2011. november 17., csütörtök

Generációk (frissítve)

Sokat változnak a generációk




Régen hogy volt?

 Az idősebb generációk átadták minden tapasztalatukat és szokásukat a fiataloknak. Azok többnyire el is fogadták, hiszen így tudtak legjobban alkalmazkodni az élet kihívásaihoz.  Az idős embereknek tekintélyük volt a családban… ezért is.  Akkoriban több generáció élt együtt. Szükség volt erre.  Nyugdíj nem volt, óvoda se, háztartási és mezőgazdasági gépek se.
Falun a családi gazdaság fenntartása többemberes feladat volt. A kert, a kukorica, a szántó, az állatok és  a gyümölcsös kemény munkát igényelt.  Hozzávehetjük még a befőzést, tartósítást, piacozást, szövést, fonást, varrást, stb. Minél több dolog önellátó megoldása volt praktikus a nagy családokban.  Mindez komoly tudást igényelt. A fiatalok az idősebbektől tanulták meg mindezt. 


Manapság mi a helyzet? 

Az emberek igényei megnőttek. Különösen a fiataloké. A 84 éves nagymama vagy dédi, és az 50-60 éves lánya-fia, a 20-30 éves unoka és a néhány éves dédunoka, mintha már teljesen más világban lennének. Az élet megváltozott dolgairól már a fiatalok tudnak többet.  Az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen nőtt az életszínvonal.

Gondoljunk csak bele!  Mit is szerettünk volna a gyermekeinknek és unokáinknak biztosítani? Jobb tanulási lehetőségeket és anyagi jólétet. Ez meg is valósult! Örülünk neki…  Már nem petróleummal világítanak, a fűtéshez többnyire nem kell fát hasogatniuk, az egész lakást fűtik, állandóan van melegvíz, és nem kell a mosóteknő  vagy a kis mosógép mellett ott állni, talán még mosogatni sem kell. Nem kell szőni, fonni, állatokat etetni és ganézni. Nem kell görnyedni a kapa mellett hónapokon keresztül és nehéz terheket hátukon vagy a fejükön cipelniük. Aztán pedig autóba ülnek, tévét és dvd-t néznek, és jó esetben utaznak, nyaralni mennek. Megjegyzem, ott is a pénzköltésről van szó.
Mindezeknek persze nagy ára van. Az anyagi központú társadalom felemészti a fiatalok pénzét, idejét, energiáját. A világválság is azt mutatja, hogy nem így kellene… hanem valahogy másképp… Ugye nem azt akarták a nagyszülők? 


 Hol a hiba? Mit lehet ez ellen tenni?

Vizsgáljuk meg őszintén magunkat! Mit is állítottunk életünk középpontjába?  Ugye az anyagi javak megszerzését és magasabb tudást, elismertetést? Mindezek hajszolása közben hajlamos az ember elfelejtkezni arról, hogy valójában boldogságot szeretnénk magunknak és gyerekeinknek is. Azt pedig hiába keressük kívül…  ami onnan jön, az mind múlandó.. változó..  Az igazi boldogságot, a  harmóniát másutt találjuk meg. Belül… a szívünkben…
Ahol önzetlen szeretet van, ott béke van… ahol béke.. ott harmónia.. ahol harmónia… ott boldogság…
Vajon mennyit foglalkozunk belső békénk megőrzésével vagy kialakításával?

Vegyük észre, a mindennapi gondok egyre több akadályt állítanak elénk. Mókuskerékbe kényszerítettek. Azt hisszük nincs kiszállás belőle, pedig van.  Egyszerűen csak a saját gondolkodásunkon és életmódunkon kell változtatni.

A lelki tisztaság, az önzetlen szeretet, a megértés, a tisztelet mások iránt és még sok más Emberi Érték arra vár, hogy újra figyelmünk középpontjába kerüljenek. Eddig elcsépeltnek tűnt az ilyen  szöveg, de most újraéled ez a fajta gondolkodásmód. Vegyük csak észre.

 Ezek segítségével tudjuk csak kimenteni magunkat és szeretteinket a válságból.  Mi ad hozzá erőt?  A hit a jövőnkben, a Forrásban.



A legfiatalabb korosztályok

Indigó-kristály-és szivárványgyerekek. Ez a három generáció azért kapta a nevét, mert aurájuk színe ehhez hasonló. De van sok átmeneti tulajdonságú is.
 
Az 50-es években már voltak némi előjelek. Indigó beütésű gyerekek születtek. Mint én is. Emlékszem, hogy a mi osztályunk már képes volt arra, hogy, kikészítse az iskola néhány pedagógusát.  60-as, 70-es években kezdődött aztán a nagy változás..  Még különösebb gyerekek jöttek világra. Sok szülő és pedagógus értetlenül, tehetetlenül állt velük szemben.....szó szerint. Nehéz volt őket nevelni, mert másképp viszonyultak az élet dolgaihoz, mint elődeik. Ők az „indigó” gyerekek.  Jellemző rájuk, hogy nagyon határozottak, gyakran átlátnak a szitán, vagyis a felnőttek stiklijein. Másképp gondolkodnak, és nem magalkuvóak. A régi, elavult dolgokat semmibe veszik, vagy nekimennek, mint a kos. Ezért sok gondot okoznak azoknak, akik a régi módon viszonyulnak a hozzájuk.  Újfajta pedagógiai módszerek kellenek -  kellettek volna már. Az indigók már felnőttek, ők takarítják az utat a későbbi nemzedékek számára. Mindent elsöpörnek, ami igazságtalan.
A 80-as években pedig ismét másfajta tulajdonságokkal rendelkező gyerekek kezdtek leszületni.  Ők a „kristály” gyerekek.  Sokan nagyszerű tehetséggel rendelkeznek, vagy egyéb különleges képességekkel megáldottak. Nem győzzük csodálni őket. Szépek, okosak, sőt bölcsek. A szemükbe nézve különös érzéseink támadnak. Már kicsi korukban is képesek olyan dolgokra, amikre a szüleik nem. Akár telepátiára is.

 Ha kellemetlen élményeink vannak ezekkel a fiatalokkal kapcsolatban, akkor tudnunk kell, hogy az általuk tapasztalt negatív dolgok miatt, vagy a nem megfelelő nevelési módszerek miatt reagálnak így. A csoda akkor is bennük van, lássuk meg!

A szivárványgyerekek most vannak születőben. Szellemiségük magas szintű, már születésükkor. Ők a minta az idősebbeknek. Az új korban ilyenekké tudunk majd válni mi is, ha igyekszünk.




A legfiatalabbak szerepe  jövőnk alakulásában

Az indigó és kristálygyerekek nem fogják tűrni az elődeik által felépített hülyeségekkel és igazságtalanságokkal teli társadalmi rendet! Felnőttként majd egy újat, egy másfajtát fognak létrehozni a Földön! Erre a velük született tulajdonságaik fogják képessé tenni őket.  Igen, jól gondoltuk, az előző generációk nem lennének erre képesek, de ők igen. 

Szeressük és tiszteljük a fiatalokat ezért. Nagy dolgokat visznek véghez.  Segítsük őket megújító tevékenységükben. Egy szebbet, egy jobbat fognak létrehozni.. amit mi is szerettünk volna.. 

Az idősebb korosztályok pedig azért megbecsülendőek, mert az ő küzdelmes életük, kitartásuk, az önfeláldozásuk, és a hitük a jobb világban tette lehetővé, hogy az emberiség megkapja ezt a csodálatos lehetőséget…. hogy egy Szép Jövőt hozhasson létre.  


Bővebben lehet tájékozódni számtalan weboldalon. Íme kettő ezek közül:






 

A következő írás az  http://orokifjak.blogspot.com honlapról való.

Örökifjak


Társadalmi felelősségvállalás. Generációk közötti együttműködés. Társadalmi szolidaritás.

2012. január 22., vasárnap


Generációk együttműködése, hogyan?

Eredetileg a hosszú, boldog, sikeres életről szerettem volna írni egy blogbejegyzést. Arról, milyen életszemlélet, milyen társadalom/közösség, milyen életmód és milyen érzelmi kapcsolatok és tevékenységek szolgálják azt, hogy egy ember méltósággal, szépen, mosolyogva öregedjen meg. 

A célunk, az Örökifjak programunkkal kezdettől fogva az volt, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a generációkat, hogy pozitív szemléletváltást indítsunk el fiatalok és idősek között, hogy létrejöhessen a generációk közötti párbeszéd. Azért, hogy a fiatalok lássanak jó példákat és kezdjék el tudatosan felépíteni már fiatalon az életüket. 

Ezért is próbáltuk a facebook oldalunkon összegyűjteni a pozitív példákat, bemutatni fotókon, videókon, tanulmányok és előadások segítségével, hogy igenis érdemes törekedni a hosszú, boldog életre. 

Egyet felejtettünk el, hogy Magyarországon élünk. Már ennek a mondatnak is az elolvasása/leírása is egy Magyarországon élő embernek egy belülről felszakadó nagy sóhajjal kapcsolódik össze. És amiért ez nem egy lelkesítő pozitív bejegyzés, az amiatt van, hogy olvastam és figyelemmel kísérem az országunkért, az emberi jogainkért, a létünkért folytatott tüntetéseket és azokról megjelenő cikkeket, videókat és kommenteket. 

Szomorú vagyok, hogy az összefogás és együttműködés helyett egymásnak eső politikai oldalakat és generációkat látok, hallok és olvasok. 

Igen, mutassuk meg, hogy mi magyarok a munkánkkal, a szorgalmunkkal demokratikus úton a krízisben is képesek vagyunk kreatívan gondolkozni és alázattal tevékenykedni, szerényebb körülmények között élve a nadrágszíjat mindannyian megszorítva, de megbecsülve és emberi méltóságában megtartva minden magyar állampolgárt, hiteles magyar államot mutatva a világnak, ahelyett hogy nagy szavakat zengenénk és sírva vigadnánk...

Ehelyett már ott tartunk, hogy a nyugdíjas korosztályt kielemezzük, miért megy ki tömegesen tüntetni, bántó szavakkal illetjük őket, miközben elfeledjük, hogy a facebook generációt a bevásárolóközpontok csillogó világának nevelte ki a felnőtt társadalom és törölte a szótárából a felelősség, a kritikai gondolkodás és a szorgalom fogalmait. Mindeközben a harmincasok, épp vagy csomagolnak és indulnak el egy új világba vagy az idegösszeomlás szélén keresnek egy olcsó albérletet a családjuknak, miután a hitelből vett lakásukat eladták vagy éppen pihennek, mert hétköznap 12 órákat dolgoznak, hogy meg tudjanak élni...Mindannyian ugyanabban a cipőben járunk és még is összefogás helyett üres évtizedek óta tartó frázisokat üvöltünk egymás fülébe, "Te miattad! Nem. Te miattad...!"

És hogy Mikor élne jól a magyar? Csermely Péter több tanulmányában leírja és előadásokon elmondja, hogyan is valósítható meg a jó lét itthon, mi szükséges ahhoz, hogy mi magyarok büszkék lehessünk magunkra és elégedetten kiteljesedjünk. Alább A megvalósítatlan álmok népe vagyunk című riportból egy részlet:

"A XXI. század ránk váró, elképesztő kihívásai, a túlnépesedés, a Föld erőforrásainak kimerülése, az egyre inkább felgyorsuló élet csak a nagyon erős társadalmak számára teszik lehetővé a viszonylag zökkenőmentes túlélést. A mai magyar társadalom ilyen erős, egészséges társadalom – mind túlélési képességében, mind kreativitásában, mind pedig képességrendszerében. Ugyanakkor a mai magyar társadalom rendre alulteljesít akkor, amikor közös cselekvésre és egymás segítésére lenne igény. Nem vagyunk jók a hosszú távú gondolkodásban és a mindennapi aprómunka folyamatos építkezésében sem. Szétestek a közösségeink, és megreccsentek azok a társadalmi normák is, amelyeket e közösségek szilárdítanának meg és termelnének ki. A feladat tehát adott: értékalapú és magas színvonalú teljesítésre orientált közösségeket kell kiépítenünk. "

Én hiszek abban, hogy képesek vagyunk összefogni, támogatni egymást, együttműködni és boldog jelent és jövőt teremteni EGYÜTT, IDŐSEK, FIATALOK, itthon, otthon, Magyarországon.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése