LEVELEKBŐL - ÁLLAPOTJELENTÉSRE
---------------------------------------
KT: Ennyi levelet rég nem küldtetek mint a tegnapi állapotjelentésre. Csatolok párat. Kettőt kiemeltem.
Szilvia: Köszönöm! Köszönöm az
összefoglalót! Nem tudtam egy huzamban végig olvasni, mert
félbeszakított az a fránya zokogás... A mostanában tapasztalt, bennem is
kavargó érzések, gondolatok kavalkádjában, nagy lelki támaszt
nyújtottak soraid. Nem érzem magam egyedül és segített jobban megérteni
mi történik velem, körülöttem. Köszönöm!
Edit: A legjobbkor jött a leveled! Már azt hittem kezdek megőrülni!
A
fizikai fájdalmaktól (fog, derék, vese, fej) a totális kiborulásig 2
napja mindent átélek! Nem vagyok egy "feladós fajta", de ma reggelre kb.
olyan szintre jutottam, hogy minden értelmetlen! Az idő érzékem
teljesen megszűnt, jóformán csak kelek és fekszem.. Úgy telnek el a
napok, hogy pirkad és pár pillanat múlva már este van! Látszólag ugyan
teszek-veszek, de igazából semmi! Ma dél körül, viszont jött egy
fordulat! Egy sugallat, amit rögtön elkezdetem, el kellett kezdenem
szervezni! Egy olyan dolog, amire soha nem gondoltam... :) U.i. és
nagyon köszi, soha így nem örültem Neked...
Ági: Karácsony harmadnapját végighánytam,
ügyelet is volt kint, de az injekció után is hánytam tovább még egy fél
napig. Aztán tegnap megint "szentheverde" napom volt, közben furcsa
álmok, melyekből csak egy mondatot osztanék meg, mert ez a legfrissebb.
Álmomban anyu kért, h. apunak mondjam el mit üzent az Úr: " Imádkozzatok
és adatik. Ha betartjátok áldásban részesültök, ha nem elvesztek."
Ilona: Jaj, miért nem egy kicsit korábban jött ez a levél? Teljesen ledöbbentem. Az
elmúlt kb. 2 hetem szólt erről, szó szerint ezekről, olyan
részletességgel írtál a "tüneteimről", hogy nincs mit hozzátennem. Sztem
erre nagyon enyhe kifejezés az, hogy sz*r, és mivel sehonnan sem kaptam
megerősítést, hogy mi történik, csak egy nagyon halvány belső sejtésem
volt, hogy nem az őrület és a teljes káosz kerített hatalmába engem és a
fizikai testemet. Mégis, tegnapelőtt, mikor már azt hittem, levonult
rólam annak a valaminek a nagyja, éjjel egy olyan fizikai állapotot
éltem át, amilyet még soha: testen belül erőteljesen hullámzott valami,
többször oda-vissza vagy csak oda, az összes izmom lemerevedett és úgy
éreztem, szét fogok robbanni, leírhatatlan érzeteim voltak, kb. 30-40
percig tartott és közben a totális bizonytalanságot éltem át, majd
fokozatosan egyre stabilabban éreztem magam. Nagyon hálás vagyok és
köszönöm Neked!
Katalin: Nagyon igaz és egyre intenzívebben
van jelen minden, amit leírtál. Végül is ezt vártuk, nem? Most itt van!
:) Olyanok is érzik most már, akik eddig csak legyintettek, ha ilyesmi
szóba került. Megérzésem szerint már az ősz elején kezdődött,, azóta
fokozódik: érdektelenséget érzek, az áramlások megszűnését, valahogy
semmi nem akar haladni. Az idő mintha nem is létezne, vagy a valóság
mintha több szálon futna egyidőben. Az időérzékelésem leállása időnként
már kínos. Azt látom, hogy azok, akik már a saját életükben megélték az
omlást lényegesen lazábbak, bizonyos érzelmi távoölságtartással
szemlélik, ami történik. Betegségek, amik érdekes, szokatlan
lefolyásúak, és hirtelen halálesetek mutatják, hogy vagy tudjuk rendezni
a tartozásainkat, vagy jobb, ha kilépünk. Ezért vannak a találkozások
is, és a beazonosíthatatlan nagyon mélyről felszakadó fájdalmak is.
Mindent le kell pakolni, mert ezek a lelki szennyek lehúznának.
Magasabbra lépni csak letisztulva lehet. Bonyolíthatja a dolgokat, hogy
családi, genetikai szálon örökölt megoldatlan problémák is rajtunk
keresztül várnak megtisztulásra. Érdemes figyelni a családi mintákat: mi
volt az a probléma, ami újra meg újra előjött a családban? Hát,
izgalmas... Lassan minden láthatóvá válik: csalások, hazugságok, és az
is, hogy méltó-e valaki mindarra, amit élete folyamán felhalmozott. A
teremtéseink pedig már gyakran azonnal vissza is térnek hozzánk. Ebből a
népesség leginkább csak a fokozódó káoszt érzékeli. Olyan mint mikor
kihúzzák a dugót a lefolyóból. Nagyon várom, hogy milyen lesz a lefolyó
másik oldalán!
Rózsa: Kb. 4 hete elfordítottam a fejem balra
és hatalmas hasítás a nyakamba. 2 napig majdnem szájzárat kaptam, Utána
1 hét múlva újabb balra fordítás, újabb belehasítás, de ekkor már az
állkapcsomba is. Semmi ijedtség nem jött, próbáltam olyat enni, amivel
kevésbé kellemetlen.
4 hét után a barátnőm mondta, hogy meg kellene röntgeneztetni....
na jó... kerestem helyet, ahol csak röntgenfelvételeket készítenek, nem
kell orvoshoz menni.... na ja 2 csigolya között kicsit kevesebb a
távolság, mint a többinél, de semmi komoly. Szép lassan elmúlik... belül
teljesen jól vagyok. Az elmúlt 2 hét minden napja csodás volt!!!
Zsuzsa: Ezt a szétesést néhány nappal ezelőtt
már érzékeltem én is. Beúszó képeket láttam, ami egy rövid időre
villan csak fel. Nem tudtam azonosítani, csak láttam egy felvillanásnyi
időre, egy párhuzamos világ foszlányai? Olyan mint amikor két kamera
állás van, és az egyik kép átúszik a másik képbe.
Edit: Az elmúlt 2 hétben időnként láz,
rosszullét, 48 órás hasmenés (majdnem kiszáradtam), sírógörcsök voltak.
Petefészkek, vesék nagyon érzékenyek. És a gyomrom! Minden összeomlott
körülöttem anyagilag is, a kapcsolataimban is. Olyanoktól kaptam az
elmúlt időszakban lelki pofonokat, akik nagyon közel állnak a szívemhez.
De éreztem mindvégig, hogy ezt el kell viselnem. Majd minden a helyére
kerül.
Magdi: "elveszted az illuziót, a vágyat, a
kapcsolatokat, a hitet, a reményt, de közben - és ez a fontos - BELÜL
TART VALAMI." -- Nah ez már meg volt még most is érzem. Amikor
kezdődött, akkor folyamatosan "hólyag hurutom" volt, ami nem akart
elmúlni és literszámra ittam a teákat,
és kifolyt a múlt szó szerint. Már azt nem tudom tegnap mi volt.
Már nem működnek a régi játszmák semmi nem működik. Az ünnepek alatt
beteg voltam pedig nem szoktam. Csak aludni és aludni akartam, bedugult
az orrom és fájt az egész hátam. Az amit leírtál az fedi a valóságot.
Semmi sem olyan mint volt és nem is lesz olyan. Ezt az egész fura évet
ami jön nem is lehetne átélni ha nem ez történne velünk ami történik.
Már dec. 31-e óta, szinte folyamatosan
jönnek-mennek a különböző testi-lelki tünetek. Ha nem lenne a családom,
gyerekek akik miatt tenni kell a dolgom minden nap akkor azt érzem
legszívesebben meg sem mozdulnék, de így csinálom a napomat és azt
érzem, hogy visznek előre de hogy hol vagyok nem tudom. Ez is olyan
érdekes nekem, hogy az elmúlt napokban valamin gondolkozom, vagy
felmerül bennem egy kérdés és te még aznap megadod rá a választ vagy
teszel hozzá!? Még egyszer köszönöm!!!