2011. november 26., szombat

Nevelés

Akkor tudunk szép jövőt elérni, ha megváltozik a gondolkodása az embereknek



Könnyű belátni, hogy az  emberiség próbálkozása a mai gondolkodási, hozzáállási szintünkön sikertelen lenne. A paradigmaváltáshoz  pedig többek között nevelés szükséges.   Önneveléssel, a felnőttek nevelésével és a gyermekek nevelésével érhetjük el a szép célunkat.

Mi is valójában a nevelés? Szerintem egész egyszerűen mondva tudatformálás.



A XXI. században mi lehet vajon 
a nevelés eredményes módja ?


(Tanítottam általános iskolában és felnőtteket is. Neveltem három saját és pár évig két másik gyereket, most a kisunokámmal foglalkozom. Ezért bátorkodom leírni véleményemet a pedagógiáról.  Amivel persze nem feltétlenül kell egyetérteni.)


Elképzeléseim, és a gyakorlatomban beváltak szerint alapvető:

Először is a helyzet elemzése, ismeretek nyújtása az okokról és következményekről.
Másodszor, közösségi tudat kialakítása. A valahova tartozás tudatosítása.(kisebb, nagyobb közösségek) Pozitív világkép kialakítása. 
Ennek alapján célok és szabályok önkéntes felállítása, ill.elfogadása és ellenőrzése, értékelése. Önvizsgálathoz, önismerethez és önfejlesztéshez segítségnyújtás.
Példamutatás.
Megértés és tiszteletadás a tanulónak, a szabályok betartatása mellett.




Gyermeknevelés
Ez a téma kulcsfontosságú jövőnk szempontjából. Nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Egész jövőnk áll, vagy bukik a nevelésen. Gyermekeink - az emberiség jövője!  Ezért nem folytathatjuk tovább a nevelést, úgy, ahogy eddig tettük. Arról szólnak az alábbiak, hogy láthatjuk, amit megszoktunk évtizedek óta, az zsákutcába vezet.


Ugye nem gondoljuk, hogy csak saját magunk kedvére szülünk gyereket? A gyermekek az ország, az emberiség jövője is egyben, amellett, hogy önálló lények, akik szeretnének boldogok lenni ebben a környezetben.
 
Mi az iskola és a család feladata?

  A gyermekek nevelése terén?

A társadalom hasznos tagjává tenni őket,
segíteni őket személyiségük kibontakoztatásában,
 boldog, kiegyensúlyozott élethez segíteni őket.





Az iskolák és családok sok esetben nem igazán képesek ellátni ezt a feladatot. Sok gonddal küzdenek. Rosszak a gyerekek manapság - mondják.
Tényleg ők a hibásak, vagy a szülő, vagy a tanár? Hol a hiba? 
Megváltozott a világ, a gyerekek valóban mások. A szülők és pedagógusok még nem alkalmazkodtak ehhez a változáshoz. A hagyományos iskola tudásközpontú tanításon, úgynevezett oktatáson és fegyelmezésen alapszik.. Poroszos módszerek, és minél több információ belepumpálása fiatalokba.

Ismertem egy  olyan alternatív intézményt, ahol új elveket hirdettek meg. A pedagógusok  a nem  szót nem mondhatták a gyerekeknek.... Az elképzelés  szerint, ha a tanulóknak szeretetet adunk, ezt ők szeretettel fogják viszonozni. Nem így lett. Katasztrofális állapot lett a következménye.

Akkor hol a kiút? Szigor? Engedékenység? Fegyelmezés? Büntetés? Dicséret?
Nehéz megtalálni a helyes módszert. A felnőtt sokszor nem tudja, hogy mit kívánhat, és mit nem a gyerektől. Aztán pedig nem látja be, ha hibázott. Szeretetét sem mutatja ki, nemhogy a megbánását.

Gyermekeinkben érlelődik a jövő. Mi egyszer- nem is olyan soká – itt hagyjuk ezt az árnyékvilágot, és ők fogják a saját gyermekeiket, unokáikat nevelni, segíteni.
Ha képesek lesznek rá...... ha lesz kit......ha lesz hol...... ha lesz miért....

Most fölteszem a kérdést a fentiek alapján.

 Mi felnőttek „meg vagyunk nevelve”?
Mindannyian hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak?
Személyiségünk ki tudott bontakozni?
Boldog, kiegyensúlyozott életet élünk?

Ha nem, akkor ideje megnevelnünk magunkat!
...ideje megnevelni magamat...magadat..

Mivel sok problémával küzdenek  a felnőttek ... következmény, hogy rágódnak rajta és belebetegszenek, vagy figyelmüket tartósan elterelik a belső és külső gondokról, mert nem tudják megoldani azokat, és különböző pótcselekvésekkel próbálják a szőnyeg alá söpörni..... Másokat hibáztatnak...
Bár ez még mindig jobb, mintha tudatmódosító szerekhez folyamodnának...... viszont előbb utóbb ki kell takarítani...... mert különben hasra esünk a szőnyeg alá söpört szeméten!




Ébredjünk  most már!

Javaslom, hogy a nevelést kezdjük magunkon!  Másképp nem fog menni a megújulás!

A gyerek csak azokat tiszteli, akikre fel tud nézni.

A szülő és pedagógus feladata az, hogy
megértse,
tisztelje őt
és következetes legyen,
miközben megtanítja élni. 

Ha ezeket nem tudjuk nyújtani, lehetséges, hogy örökös küzdés lesz az életünk vele!

Egy jól bevált módszer a közösségi, önfegyelemre nevelés. Manapság a  fegyelmezésnek, a  kényszerítésnek  nem sok haszna van, hanem inkább kára. Ez egyaránt vonatkozik a családra és az iskolára is.

Közösségekre van szükség,
mégpedig jól működő, a tagjait segítő és fejlesztő közösségekre.
És értelmes, önként vállalt szabályokra, fegyelemre!


A gyerekek igazából normális korlátok nélkül nem is érzik biztonságban magukat.

A fegyelem  csak akkor ér valamit,
ha az, 
 önként, szívesen vállalt önfegyelem.

Működik, tényleg. Nagyszerű eredményeket lehet vele elérni.

Az erkölcsi értékek témáját ne felejtsük ki a „tananyagból”! Legjobb az élet példáin keresztül tanítani. Játékos, kreatív eszközökkel. Sok jó bevált módszert találhatunk erre.

Váltsunk! Más vágányra akarjuk terelni az életünket? Akkor a váltókart át kell állítani!

Fontos a példamutatás!

 Váljunk igaz emberekké,
hogy
gyermekeinkből is azt tudjunk faragni! 

Nem baj, ha nehéz! Sokkal nagyobb nehézségektől menekülünk meg, ha meg tudjuk ezt tenni.

Az állam feladata nemcsak az oktatás, hanem a gyermekek  megfelelő neveltetésének biztosítása is!



Manapság égető szükség van 
a felnőttek nevelésére is! 

Persze kényszeríteni nem lehet, de ösztönözni igen.

A büszkeséget félretéve tanuljuk meg.... önmagunkat..... jó útra terelni...
rossz tulajdonságainkat jóra cserélni.......az összefüggéseket felismerni.... Jövőnkért.....
a gyermekeinkért...... az unokáinkért......

Igyekezz! Az idő nem vár!


 


 
Egész jövőnk függ az iskolák és családok működésétől. Látnunk kell tisztán a gondokat és a jövő kívánalmait ahhoz, hogy változtatni tudjunk az áldatlan állapotokon.

Kimondhatjuk, hogy a hagyományos iskolarendszer  nem  tudja ellátni  a feladatát. Mert mi is az iskola feladata? Már olvastuk az előzőekben.



Mi is a gyerekek nevelésének célja?

 A t  A társadalom hasznos tagjává tenni őket.
                         Segíteni őket személyiségük kibontakoztatásában.
        Boldog, kiegyensúlyozott élethez segíteni őket.

Az átlagos mai  iskola ehhez képest mit tesz? Nem nevel, hanem információkat gyömöszöl a fejekbe. Tanít, oktat, vagyis alapvetően tudásközpontú, amiből  sok-sok probléma keletkezik.

Országunkban magas azoknak az aránya, akik funkcionálisan analfabéták, vagyis alig tudnak írni olvasni. Velük másképp kellene, kellett volna foglalkozni. Ők lehet, hogy nem is buták, csak másmilyenek.

Sok a hiányos tudású fiatal is. Ezért egyes főiskoláknak, egyetemeknek vagy csökken a létszámuk, vagy kénytelenek megváltoztatni a képzési szintet, mivel nem éri el elegendő diák a megfelelő pontszámot. 
Ez az oktatás központú iskolarendszer egyik negatív hatása.

Tanulni sokan nem szeretnek, de talán nem is tudják, hogyan kell.

A nevelés eközben még mindig általában fegyelmezésen alapuló . Valójában diktatúra. (Kivétel erősíti a szabályt.) Ez nem tesz jót a gyerekeknek, de a pedagógusoknak  sem. A kölcsönös tisztelet sokszor nincs meg.

Túl nagyok a követelmények a tananyagban, ugyanakkor  pedig hiányzik az, amire égetően szükség lenne, mert az iskola  helyesen gondolkodni, alkalmazkodni és élni megtanítani..általában nem tud.

Mindez egyre jobban rontja az iskolai légkört. Ezért fordul a diákok tiltakozása agresszivitásba.
Ebben a szülők is ludasak, hiszen otthoni módszereikkel gyakran inkább még csak rontanak a helyzeten....
Némelyik országban már pénzt ígérnek a szülők  a gyerekeknek, ha nem az iskola mellé járnak és elvégzik a sulit.

A mai fiatalok tehát mások, mint a régiek. Eleve más adottságokkal is születnek.....Az átlag pedagógus és szülő nem  tud mit kezdeni a szokásostól eltérő gyerekekkel. Másképp kell, kellene velük bánni, mint a régiekkel. Nehezen tűrik a poroszos szigort  és a tolerancia, a szeretet hiányát. Sokan közülük kiváló képességűek, mégse tudnak beilleszkedni. Unják a tanítást, vagy nem tudnak tartósan koncentrálni. Közömbösekké válnak, bezárkóznak,  vagy szembeszállnak.
A felnőttek  következetlensége, idegessége súlyos károkat okoz a lelkivilágukban. Pedagógusaink pedig ott mennek tönkre az iskolapad mellett, hadakozva a diákjaikkal és rosszabb esetben a kollégákkal, szülőkkel is. Őszinte tiszteletem a kivételnek.

A mai gyerekek valóban mások, mint a régiek, de szerencsénkre rengeteg különösen érett gondolkodású fiatal is van. Szebbek, jobbak, okosabbak, tehetségesebbek elődeiknél....csillaggyermekeknek nevezik őket.

Viszont túl sokan vannak  azok, akikkel egyre nagyobb a gond.... Úgy tűnik, náluk kicsúszott a felnőttek kezéből a gyeplő.  A feltűnő öltözködés és polgárpukkasztó viselkedés még hagyján.... A cigarettázás is még úgy ahogy,..... de  a bandázás, alkoholfogyasztás, drogozás, agresszió és  bűnözés már súlyos, komoly gondokat okoz  a társadalomnak.

Ez pedig mind, mind tiltakozás a jelenlegi életforma ellen!  Nem találják a helyüket. Úgy érzik, nem jó világ ez, fel kell rúgni a szabályait és nekimenni azoknak, akik azt védik.  Otthon és az iskolában se értették meg őket...  Valójában  igazi szeretetet nem kaptak... Sok  igazságtalanságot és gorombaságot tapasztaltak kicsi koruk óta... Társadalmunk vajon leírja őket? Vagy kitalálunk valamit, hogy segíteni tudjunk? 

A gyermekek, a fiatalok az emberiség jövője!

 Ideje felvállalni az igazi emberré nevelés feladatát!

 



Vannak szép számmal boldog családok és gyermekek de a családok egy jelentős része nem  egészen az.. Egy részük szétesőben, vagy a szülők nem érnek rá a gyerekkel foglalkozni. Furcsa, de sokan nem is tudják, hogyan kell gyereket nevelni. Például anyuka otthon van, de reggel 7-kor már viszi a gyereket oviba, vagy délután napköziben hagyja, mert nem bír vele.

A családi helyzet általában nem rózsás manapság. A  hagyományos családi-rokoni életforma  ma már csak külsőségekben van jelen. Régen a nagyszülők együtt éltek a gyerekekkel, unokákkal. Öregségükre már nem kellett  dolgozniuk, a fiatalok ellátták őket és a háztartást. Ők viszont vigyáztak a kicsikre és a tűzre. Ma sok helyen külön, sőt távol élnek a fiatalok. Az öregek pedig sokan egyedül élnek 80 évesen és küszködnek a mindennapi tennivalókkal. Jó esetben  beteszik őket egy idősek otthonába. Tisztelet a kivételnek, ahol szeretettel, türelemmel gondozzák, segítik az idős szülőket.

A fiatalok gyakran nem fogadják el a szüleik tanításait, szokásait. Másképp akarnak élni. Az öregek viszont nem értik miért hajtanak annyira a gyerekeik, miért szórják a pénzt,  és miért olyan türelmetlenek, elégedetlenek. Az apa alig van otthon, azon túl  pedig  tévézik, alszik, vagy iszik.. Az anya is eljár  dolgozni. Szélsőséges esetekben a szeretet és megértés helyett a pénzhajsza dominál és az élvezetek. A gyerekekre nem jut elég idő és figyelem. Ez az átalakulóban lévő világunk egyik tünete...Vajon mi lesz a megoldás?

Közben folyamatosan csökken a születések száma a fejlett országokban. Ezáltal csökken a népesség is. Sajnos sok az idős vagy a beteg, a  munkanélküli ember, és egyre kevesebb az aktív dolgozó, akik eltartanák őket. Tudjuk jól. ..De miért van egyre kevesebb gyerek nálunk? A fejlődő  országokban pedig óriási ütemben nő a lélekszám. A gazdasági válság megint csökkenteni fogja a születések számát Európában. Az anyagiak, a jólét biztosítása általában  fontosabbak Európában, mint a gyereknemzés...úgy tűnik...Anyagi központú a civilizált világunk még mindig. A lelki békét az anyagiak megszerzésével gondoljuk elérni..csak az a baj, hogy végül csak ideig-óráig vagyunk elégedettek, mert újabb vágyak jönnek, amik továbbra is a mókuskerékben maradásra késztetnek. Csak én vagyok fontos? Csak a családomban lévő egy-két gyerek a fontos? Az ország és a Föld sorsa nem az? Különben is, milyen jövője lesz a gyerekeknek ebben az anyagi központú mókuskerékben? ..Mire várunk? Majd mások tesznek valamit a változásért? Majd lesz ahogy lesz?



Ébredjünk most már!



Az ember természeténél fogva közösségi lény!
 
Család, rokonok, barátok, munkatársak, lakóhely, iskola, ország
és az egész Föld
hozzánk tartozik és mi őhozzájuk! 

 Gondoljuk át, valóban szeretnénk egy szép jövőt a gyermekeinknek, unokáinknak?

 Milyen célokat lenne jó kitűznünk most?


Igaz, hogy most  felborul eddigi életünk, 
de pont ezért van még inkább egymásra szükségünk, egymás támaszára.
Egyedül nem fog menni a megújulás, csak összefogva !
Egységben !

Több megértésre és szeretetre van szükség ! Ha nem törődünk egymással, hamar magányosak leszünk. Még ha azt mondjuk is, hogy jobb egyedül, ne higgyünk magunknak, mert akkor is szükségünk van társaságra, mert különben kibírhatatlan tulajdonságokat szedhetünk magunkra! A közösség alkalmazkodásra tanít és segít, ha jó a kapcsolat. A remeteélet is jó valamire, de elmélkedésre, meditálásra vagyis önmagunk fejlesztésére való, az isteni Egység megtalálására...

A nők szerepe különösen  fontos. 

Az ő érző szívük, empátiájuk, és gondoskodásuk tartja fenn az emberiséget! Több figyelemre és komoly felvilágosításra van szükség a  helyzetük javítása érdekében. A jövőben fontosabb szerepük lesz, mint eddig. Szükség lesz a nőies tulajdonságaikra. A megértésükre, szeretetükre, pozitív gondolkodásukra... 

A generációknak együtt élni manapság legtöbb esetben nagyon nehéz, mert annyira más már a szokás és gondolkodás mint régen. De ez csak azért van, mert nincs elég megértés, és szeretet.... Elvárásaink viszont vannak, melyek többnyire egyre nőnek. Nem muszáj együtt élni, de legalább törődjünk egymással és ne okozzunk fájdalmat egymásnak!

Megbocsájtás, megértés, tisztelet,
elfogadás, türelem  
és  bölcsesség  
szükséges  egy   jobb világhoz. 



Ha nincs, akkor ki  kell alakítani magunkban!

Vagy mondjam azt, hogy szükséges? Így jobb? Tudom, hogy vannak akik nem szeretik ezt a szót, hogy kell. Talán sok rossz élményük fűződik ehhez? Lehet, de ez most mellékes. Ez most annál fontosabb dolog.


 Persze
Szabadok vagyunk. Szabadon választhatunk. 
Tényleg....

 Szebb jövőt választunk-e? 
Igen?... 
Akkor tudjunk róla... hogy csak akkor fog megvalósulni.... ha másmilyenek leszünk!

 Olyan lesz a jövőnk, amilyenekké mi válunk
és a gyermekeink. 
Tehát, mi következik ebből?  
 Meg kell változnunk! 
Másként nem fog menni!

Ha jót akarunk magunknak és utódainknak, 
más tulajdonságok kellenek hozzá.

A változtatás  mindenki érdeke, nagyon fontos és sürgős dolog.

Az Élet Iskolájába járunk mindannyian.
 
Nem véletlenül vagyunk itt,
semmi nem véletlenül történik velünk.

Tanuljuk meg végre már a leckéket.

Mivel a Tanítómesterünk szavát legtöbben nem halljuk, bizony-bizony sokat bukdácsolunk. Persze tanulhatunk a saját kárunkon... de megfogadhatjuk mások  tanácsait.... és főképpen  
használhatjuk két nagy kincsünket......a tiszta tudatunkat és szívünket.

Önmagunk fejlesztésében könyvek, tanfolyamok ezrei segítenek.
Adjunk lehetőséget magunknak, és kezdjük el!

„Ami változást szeretnél látni a világban, azt kezdd magadon!”  

 Mahatma Gandhi


Változz és változtass! 

Neveld  magadat  és a gyermekedet is új igaz emberré!