Van Isten - Fenyő Iván

Ezt a szöveget kivételesen így hagyom, tömören, szerkesztés nélkül. Szándékosan. /Dombi Katalin

Van Isten

És ha igazán sötétre fordul, akkor te is meglátod. Mindig meglátod akkor, ne aggódj! Akkor mindenki meglátja. Amikor valóban sötét van és nem tudod már mit tegyél, és minden eddig általad ismert, vélt, vagy vallott módszer már nem működik vagy csődöt mond, akkor előbb utóbb elkezdesz imádkozni és rájössz, hogy van Isten. Ha hajótörést szenvedsz és egyedül vagy az óceánon napokig, és majd szomjan halsz, és tűz a Nap, és sehol semmi, és kilátástalan minden vagy lebegsz éjszaka a vízben és cápák rajzanak körülötted, akkor hidd el, azonnal feltör belőled a könyörgés, rögtön sírva fakadsz, imádkozol, gyerekké válsz, feladod, megadod magadt, térdre borulsz belül zokogva és minden bűnödet megbánod, mindent megadnál a Kapcsolatért, és rájössz milyen vak is voltál eddig. És kapsz akkor jelet. Kapsz. Akkor rájössz, hogy van ott valami, amit eddig eltoltál, nagy mellénnyel.. Nevezheted felőlem aminek akarod. Mondhatod, hogy nincs Isten akkor sem, de mégis kiderülhet, hogy titokban, amikor senki sem lát, még Te magad sem Magadat, akkor azért a pár éve meghalt anyukádhoz, társadhoz, esetleg szeretett kutyusodhoz, vagy nagymamádhoz beszélsz éjszakánként és talán te Magad is hülyének tartod Magad ezért, de valahogy pontosan tudod, hogy ott vannak, és hogy hallanak téged. Nem tudod, hogy kik, meg hogy hogyan is működik ez, de érzed belül. Valamit érzel. És aztán persze még magad előtt is letagadod. Az agyad letagadtatja. Vagy mondhatod, hogy nincs Isten , se semmi ilyesmi, de minden vizsga , fellépés, nagy meeting, fontos beszéd, nagy üzlet, vagy esetleg neccesen alakuló, mindent eldöntő egészségügyi kontroll előtt, vagy gyereked komoly betegségénél azért ezerrel imádkozol valakihez, így van e?? Bizony. Imádkozol valakihez. Mert jön belőled. Mert előtör. Mert megreped ilyenkor az Ego, az agy,a ráció által felépített világ, és elképzelés illúzió burka és beragyog a Lélek Napja.. Ezeknél a pillanatoknál lehull a hülyeség leple. Lehull a logika, lehull a vagányság, ha igazi nagy a baj, lehull a kondicionáltság, ha veszély van, lehull a megszokottság, és a hitrendszer, ha igazi segítség kell, és látszólag minden elveszett. Eltűnik ilyenkor a ráció, a “csak a szememnek hiszek “féle mentalitás. Amikor megérint valami, amikor megáll egy pillanatra az életed, akkor hirtelen meglátod azt, amit eddig nem láttál, és azonnal a Forrásba kapaszkodsz, Hozzá szólsz, Tőle várod a segítséget. . És amikor túléltél egy balesetet? Vagy megmenekültél hihetetlen módon? Vagy érdekes, de pont nem Te ültél végül a lezuhanó repülőn? Vagy meggyógyultál Te vagy mitöbb, a gyermeked egy úgynevezett halálos betegségből? Nos? akkor is arrogáns lennél még vajon a kérdéssel szemben? Tagadnál, dumálnál, okoskodnál? Dehogy. Hirtelen rájönnél mi is a pálya.. Rögtön képben lennél, hogy mi is történt és hálás lennél mindenért, mint még eddig soha Életedben. Amikor azt hiszed, hogy amit eddig felépítettél az mennyire stabil, és mennyire jó minden, és az egyszer csak romba dőlni látszik, na akkor van a gond. Ha elhagynak, betegség fenyeget, vagy konkrétan a Halál árnya lebeg feletted, vagy épp baleset van, kiszámítatlanság, vagy ha valamit nem tudsz kontrollálni , és létedet fenyegető dolog van, akkor rögtön előveszed Istent. Akkor megtalálod. Honnan? A szívedből. Onnan, ahol eddig is volt. Onnan, amit elfelejtettél. Mert semmi szív nincs már Benned. Semmi. Csak az agyad van. A terveid, a megszokottságod, a karriered, a tulajdonaid, a gőgöd, az ironikus, cinikus mindent tudni vélő mosolyod, a büszkeséged, a sértettséged, az egód, és a vágyaid.
Sehol semmi szív nincs már Benned. Persze karácsonykor ünnepelsz, bár magad sem tudod mit , megszokás az egész, vásárlás, rohanás, meg persze mondod a feleségednek-férjednek-apádnak-anyádnak-gyerekednek, hogy szereted, mert azt hiszed a ragaszkodás szeretet, és az első adandó pillanatban elvársz tőlük, hogy ezt tegyenek Neked meg azt tegyenek, meg elvárod, hogy milyenek legyenek, és ha olyanok, akkor tényleg szereted őket és csuda jófej vagy, ha meg nem olyanok amilyeneknek Te akarod, hogy legyenek, akkor megvonod a szereteted. Baromi könnyen átfordul óóóóriási szereteted gyűlöletté, haraggá, sértettséggé.. Nem. Nem szeretsz. Nem tudod mi az. Illetve tudod mi az, csak elfelejtetted. A Szeretet Te Magad vagy. Abból vagy. Amikor nem az Vagy, akinek hiszed vagy vallod Magad, hanem elfeledkezel róla. S amikor látsz egy kisbabát, egy kismacskát, egy beteg embert, vagy egy súlyosan beteg ártatlan gyereket, vagy egy szivárványt, felhőket a hegyek felett, vagy látod a megcsillanó fényt a harmatcseppen, és valahogy csend lesz a fejedben , és valami fura érzés a szívedben, akkor.. akkor talán azért feltámad valami Benned.. akkor azért melegség önt el, vagy épp mély együttérzés, és önzetlen segítségnyújtás érzése. ölelés érzés, feltétel NÉLKÜLI Szeretet, odaadottság ébred Benned. Akkor valami földöntúli meleg simogató mélyről előtörő IGAZISÁG azért Veled van.. de aztán az első adandó alkalommal elfelejted, mert talán észre sem vetted ezt a csodát, és büszkén dumálsz róla újra, hogy Isten nincs. Vagy hogy meghalt.. Mert, ha van Isten akkor miért volt Holokauszt, miért vannak beteg gyerekek, miért halt meg ez és ez, miért vagyok én ebben és ebben az igazságtalan élethelyzetben –kérded talán , és még sok hasonlót. És csak mondod és okoskodsz.. És biztos van igazság abban, amit mondasz. Hogyne. De ez a Te igazságod. Nem egyetemes. És azért, mert nem érted, hogy hogyan működik a világ, és nem találsz válaszokat, és nem érted mi miért történik benne, és amúgy honnan is értened, attól még nem értek veled egyet, hogy már rögtön kijelented, hogy nincs Isten.. Foglalkozz inkább a témával. Menj bele, vizsgáld meg minél mélyebben! Mert olyan ez, mintha Magadat tagadnád meg. Vagy épp tudni véled, vagy az agyaddal hiszed, hogy van Isten, mert hallottál róla, tanultad, vagy így neveltek, ennyi. És talán még követsz is egy vallást, de vakon térdelsz le és nem odaadással vetsz keresztet, vagy gépiesen csókolgatod a medúzát, vagy automata módon, rutinból számolgatod mantrázás közben a málán a szemeket, sőt, akár még gyógyítónak tanítónak is nevezheted magad, ha csak pénzre mész és csajozol vele, és pöffeszkedsz, vagy bármi hasonlót teszel, nos, akkor mindezek közben Te igazából maradsz ugyanolyan, mint Voltál, max csak az egód növekedett, miközben Te magad egyre távolabb kerülsz az Igaziságtól, és még mindig abszolút nem érted a lényeget, és abszolút nem ÉLED az Életed, a MOST-ot. Csak azért , mert valahogy nem tapasztaltad még meg, és semmi kapcsolat.
Elvesztetted a kapcsolatot már rég, hahó! Talán nem is tudsz róla, hogy volt is valaha Vele kapcsolatod. Mert tudatosan ebben az életedben még talán nem volt. Nos, ideje felvegyed. Ideje elővegyed.. Ideje magadba nézz., ideje rágyere, h mindig itt van velünk.. ideje tudd, hogy nem te vagy aki tudsz és aki tesz, hanem Ő. Rajtad keresztül! Ideje rágyere, hogy mindened, amid van az Ő tőle, van és Ő adta neked.. Ideje rájöjj, hogy Te igazán senki sem vagy. Nem is élnél, ha Ő nem lenne. Ha AZ nem lenne. Ő van csak . AZ van csak. Te egy forma vagy, akin keresztül Ő épp megnyilvánul.. és arrogánsan magadat MÁS-nak , különállónak hiszed.. Holott egy vagy Vele, benned van, ott van. Egyek vagytok.. ha tudnád ezt, sosem bántanál senkit többé. Mert tudnád, hogy akkor magadat bántod.. Ha meglátnád szeretnél, lazán, elengedve, megengedve, feltétel nélkül és igazán. Ha értenéd, nem táplálnál negatív érzelmeket. Ha hinnél, akkor megadnád magadat és nem állnál ellen mindig, nem kapálóznál, hanem bíznál. Nem akarnál,csak hagynád.. csak engednéd, hogy kinőjön belőled az a virág, aminek ki kell.. Vagy engednéd, hogy Általad nőjön az ki, aminek ki kell, de nem vennéd magadénak a teremtését. .. és áldott lennél minden percért..minden lélegzetedért. Lélegzet egyenlő Élet. Minden egyes pillanat áldott, minden egyes pillanat csoda. Minden egyes pillanat ajándék neked, Tőle. És ha fáj, akkor azért fáj csak, mert ellenállsz, és nem érted, hogy mi ez és hogy miért kapod, márpedig érteni akarod. De nem kell, csak engedd, érezd a szeretetet. Érezd, hogy ott van Veled, Benned. Vedd fel a kapcsolatot. Engedd hogy felvegyed magaddal a kapcsolatot. Csendesedj el. Légy egyedül, simogasd magad, szeresd magad, becsüld magad, imádd magad, tiszteld magad! Ezzel mind Neki adsz, ezt mind Vele csinálod akkor. Olyan gyönyörű minden.. miért kavarodunk meg? Miért nem látjuk? Miért nem hagyjuk, hogy minden csak legyen? Miért alszunk..? Nézd meg a fákat, micsoda mesterek. Micsoda alázat, micsoda türelem, micsoda gyönyörűség, micsoda természetesség, erő, alázat és megengedés ahogy ŐK élnek, ahogy ők VANNAK. Mi miért nem VAGYUNK? Nézd őket, nézd az állatokat, csak legyél. Hallgass, figyelj. Ott van Benned! Segít mindig. Mindig minden jól van.. ne félj,,minden rendben van, minden jól van. Bízz! Bízz!!!! Érezd! Érezz! Egy vagy Istennel. Sosem hagy el. Lásd meg. Ott él Benned. Ott van Veled. Ne hallgass az agyadra. Menj lejjebb. Hallgass kicsit a szívedre.. a szív mindig mondja, hogy mi van.. Van Isten. És ha igazán sötétre fordul, akkor hívd Őt! Ott van Veled, segít, hívd, bízz benne, kérd, szeresd, és tudd, h Ő ad! Szeress! szeretettel, Iván

Fenyő Iván