Szomorú és szívderítő hírek vegyesen. A harmadik cikk a biztató. Azt mutatja, milyen csodálatosan tudnak a felébredt emberek kiállni a jogaikért.
Azt mondom, most tegyünk meg mi is, amit tudunk, érettük. Küldjünk legalább fényt és szeretetet nekik.
/Dombi Katalin
Mintha halálbrigádokat szabadítottak volna az országra, hogy irtsák ki a legjobbakat
Szenvedélyes levélben fordult az európai közvéleményhez Jurij Andruhovics ukrán költő,
a kijevi tüntetések egyik értelmiségi résztvevője. Andruhovicsot
rendszeresen keresik meg nyugati újságírók, akik a helyzetről kérdezik
és a véleményére kiváncsiak, így levelét nekik címezte, azonban mindenki
számára tanulságos, akit érdekel, mi folyik Magyarország keleti
határánál.
Kedves barátaim, elsősorban is a külföldi újságírók és szerkesztők!
Az utóbbi napokban számtalan megkeresést kaptam tőletek azzal kapcsolatban, hogy mondjam el, mi folyik Kijevben és Ukrajnában, fejtsem ki a véleményem az eseményekkel kapcsolatban, és hogy mit gondolok a közeljövőről. Mivel egyszerűen fizikailag lehetetlen, hogy minden megkeresésre hosszasan válaszoljak, úgy döntöttem, ezzel a rövid állásfoglalással jelentkezem, amit aztán mindannyian szabadon felhasználhattok.
A legfontosabb, amit el kell mondanom, a következő. Kevesebb, mint négy év alatt Viktor Janukovics rezsimje az országot és a társadalmat a végletekig szétfeszítette. Ami pedig ennél is rosszabb, úgy sarokba szorította saját magát, hogy semmilyen kiutat nem hagyott magának, és ezért örökké ragaszkodnia kell a hatalomhoz – bármilyen eszközzel. Ellenkező esetben bíróság előtt találná magát. A lopás mértéke felülmúl mindent, amit ép ésszel az emberi kapzsiságról el lehet képzelni.
Az egyetlen válasz, amit ez a rezsim a harmadik hónapja tartó békés tüntetésekre adni tudott, az erőszak volt, olyan egyre fokozódó erőszak, amelynek természete összetett. A Majdanon támadó különleges osztagok ereje kombinálódik ellenzéki aktivisták és a tüntetések egyszerű résztvevőinek egyéni üldöztetésével és vegzálásával (megfigyelés, verések, autók és házak felgyújtása, otthonok lerohanása, motozások, letartóztatások, komoly jogi eljárás nélküli bírósági ítéletek). A kulcsszó itt a megfélemlítés. És mivel ez a megfélemlítés nem hatékony, és az emberek egyre nagyobb tömege tüntet, a hatalmon lévők az elnyomás eszközeit egyre brutálisabbá teszik.
A “jogi alapot” mindehhez január 16-on teremtették meg, amikor parlamenti képviselők, akik minden szempontból Janukovics elnöktől függnek, figyelmen kívül hagyva minden eljárási és szavazási szabályt, és valójában magát az alkotmányt is, alig néhány perc alatt (!) egyszerű kézfeltartással (!), megszavaztak egy rakás törvényi változást, amelyek valójában bevezették a diktatórikus hatalomgyakorlást és a szükségállapotot úgy, hogy valójában hivatalosan egyiket sem jelentették ki. Én például ennek a szövegnek a megírásával és terjesztésével több új büntetőjogi kategóriát kimerítek, a “rágalmazást”, a “feszültségkeltést”, stb. Röviden ha ezeket a jogokat szigorúan vesszük, akkor Ukrajnában minden tilos, amit a hatalmon lévők nem engedélyeztek egyértelműen. És az egyetlen dolog, amit engedélyeztek az, hogy engedjünk nekik.
Január 19-án az ezekkel a “törvényekkel” egyet nem értő ukrán társadalom ismét felkelt, hogy megvédje a jövőjét. Ma a Kijevből érkező híradások képein sisakos, maszkos tüntetőket láthatóak, néha botokkal a kezükben. Ne higyjék, hogy ezek “szélsőségesek”, “provokátorok” vagy “jobboldali radikálisok”. Én és az ismerőseim is így felöltözve megyünk ki tüntetni. Ebben az esetben a feleségem, a lányom és a barátaim is “szélsőségesek”. Nincs más választásunk: meg kell védenünk a magunk és a szeretteink életét és egészségét. A különleges alakulatok lőnek ránk, mesterlövészeik megölik a barátainkat. Csak egyetlen, a város kormányzati negyedében található háztömb körül 5 vagy 7 tüntetőt öltek meg különböző beszámolók szerint, és több tucat kijevinek nyoma veszett.
Nem állíthatjuk le a tüntetéseket, mert ez azt jelentené, hogy beletörődtünk, olyan országban kell élnünk, ami életfogytiglani börtönné változott. A fiatal ukránok, akik a posztszovjet időszakban születtek és nőttek fel, természetesen elutasítják a diktatúra minden formáját. Ha a diktatúra nyer, Európa egy Észak-Koreára számíthat a keleti határán, és különböző becslések szerint 5-10 millió menekültre.
Nem akarom önöket megijeszteni. Most a fiatalok forradalma zajlik, és ezért a hatalmon lévők elsősorban ellenük háborúznak. Amikor Kijevben besötétedik, rejtélyes “civil ruhás” csoportok járják a várost, fiatalokra vadászva, különösen azokra, akik a Majdan vagy az EU szimbólumait viselik. Elrabolják őket, és kiviszik az erdőbe, ahol meztelenül kínozzák meg őket a borzasztó hidegben. Valamilyen furcsa okból a célpontok elsősorban fiatal művészek – színészek, festők, költők. Az ember úgy érzi, mintha halálbrigádokat szabadítottak volna az országra azzal a feladattal, hogy irtsák ki a legjobbakat.
Még egy jellemző részlet. A kijevi kórházakból a rendőrség elrabolja a sérült tüntetőket, és (ismétlem, sérült emberekről beszélünk) elviszi őket kihallgatásra ismeretlen helyekre. Ma már veszélyes kórházba mennie még annak is, akit ártatlan járókelőként talált el egy rendőrségi plasztikgránát szilánkja. Az orvosok csak a karjukat tudják széttárni, és átadni ezeket a sérülteket a rendőrségnek.
Befejezésként: ma Ukrajnában számtalan emberiesség elleni bűncselekményt követnek el, és ezért a kormány a felelős. Ha ebben a helyzetben vannak szélsőségesek, éppen az ország vezetése érdemli meg, hogy annak nevezzék. Visszatérve a két kérdésre, amiket nekem mindig a legnehezebb megválaszolni: nem tudom, mi fog történni, és azt sem, hogy önök mit tehetnének értünk. Mindenesetre terjeszthetik ezt az írást. És érezzenek velünk együtt. Gondoljanak ránk. Mi fogunk nyerni, bármilyen keményen támadnak ránk. Minden túlzás nékül most az ukrán nép saját vérével védi a szabadság és igazság európai értékeit. Remélem ezt önök is méltányolják.
http://444.hu/2014/01/24/az-ukran-nep-sajat-verevel-vedi-a-szabadsag-es-igazsag-europai-ertekeit/
Az a galamb, amelyikre a sirály támadt, néhány toll elvesztése árán
el tudott szakadni az üldözőjétől, de a varjú kitartóbb volt, és
folyamatosan támadta a másik galambot. A harcuk során kikerültek a
hírügynökségek látóteréből, így nem tudni, mi lett a második békegalamb
sorsa.
Megjegyzem, ha ez jel, akkor nem a kijeviek számára érzem ezt negatívnak....
/Dombi Katalin
A lenti cikket Taras Ilkiv ajánlotta fel a Business Insider-nek, aki úgy érezte, hogy a külső szemlélőknek meg kell tudnia 10 dolgot a kijevi helyzettel kapcsolatban, hogy azt megérthessék. Ilkiv a Newsradio.com.ua, a Voice of Capital rádió honlapjának főszerkesztője és a Korrespontent.net korábbi szerkesztője. A nyugat-ukrajnai Ivano-Frankivskból származik, az utóbbi hét évben Kijevben élt. Az alábbi írás az ő véleményét tükrözi.
Az emberek a jogaikért küzdenek és nem az EU-tagságért.
Az ukrajnai tüntetések nem az EU melletti tüntetések (mint ahogy a legtöbb nemzetközi ügynökség közölte). A társulási megállapodások megszakadása az EU-val novemberben csak helyi zavargásokat okozott. Csakhogy az után, hogy egy békés diáktüntetést erőszakosan szétvert a Berkut [különleges rendőri egység] Kijevben, november 30-án, milliónyi dühös ember foglalta el a főváros főterét. Azóta a zavargás nem ült el: ehelyett átalakult egy kormányellenes felkeléssé, amely a miniszterelnök és a belügyminiszter lemondását követeli Viktor Janukovics elnökkel együtt. A legtöbb embernek elege van a totális korrupcióból az élet minden területén, az igazságszolgáltatás hiányából és a rendészeti tisztviselők önfejűségéből. A középosztály a tiltakozás motorja lett, mióta az adóhivatalok zaklatását kell elviselniük. A tiltakozáshoz csatlakoztak a radikálisok, akik vasárnap erőszakos összecsapásokba kezdtek, mivel nem voltak hajlandóak többet várni a cselekvéssel a liberális vitapartnereikre. Mindemellett a tiltakozók többsége támogatta őket.
A tiltakozás középpontjában a demokratikusan megválasztott Viktor Janukovics áll.
A 2010-es elnökválasztás alatt , ahogy azt a nemzetközi megfigyelők is tanusították, Viktor Janukovics törvényesen legyőzte ellenfelét -a világhírű korábbi miniszterelnöknőt, Julia Timosenkot. Ezt követően [Janukovics] kormányzása alatt a hatóságok megvádolták őt [Timosenkot], hogy a gázellátásról előnytelen szerződést kötött Oroszországgal és hét év börtönre ítélték! Ez után Janukovics és csapata nem mertek szembemenni Oroszországgal a szerződés tárgyalásos felülvizsgálata ügyében, vagy bíróság elé vitelében. Ez tönkretette a nyugati vezetők és Ukrajna elnökének kapcsolatát. Obama elnök nem vesz tudomást Janukovicsról és Vlagyimir Putyin - akivel Timosenko 2009-ben megkötötte a szerződést - leszögezte, hogy támogatja Timosenko hátának oroszországi kezelését.
Sok ukránnak elege van a "család" uralmából.
Az úgynevezett Család (egy nem hivatalos hatalmi struktúra, amely az elnökhöz közel álló hivatalnokokból áll) működése nagyon fontos szereplője az ország nehéz helyzetének, mivel néhány a legjövedelmezőbb ukrajnai gazdasági ágazatok közül ennek a csoportnak az irányítása alatt áll. Nyomást gyakorolnak a médiapiacra a legnagyobb kiadóvállalatok megszerzésével. A legnagyobb média-holding, amely a Forbes és más nagy brandek tulajdonosa, nem rég 3-4száz millió dollárért lett megvásárolva. Bár ezek többsége megpróbált a hatóságok bírálatától függetlenül működni, jónéhány valós hír csak az interneten volt elérhető. Az elnök fiának, Alexander Janukovicsnak a vagyona az utóbbi években megtriplázódott, elérve az 510millió dollárt és maga az elnök sem tudta ezt megmagyarázni.
A másik probléma: Ukrajna erős központosítása
Országlása alatt Janukovics egy parlamentáris köztársaságból elnöki rendszerré alakította az országot. Erős hatalmi láncolatot épített ki, amelyben minden hatalmi ág, adóhivatal, ügyészség és bíróság közvetlenül az ő akaratának van alárendelve. Ezt nem csupán ellenfelei megtizedelésére használja, hanem üzleti ügyeinek elősegítésére is.
Az embereknek problémát okoz az igazság kiderítése.
Ukrajnának szinte egyáltalán nincs független médiája az interneten kívül. A keleti iparközpont egyes polgárai, az orosz határ mellett nem is tudnak a kijevi eseményekről. A központi TV-csatornák egyáltalán nem, vagy csak torzítva adják közre az információkat. Az írott sajtót az oligarchák monopolizálták illetve megszerezték. Egészen a legutóbbi időkig az internet volt a szabadság egyetlen szigete, de múlt pénteken Janukovics aláírta azt a törvényt, ami engedélyezi bármely oldal megszüntetését egy panasz esetén bármiféle figyelmeztetés vagy ellenőrzés nélkül. Az újságírók hatalmas nyomással és a lejárató kampánnyal néznek szembe. Egy újságíró, Tatyana Chornovol, aki egy cikkében Janukovics vagyonáról írt, nem rég súlyos bántalmazást szenvedett el öt elkövetőtől.
A megfélemlítés a mindennapi élet részévé vált.
Ebben az erős elnyomó gépezetben a bíróságok és ügyészségek képesek azokat az aktivistákat és közszereplőket megfélemlíteni, akik szembenállnak a rezsimmel. Néhány ember kénytelen volt külföldre távozni, míg másokat megfosztottak vagyonuktól. Az elnök a bíróságokat hibáztatja ezért, ugyanakkor mindenki tudja, hogy a bíróságokat teljes mértékben befolyása alatt tartja. Például pénteken Janukovics aláírt egy törvényt, ami engedélyezi, hogy egy személyt távollétében is elítélhessen egy bíróság, ahogyan az Sztálin alatt is szokás volt, a XX.század közepén. A kormány különleges harcosokat is igénybe vesz, hogy megfélemlíthesse a vele szemben álló embereket. Janukovics sok korábbi támogatója veszítette el megélhetését az utóbbi években a Család birodalmának terjeszkedése miatt. Újságírók szerint az elnök fia által kézben tartott csoport nyeli el egyre több és több ember vagyonát.
Gyenge az ellenállás.
Az ukrán ellenállás nehéz időkön megy keresztül. Összesen három politikai erőből áll. Az egyik, korábban Timosenko által vezetett párt a Parlamentben van és bár jelentősen csökkent irántuk a bizalom, de megválasztották őket. A másikat a bokszvilágbajnok Vitailj Klicsko vezeti és az utóbbi időkben jelentős támogatottságra tett szert. Őket tartják a legmegfelelőbb pártnak az elnöki hivatal vezetésére. A harmadik erő a nacionalistáké, akik népszerűséget szereztek radikális jelmondataikkal a csalódott választók között. Két hónapnyi tüntetés után ezek közül egyik sem tudott megegyezésre jutni a kormánnyal és egyik sem hirdetett egyértelmű programot az embereknek. A három pártvezető a háttérben azért küzd egymással, hogy a 2015-ös választásokon ki maradjon az egyetlen ellenzéki jelölt. Az össze nem hangolt akciók csalódást okoztak a radikálisoknak, akik január 19-én, vasárnap összecsaptak a rendőrséggel. Négy napos véres harc után ezek a vezetők képtelenek voltak kiutat találni a helyzetből. Többé nem tudják kordában tartani a lázadást.
A 'Berkut ' egységek külön problémát jelentenek.
A Janukovocs rezsim fő támaszát a belügyminisztérium részét képező 'Berkut' különleges erők jelentik. Bár hivatalosan ez nincs kimondva, olyan rendőrökből állnak, akiket speciálisan a zavargások elfojtására képeztek ki. A számuk csekély - csupán négyezer - de különösen kemények és igen jól vannak fizetve. Éppen az utóbbi napokban kezdtek a weben képek keringetni ezekről az erőkről, amint brutálisan bántalmaznak újságírókat és békés tüntetőket. Legutóbb állítólag elkaptak néhány tüntető, meztelenre vetkőztették őket és a -10 fokban vízzel locsolták őket. Emellett az utóbbi napokban válogatás nélkül lőttek tüntetőkre - ami egyértelműen törvénysértő. Fontos megjegyezni, hogy ukrán források szerint a hadsereg régóta megtagadta a Janukovics-rezsim védelmét az emberekkel szemben.
A legtöbb ember szerint a Nyugat túl passzív
E hétig az Egyesült Államok és más nyugati országok reakciója az eseményekre igen csekély volt. Sok tüntető nem is hisz benne igazán, hogy az EU és az Egyesült Államok kész segíteni az ukránoknak a demokratikus értékek megtartásában. Ráadásul cikkek jelentek meg a helyi újságban, miszerint Amerika jóváhagyta, hogy Putyin kapja Ukrajnát, cserébe az Egyesült államok befolyásának növeléséért Szíriában és más forrongó területeken. Az első változást január 22-én észlelték, amikor az Egyesült Államok végre bejelentette, hogy vízum-szankciókat léptet érvénybe a békés tüntetőkkel szembeni erőszakos fellépésekben érintett tisztviselőkkel szemben, az ukrán fővárosban történt gyűlés számos áldozatának halála nyomán. Az EU csupán diplomáciai állásfoglalásokat tett, jelezve, hogy még nem fognak semmilyen szankciót bevezetni. Érdekes tény: Egy pár napos EU-látogatáshoz szükséges turistavízum megszerzéséhez az ukránoknak egy különösen bonyolult procedúrán kell túlesni és 35€ adót kötelesek fizetni (az átlag ukrán jövedelem 300€ körül van). A Janukovics-rezsim valamennyi tisztviselője szabadon meglátogathatja az EU-t.
A tüntetések elképesztően innovatívak.
Ha keresztülsétálsz Kijev belvárosán, el fogsz képedni, hogy a felkelés központja, a Függetlenség tere (Maidan Nezalezhnosti) hogyan működik: egész Ukrajnából jönnek emberek a Maidan-ra, a hadiállapotban való túléléshez szükséges hozzávalókkal. Rengeteg sátor van, ahol pihenhetsz, pár hordós melegedő, kültéri konyhák, egy színpad, a Maidan saját kórháza, privát biztonsági személyzet és még egy rögtönzött egyetem is. Nincsen alkohol a helyszínen és a szigorú fegyelem a Maidan legfőbb erénye. A tér határain hatalmas barikádokat építettek a hatósági ostrom esetére. A kormánypárti média riportjaival szemben senki sem az "Amerikai pénz" miatt van itt, hanem egy szebb jövő eszméjéért. A tiltakozás egyedülálló formája az "automaidan". A sofőrök csupán az autójukat használva blokkolják a SWAT buszokat vagy egész rendőrségi épületeket is, hogy megelőzzék az illegális akciókat a békés emberek ellen.
Egy videó az Automaidan akcióról:
Forrás: http://magyarinfo.blog.hu/2014/01/25/gy_ukran_ujsagiro_irasa_10_dologrol_amit_a_nyugatnak_tudnia_kell_a_kijevi_helyzetrol?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare
Kedves barátaim, elsősorban is a külföldi újságírók és szerkesztők!
Az utóbbi napokban számtalan megkeresést kaptam tőletek azzal kapcsolatban, hogy mondjam el, mi folyik Kijevben és Ukrajnában, fejtsem ki a véleményem az eseményekkel kapcsolatban, és hogy mit gondolok a közeljövőről. Mivel egyszerűen fizikailag lehetetlen, hogy minden megkeresésre hosszasan válaszoljak, úgy döntöttem, ezzel a rövid állásfoglalással jelentkezem, amit aztán mindannyian szabadon felhasználhattok.
A legfontosabb, amit el kell mondanom, a következő. Kevesebb, mint négy év alatt Viktor Janukovics rezsimje az országot és a társadalmat a végletekig szétfeszítette. Ami pedig ennél is rosszabb, úgy sarokba szorította saját magát, hogy semmilyen kiutat nem hagyott magának, és ezért örökké ragaszkodnia kell a hatalomhoz – bármilyen eszközzel. Ellenkező esetben bíróság előtt találná magát. A lopás mértéke felülmúl mindent, amit ép ésszel az emberi kapzsiságról el lehet képzelni.
Az egyetlen válasz, amit ez a rezsim a harmadik hónapja tartó békés tüntetésekre adni tudott, az erőszak volt, olyan egyre fokozódó erőszak, amelynek természete összetett. A Majdanon támadó különleges osztagok ereje kombinálódik ellenzéki aktivisták és a tüntetések egyszerű résztvevőinek egyéni üldöztetésével és vegzálásával (megfigyelés, verések, autók és házak felgyújtása, otthonok lerohanása, motozások, letartóztatások, komoly jogi eljárás nélküli bírósági ítéletek). A kulcsszó itt a megfélemlítés. És mivel ez a megfélemlítés nem hatékony, és az emberek egyre nagyobb tömege tüntet, a hatalmon lévők az elnyomás eszközeit egyre brutálisabbá teszik.
A “jogi alapot” mindehhez január 16-on teremtették meg, amikor parlamenti képviselők, akik minden szempontból Janukovics elnöktől függnek, figyelmen kívül hagyva minden eljárási és szavazási szabályt, és valójában magát az alkotmányt is, alig néhány perc alatt (!) egyszerű kézfeltartással (!), megszavaztak egy rakás törvényi változást, amelyek valójában bevezették a diktatórikus hatalomgyakorlást és a szükségállapotot úgy, hogy valójában hivatalosan egyiket sem jelentették ki. Én például ennek a szövegnek a megírásával és terjesztésével több új büntetőjogi kategóriát kimerítek, a “rágalmazást”, a “feszültségkeltést”, stb. Röviden ha ezeket a jogokat szigorúan vesszük, akkor Ukrajnában minden tilos, amit a hatalmon lévők nem engedélyeztek egyértelműen. És az egyetlen dolog, amit engedélyeztek az, hogy engedjünk nekik.
Január 19-án az ezekkel a “törvényekkel” egyet nem értő ukrán társadalom ismét felkelt, hogy megvédje a jövőjét. Ma a Kijevből érkező híradások képein sisakos, maszkos tüntetőket láthatóak, néha botokkal a kezükben. Ne higyjék, hogy ezek “szélsőségesek”, “provokátorok” vagy “jobboldali radikálisok”. Én és az ismerőseim is így felöltözve megyünk ki tüntetni. Ebben az esetben a feleségem, a lányom és a barátaim is “szélsőségesek”. Nincs más választásunk: meg kell védenünk a magunk és a szeretteink életét és egészségét. A különleges alakulatok lőnek ránk, mesterlövészeik megölik a barátainkat. Csak egyetlen, a város kormányzati negyedében található háztömb körül 5 vagy 7 tüntetőt öltek meg különböző beszámolók szerint, és több tucat kijevinek nyoma veszett.
Nem állíthatjuk le a tüntetéseket, mert ez azt jelentené, hogy beletörődtünk, olyan országban kell élnünk, ami életfogytiglani börtönné változott. A fiatal ukránok, akik a posztszovjet időszakban születtek és nőttek fel, természetesen elutasítják a diktatúra minden formáját. Ha a diktatúra nyer, Európa egy Észak-Koreára számíthat a keleti határán, és különböző becslések szerint 5-10 millió menekültre.
Nem akarom önöket megijeszteni. Most a fiatalok forradalma zajlik, és ezért a hatalmon lévők elsősorban ellenük háborúznak. Amikor Kijevben besötétedik, rejtélyes “civil ruhás” csoportok járják a várost, fiatalokra vadászva, különösen azokra, akik a Majdan vagy az EU szimbólumait viselik. Elrabolják őket, és kiviszik az erdőbe, ahol meztelenül kínozzák meg őket a borzasztó hidegben. Valamilyen furcsa okból a célpontok elsősorban fiatal művészek – színészek, festők, költők. Az ember úgy érzi, mintha halálbrigádokat szabadítottak volna az országra azzal a feladattal, hogy irtsák ki a legjobbakat.
Még egy jellemző részlet. A kijevi kórházakból a rendőrség elrabolja a sérült tüntetőket, és (ismétlem, sérült emberekről beszélünk) elviszi őket kihallgatásra ismeretlen helyekre. Ma már veszélyes kórházba mennie még annak is, akit ártatlan járókelőként talált el egy rendőrségi plasztikgránát szilánkja. Az orvosok csak a karjukat tudják széttárni, és átadni ezeket a sérülteket a rendőrségnek.
Befejezésként: ma Ukrajnában számtalan emberiesség elleni bűncselekményt követnek el, és ezért a kormány a felelős. Ha ebben a helyzetben vannak szélsőségesek, éppen az ország vezetése érdemli meg, hogy annak nevezzék. Visszatérve a két kérdésre, amiket nekem mindig a legnehezebb megválaszolni: nem tudom, mi fog történni, és azt sem, hogy önök mit tehetnének értünk. Mindenesetre terjeszthetik ezt az írást. És érezzenek velünk együtt. Gondoljanak ránk. Mi fogunk nyerni, bármilyen keményen támadnak ránk. Minden túlzás nékül most az ukrán nép saját vérével védi a szabadság és igazság európai értékeit. Remélem ezt önök is méltányolják.
http://444.hu/2014/01/24/az-ukran-nep-sajat-verevel-vedi-a-szabadsag-es-igazsag-europai-ertekeit/
Egy sirály és egy varjú támadta meg a pápa békegalambjait
2014. 01. 26. 15:06
Ferenc pápa békét kért Ukrajnára, majd szabadon engedtek két békegalambot. Az egyikre egy sirály, a másikra egy varjú támadott.
Ferenc pápa beszédet mondott vasárnap a Szent Péter téren a
Vatikánban, amelyben békés párbeszédre szólította fel az ukrán kormányt
és a tüntetőket. Ukrajnában november óta véres tüntetések zajlanak, a
napokban is több halálos áldozata volt az összecsapásoknak. (Az eseményeket itt követheti.)
hirdetés
A pápa ezután átadta a helyét egy fiúnak és egy lánynak, akik
egy-egy, a békét szimbolizáló galambot engedtek szabadon. A két madarat
azonban rögtön az apostoli palota ablakából való kiengedésük után
megtámadta egy sirály és egy varjú - írta a Huffington Post, amely közölt egy teljes képsorozatot is a támadásról. A viaskodásokat több tízezer ember nézhette végig.
Itt még örülhettek a szabadságnak
Forrás: AFP/Alberto Pizzoli
A sirály nem kímélte a békegalambot
Forrás: MTI/AP/Gregorio Borgia
http://www.origo.hu/nagyvilag/20140126-egy-siraly-es-egy-varju-tamadta-meg-a-papa-bekegalambjait.html
Megcsipkedte, megölni nem tudta.
Megjegyzem, ha ez jel, akkor nem a kijeviek számára érzem ezt negatívnak....
Egy ukrán újságíró írása 10 dologról, amit a Nyugatnak tudnia kell a kijevi helyzetről
A lenti cikket Taras Ilkiv ajánlotta fel a Business Insider-nek, aki úgy érezte, hogy a külső szemlélőknek meg kell tudnia 10 dolgot a kijevi helyzettel kapcsolatban, hogy azt megérthessék. Ilkiv a Newsradio.com.ua, a Voice of Capital rádió honlapjának főszerkesztője és a Korrespontent.net korábbi szerkesztője. A nyugat-ukrajnai Ivano-Frankivskból származik, az utóbbi hét évben Kijevben élt. Az alábbi írás az ő véleményét tükrözi.
Az emberek a jogaikért küzdenek és nem az EU-tagságért.
Az ukrajnai tüntetések nem az EU melletti tüntetések (mint ahogy a legtöbb nemzetközi ügynökség közölte). A társulási megállapodások megszakadása az EU-val novemberben csak helyi zavargásokat okozott. Csakhogy az után, hogy egy békés diáktüntetést erőszakosan szétvert a Berkut [különleges rendőri egység] Kijevben, november 30-án, milliónyi dühös ember foglalta el a főváros főterét. Azóta a zavargás nem ült el: ehelyett átalakult egy kormányellenes felkeléssé, amely a miniszterelnök és a belügyminiszter lemondását követeli Viktor Janukovics elnökkel együtt. A legtöbb embernek elege van a totális korrupcióból az élet minden területén, az igazságszolgáltatás hiányából és a rendészeti tisztviselők önfejűségéből. A középosztály a tiltakozás motorja lett, mióta az adóhivatalok zaklatását kell elviselniük. A tiltakozáshoz csatlakoztak a radikálisok, akik vasárnap erőszakos összecsapásokba kezdtek, mivel nem voltak hajlandóak többet várni a cselekvéssel a liberális vitapartnereikre. Mindemellett a tiltakozók többsége támogatta őket.
A tiltakozás középpontjában a demokratikusan megválasztott Viktor Janukovics áll.
A 2010-es elnökválasztás alatt , ahogy azt a nemzetközi megfigyelők is tanusították, Viktor Janukovics törvényesen legyőzte ellenfelét -a világhírű korábbi miniszterelnöknőt, Julia Timosenkot. Ezt követően [Janukovics] kormányzása alatt a hatóságok megvádolták őt [Timosenkot], hogy a gázellátásról előnytelen szerződést kötött Oroszországgal és hét év börtönre ítélték! Ez után Janukovics és csapata nem mertek szembemenni Oroszországgal a szerződés tárgyalásos felülvizsgálata ügyében, vagy bíróság elé vitelében. Ez tönkretette a nyugati vezetők és Ukrajna elnökének kapcsolatát. Obama elnök nem vesz tudomást Janukovicsról és Vlagyimir Putyin - akivel Timosenko 2009-ben megkötötte a szerződést - leszögezte, hogy támogatja Timosenko hátának oroszországi kezelését.
Sok ukránnak elege van a "család" uralmából.
Az úgynevezett Család (egy nem hivatalos hatalmi struktúra, amely az elnökhöz közel álló hivatalnokokból áll) működése nagyon fontos szereplője az ország nehéz helyzetének, mivel néhány a legjövedelmezőbb ukrajnai gazdasági ágazatok közül ennek a csoportnak az irányítása alatt áll. Nyomást gyakorolnak a médiapiacra a legnagyobb kiadóvállalatok megszerzésével. A legnagyobb média-holding, amely a Forbes és más nagy brandek tulajdonosa, nem rég 3-4száz millió dollárért lett megvásárolva. Bár ezek többsége megpróbált a hatóságok bírálatától függetlenül működni, jónéhány valós hír csak az interneten volt elérhető. Az elnök fiának, Alexander Janukovicsnak a vagyona az utóbbi években megtriplázódott, elérve az 510millió dollárt és maga az elnök sem tudta ezt megmagyarázni.
A másik probléma: Ukrajna erős központosítása
Országlása alatt Janukovics egy parlamentáris köztársaságból elnöki rendszerré alakította az országot. Erős hatalmi láncolatot épített ki, amelyben minden hatalmi ág, adóhivatal, ügyészség és bíróság közvetlenül az ő akaratának van alárendelve. Ezt nem csupán ellenfelei megtizedelésére használja, hanem üzleti ügyeinek elősegítésére is.
Az embereknek problémát okoz az igazság kiderítése.
Ukrajnának szinte egyáltalán nincs független médiája az interneten kívül. A keleti iparközpont egyes polgárai, az orosz határ mellett nem is tudnak a kijevi eseményekről. A központi TV-csatornák egyáltalán nem, vagy csak torzítva adják közre az információkat. Az írott sajtót az oligarchák monopolizálták illetve megszerezték. Egészen a legutóbbi időkig az internet volt a szabadság egyetlen szigete, de múlt pénteken Janukovics aláírta azt a törvényt, ami engedélyezi bármely oldal megszüntetését egy panasz esetén bármiféle figyelmeztetés vagy ellenőrzés nélkül. Az újságírók hatalmas nyomással és a lejárató kampánnyal néznek szembe. Egy újságíró, Tatyana Chornovol, aki egy cikkében Janukovics vagyonáról írt, nem rég súlyos bántalmazást szenvedett el öt elkövetőtől.
A megfélemlítés a mindennapi élet részévé vált.
Ebben az erős elnyomó gépezetben a bíróságok és ügyészségek képesek azokat az aktivistákat és közszereplőket megfélemlíteni, akik szembenállnak a rezsimmel. Néhány ember kénytelen volt külföldre távozni, míg másokat megfosztottak vagyonuktól. Az elnök a bíróságokat hibáztatja ezért, ugyanakkor mindenki tudja, hogy a bíróságokat teljes mértékben befolyása alatt tartja. Például pénteken Janukovics aláírt egy törvényt, ami engedélyezi, hogy egy személyt távollétében is elítélhessen egy bíróság, ahogyan az Sztálin alatt is szokás volt, a XX.század közepén. A kormány különleges harcosokat is igénybe vesz, hogy megfélemlíthesse a vele szemben álló embereket. Janukovics sok korábbi támogatója veszítette el megélhetését az utóbbi években a Család birodalmának terjeszkedése miatt. Újságírók szerint az elnök fia által kézben tartott csoport nyeli el egyre több és több ember vagyonát.
Gyenge az ellenállás.
Az ukrán ellenállás nehéz időkön megy keresztül. Összesen három politikai erőből áll. Az egyik, korábban Timosenko által vezetett párt a Parlamentben van és bár jelentősen csökkent irántuk a bizalom, de megválasztották őket. A másikat a bokszvilágbajnok Vitailj Klicsko vezeti és az utóbbi időkben jelentős támogatottságra tett szert. Őket tartják a legmegfelelőbb pártnak az elnöki hivatal vezetésére. A harmadik erő a nacionalistáké, akik népszerűséget szereztek radikális jelmondataikkal a csalódott választók között. Két hónapnyi tüntetés után ezek közül egyik sem tudott megegyezésre jutni a kormánnyal és egyik sem hirdetett egyértelmű programot az embereknek. A három pártvezető a háttérben azért küzd egymással, hogy a 2015-ös választásokon ki maradjon az egyetlen ellenzéki jelölt. Az össze nem hangolt akciók csalódást okoztak a radikálisoknak, akik január 19-én, vasárnap összecsaptak a rendőrséggel. Négy napos véres harc után ezek a vezetők képtelenek voltak kiutat találni a helyzetből. Többé nem tudják kordában tartani a lázadást.
A 'Berkut ' egységek külön problémát jelentenek.
A Janukovocs rezsim fő támaszát a belügyminisztérium részét képező 'Berkut' különleges erők jelentik. Bár hivatalosan ez nincs kimondva, olyan rendőrökből állnak, akiket speciálisan a zavargások elfojtására képeztek ki. A számuk csekély - csupán négyezer - de különösen kemények és igen jól vannak fizetve. Éppen az utóbbi napokban kezdtek a weben képek keringetni ezekről az erőkről, amint brutálisan bántalmaznak újságírókat és békés tüntetőket. Legutóbb állítólag elkaptak néhány tüntető, meztelenre vetkőztették őket és a -10 fokban vízzel locsolták őket. Emellett az utóbbi napokban válogatás nélkül lőttek tüntetőkre - ami egyértelműen törvénysértő. Fontos megjegyezni, hogy ukrán források szerint a hadsereg régóta megtagadta a Janukovics-rezsim védelmét az emberekkel szemben.
A legtöbb ember szerint a Nyugat túl passzív
E hétig az Egyesült Államok és más nyugati országok reakciója az eseményekre igen csekély volt. Sok tüntető nem is hisz benne igazán, hogy az EU és az Egyesült Államok kész segíteni az ukránoknak a demokratikus értékek megtartásában. Ráadásul cikkek jelentek meg a helyi újságban, miszerint Amerika jóváhagyta, hogy Putyin kapja Ukrajnát, cserébe az Egyesült államok befolyásának növeléséért Szíriában és más forrongó területeken. Az első változást január 22-én észlelték, amikor az Egyesült Államok végre bejelentette, hogy vízum-szankciókat léptet érvénybe a békés tüntetőkkel szembeni erőszakos fellépésekben érintett tisztviselőkkel szemben, az ukrán fővárosban történt gyűlés számos áldozatának halála nyomán. Az EU csupán diplomáciai állásfoglalásokat tett, jelezve, hogy még nem fognak semmilyen szankciót bevezetni. Érdekes tény: Egy pár napos EU-látogatáshoz szükséges turistavízum megszerzéséhez az ukránoknak egy különösen bonyolult procedúrán kell túlesni és 35€ adót kötelesek fizetni (az átlag ukrán jövedelem 300€ körül van). A Janukovics-rezsim valamennyi tisztviselője szabadon meglátogathatja az EU-t.
A tüntetések elképesztően innovatívak.
Ha keresztülsétálsz Kijev belvárosán, el fogsz képedni, hogy a felkelés központja, a Függetlenség tere (Maidan Nezalezhnosti) hogyan működik: egész Ukrajnából jönnek emberek a Maidan-ra, a hadiállapotban való túléléshez szükséges hozzávalókkal. Rengeteg sátor van, ahol pihenhetsz, pár hordós melegedő, kültéri konyhák, egy színpad, a Maidan saját kórháza, privát biztonsági személyzet és még egy rögtönzött egyetem is. Nincsen alkohol a helyszínen és a szigorú fegyelem a Maidan legfőbb erénye. A tér határain hatalmas barikádokat építettek a hatósági ostrom esetére. A kormánypárti média riportjaival szemben senki sem az "Amerikai pénz" miatt van itt, hanem egy szebb jövő eszméjéért. A tiltakozás egyedülálló formája az "automaidan". A sofőrök csupán az autójukat használva blokkolják a SWAT buszokat vagy egész rendőrségi épületeket is, hogy megelőzzék az illegális akciókat a békés emberek ellen.
Egy videó az Automaidan akcióról:
Forrás: http://magyarinfo.blog.hu/2014/01/25/gy_ukran_ujsagiro_irasa_10_dologrol_amit_a_nyugatnak_tudnia_kell_a_kijevi_helyzetrol?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése