2015. július 13., hétfő

Petőfi Sándor: A Magyarok Istene


Ma lett igazán időszerű ez a vers. Július 15-én kifejezhetjük tiszteletünket és összekapcsolódhatunk ünnepi szeretetben a költő látnoki lelkével.


Petőfi Sándor: A Magyarok Istene
 
Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős Istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet! 


Él az a magyarok Istene, hazánkat 

Átölelve tartja atyai keze; 
Midőn minket annyi ellenséges század 
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze. 

Az idők, a népek éktelen viharja 

Elfújt volna minket, mint egy porszemet, 
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta, 
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett. 

Nézzetek belé a történet könyvébe, 

Mindenütt meglátni vezérnyomdokát, 
Mint a folyóvízen által a nap képe, 
Áthúzódik rajta aranyhíd gyanánt. 

  Így keresztüléltünk hosszú ezer évet; 

Ezer évig azért tartott volna meg, 
Hogy most, amidőn már elértük a révet, 
Az utolsó habok eltemessenek? 

Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet, 

Mert káromlás, róla ilyet tenni fel, 
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet 
Ily gúnyos játékot gyermekeivel! 

A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke, 

S büntetéseit már átszenvedte ő; 
De erénye is volt, és jutalmat érte 
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő. 

Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség 

És boldogság lészen a te életed... 
Véget ér már a hétköznapi vesződség, 
Várd örömmel a szép derült ünnepet! 

(Pest, 18
48. április)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése