A biztos, kényelmes megélhetés
a szép jövő záloga
a szép jövő záloga
Mi a helyzet most?
Elég siralmas a helyzet. Az emberiség jelentős része megélhetési gondokkal küszködik, és sok millióan éheznek, vagy éhen is halnak. Másik jelentős része pedig látástól mikulásig gürcöl, hogy normális megélhetést biztosítson magának. Kisebb rész könnyedén, jól él. Még kevesebben pedig dúsgazdagok, felveti őket a pénz.
Kérdem én mire jó ez?
Csak arra, hogy ráébredjünk valami fontosra.
Mégpedig arra, hogy rosszul vagyunk berendezkedve itt a Földön. Ez már egyre világosabb, hogy így nem mehet tovább.... Az is világossá válik, hogy ki kell találni valami jobbat ehelyett. De mit?
Mégpedig arra, hogy rosszul vagyunk berendezkedve itt a Földön. Ez már egyre világosabb, hogy így nem mehet tovább.... Az is világossá válik, hogy ki kell találni valami jobbat ehelyett. De mit?
Az biztos, hogy akármi jót találunk is ki, két akadály fogja az utunkat állni. Az emberek kapzsisága, és a hitetlenség, a bizalomhiány.
Mégis azt mondom, hogy legalább képzeljük el, legalább találjunk ki valami szépet és jót! A tudósok is állítják már, hogy amire erősen gondolunk, azt segítjük megvalósulni.
Itt egy ötlet, aminek egyre nagyobb hívő tábora van már Európában.
Feltétel nélküli alapjövedelem
FNA rövidítve...olyan jövedelem, ami feltétel nélkül minden polgárnak jár. Nincs szociális szükségállapothoz vagy munkavégzési szándékhoz kötve.
Ugyanakkor megszűnne minden olyan szociális támogatás, ami ma a munka megadóztatása által van finanszírozva, mint pl. a munkanélküli segély, gyereksegély, családi pótlék stb.
Ilyen értelemben az alapjövedelem a szociális támogatási rendszer továbbfejlesztése, de ugyanakkor ennek mai változatához semmi köze. Ez nem állami gondoskodás, hanem polgári jog.
Ennek összege olyan szinten kell legyen, hogy biztosítani tudja az egyén létét egy kulturális szinten. Nemcsak a test életben tartására kell elegendő legyen, hanem az ember alapvető szellemi igényeire is. Az alapjövedelem a bölcsőtől a koporsóig minden állampolgárnak járna.
Az alapjövedelemre azért van szükség, mert egy nem önellátó társadalomban a magas munkanélküliségi arány már nem az emberek hibájából következik, hanem ezt a kapitalista termelői-fogyasztói rendszer logikája okozza.
Az alapjövedelem megvédi az embereket a társadalmi kirekesztéstől, az egzisztenciális félelmeitől. Ez még azt is jelenti, hogy megszűnik a munkanélküliek megbélyegzése, ami a jelenlegi rendszerben elkerülhetetlen. Egy olyan társadalom, melyik ezt a megbélyegzést elfogadja, megsérti az emberi méltóságot és a munkához való jogot.
Ma a társadalmi fejlődés oda vezetett, hogy a modern piacorientált társadalomban az elvégzett munkának csak egy részéért jár fizetés. Különböző szociális munkák, mint a gyereknevelés, a nem önellátó emberek (öregek, betegek, nyomorékok) gondozása pénzben csak akkor van megfizetve, ha ez intézményesítve van. A feltétel nélküli alapjövedelem erre is egy megoldás lenne. Az alapjövedelem átértékeli egymáshoz, az öregekhez, a gyerekekhez, a demokráciához, tehát a szociális ökonómiához, a pénzhez, de egyáltalán saját magunkhoz való viszonyunkat.
Már 1960-ban Milton Friedman, neves amerikai közgazdász is szerette volna bevezetni a negatív jövedelmi adót, ami szintén egy hasonló szociálpolitikát követelt.
Az alapjövedelemnek ebben a filmben bemutatott formáját Németországban 2005-ben Werner Götz kezdeményezte. A gondolat nem új, mivel nincs új gondolat a nap alatt. Új a megközelítés, ami a megváltozott társadalmi állapotokból következik.
A modern jóléti társadalmakban már a lakosság több mint fele mások jövedelméből vagy a társadalmi biztosításokból él. Ez az állapot fokozatosan éleződik. Ugyanakkor az iparosításból, racionalizálásból kifolyólag csökken a munkerő iránti kereslet. A szociális biztosítás és a munkabérek szoros összefüggése tovább fokozza a bérek költségeit.
Sokan eddig úgy képzelték el, hogy az alapjövedelem finanszírozását csak a nagy jövedelmek magasabb adóztatásával, vagy a vagyon megadóztatásával lehetne megvalósítani. A hagyományos szociális gondolkodás elvárja, hogy egy kis osztályharc is legyen a dologban. Ha a nagyjövedeleműek fizetnek a rászorultaknak, a szociális segítség elve is megmarad.
Ez a mentalitás uralkodott régebb, 100 évvel ezelőtt, mikor egy teljesen más gazdasági rendszer létezett, mikor a termék hiánycikk volt, mikor az ökonómia elve az egoizmus volt, mikor a munka önellátást jelentett, mikor a munka a társadalom teljes foglalkoztatását jelentette.
Az alapjövedelem finanszírozásának egy teljes átalakított és leegyszerűsített adórendszer az előfeltétele, ami nem a munka, hanem a fogyasztás megadóztatásán nyugszik. A Werner Götz által kidolgozott modell szerint a jövedelmi adó megszűnne. Ez a modell az alapjövedelem finanszírozására az áruk és szolgáltatások megadóztatását javasolja.
Ugyanakkor megszűnne minden olyan szociális támogatás, ami ma a munka megadóztatása által van finanszírozva, mint pl. a munkanélküli segély, gyereksegély, családi pótlék stb.
Ilyen értelemben az alapjövedelem a szociális támogatási rendszer továbbfejlesztése, de ugyanakkor ennek mai változatához semmi köze. Ez nem állami gondoskodás, hanem polgári jog.
Ennek összege olyan szinten kell legyen, hogy biztosítani tudja az egyén létét egy kulturális szinten. Nemcsak a test életben tartására kell elegendő legyen, hanem az ember alapvető szellemi igényeire is. Az alapjövedelem a bölcsőtől a koporsóig minden állampolgárnak járna.
Az alapjövedelemre azért van szükség, mert egy nem önellátó társadalomban a magas munkanélküliségi arány már nem az emberek hibájából következik, hanem ezt a kapitalista termelői-fogyasztói rendszer logikája okozza.
Az alapjövedelem megvédi az embereket a társadalmi kirekesztéstől, az egzisztenciális félelmeitől. Ez még azt is jelenti, hogy megszűnik a munkanélküliek megbélyegzése, ami a jelenlegi rendszerben elkerülhetetlen. Egy olyan társadalom, melyik ezt a megbélyegzést elfogadja, megsérti az emberi méltóságot és a munkához való jogot.
Ma a társadalmi fejlődés oda vezetett, hogy a modern piacorientált társadalomban az elvégzett munkának csak egy részéért jár fizetés. Különböző szociális munkák, mint a gyereknevelés, a nem önellátó emberek (öregek, betegek, nyomorékok) gondozása pénzben csak akkor van megfizetve, ha ez intézményesítve van. A feltétel nélküli alapjövedelem erre is egy megoldás lenne. Az alapjövedelem átértékeli egymáshoz, az öregekhez, a gyerekekhez, a demokráciához, tehát a szociális ökonómiához, a pénzhez, de egyáltalán saját magunkhoz való viszonyunkat.
Már 1960-ban Milton Friedman, neves amerikai közgazdász is szerette volna bevezetni a negatív jövedelmi adót, ami szintén egy hasonló szociálpolitikát követelt.
Az alapjövedelemnek ebben a filmben bemutatott formáját Németországban 2005-ben Werner Götz kezdeményezte. A gondolat nem új, mivel nincs új gondolat a nap alatt. Új a megközelítés, ami a megváltozott társadalmi állapotokból következik.
A modern jóléti társadalmakban már a lakosság több mint fele mások jövedelméből vagy a társadalmi biztosításokból él. Ez az állapot fokozatosan éleződik. Ugyanakkor az iparosításból, racionalizálásból kifolyólag csökken a munkerő iránti kereslet. A szociális biztosítás és a munkabérek szoros összefüggése tovább fokozza a bérek költségeit.
Sokan eddig úgy képzelték el, hogy az alapjövedelem finanszírozását csak a nagy jövedelmek magasabb adóztatásával, vagy a vagyon megadóztatásával lehetne megvalósítani. A hagyományos szociális gondolkodás elvárja, hogy egy kis osztályharc is legyen a dologban. Ha a nagyjövedeleműek fizetnek a rászorultaknak, a szociális segítség elve is megmarad.
Ez a mentalitás uralkodott régebb, 100 évvel ezelőtt, mikor egy teljesen más gazdasági rendszer létezett, mikor a termék hiánycikk volt, mikor az ökonómia elve az egoizmus volt, mikor a munka önellátást jelentett, mikor a munka a társadalom teljes foglalkoztatását jelentette.
Az alapjövedelem finanszírozásának egy teljes átalakított és leegyszerűsített adórendszer az előfeltétele, ami nem a munka, hanem a fogyasztás megadóztatásán nyugszik. A Werner Götz által kidolgozott modell szerint a jövedelmi adó megszűnne. Ez a modell az alapjövedelem finanszírozására az áruk és szolgáltatások megadóztatását javasolja.
Forrás: http://alapjovedelem.hu Itt megnézhetjük az erről készített filmet is, aminek a teljes megértése némi pénzügyi ismereteket igényel.
Viszont itt egy másik cikk, ami egyéb tájékoztatást is nyújt:
„Aki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Tessz 3,10). E Pál apostolnak tulajdonított bibliai mondatot sokan idézik mostanában előszeretettel – a forrást többnyire nem is jelezve, ám szinte sohasem irigység nélkül –, mondván: dolgozzanak meg azok is a pénzükért, akiknek „büdös a munka”.
De vajon van-e ma bármiféle realitása ennek a szigorú követelésnek?
A csaknem tízmilliós Magyarországon például három és félmillió ember számít aktív keresőnek, s közülük jó, ha 1,8 milliónak van legalább minimálbéren bejelentett munkaviszonya. Ők volnának, akik arcuk verítékével dolgoznak – még a többiek helyett is?
Aligha. Rengetegen végeznek munkát anélkül, hogy bármiféle fizetséget remélnének cserébe – és sokan keresnek rengeteg pénzt anélkül, hogy akár egy percet is dolgoznának érte. A munka és a jövedelem közötti összefüggés egyre kevésbé nyilvánvaló.
Egy 2010. októberi szerda estén Budapest belvárosában, egy fűtetlen helyiségben Szabó Erik etnológus és zöld aktivista előadást tartott „A feltétel nélküli alapjövedelem (FNAJ) és az emberi méltóság” címmel. Ebben azt állította: a munka és a jövedelem a mai gazdaságban egyre kevésbé áll bármiféle ok-okozati viszonyban egymással. Szabó előadásában főleg a Drogeriemarkt (DM) német üzletlánc alapítójának, illetve résztulajdonosának, több, e tárgyú könyv szerzőjének, Götz Wolfgang Wernernek a nézeteit ismertette, aki az antropozófus Rudolf Steiner nyomán harmóniát lát ott, ahol az elmúlt bő kétszáz év politikusai inkább ellentétet láttak: a szabadság és az egyenlőség között.
Az európai politikatörténet során a baloldal rendszerint több egyenlőséget, a jobboldal több szabadságot követelt – vagy-vagy. Steiner azonban azt gondolta: is-is; vélekedése szerint a szabadság a szellemben, az egyenlőség a jogban, a testvériség pedig a gazdaságban egyidejűleg is megvalósítható.
Magyarország persze nem ugyanakkora gazdasági hatalom, mint Németország, így Werner ezereurós alapjövedelemről beszél, Szabó Erik viszont 120 ezer forintos alapjövedelmet javasolt előadásában. Ennyi járna minden Magyarországon élő embernek, kiskorúnak és nagykorúnak, lustának és szorgalmasnak, szegénynek és gazdagnak egyaránt, mégpedig feltétel nélkül. Nem mint munkanélküliségi segély, nem is mint minimálbér, hanem alanyi (emberi) emberi jogon járó alapjövedelemként – amihez minden munkáért járó pénz mint pluszjövedelem járulhat hozzá. Az előadó még azt sem tartotta abszurditásnak, hogy kijelentse: a kérdésről népszavazást kellene kiírni. A munkához való jog helyett a jövedelemhez való alapvető emberi jogot kellene hangsúlyozni – ami szerinte az emberi méltóságból egyenesen következik.
A magyar alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése szerint az emberi méltóság tiszteletben tartása alkotmányos alapjog. A feltétel nélküli alapjövedelem biztosításához persze valamiből elő is kell teremteni a pénzt – ismeri el Götz Werner, s az õ nyomában Szabó Erik is. Mégpedig úgy, ahogyan Werner képzelte: a személyi jövedelemadó teljes eltörlésével, illetve a Mehrwertsteuer, vagyis az áfa radikális, akár 50 százalékra való emelésével.
Vándor Csaba, az előadás egyik hozzászólója, St. Auby Tamás művésznek, a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója (TNPU) szuperintendánsának 1984-es elképzelését, a Nemzetközi Létmininimum Standard Projektet ismertette – amely hasonló Werner és Szabó elképzeléséhez, a „honnan teremtsük elő rá a pénzt” kérdésben viszont radikálisabb.
Kimondja ugyanis, hogy a létminimum biztosításához szükséges pénzt a hadikiadásokból lehet, illetve kell biztosítani. A munkavégzés és a megélhetés közötti közvetlen összefüggést manapság filozófusok, jogászok, közgazdászok hosszú sora vitatja, köztük az 1974-es, 1976-os, 1977-es, 1978-as, illetve 1987-es közgazdasági Nobeldíjasok (Friedrich August von Hayek, Milton Friedman, James Meade, Herbert Simon és Robert Solow). Ők mind azt vallják, amit Szabó Erik, Götz Werner vagy St. Auby Tamás: a munkát előbb-utóbb úgyis mind vagy gépek, vagy önkéntes emberek végzik majd, és egyre lehetetlenebb a munka és a pénz közötti bármiféle korreláció felelős megállapítása.
A Tőzsdecápák című amerikai film főhőse szerint az Egyesült Államok összes vagyonának a fele a lakosság egy százalékának a kezében van. Ezen egy százalék egyharmada – hallhatjuk a filmben – kemény munkából gazdagodott meg, kétharmaduk azonban kamatos kamatokból, ami Albert Einstein híres megállapítása szerint a világ nyolcadik csodája. Valóban csodálatra méltó, hogy semmi sem alkalmasabb arra, hogy pénzt termeljen, mint a pénz. A befektetési tanácsadók előszeretettel mondják, amikor valakit befektetésre akarnak bírni, hogy „dolgozni” fog a pénze. Mintha bizony a pénz képes volna dolgozni!
A pénz persze éppoly kevéssé képes dolgozni, amilyen kevéssé egyértelmű, hogy a munkának okvetlenül jövedelmet kellene termelnie. A jövőben valószínűleg az lesz a természetes, hogy a jövedelem és a munka egymástól teljesen függetlenné válik.
Az olyan példák, mint Alaszkáé, ahol ezt a megélhetéshez ugyan nem elegendő szinten, mégis már 1976-ban bevezették, vagy az 1986-ban Basic Income Europe Network néven alakult, majd 2004-ben Basic Income Earth Networkre átkeresztelt nemzetközi hálózat, a BIEN, amely a feltétel nélküli alapjövedelem globális megvalósításáért küzd, ma még úttörőnek számítanak, ahogyan a brazíliai, a namíbiai és más hasonló kísérletek is.
Előbb-utóbb azonban az lesz a természetes, hogy ahogyan a jövedelemtermelés és a munka kettéválik, a munka két értelme is elszakad egymástól: a kín, a robot, a „verejtékes rész” – amennyire lehetséges – a gépek feladata lesz, az Istenével vetekedő szerep, a teremtés azonban mindig is az ember sajátja marad.
Gerlóczy Ferenc
Forrás:http://komlomedia.hu
Szerény véleményem szerint ez egy jó ötlet, és mivel egyelőre jobb nincs, én ezt gondolom kidolgozásra javasolni. Itt az ideje, mivel egyre több ember szegényedik el, és jó lenne elkerülni az egyéni drámák ezreit, millióit. Szeretnék végre boldog és elégedett embereket látni. A megvalósítás érdekében ezzel párhuzamosan persze a tudatunk fejlesztése is időszerű lenne, az önnevelés ..de a "népnevelés" szintén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése