Közel a nyolcvanhoz, testépítő – és vegán
készült: 2014-01-11 13:42:50
Jim Morrisról, az amerikai ex-testépítő bajnokról, aki már évtizedek óta a vegán életmód elkötelezett híve, aligha mondhatjuk, hogy „hajlott korú”. Jobb formában van, mint valaha, és nem is fél megmutatni minden porcikáját – naná, hogy a PETA kampányában…
Saját bevallása szerint egészsége akkor kezdett rohamosan javulni, amikor 1985-ben felhagyott a versenyszerű sportolással, és vegetáriánus, később pedig vegán lett.
„Az állati eredetű protein túlságosan tele van zsírokkal, mesterséges anyagokkal, valamint egyéb, a szervezetre káros adalékokkal és szennyeződésekkel”, magyarázza választásának okát Morris. „Amikor versenyeztem, rengeteg ilyen proteint tömtem magamba, és állandóan emésztési problémákkal küzdöttem. Biztos vagyok benne, hogy mára nemcsak nem néznék ki úgy, ahogyan kinézek, de nem is lennék itt, ha tovább folytattam volna azt az életvitel.”
A testépítő – aki amúgy Elton John testőre is volt korábban – és a PETA egyaránt azt vallja: vegánként nem kell tartanunk az elhízástól, szívbetegségektől, diabétesztől, szélütéstől és ráktól; és arra biztatnak mindenkit, hogy hagyják el étrendjükből az állati eredetű ételeket
http://vegalife.hu/index.php?pc=article&aid=92#ac92
Ötvenmillió kínai esete a vegetarianizmussal
készült: 2014-01-26 23:07:49
A kínaiak szeretnek enni. Az ételek szeretete a kultúrájuk része – és bár Kína a tofu szülőhazája, az sem titok, hogy a kínaiak húst is szeretnek fogyasztani. Mostanában azonban milliók és milliók döntenek úgy az ázsiai országban, hogy áttérnek a vegetarianizmusra; nem azért, mert muszáj, hanem mert egyszerűen így akarnak élni…
Mindezek mellett azonban egy harmadik tényező is kulcsszerepet játszik a kínai vegetarianizmus és veganizmus terjedésében: a (főként a fiatalabb, huszonéves generáció körében) egyre divatosabb ökotudatosság.
A húsban gazdag étkezés Kínában egyet jelent a személyes jóléttel. Ha egy kínai nélkülözésben élt, és főként csak zöldségeket, babot és rizst ehetett gyermekkorában, felnőttként büszkeséggel tölti el, ha megengedheti magának, hogy a családi asztalra olyan ételeket (vagyis húst) tehet, amiket évtizedekkel azelőtt nem ehetett rendszeresen.
Holott Kína is megszenvedi a már-már mértéktelen hústermelés negatív (környezeti) hatásait. Az üvegházhatású gázok mennyisége drámaian nő, a vizeket elkeserítő mértékben szennyezik, az állatok ott is éppúgy szenvednek az iparosított farmokon, mint a nyugati országokban, kemikáliákkal tömik a húsokat, hogy megsokszorozhassák a termelést és így védekezzenek a szennyezések ellen – és még folytathatnánk…
Húsipari adatok szerint Kína az első számú disznótenyésztő állam a világon: az itt vágóhídra került állatok száma meghaladja a lista következő 43 országának ebbéli teljesítményét, együttvéve! Emellett Kína a szteroid-alapú húsipar legkézenfekvőbb, sajnálatos példája. És a lassan népbetegségnek számító elhízást se felejtsük ki, amikor Kína élelmiszeriparának negatív hatásairól értekezünk – ez azonban főként az egyre inkább hódító, nyugati mintára kialakult gyorsértkezde-divat számlájára róható fel.
Ha ez nem lenne elég, akkor ott vannak még azok a nagy botrányokat kavaró esetek is, mint például amikor szamárhúsként árultak rókahúst, amikor szennyezett tavi vizet fecskendeztek a húsba, csak azért, hogy azok többet nyomjanak mérlegeléskor, vagy amikor a marhahúsos lasagnéban lóhúst találtak. Ilyen vetületében már nem is olyan meglepő, hogy egyre több kínai dönt úgy, soha többé nem eszik húst.
A fiatalabb réteg egy emberként ráncolja a homlokát a húsipar elképesztő horrortörténetei hallatán. Sokan közülük személyes felelősséget igyekeznek vállalni a környezet és az állatok iránt – így hát felhagynak a húsevéssel.
„Változnak az idők”, mondta nemrég a Kínában pop-ikonnak számító Long Kuan énekesnő egy rádióinterjúban. „Tíz évvel ezelőtt még, mikor elmondtam, hogy vegetáriánus vagyok, sokan megkérdezték, hogy buddhista vagyok-e. De ma már teljesen más a helyzet. A fiatal generáció büszkén vallja magát ökotudatosnak. Ők tényleg foglalkoznak a környezettel és az életminőséggel… tényleg az állatok és növények barátjának tartják magukat.”
Long Kuan
És
valóban: egyre több kínai étterem is arról számol be, hogy a 20-as,
30-as éveikben járó törzsvendégeik sorra váltanak vegetáriánus vagy
vegán étrendre. „A vendégeink átlagéletkora 33 év alatt van”, árulta el
az egyik kínai televíziónak Dong Ziyang, egy vegetáriánus étterem
vezetője. „Láthatóan törődnek azzal, hogy az étkezésükkel is tegyenek a
kisebb ökolábnyomú életért. A fiatalok sokkal környezettudatosabbak és
jóval nyitottabbak az új eszmék felé. Szeretik követni, sőt, diktálni a
divatot.”Csak hogy tisztában legyünk a tényekkel: Kína hatalmas ország, tehát az itt élő kb. ötvenmilliós vega-közösség a teljes népességnek „mindössze” 4-5 százalékát teszi ki. Ráadásul az előrejelzések szerint 2020-ra a húsfogyasztás 35 százalékkal fog nőni, míg a liszté és rizsé 5-5 százalékkal csökken majd.
Sokan megírták már (mi is), hogy Földünk nem fog tudni lépést tartani az egyre növekvő állatállomány egyre növekvő takarmányigényével. Fokozottan igaz ez Kínára, ahol lassan kifogynak az új földterületekből, s nem tudnak elég disznót tenyészteni, hogy kielégíthessék a fokozódó keresletet. Nem véletlen, hogy nemrégiben a kínai állam egy olyan hatalmas amerikai vállalatot vásárolt, mint a Virginia-i Smithfield Foods. Kell nekik a disznó. De nagyon.
„Bu chi rou” kínaiul annyit tesz: „nem eszünk húst”. Millióan kezdik használnálni hát e fordulatot, éppen a fenti okokból kifolyólag. Valaminek igazán meg kell változnia…
http://vegalife.hu/index.php?pc=article&aid=110
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése