Tudnod kell, hogy a változás sosem rossz.
Néha szükségszerű, hogy továbblépj abból amiben éppen megrekedtél.
Tudnod kell, hogy a változás sosem rossz.
Néha szükségszerű, hogy továbblépj abból amiben éppen megrekedtél.
Minden változás nehéz
Amikor kijössz a sötétségből a fényre, néha kellemetlen lehet a valódi felismerés.
Eddig egy olyan világban éltél ami csak látszólag volt jó neked.
A felismerés, hogy most már mást szeretnél, lelkesít és erőt ad a folytatáshoz.
De néha visszahúz valami mély érzés. Az üresség érzése, hogy most voltaképpen ki is vagy
és mi az életed igazi értelme? Ami eddig volt már nem elégít ki, de vajon amit most élsz
az most jó lesz neked?
A régit már nem akarod, az új meg még csak most bontakozik ki előtted.
Erős vagy, haladsz előre, az új remény erőt ad, hogy már a tudatos énedet felismerhetted.
De amikor feltámad benned a bizonytalanság, hogy vajon most jól cselekszel-e?
Vajon ez a helyes irány? Elfog a kétség.
Néha még a magány érzése is megkísért. Egyedül érzed magad.
Úgy gondolod ez a Te utad, a Te “küzdelmed”. A Te világod.
De tudnod kell, hogy ilyenkor kell a bensődből erőt merítened. Mert önmagad vagy egyben az erő.
Ajándékozd meg magad nyugodtan a boldogság érzésével! Ami belőled áramlik.
Minden változás nehéz. Hisz megszoktunk valamit, ami vagy elmúlik vagy átalakul .
Hol önszántunkból, hol pedig akaratúnkon kívül. Mégis a megélése néha nehéz, bárhogy legyen is.
A félelem az új az ismeretlen helyzettől visszatarthat bennünket attól, hogy teljes valójában megéljük azt
az átalakulást ami végbemegy bennünk.
Fogadd el a változást. Ne harcolj ellene. Engedd be. Legyél Te magad a változás.
Ha megpróbálsz együtt lüktetni vele, akkor meglátod olyan gördülékeny lesz,
mint amikor a víz utat tör valahol magának és akadálytalanul halad előre.
Tudnod kell, hogy a változás sosem rossz.
Néha szükségszerű, hogy továbblépj abból amiben éppen megrekedtél. Ezért eléd tár egy új útirányt.
Fogadd hát úgy mint egy “Égi vezetőt”. Aki ha kell nyersen vagy éppen finoman, de megmutatja a
következő lépést neked. Ne hátrálj meg, lépj csak előre
Eddig egy olyan világban éltél ami csak látszólag volt jó neked.
A felismerés, hogy most már mást szeretnél, lelkesít és erőt ad a folytatáshoz.
De néha visszahúz valami mély érzés. Az üresség érzése, hogy most voltaképpen ki is vagy
és mi az életed igazi értelme? Ami eddig volt már nem elégít ki, de vajon amit most élsz
az most jó lesz neked?
A régit már nem akarod, az új meg még csak most bontakozik ki előtted.
Erős vagy, haladsz előre, az új remény erőt ad, hogy már a tudatos énedet felismerhetted.
De amikor feltámad benned a bizonytalanság, hogy vajon most jól cselekszel-e?
Vajon ez a helyes irány? Elfog a kétség.
Néha még a magány érzése is megkísért. Egyedül érzed magad.
Úgy gondolod ez a Te utad, a Te “küzdelmed”. A Te világod.
De tudnod kell, hogy ilyenkor kell a bensődből erőt merítened. Mert önmagad vagy egyben az erő.
Ajándékozd meg magad nyugodtan a boldogság érzésével! Ami belőled áramlik.
Minden változás nehéz. Hisz megszoktunk valamit, ami vagy elmúlik vagy átalakul .
Hol önszántunkból, hol pedig akaratúnkon kívül. Mégis a megélése néha nehéz, bárhogy legyen is.
A félelem az új az ismeretlen helyzettől visszatarthat bennünket attól, hogy teljes valójában megéljük azt
az átalakulást ami végbemegy bennünk.
Fogadd el a változást. Ne harcolj ellene. Engedd be. Legyél Te magad a változás.
Ha megpróbálsz együtt lüktetni vele, akkor meglátod olyan gördülékeny lesz,
mint amikor a víz utat tör valahol magának és akadálytalanul halad előre.
Tudnod kell, hogy a változás sosem rossz.
Néha szükségszerű, hogy továbblépj abból amiben éppen megrekedtél. Ezért eléd tár egy új útirányt.
Fogadd hát úgy mint egy “Égi vezetőt”. Aki ha kell nyersen vagy éppen finoman, de megmutatja a
következő lépést neked. Ne hátrálj meg, lépj csak előre
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése