Amikor először olvastam Orosházi Ferenc zarándoklatáról, nem értettem, sőt nagyon furcsának találtam. Nem is figyeltem tovább a róla szóló híreket. Egyszercsak valami megmozdult bennem, lájkoltam az oldalát, pár nap múlva alaposabban átnéztem, most pedig megosztok belőle részleteket. Az az érzésem, hogy nagy jelentőségű ez a vállalkozás, a pápával való találkozása pedig különösen. Már jelezték, hogy fogadja őt a pápa. Csodálatos módon rengeteg segítséget kapott útja során. Naponta megosztja hol jár, és képeket is tesz föl. A facebook oldalán nyomon lehet ők követni. Kísérje áldás a vállalását! Lélekben sokan tartunk vele.
Milly
Útra kel(l)ek.
I.
Válaszút elé érkeztünk és ez ok késztetett arra,
hogy elinduljak, ne üljek otthon ölembe tett karral.
Elmegyek Rómába, s nem állok meg romos falainál,
felébresztem azt az Erőt, amely régóta csak ránk vár.
Készülj Ferenc! Viszek ajándékot, nem is egyet kettőt,
eldöntheted melyik kedves, melyik lesz neked a tetsző!
A Vatikán kapui előttem meg kell, hogy nyíljanak!
A harangok, harsonák a hírnökért kell hogy szóljanak!
A békét, az igazságot, a szeretetet és annak hatalmát hírdetem,
a kapzsiságot, kivagyiságot, minden földi hívságot ahogy van, elvetem.
Itt az ideje, hogy meglegyen mindennek a Rendje,
sorsunkat a Jóisten akarata kell mostmár övezze.
Életünk megváltozik, a Gonosz uralmának vége,
felváltja sötét korát a Fény nagyszerű érkezése!
II.
Pénz nélkül indulok az útnak ezúttal is neki,
mert tudom hogy a Teremtő majd gondomat viseli.
Támogasd utamat te is, úgy, hogy hírrel vagy magyar!
Azokhoz szóltam itt most, kikben nem meredez agyar.
Magyar az, kinek szívében csak a szeretet tobzódik,
nem számít bőrének színe, sem az, hogy hol él, hol lakik.
Mindegy milyen nyelven köszön, kér, mi módon imádkozik,
a lényeg, hogy közös életünkről miként gondolkodik.
Áldott legyen mindaz, aki ezt az utat megérti,
akarja, támogatja és a maga módján segíti!
III.
Augusztus 15-én reggel az utat megkezdem,
a célba szeptember 20 -án délben pontosan érkezem.
Mindkét időpont igen csak nagy jelentőséggel bírhat,
tán a média is feleszmél, és mindenről tudósíthat.
(O. Ferenc András)
Kiskunlacháza, 2017. Július 20.
A zarándok botom, amely pont oly magas mint én,Sándor Simmer munkája. Egy heti munkáját ajánlotta fel! A Jóisten megáldja érte!
OROSHÁZI FERENC ÉS A NEMZET ÁLDÁSA EZ!
Ki elmegy,nem akként jön majd vissza.
Ki Szeretetet visz,gyűlöletnélküliség lesz annak az ajándéka.
Ki ajándékot visz,nagy batyuval tér haza.
Kinek Isten-Anya ott a szívében,azt támogatja az Isten-Atya!
Ez az Áldás kísérje Ferencet útján majd.
Ki megy ,s teszi a dolgát az úton haladva,
azt támogassa az itthon maradt az összevont áldással és imával!
Jertek hát gyűljünk a közös-s-ég erejében.
Áldásban ölelkezve,és fegyvernélküliségben!
Nagyboldogasszonyunk öle védelmez minket,
Ferenc, Ki talpon van,hisz Ő a Haza Hírnöke!
Batyuja könnyű lesz,szívében sok teher,
Nemzetnek Őre Ő,légy hát te is a segítője.
Tedd,amit tenned kell,Szeresd és Áldjad,
Támogasd,ahogy szíved diktálja.
Végre útra kel,indul Isten a Testében-Lelkében!
Nincs már dölyfösség benne,az alázat s a hit mi Isten fegyvere!
Hidd Ember,mind ki Hazádnak lánya s fia,
Hidd,hogy útja eleve elrendeltetett,
s Ő az, Ki a Hírt meghozza!
Jézusnak vére festi fényesre lelkét,
s talán még Ő sem tudja,Ki az Ki benne útra kél!
Hidd hát Ember :Van Ki megváltja életed!
Hidd hát Ember : Lehetsz Te Több:
BIZ LEHETSZ TE ISTEN S EMBER EGYSÉGE!!!
Áldás,
Szeretet,
A hitnek bizonyossága,
Nemzeti összefogás,
S Igaz Szívű Emberek Áldása Ez!!!
LEGYEN ÍGY ISTENEM!!
💗
💗
( Csikós Judit)
Isten áldjon benneteket!
Isten veled szép Hazám! Áldott légy Magyarország!
Lenart vége.
Szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon jól esnek szerető szavaitok. Nem áll módomban mindegyiket olvasni sem, nemhogy válaszolni rá, de érzékelem, higgyétek el! És azt is, hogy ezen támogatás nélkül sokkal nehezebb lenne. Tudom, miért megyek, jó oka van......
Isten áldása kísérjen benneteket ma is!
Határozottan azt érzékelem, hogy változás állt be a szlovén néplélekben.
Eddig 4 nap alatt ötször igazoltattak a szlovén rendőrök (szerintem Guinness rekord 
). Ma ez már elmaradt, már csak egy jóindulatú kiszólásra futotta tőlük.
). Ma ez már elmaradt, már csak egy jóindulatú kiszólásra futotta tőlük.
Egyre sűrűbb a szimpátia dudálás, szinte folyamatossá vált.
Ma messziről látom, hogy félre állt valaki és engem figyel. Mikor közelebb értem látom, hogy bika erős fotó apparat van a kezében, engem fényképez hosszúi deje. Mosolyogva vár. Angolul kérdez, hova, merre, mikor, miért stb.
A beszélgetés végén ad 5 eurót, csillogó szemmel búcsúzik.
Libapásztor lányka az utamban. Csúnyácska is, tán egy picit sérült is, de ami a szemében van, az maga a csoda. Tisztaság, értelem és...... angolul beszélgetünk. A végén könnyező szemekkel, lehajtott fejje, összetett kezekkel áldást kér.
Én is megkönnyezem .. ...
Ma hárman álltak meg velem beszélgetni. Fiatalok.
Mi ez, ahhoz képest, hogy néhány napja párszáz kilométerrel arrébb vizet sem adtak?
Mi történt? Egyszerűen, csak itt mások lennének az emberek?
Mai mese, csakhogy igaz minden betűje!
Egyszerű, csendes vasárnapi reggel. Gondoltam, unalommal tele. Úgy is indult. Aztán megállt mellettem ez a tündér királylány. A neve Glorjana.
Félreáll, kiszáll, amilye van, vize, kávéja, mind nekem adja.
Elmondja, hogy arra ébredt, hogy neki autóba kell ülni és mennie kell. Nem tudta hova, de mivel szeret vezetni, nem esett nehezére. Amikor meglátott engem az úton, már tudta velem van dolga.
Jót beszélgettünk, elmondta, hogy ő valójában költő, mert úgy gondolja így tudja átadni az érzéseit, szívének üzeneteit másoknak.
Mielőtt elköszöntünk volna, megkérdezte hol alszom. Mondtam, hogy keresek valami olcsó szállodát Ljubljanában. Mondta, hogy szívesen segít foglalni, ha akarom.
Persze hogy akartam, mert ez a legnagyobb nyűgöm, meg érkezni valahova és még szállás után caplatni.
Telik a nap, kettő óra pár perckor érkezik egy SMS a lánykától a szállodai koordinátákkal.
Én e közben még vagy tízen néhány kilóméterre a várostól ballagok a négysávos bevezetőn. Mintha autópályán mennék, de hát nincs hol máshol.
Egyszercsak érkezik a közeg nagyobb mikrobusz formájában. Már nem vártam őket, de sebaj. Mogorva tekintetek, mit, miért hogy merészelek ott és akkor.....
Vigyorgok rájuk, kérdezem, ha nem itt, akkor hol menjek? Ez jó kérdésnek bizonyult, mert erre nincs válasz. Még egy gyenge próbálkozás, vonattal. Képükbe nevetek, hogy ha már eddig gyalogoltam, ez már csak így marad.
Kérdezi, hol alszom? Büszkén mutogatom az épp pár perccel előbb kapott esemest.
Rám parancsolnak, szálljanak be az autóba, mert itt nem gyalogolhatok. Be, hátra oda, ahova a rabokat ültetik
Behoznak a szállodáig, legalább egy 3 órás utat nekem letudva.
Behoznak a szállodáig, legalább egy 3 órás utat nekem letudva.
Mosolygós arccal köszönnek el, ölelgetnek, érzik, hogy jót cselekedtek.
A szállodai szoba rendben, csoda helyen.... és KI VAN FIZETVE!
Hát ha ez a görbe így emelkedik, tudjuk honnét indult, akkor még a határ előtt szentté avatnak....
Nekem eddig sem voltak kétségeim, de így megszervezni ezt az egészet, azt hiszem csak Egy Valaki képes!
Áldassék a neve!
Erőt veszek magamon és egy néhány gondolatot belepötyögök az éterbe a mai napomról, tudom sokan várjátok.
Ma lesben álltak, és vártak rám az emberek az úton. Sokan. Etettek, itattak, szerettek. Büszkék voltak, hogy velem lehettek.
Jó érzéssel tölt el, de nem azért mert az egomat simogatja, hanem azért, mert azt látom, hogy tömegeket mozdított meg Szlovéniában a jelenlétem.
Csak nézzétek meg az út menti fényképeket, többen osztották meg a szlovének , mintahányan nálunk tetszikelték.
Megszerettem őket, tiszta szívemből!
Átértem olasz földre, nem telt bele 3 perc - nem túlzok - jött a közeg, szirénázva.
Megállnak mellettem vigyorogva. El sem kérik az iratokat, kérdeznek.
Mikor, hova, miért, kihez, mi célból, majd jön egy kérdés, amin borul a bili, mi a foglalkozásom?
Mikor, hova, miért, kihez, mi célból, majd jön egy kérdés, amin borul a bili, mi a foglalkozásom?
Mondom building constructor, vagyis mondjuk így, ház építő.
Hangosan felröhögnek - like Jozef, mint József, fordulnak egymáshoz vigyorogva. Megkérdezik hány éves vagyok?
Mondom, nem mondom meg, nem akarom megijeszteni őket. Olaj a tűzre. Visitva csapkodják a térdeiket.
Majd az egyikük fuldokló hangon kinyögi ne aggódjak, pazarul nézek ki ezer évesnek sem látszom.
Ezek az olasz rendőrök....
Az elmaradhatatlan fotó után jó kedvvel megy ki ki a dolgára.
Amint ráérek az isonzói országútra, soha nem tapasztalt érzés jár át.
Egy örömteli fájdalom. Kilométereken át hullik a könnyem. Egyszerre érzem az ott elesett magyar katonák fájdalmát, és az örömteli "viszontlátást".
Nem tudok mit kezdeni az érzéssel, sírok....
Majd hírtelen átfut a gondolat rajtam, gyertek velem, hazaviszlek benneteket, csak van itt egy kis dolgom.
Hirtelen vége lett az érzéseknek.
A temetetlenek itt vannak mind velem, majd otthon mind elengedem. ...
Háttárs, vagy hát a társ?
Néhány nappal ezelőtt felvetődött valahol, valamelyik hozzászólásként, ennek problematikája, olyan értelemben, hogy miért vagyok egyedül.
Szeretném mindjárt az elején tisztázni, hogy ezt az utat egyedül ennyi idő alatt nem lehet végig járni. A nyomaték kedvéért hozzá teszem semmilyen körülmények között.
Ebben a történetben én csak egy díszlet vagyok semmi más.
Ha úgy jobban tetszik, mint színpadon az énekes, aki a pódium elején teszi a dolgát.
De, kérdem én, mit ér az énekes a ritmus, vagy a dallam nélkül?
Úgy van, semmit. Üres.
A ritmust, a dallamot, a szervezést amitől ez az ügylet az (lehet) ami, azt ti, a HÁTTÁRS adjátok.
Én ballagok, mert ez az én dolgom, de én ezért kapok. Nem keveset, sokat! Végtelen sok szeretetet, megbecsülést, és egy kis terhet is, amit úgy hívnak, BIZALOM, de aminek lelkemre fogadom, megfelelek!
De mit kap az, aki névtelenül, csak a háttérben maradva, megosztja amit leírok, felveszi a telefont, fekhelyet intéz nekem estére, meggyógyítja a lábamat, kimossa a ruhámat, átadja a saját fekhelyét, főz rám, megetet, autóba ül, beteg motorra pattan,vagy száz kilómétereket utazik miattam?
Ők az igazi hősök, mert nekik alig jut valami abból amit én kapok!
Most én előttük szeretnék egy végtelenül hálás pillanattal földig hajolni!
Te, Jóbarát, aki számon kérted a háttársat, hogy hol van, felsorolni nem tudom őket, mert annyian vannak! Nélkülük ez az út nem létezik, nincs, mert lehetetlen. Csak miattuk, és velük tehetem meg azt, hogy nekem csak gyalogolni kell!
Szeretlek téged, ha ember vagy, mindegy, hol a házad, a hazád milyen nyelven énekelsz és mondod el a napi imád
És a legfőbb "Háttárs" , Isten áldása és Nagyboldogasszonyunk törödő figyelme kísérje lépteiteket!
Hegyek. Úton vagyok Róma felé. A mai nap hosszát majd a szállás lehetőség határozza meg
865 méter csúcsmagasság 43 kilóméter. Erre mondják, hogy ami nem öl meg, az erőssé tesz.
Mondanám, hogy friss vagyok, üde és kívánatos, de ezen kijelentésem csak részben fedi a valóságot ezért nem erőltetem. Annyit azért hozzá teszek, hogy a fenekemen már el lehetne pattintani egy bolhát. Ezt onnét tudom, hogy hozzá értem és kőporos lett a kezem.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megemlékezzek azokról, akik önzetlenül és minden látvány nélkül teszik a dolgukat.
Azokra gondolok, akik szeretettel gondolnak rám, bele foglalják a nevem fohászukba, imájukba.
Azokra, akik erőt, energiát küldenek és azokra, akik képesek távgyógyítani.
Erős vagyok, lábam egészséges, lelkem megtörhetetlen. Tudom, hogy ezt az állapotom jórészt nekik köszönhetem.
Ezúton szeretném hálámat kifejezni feléjük, mert nélkülük (sem ) menne.
Ők a láthatatlan szeretet légió.
Égi Édesanyánk szerető figyelme kísérje napjaitokat, áldása minden lépteiteket!
Itt szeretném megköszönni Agnes Helt nevű barátunknak, hogy fedél van ma éjszakára a fejem felett.
Isten áldja meg jóságáért!
Mai útravaló.
Életem egyik legnehezebb én megszülető írását teszem most közzé.
Majd megértitek miért.
A viharos nap kapcsán már említést tettem, hogy folyamatosan tartom a kapcsolatom égi szüleimmel, mi több nagyszüleimmel. Dédszüleim nincsenek. Ez azt jelenti harmadik generációs szellem, testbe öltött "terméke" vagyok.
Ezt azért volt fontos ezúttal leírnom, hogy megértsetek, nem azért, hogy dicsekedjek.
Sokan, sok féle jogos problémát vetettek fel, ami szerintük orvosolandó a pápával való találkozásom alkalmával.
Ha beleragadok a magyar érzelmű minőségembe, csak és kizárólagosan kéregető helyzetből tudnék beszélgetni vele a különböző problémák megoldására vonatkozóan.
Meg kell érteni, hogy most Ő a valaha élt emberiség egyik legfontosabb testbe öltött szelleme, legyen bármi is az eredete.
Tudniillik az ő kezében van most a világ sorsa. Csak kérdés az, hogy ő mindezt tudja e vagy sem. Ez lenne az én dolgom mindezt neki magvilágitani, és emlékeztetni egy régi találkozásunkból fakadó adósságára is.
Mindezt csak a magyarság érdekeit nézve nem tehetném meg. A világ gondjai ugyanis nem oldható meg mondjuk a zsidók életének megoldása - persze az eddigiektől erősen módosított programmal - nélkül.
Ezt képviselni viszont csak az eredendő létemmel vagyok képes, ahol minimum egy szinten vagyok a pápával, merthogy nálam feljebb biztosan nem lehet.
Ezért én a pápához nem kérni, nem is követelni, hanem csak kijelenteni és megnyilatkozni mehetek.
A világ sorsa ugyanis a magyarok sorsán keresztül orvosolható kizárólag, Nagyboldogasszonyunk által, aki szeptember 23 - án megszüli a magyar Királyt, mint energiát. Ha hagyják, meg is valósul a földi királysága és általa eljön az aranykor, ha nem, megéljük azt a sok borzalmat, ami megírva vagyon.
A tét nem kisebb, mint az emberiség léte és az ügyet orosháziferiként és szigorúan vett magyarként nem, csak eredendő szellem minőségemben képviselhetem.
A jóslatok szerint Ő az utolsó pápa, és az utolsó pápaság szintén lehet pozitív és negatív jelenség is.
Pontosan tudom a módját mit és hogyan kell tennem, mit kell mondanom ahhoz, hogy ő utolsó pápaként boldogságban, egészségben, anyagi biztonságban és kényelemben élje le hátra lévő életét.
Sajnos azt is tudom, mi lesz akkor ha nem hallgat meg/rám....
A Zarándok
Gandalf, talán Kenobi vélik sokan,
rendületlen megy a fehér vászonban.
Nem mese alak Ő. Most valóság van.
Nem is Hanibál van álruhában.
Senki se tudja vajon ki lehet,
áldani jön vagy hoz ítéletet.
Róma kapuja kinyílik előtte,
Ezred év előtt Atillát köszöntötte.
Talán most Ő küldte el a kardot,
maga a kard öltött fehér palástot.
Jön-e majd ki könyörögve pápa,
lesz-e most Rómának Béke vágya.
Meghajlik-e vászonnak a bíbor,
gyáva lesz-e a pápa vagy bátor.
fövegét,hogy levéve köszöntse,
azt ki a Magoktól Békének Hírnöke.
Nem a nagyváros kulcsait akarja,
Ő hozza a kulcsot,nyissa ami zárva.
Azért Jött hozza a kardnak keresztjét,
ne rontson hanem hozzon békét.
Aranykalitkát kinyitja Ő végre.
A Szép Madár Kiszálljon.
Minek neve. BÉKE.
pápai (2017.09.12.)
Nagyszerű - dokumentálni kel a jövőnek, hogy meg ne másítsák - átírják - mert nagy út ez - magyar út - beteljesül és beteljesülés miatt - mint Maraton emlékére, minden évben megjárják majd! Emlékeztetőül az üzenet Andrásnak:Fohászom érted értem
VálaszTörlésAndrás ott ballagok melletted és vigyázok rád mind végig,
de most különösen: az APPENNIN HEGYSÉGEN!!
Védő és óvó tekintetem rajtad van – üzeni ezt neked a jó Isten!
Imáidat hallom, amikor álomra hajtod a fejed, álmaid bearanyozom!
Reggel, amikor elindulsz hosszú utadon, új erőt adok, küldetésed beteljesítsd!
Mond el a leválasztott PÁPÁNAK küldetésed - A SZER----ETET, ÉLTET!
Magyar az a kezdetektől fogva, nagy az ereje varázsa és igéje Jézust követve!
Oh uram-teremtőm istenem ne pusztítsd el az embert újból e földi világban!
Adj felfogást a földi hatalmasságoknak, tedd valóban bölcsé, emberivé őket!
Akkor nyugodtan hajtom nyugovóra fejem este, abban a reményben,
hogy holnap látom napsugaradat melegítve rám vetítve!
Szám hálát rebeg minden nap érte, hogy uraltad a teret, az időt az univerzumban!
A földön, ahol elkanászodott a nép – békésen szertettel véglegesen megoldva!
Kelt: Bázakerettye, 2017-09-07
Id. Kiss László
Kedves barátom szépen fogalmaztál,magam is így érzek!
TörlésA meghatottságtól gombóc van a torkomban és bizony a sírás kerülget.
Álld meg uram Ferenc testvérünket és vigyázz reá!
2017-Szept.20. Süle Tibor Csepelről
Legyen meg az akaratod!!
VálaszTörlésEgy jól sikerült összefoglaló. Köszönet érte. Így talán jobban kiviláglik a cél. Megmutatni, hogy él még a magyar, a maglélek nem veszett el. Nincs okunk a csüggedésre, nem adjuk fel, hogy béke, szeretet, boldogság, boldogulás legyen a világunkban, és az egész világban.
VálaszTörlésKlára fon öreg
Törlés