Rengeteg változás történik mostanában.
Jó is rossz is. Bár nemigen ajánlatos címkézni ezeket, mert ami látszólag szörnyű, az lehet, hogy pont meg fogja nyitni az utat az új világ kibontakozásához.
Mégis mit lehet pozitív eseménynek nevezni? Szerintem azt, ami nem visszahúz minket, hanem segíti a fejlődésünket, a felszabadulásunkat a sok évezredes elnyomás alól.
Vegyük észre ezeket a pozitív változásokat! Mik is ezek?
Nő az adományozások száma:. karácsonykor, kórházaknak, beteg gyermekeknek, állatmenhelyeknek, stb.
Egyre több a civil szervezet és egyéb kezdeményezés, ami ilyeneket szervez, és sikeresen. Rádiók, tévék, egyházak is, stb.
Kis hazánkban és külföldön is egyre nagyobb az egymásra odafigyelés. Persze az ellentéte is előfordul, sőt egyre szembetűnőbb. De vegyük észre, hogy a pozitív oldal egyre aktívabb és egyre többet hallat magáról. Régen nem volt ilyen. Most pl. ebben a kutyahidegben önkéntesek és rendőrök járják az utcákat és a tanyákat, a veszélyben lévő emberek után kutatva. Intézkednek azok megfelelő ellátásáról. Felhívásokat tesznek közzé, hogy figyeljünk oda egymásra és legalább telefonáljunk az illetékeseknek.
Egy-egy katasztrófa idején mindenfelől érkeznek segítők és segélycsomagok, nemzetközi szinten.
Égbekiáltó igazságtalanság miatt a Föld sok országában tiltakozások és szimpátia megmozdulások vannak, bátran más népek mellett kiállva.
Csoportok, programok szerveződnek rendszeresen egy jó ügyért való együttes imára, vagy meditációra...nemzetközi szinten is.
Hontalanoknak megszervezik a szállást, az ellátást és megkeresik őket rendszeresen, hogy segítsenek.
Egyre többen ingyenesen kínálják fölösleges holmijaikat a rászorulóknak.
Sokan végeznek ingyenes segítő munkát kórházakban, vagy gyerekek fejlesztésénél, időseknél, és Szeretet Szolgálatoknál.
Koncerteket és egyéb műsorokat ajánlanak fel jótékony célokra.
Újfajta gondolkodásmód bontakozik ki a természet és az ember kapcsolatáról. Egyre több mozgalom és szervezet alakul a környezet, az állatok megvédésére.
Az emberek kezdik fölismerni, hogy a gazdasági krízis csak a gondolkodásmódunk változtatásával szüntethető meg.
Sokan kezdik el saját testük, lelkük rendbetételét. Keresnek valamilyen módszert, amivel jobbá tehetik életüket, és ez alapjaiban változtatja meg a felfogásukat.
Ráébrednek a népek fokról-fokra a saját kiszolgáltatott helyzetükre, és felismerik a saját erejüket. Már nem akarják, hogy kiszipolyozzák őket. Rájönnek milyen sok igazságtalanságot tűrtek el eddig szótlanul. De még
tenni nem mindig tudnak ellene. Nem baj, ez nemsokára megváltozik.
Sokan értik már, hogy fegyverrel és agresszivitással nem lehet jobb világot teremteni. Ők már tudják, mert tapasztalták, hogy a szeretetünknek, az összefogásunknak hatalmas ereje van.
A SZERETET a kulcs az új és szebb jövő megteremtésére.
A megértéssel, a megbocsájtással együtt.
Összefogással, bölcsen.
Íme egy élő példa a segítőkészségre. Nézzétek ezt a kezdeményezést!
A szeretet felfokozott állapota a szerelem. Ez egy nagyon különös érzelem és állapot. Ha eltöprengünk rajta, rájöhetünk, hogy ez életünk egyik legnagyobb csodája. Isteni adomány. Valami olyasmit fedezünk fel a másikban, ami az egység vágyát vagy érzetét kelti föl bennünk. És ez a legbenső lényegünket érinti meg.
Tágabb értelemben ezért szerelemnek nevezhetnénk azt az érzést is, amikor valami mélyen megérinti a szívünket és megnyílunk a befogadására, miközben hatalmas melegség, lágyság tölt el bennünket. Ez lehet egy virág, egy cica, egy kisbaba, egy gyönyörű táj, egy festmény...akármi. Gyönyörűséget érzünk.Egységet. Közösséget. De lehet ez a gyermekünkkel, az anyánkkal, az országunkkal, a Földünkkel kapcsolatos érzelem is. Ez valami mélyről feltörő reakció arra a dologra, élményre. Valami isteni, megfoghatatlan érint meg minket ilyenkor.
Két ember szerelme során ez az érzés mélyebb. Müller Péter csodálatos gondolatsorban fogalmazza meg a lényegét. Érdekes végkövetkeztetésre jut.
“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal.
Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk.Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.
Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése