Spiritualitás a mindennapokban - Jeshua 02.19.

JESHUA / Pamela Kribbe / 

SPIRITUALITÁS A MINDENNAPOKBAN

2014-02-19

Kedves Olvasók!
A most következő szépséges üzenet segítséget nyújt és valahol tényleg “megváltó” gondolatokat hordoz magában. Azt hiszem megkaptuk a “feloldás” energetikai receptjét. Jó olvasást! Scarlett

 

Kedves Emberek!
Jeshua vagyok, a barátotok és egyenrangúként érkezem. Semmit sem szükséges elrejtenetek előlem. Mindent láttam saját szívemben, amit egy emberi szív adni képes. Felfedeztem a völgyeket, amin keresztül az ember végighalad, a mélységeket, az otthontól való távolságot. Tudom milyen sötétségben tartózkodni. Az élet, amit 2000 évvel ezelőtt éltem a Földön, a szélsőségek élete volt. Megpróbáltam egy Fényt közvetíteni a Földön, egy Fényt, ami mindannyiatoktól származik, nem csak tőlem. Kapcsolatban álltam ezzel a Fénnyel, bennem lelt otthonra. Ezzel egy időben féltem is, kétségeim voltak és undort és haragot is éreztem, mindenfajta emberi érzést, amik elvonnak a Fénytől.

A kérdés az, ti hogyan irányítjátok Fényeteket a Földre. Mindannyian a Fény egy dimenziójából származtok. Menjünk együtt most oda, emlékezzetek rá, hogy milyen egyszerű és könnyed volt ott. Ti Fényből vagytok. Ez azt jelenti: tökéletesen szabad vagy, semmi sem korlátozhat. A Fényből kiindulva vagy képes minden létezővel kapcsolatot teremteni. Nem fog korlátozni téged a távolság, a forma, sem a tér és az idő. Ez pedig egy kényelmes boldogságérzettel jár együtt. Nincs feszültség, nincs harc. Érezed a Fényt; soha sem volt máshol, te még mindig benne tartózkodsz és ennek érdekében nem kell tenned semmit. Segíthet, ha elképzeled, amint egy Fényhullám mos át téged, a szíveden, a hasadon, a lábaidon át. Ennek elképzelése nem más, mint annak a szemügyre vétele, ami már jelen van. Egy vagy Istennel, légy ennek tudatában, fürödj, ússz ebben a Fényben.

Miért olyan nehéz megtartani ezt a Fényt a hétköznapokban? Annak ellenére, hogy legszívesebben csak benne léteznél, könnyedén és egyszerűen csak létezhetnél. Elzárkózol tőle. Miért teszed ezt? Ismerd fel először, hogy ezt teszed. Elzárkózni a Fénytől, egy aktív cselekedet, mert a Fény természettől fogva adott. Nincs semmi, amit meg kell idézni, amiért dolgozni vagy harcolni kéne, már itt van. Hogy elzárkózz előle, ez aktív cselekedetet kíván. Miként teszed ezt? Érezd a belsődben a választ. Ne kezdj el róla gondolkodni, hanem fordulj tested felé és fordulj a nyomasztó, feszült vagy kétségbeejtő érzések felé, amik testedben manifesztálódnak. Abban a pillanatban, amikor azt gondolod: ’Nem tudom befogadni a Fényt.’, akkor tested reagál erre az érzésre. És ha most arra kérlek, hogy fordulj a területek felé, amik nem képesek fogadni a Fényt, akkor arra kérlek, hogy légy tudatában a módnak is, ahogyan megközelíted ezt a területet. Mi az alaphozzáállásod a benned lévő területek megfigyelésekor, amik blokkolják a Fényt? Bosszantanak? Bosszantanak, hogy ezek a területek ott vannak? Bosszússá hangol vagy inkább szomorúvá? Nézz oda pontosan: mi az első reakciód a benned rejlő sötétebb részeidre? Szemléld meg őket teljes semlegességgel, ne ítélkezz felettük.

A mód, ahogyan blokkjaidra reagálsz – nevezheted így is őket – sokat elmond arról, ki vagy te most, hogy hol tartasz most. Mert a mód, ahogyan a belső területekre vagy részekre reagálsz, sokat elmond arról, hogy önmagaddal háborúban vagy békében állsz.  A harc az ellenállás egy formája. Meghívlak, szemléld most másként a benned lévő sötét részeket, a belső feszültséggel túlterhelt részeket. Stressz nélkül. Ezt nem tudod fejben megoldani. A tested mutatja meg pontosan, hogy van-e ott küzdelem vagy feszültség. A lényeg, hogy teljességgel elmélyedsz, elmerülsz önmagadba. Azonban ezt tedd úgy, hogy „igent” mondasz arra, ami ott van. Érezd az „igen-t mondás” erejét. Ellazít, mert nincs mit elrejteni, nincs mit feloldani vagy megváltoztatni. Érezd, milyen fáradt vagy önmagad változtatásaitól, az önmagaddal vívott harccal. Tudatosítsd fáradtságod, ami ez által jött létre benned. Érzékeld a frusztrációt is, az érzést, hogy megtetted a tőled telhetőt, és a csalódottságot, hogy ez gyakran csak részben vagy egyáltalán nem sikerült. Az érzelmek, a fáradtság, a kimerültség és a frusztráció összjátéka. Vedd szemügyre és ne ítélkezz. Nézz rá és tedd fel a kérdést önmagadnak: „Ez az, amit akarok? Ezt a megfeszülést, harcot és a kudarc, a sikertelenség és a kétség érzéseit, amik mindig lehúznak." Akarod ezeket?

Engedd el, engedd el. Nem kell már megváltoztatnod önmagad. Sok nehezék, amit megtapasztaltok, az önmagatokkal vívott harcból származik. És sok harc a fejből indul ki. Fejetek tele van ötletekkel, hogy kellene lennie a dolgoknak, hogy illene, hogy lenne muszáj lennie. A spirituális növekedés és fejlődés terén elvárásaitok vannak, és olyan követeléseitek vannak önmagatokkal szemben, amik nem harmonizálnak lelketek ritmusával. Ezt a harcot a fej [elme] ötletei táplálják és visszatart téged attól, amivel igazából foglalkoznod kéne, hogy körbevehesd magad Fénnyel. Tehát nézd meg még egyszer a nehézséget és győződj meg róla, hogy az az önmagaddal vívott harcból származik. Igen, ott vannak a több rétegben felgyülemlett régi fájdalmak, a régi traumák. De nem ez a legnagyobb probléma. A probléma az, ahogyan erre reagálsz, hogy mennyire nem hangolódtál rá arra, amire ennek a traumának vagy megsebzett részednek szüksége van tőled. Mit akar ez a rész valójában? Egészen egyszerűen kifejezve: hozzád akar tartozni. Ennyi. Egész egyszerű. Hozzád akar tartozni, hogy szabad legyen „neki” veled lennie. Addig, amíg tusakodsz vele, ellenállsz neki, jobban akarod csinálni, meg akarod változtatni, nem foglalkozol vele, nem akarod elfogadni. Fordulj oda a belsőd részei felé, amik megkövültek vagy megfeszültek. És tedd ezt teljes szívedből, könnyedén. Mindet láthatsz, semmi sem marad elrejtve. Közelítsd meg sötétebb részeidet, mint egyenrangú részeket. Ne fejből közelíts, ne ítélkezve vagy tudálékosan, hanem nyitott szívvel. Érezd, hogy ez már önmagában nyugtatólag hat, szinte megkönnyebbülés. Minden lehetséges.

Adj arcot ennek a sötét résznek, ennek a feszültséggel teli résznek, hogy egyszerűbben kommunikálhass vele, hogy vele lehess. Arca lehet egy állaté, egy emberé, egy gyermeké, fogadd el annak, ami spontán lelki szemeid elé jön. Talán egy szörny, ami a sötétből érkezik, de ha a magad közelébe engeded, és nem utasítod vissza, akkor átalakul magától valami mássá. Nézd meg mi történik. Nézd, amint felbukkan és érezd, milyen jót tesz, ha elengeded elvárásaidat és követeléseidet, ha teljesen ellazulsz. Mert nem kell semmit sem megváltoztatni, és minden, ami eléd kerül, megengedett [van létjogosultsága]. És ez így is marad.

Talán látod, hogy ami a sötétebb részeidből jön, nem csak hozzád akar tartozni, hanem valami szépet is akar adni neked. Vissza akar adni neked valamit önmagadból, valamit, ami úgy tűnt rég elveszett, egy tehetséget, egy áldást, egy minőséget. És ez által, hogy ezt most visszakapod és elfogadod a sötétet, mindennel, ami hozzá tartozik, kinyilatkozik előtted az ajándék. Engedd, hogy elérjen hozzád, engedd, hogy megláthasd: Mit fog adni neked? Próbáld érezni. Nem szükséges képek vagy szavak korlátait használni. Érezd egyszerűen, a testedben.

Fogadd el az ajándékot és térj vissza a nyugalomba, a könnyedségbe.
Érezd át a csendet önmagadban. Ebben a pillanatban, amikor a csillapíthatatlan, önmagát hajszoló elméd megpihen, eggyé olvadsz szíveddel és egyszerre sokkal csendesebb leszel. Ne félj a csendtől. Nyugalmi állapotban sokkal világosabban észlelheted a jelenlévőt. A nyugalomban és a csendben leföldelődsz/lehorgonyzol. Ez az, ami a Fénnyel történik, amikor a Földre irányítod és levezeted oda. Amikor arra kértelek az elején, hogy vedd fel a kapcsolatot a Fénnyel, amit lényedben hordozol, az Istenivel önmagadban, a korlátlan és tökéletes szabadsággal, talán elhagyta szívedet egy feloldozó sóhaj vagy akár extázis.

De mi történik akkor, amikor önmagad legmegkínzottabb és legfeszültebb területére irányítod a Fényt? A Fény finoman bontakozik ki körülötte, óvatosan, ügyelve arra, ami ott van. Ez a leföldelt Fény; mely tiszteli azt, ami még a sötétben tartózkodik. A gyógyító Fény tökéletes nyugalomban és csendben áramlik, a nem-muszájba, anélkül, hogy tőled bármire szüksége lenne. És így viszed véghez a szükséges belső munkát, ami tulajdonképpen nem munka, inkább egy visszatérés a természetes állapotodba. Áramolva, nyugalommal és könnyedén.

Érezd, ahogyan a Fény, most eme emberek körében és benned lehorgonyzásra került. Semmi sem kell és semmi sem muszáj, engedd el.

Szívemből búcsúzom mindannyiatoktól és érezem a kapcsolatot mindegyikőtökkel. Egyek vagyunk.


Csatornázta:© Pamela Kribbe
Magyar nyelvű fordítás: Scarlett
Forrás: http://www.jeshua.net/de
 http://kristalyhang.wordpress.com/