani.
A körülöttem lévő valóságot illúzióként figyelem és értelmezem.
A bennem élő bölcsesség nem veszik el a részletekben, a célra összpontosít.
A Buddha állapot türelemre és végtelen bölcsességre tanít.
Mindennek eljön a maga ideje, minden beérik egyszer és valóra válik, nem mehetünk eléje a történéseknek.
A dolgokat ki kell várni míg beérnek és gyümölcsé válnak.
A türelmet kell gyakorolnunk, a visszafogottságot, a csendes szemlélődést.
A tudat nem azonosítja magát a testtel, állandó körforgásban van.
A várakozás állapotában belső erőinket mozgósítjuk, hogyha eljött az idő tovább léphessünk.
A magyarnak a VAGYOK állapotát kell tanulni, az önfegyelemét,- így tudatosul.
VAGYOK,- Létezem,- befelé figyelek,- nem címkézem fel a történéseket, csak figyelem és megélem, de nem minősítem.
A VAGYOK állapot egy magasabb tudatszintre emel.
A harmadik szem bölcsességéből látjuk a helyzetet.
A tudat emelkedettsége folytán, nem süllyedünk bele a hétköznapok játszmájába.
VAGYOK,- tehát létezem,- Isteniként élem az életem.
A Buddha állapot Önazonosságot jelent,- eggyé válunk Isteni Lényünkkel és így veszünk részt a Teremtésben.
Ez már a tudatosság egy magasabb formája.
ÉG és FÖLD között létezem.
Ugyanakkor ebben az állapotban megerősítjük földi gyökereinket, pontosan megérezzük hovatartozásunkat.
Írta: ÁhimRé
OSHO: ZEN TAROT/Kis Arkanum
Szivárványok 7.
Türelem
Vannak időszakok, amikor csak várni kell.
A magot már elvetették, a gyermek ott fejlődik az anyaméhben, a kagyló lassan rétegeket von a homokszem köré, és gyönggyé varázsolja azt.
Ez a kártya arra emlékeztet bennünket, hogy most nincs más dolgunk, mint csupán éberen, türelmesen várakozni.
Ez a kártya arra emlékeztet bennünket, hogy most nincs más dolgunk, mint csupán éberen, türelmesen várakozni.
Az itt ábrázolt nő épp ilyen állapotban látható. Megelégedetten, az aggodalom leghalványabb jele nélkül egyszerűen csak vár.
Fölötte a Hold különböző fázisai rendre váltják egymást, de az ő türelme változatlan; oly tökéletes összhangban van a Holddal, hogy szinte már eggyé vált vele. Tudja, hogy ez a passzivitás időszaka, és hogy hagynia kell, hogy a természet tehesse a dolgát.
Ám ez nem egy álmos és közömbös várakozás: tudja, hogy hamarosan valami fontos dolog történik.
Ez az időszak tele van misztériummal - épp olyan, mint a hajnal előtti percek. Most nem kell mást tenni, csak várni.
"Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia.
Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot.
Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat.
Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni - mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára...
Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját."
Bejegyezte: Lendvai Kati
Forrás és továbbiak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése