A felemelkedés lépései
A Földön spirituális átalakulás zajlik, melynek célja, hogy a bolygó és lakói a sűrű anyagi létből felemelkedjenek az egységesebb tudatú, félanyagi létbe. Az ember eddig csak úgy juthatott be egy magasabb tudatszintű világba, ha előbb megszabadult fizikai testétől. A mai folyamatban úgy emelkedhetünk fel, hogy megtartjuk testünket. Hogy alkalmazkodni tudjunk ehhez a félanyagi léthez, egy finomodási folyamaton kell átmennünk. Ez a felemelkedési folyamat kivételes, ritkán adódó lehetőség, amit az utolsó cseppig ki kell használni! A Föld minden lakója lehetőséget kap egy intenzív spirituális fejlődésre.A felemelkedési folyamat szellemileg megközelítve nagyjából azt jelenti, hogy a 2-3. csakra szintjén álló emberi tudatnak fel kell emelkednie a 4. csakra szintjére, hiszen a Föld is ide fog felemelkedni. Kiindulópont a Föld sűrűanyagi állapota, az anyagba zárt tudat, amit manapság három dimenziónak nevezünk. A sűrűséget elsősorban tudati, lelki szinten kell érteni. A harmadik dimenzió legjellegzetesebb sűrű, negatív rezgésű megfelelői: gyűlölet, bosszúvágy, vak indulat, önuralom hiánya, irigység, félelem, csalás, lopás, egoizmus. Ebből a mélypontból indul meg a visszatérés a fénybe. Az egyre emelkedő rezgések hatására elkezd oldódni az anyag, azaz a fény kezd kibontakozni az anyag fogságából. Az átalakulás a tudatot tágítja, miközben a lélekből eltávolít minden olyat, ami lehúzhatná az alacsonyabb létsíkokra. A fizikai test pedig egyre finomabb, éteribb lesz, azaz veszít a sűrűségéből.
A fény kibontakozásának folyamatát, ahogyan a három dimenzió világából az ötödik dimenzióba, a szívcsakra világába felemelkedünk, kiválóan bemutatja az itt következő 14 szellemi lépés. A lépések sorrendje nem feltétlenül követi az itt megadottakat, és vannak olyan lépések, melyek többször is előfordulhatnak. Az is egyedileg változó, kinél melyik szakasz mennyi időt vesz igénybe.
Az átalakulás lépései
1. A lélek megérzi a hazahívó szót
Finomtestünk megérzi az intenzív fény jelenlétét, és felkészül az emelkedésre.
Mivel a testünk megfürdik a magasabb rezgésű fényben, olyan benyomásunk van, mintha kis időre áramot vezettek volna belénk. Úgy érezzük, hogy testünk, lelkünk egy magasabb szinten rezeg, -még csak kis ideig-, ami annyira megfeszítő, hogy utána kiégett biztosítéknak érezzük magunkat, hirtelen fáradtság tör ránk. Az átalakulás első lépése, hogy a földelem kezd kioldódni a testünkből. Ez jelentős fáradtsággal jár, nehezünkre esik felkelni, munkába menni, gondolkodásunk is lelassul, felfogóképességünk csökken. Mivel ezen a szinten a tünetek nem drámaiak, csak ízelítőt kapunk, így azt hisszük, hogy csak egy kis átmeneti fáradtságról van szó.
2. Megindul a tisztulás
A tudattalan elkezdi a felszínre juttatni mindazokat a tartalmakat, amelyek eddig az anyagba zárták a lelket.
Azokat az eseményeket, érzéseket, gondolatokat, amikkel nem tudunk megbirkózni vagy nem tudunk megfelelően megélni, automatikusan a tudattalanba szorítjuk. Ezek a tudattalan tartalmak befolyásolják cselekedeteinket, döntéseinket, azaz bizonyos fokig függünk tőlük. Ezért, amikor az ember elkezd szellemileg fejlődni, az mindig együtt jár a tudattalan tartalmak felszínre törésével, kioldódásával. Lelkünk ezt hétköznapi események formájában megéleti velünk. Többnyire valami számunkra kellemetlen dolgot élünk meg: veszteség, megaláztatás, kiszolgáltatottság. Az anyagban élő, egójától vezérelt ember ilyenkor kizárólag a külvilágot okolja az általa elszenvedett bajokért, minden dühét, haragját a külvilágra önti. Aki így reagál, nem fog kijutni ebből a sűrű energiából. Minden ember a lelke mélyén dönti el, hogy csatlakozik-e a felemelkedési folyamathoz vállalva annak minden fájdalmát és szépségét. Aki másokat hibáztat, s hangoztatja, hogyha neki rossz, legyen másnak is az, az nemet mond a hívó szóra. Ahogy az átalakító energiák erősödnek, ezek az emberek egyre jobban lemaradnak és saját negatív gondolataik börtönébe zárulnak. Azt is tudjuk azonban, hogy amíg tart a Kegyelem korszaka, addig bármikor változtathatnak döntésükön.
Másfajta hozzáállással azonban megindulhat a szellemi fejlődés. Az elszenvedett sérelmek hatására az ember elkezd keresni, kutatni, érzi, hogy valami módon ő is előidézője volt a dolgoknak. Még úgy érzi, a „véletlen” bármit megtehet vele, de kezdi sejteni, hogyha változtat viselkedésén, legközelebb nem kerül ilyen helyzetbe. Ezen a szinten az ember azon igyekszik, hogy élete elviselhetőbb, nyugodtabb legyen. Igyekszik megérteni önmagát, a világot, elkezd mintát keresni problémái megoldására. Több helyről meríthet: Biblia, mitológia, népmese, művészi alkotások, önismereti, pszichológiai könyvek.
3. A határok oldódni kezdenek
Egyre több tudattalan tartalom kerül a felszínre, amit eddigi tudásunkkal nem tudunk megoldani, ezért kénytelenek vagyunk növekedni. Megjelenik az érzékenység.
A folyamat kezd tudatosulni, az oldódás egyre erőteljesebbé válik. Ennek van testi, lelki és tudati szintje. Tudati szinten azt jelenti, hogy az ember egyre növekvő mértékben találja magát szembe nehéz helyzetekkel. Ilyenkor nem ritka az állás elvesztése, a válás, hirtelen betegség, jelentős családi vagy munkahelyi konfliktus. A fokozódó nehézségek még mélyebb önismeretre késztetik az embert. A nehéz helyzet olyan nehéz érzésekkel jár együtt, amelyeket már nem lehet egy két nap alatt kiheverni, többnyire hetek, hónapok kellenek hozzá. Ez a szakasz sok lelki kínnal jár és az érzelmi feszültség egy idő után akkora lesz, hogy az ember megoldás és segítség után néz. Ekkor elkezd komolyabb könyveket olvasni, tanfolyamokra, esetleg terápiára járni. Amikor már megoldott néhány nagyobb problémát, rájön, hogy innen csak előre van út. Ebből a tudatállapotból nem menne vissza 1-2 évvel korábbra. A „boldog tudatlanság” állapota visszahozhatatlanul elmúlt. Az ember ezen a szinten egyre jobban megnyílik a spirituális tanítások felé is. Vannak, akik pszichológiai síkon maradnak, míg mások ezoterikus közegbe kerülnek. Egyáltalán nem meglepő, ha ez a sík nem kötődik időhöz, hiszen újabb és újabb problémák bukkannak fel és vannak olyanok is, melyek csak szakaszosan tudnak megoldódni, mivel a lélek egyszerre nem bírja el a nagy terhet.
Aki eljut erre a szintre, az egészséges táplálkozás és a különböző tisztítókúrák felé is megnyílik és igyekszik egyre tisztábban táplálkozni. Ezzel egyre több lerakódást old ki a testéből, egyre több érzelmi görcs oldódik fel. A test pedig egyre magasabb szinten kezd rezegni, ami fokozódó érzékenységben nyilvánul meg. Az ember érzékeny lesz kezdetben bizonyos élelmiszerekre, majd a bőre lesz érzékenyebb, szárazabb, az érzékszervek (szaglás, látás, hallás) is kifinomulnak. Egyre rosszabbul viseljük a kellemetlen szagokat, erős fényeket, durva beszédet, zajos forgalmat. Az érzékenység csak fokozódik, így az ember igyekszik átszervezni életét, hogy ne kelljen szenvednie bizonyos dolgoktól. Sokaknak nehéz azzal megbirkózni, hogy nem élhetik eddigi életüket, sokan megijednek attól, hogy az anyagi emberek gyengének tekintik őket. Az anyagi ember a tőle érzékenyebbeket gyengének tekinti, pedig ők csak finomabb rezgésűek. Itt valójában a test finomodásáról és az anyagtól való eltávolodási folyamatról van szó. A földelem elkezd csökkenni bennünk, amivel csökken az anyag szigetelő funkciója. Ennek következtében érzékszerveink élesedni kezdenek, és olyasmiket is érzékelünk, amit eddig nem. A földelem csökkenésével az intuíciónk, a tisztánérzésünk, a belső hallásunk és látásunk is egyre jobban működik.
4. Az első tudatos eszmélés
Az ego először kénytelen szembenézni egy tőle hatalmasabb erővel.
Amikor eddig eljutottunk és önuralommal, lelki összeszedettséggel megmentettük magunkat a lelki összeomlástól, a fény bekopogtat tudatunk legkülső ajtaján is. Az egónk most kezd el csak igazán félni. Anyagi síkú életünkben meg voltunk győződve arról, hogy mi irányítjuk az életünket, erőnkkel mi rendelkezünk. Átalakulásunk korábbi szakaszaiban egyre nehezebb problémák adódtak, amit csak sok tanulással, látásmódunk fejlesztésével, életünk átalakításával tudtunk megoldani. Ebben a küzdelemben megszólalt bennünk egy kicsi hang: “Mitől van ez a sok probléma?”, “Ki avatkozik bele az életembe?” -ezen töprengtünk. Azt megtanultuk, hogy tudattalan érzelmeinknek nagy erejük van, amit tudatosan, akarattal nem tudunk kordában tartani. Mentális feszültség van bennünk, hiszen egónk azt üvölti: “Vészhelyzet! Az érzelmek fellázadtak és támadnak! A másik oldalról viszont érzelmeink követelik meg a figyelmet. Mély dilemma előtt állunk, nem tudjuk, hogy az eszünkre vagy az érzéseinkre hallgassunk. A belső válság egészséges esetben határaink továbbhelyezését eredményezi. Ez a folyamat egyúttal tudatunkat is tágítja, hisz beengedünk olyan elemeket, amiket eddig kizártunk. Időnként elgondolkozunk azon, hogy mindazt a problémát, amivel az utóbbi időben találkoztunk, valami vagy valaki így rendezte, netán irányítja? Míg egyszer csak megjelenik bennünk a bizonyosság: “Van a világban vagy az én életemben egy tőlem hatalmasabb erő, ami így rendezi az életemet vagy a sorsomat!” Amikor ez tudatossá válik bennünk, már nem félünk, belenyugszunk a megváltoztathatatlanba.
Ez az állapot is erősen 4. dimenziós, ebből következik, hogyha megrekedünk benne, vagyis ha nem engedünk be több jobbagyféltekés elemet (intuíció, álmok, véletlenek) az életünkbe, akkor problémák adódhatnak. A folyamat ugyanis nagy erővel halad előre, hozza a felszínre a tudattalanból a megtisztítandó részeinket. Ha görcsösen ragaszkodunk életünk racionális irányításához, komoly testi, érzelmi és mentális problémák léphetnek fel. Amikor szembesülünk a tudattalan tartalommal, az félelemmel, majd válsággal jár, de ha képesek vagyunk megbirkózni vele, akkor azok az energiák, amik a problémába voltak görcsösen beszorítva, feloldódnak, és tiszta életerővé válnak, azaz megerősödve kerülünk ki a folyamatból. Fontos tudnunk, hogy sorsunkat irányító isteni szellemünk pontosan tudja, hogy földi énünk mikor minek az elviselésére érett meg. A különféle “beavatások”, előző életbe utaztatás, mágia, harmadik szem nyitogatás, stb. felnyithatja a tudattalan kapuit, és olyan erőket szabadíthatunk magunkra, melyeket még nem tudunk elviselni. Ha ezeket elkerüljük, akkor pontosan akkora terhet kapunk, amit elbírunk. Ha ezt a síkot sikeresen zárjuk, elfogadjuk, hogy nemcsak mi vagyunk életünk irányítói, hanem egy felettes erő is.
5. Átlendülés
Mentális tanulás, a jobb agyféltekés folyamatok megtapasztalása.
Ez az az állapot, amit minden ezoterikus kereső megél: vadul habzsolni kezdi a “tudást”. Megvásárol mindenféle könyvet, beiratkozik számos gyógyító tanfolyamra, elmegy léleklátóhoz, asztrológushoz, numerológushoz és még ki tudja hová. Mohón szívjuk magunkba az ismereteket és hamar úgy gondoljuk, hogy “Most már aztán mindent tudunk a láthatatlan világokról”. Meg akarunk tapsztalni minden csodás élményt a meditációtól kezdve az Indiába való zarándoklásig. Hamar úgy érezzük, hogy kivételes képességeink vannak, és nekiállunk meggyógyítani környezetünkben mindenkit. Prédikációt tartunk a betegnek, mit kellene már végre felismernie magában és rendkívül elégedettek vagyunk szellemi előmenetelünkkel. Ez a szakasz egy szintén kibillent állapot, most az inga átlendül a másik oldalra. Boldogságunk határtalan, és úgy érezzük, megérkeztünk a végcélba a szellemi fejlődés útján. Az ehhez a síkhoz tartozó tünetek nem kellemetlenek. Áloméletünk felélénkülhet, intuíciónk, belső hangunk mind jobban működik, jobban érzékeljük mások energiáit, gondolatait, időnként belső látásunk is megmozdulhat, amit már azonnal “tisztánlátásnak” minősítünk. Ez a szakasz mind egyénileg, mind kollektív értelemben bizakodással, új lendülettel tölti el az embert, amire szükség is lesz, hogy kibírjuk a következő szintet.
6. A lélek válsága
Egy mély lelki-szellemi válság felszínre hozza a megváltoztatandó tudati mintákat.
Súlyos energiák kezdenek feljönni a testünkből és tudattalanunkból. Lehet, hogy egyik nap arra ébredünk, hogy nem tudunk felkelni. Elgondolkodunk: “Nem értem, mindent jól csináltam, tudatosan, helyes légzéssel, pozitív gondolkodással…Most akkor mi ez? Beteg vagyok? Mi van velem?” Először összezavarodunk, hisz egy ezoterikus életében ilyennek nem szabadna előfordulnia, de mégsem tudunk felkelni. Ha nem halálos fáradtság jelentkezik, akkor beköszönthet egy komolyabb betegség vagy depresszió, esetleg komoly válság az élet más területén. Vagyis benne vagyunk egy nehéz helyzetben, aminek nem értjük az okát, nem tudjuk megoldani, viszont olyan hatása van, hogy megrettenünk tőle. Ez a válságos szakasz tarthat néhány hónaptól akár több évig is, lehet ismétlődő is, de mindenképpen nehéz és katartikus.
Isteni énünk ezen a síkon közvetlenebb kapcsolatba kíván lépni velünk, s megkeresi hozzá az eszközöket. Azok a problémák, melyek ebben a szakaszban keletkeznek, többnyire súlyos, karmikus eredetűek. Szellemünk fel akarja nyitni a szemünket egy mély hiedelmünkre, ami esetleg évszázadokon keresztül nyomorította meg életünket, de eddig nem tudtuk megváltoztatni. Most van itt az ideje, hogy egy mély tévedést -amit kísérhet egykori trauma is- kiigazítsunk, és a benne megrekedt életerők végre visszatérjenek belénk. Ez a válság szakasza. Le kell mennünk a saját poklunkba, meg kell keresnünk problémánk gyökerét, és meg kell tisztítanunk. Valódi küzdelmet élünk meg régi önmagunkkal. Szenvedéseink során, amikor már kiadtuk tehetetlen dühünket, felszárítottuk önsajnáló könnyeinket, akkor feladjuk egónk egy részét, mert megérezzük, hogy “valaki más” irányít. Rájövünk, hogy erőlködhetünk, de ha valaminek nem úgy kell lennie, akkor nem lesz úgy, ahogy mi elképzeltük. Nincs mit tenni, ha az ember nem akar újabb csapást elszenvedni. A fájdalom rendkívül hatékony tanítómester. Itt előfordulhat, hogy a “jó, hol kell aláírni?” állapotába kerülünk. Megpróbáltatásaink mélypontján mégis megérezzük, megéljük, hogy a sors/Isten nem akar nekem rosszat. Valami fontosat akar velem, amit még nem értek, de bízom benne. Megpróbálom legyőzni a félelmemet. ” Ez az a lépés, ahol az ember hite nagy fejlődésen megy keresztül, hiszen másként nem is élné ezt túl. Itt mindenkiben kialakul egy hit Istenben, a sorsban vagy valami felettes erőben. Mindegy, milyen valláshoz kapcsolódunk, a bizalom kialakulása, az alázat megjelenése, az egó törpülése a fontos. Ez valódi spirituális lépés, hiszen saját poklunkba leszállva jobban megismerjük önmagunkat, rádöbbenünk, mennyi mindent nem tudtunk még és jobban meg fogjuk érteni embertársaink viselkedését is. Tudatunk jelentősen tágul, de most lelki mélyülésről van szó. Ebben a mély válságban többnyire elveszítünk minden biztos menedéket, a sors egy mozdulattal kirántja talpunk alól a talajt. Csak azt vesszük észre, hogy lebegünk a semmiben és tudjuk, hogyha elkezdünk félni, lezuhanunk. Ezért inkább felfelé nézünk és onnan várjuk a segítséget. Ha nagyon hiszünk benne, jön is, csak félnünk nem szabad. Ez eleinte rendkívül nehéz, hisz félünk, hogy még többet veszíthetünk, de sem megoldást, sem reményt nem látunk fizikai szinten. Ezen a ponton ki kell égnie tudatunkból minden olyan helytelen beidegződésnek, ami megakadályozná, hogy ez a felettes erő megmentsen minket. Mélyen kell hinnünk, hogy kaphatunk segítséget és kapunk is. Ha valami negatív hang kerekedik felül, lezuhanunk. Tehát eléggé motiváló a helyzet. Szerencsére sokakban felébred ekkor az ősbizalom: az élet nem büntetni akar, hanem a javamat akarja.
A válság nyomán egy nagy lelki-szellemi megnyílás következik be, feljutunk egy emelkedettebb síkra, bár ez kezdetben nem éppen fényes örömünnep. Sokkal inkább örülünk, hogy túléltük, próbáljuk kihevetni a gyötrelmeket. Érezzük, hogy mások lettünk, változásra van szükségünk, de ne törjük a fejünket felszínes változásokon (táplálkozás, lélek-masszázs, stb…), mert a változás magától bekövetkezik majd. Lelkünk síkján megtörtént az átalakulás, átírtuk hiedelmeinket, feloldottunk egy karmát, új utakat választottunk. Idő kell, míg ezek a mély változások megmutatják minden ajándékukat. Amikor már látjuk ezeket, akkor érezzük, hogy nem hiába szenvedtünk. Ennek ellenére nem kezdenénk még egyszer előlről. Ez a válságszakasz egyben őszintébbé is tesz. Rájövünk, hogy könnyebben jutunk el a gyógyuláshoz, ha őszinték vagyunk magunkhoz. Megérezzük, hogy az őszinteség egyszerűvé teszi az életet. Hozzánk hasonló embereket keresünk, kerüljük a képmutatást és őszintétlenséget. Talán kevesebb barátunk lesz ezután, de a kevesebb új barát még több örömöt nyújt.
Ebben a szakaszban senki nem szeret lenni. Akik eljutnak ide, és belekerülnek saját válságukba, hirtelen ráeszmélnek arra, mi folyik a világban és ettől nagyon elkeserednek. Tiszta lélekkel nagyon nehéz most itt élni, a tűrőképesség és önuralom fejlesztéséhez és a belső béke megőrzéséhez kiváló lehetőségeket kapunk nap mint nap a pusztító erőktől. Az ember naponta megtapasztaljuk a pusztító erők diadalát és elgondolkodik, végig tudja-e ezt csinálni, kibírja-e, megéri-e. Sokan válaszolnak nemmel, és elhagyják a bolygót. Aki viszont igennel válaszol, csak úgy tudja meghozni ezt a döntést, ha valóban kisebb lesz az egója és növekszik a hite. Isteni énünk dönt erről, nekünk csak annyi a feladatunk, hogy megérezzük üzenetét és vezetését.
7. A kibontakozás
A korábban megélt belső átalakulás meghozza első látható gyümölcsét.
E nehéz szakaszt fokozatos kibontakozás követi. A lélek mélyén megváltozott néhány régi beidegződés, kioldódott egy-egy súlyos karma, katartikus erejű felismerések születtek. A lezajlott változások idővel a felszínen is megmutatkoznak. Folyamatos, de nem túl feltűnő átalakulások indulnak be, melyekért tudatosan semmit nem teszünk. Ezek a mély változások átalakítják emberi kapcsolatainkat, munkánkat, párkapcsolatunkat, egész életünket kb 1-1,5 év alatt. Korábban bizonyára aggódva szemléltük volna ezeket a változásokat, de most nyugalommal veszünk róluk tudomást. Az egó megélhet kisebb-nagyobb szorongásokat, mert fél, hogy ismét az lesz a sorsa, mint az előző szakaszban. De többnyire jó dolgok történnek velünk, hiszen kitisztult bennünk valami, ami meghozza a gyümülcsét. A gyakori változások megtanítanak alkalmazkodni a változáshoz, az új helyzetekhez. Minél alacsonyabb a tudat szintje, minél erősebb az egó, annál jobban ellenáll a változásnak. Amint emelkedik a tudat rezgése, a dolgok sokkal gyorsabban és intenzívebben folynak. Amikor majd kilépünk az időből, akkor végleg eltűnnek a korlátok, folyamatos áramlás lesz. A dolgok felgyorsulására az egó első reakciója a félelem, majd a változás megállítása. A változással együttjáró félelmet csak úgy tudjuk legyőzni, ha megbízunk intuíciónkban, rábízzuk magunkat Isteni énünkre, az áramlásra. A felgyorsul állapotban pedig akkor tudunk talpon maradni, ha a mostra koncentrálunk. A jelenben élés az időből való kilépés legjobb előiskolája. Az előző szakaszban leszakadt rólunk egy nehéz réteg, acsonyabb rezgésű tudatállapot, ezért most testünk és lelkünk kifinomultabb, jobban vonzzuk a hasonló gondolkodásúakat. Mintha elkezdene megnyílni egy láthatatlan világ, ahova eddig nem volt bejárásunk. Egymás után fedezzük fel a jó dolgokat, tisztaszívű embereket. Eddig nem találkoztunk igazán hozzánk hasonlókkal, most az élet bármely területén spirituális gondolkodásúakkal futunk össze.
8. Szellemi növekedés
Finomérzékeléeink kifejlődnek, belső látásunk tisztul.
Lassan megszokjuk a véletleneket, furcsa dolgokat. A 6. szakaszban átélt mély válság hatásai mostanra elérték a felső csakrák világát is. Ahogy a 3. és 4. csakra területén oldódtak a nehéz, anyagba húzó energiák, úgy tisztulnak a felsőbb csakrák energiái is. Amikor testünket erős energia érte az 5-6 szakaszban, gyakran előfordult, hogy a diszharmónia kisugárzott és tönkrementek az égők. Különösen azokra jellemző ez, akikben sok a tűzenergia. Amikor a test (de főleg a lélek) alkalmazkodik a magasabb rezgéshez, megszűnnek ezek a jelenségek. A rezgés-emelkedések lökésszerűen mennek végbe. Testünk és lelkünk csak fokozatosan tud alkalmazkodni a felemelkedési síkhoz, ezért küldi adagonként az energiát. Legtöbbször azt érzékeljük, hogy valami nagy energia lépett be a térbe, aminek első hatása általában kellemetlen. Fáradtak, idegesek, nyűgösek vagyunk, akinek krónikus betegsége van, az belobban. Ezek összeköttetésben vannak időjárási frontokkal is, így a tüneteket sokszor a fronttal magyarázzuk Aki spirituális gondolkodású és kellőképpen érzékeny, hamarosan rájön, hogy ez nem front. Ebben a szakaszban már be tudunk fogadni annyi fényt, hogy megtapasztaljuk belső érzékelésünk fejlődését. A belső látás, hallás, tisztánérzékelés, intuíció az ember eredő képessége, de csak magas rezgésű, tiszta tudatállapotban képesek működni. Ezen képességek elkezdenek megnyílni, amire eltérően reagálunk. Amikor lágyan és fokozatosan nyílnak meg az érzékeléseink, egy bizonyos területen kezdünk el többet látni, érezni, megélni. Pl. ha szaglásunk lesz feltűnően érzékeny, akkor a szagláson keresztül hamarosan meg fogjuk tudni különböztetni nemcsak az emberek, de a terek energiaszintjét is. Egyszerűen rosszul leszünk a nálunk alacsonyabb energiájú szagoktól. Megindulhat a telepátia is: egyre többen tapasztalják, hogy éppen gondolnak valakire, amikor az felhívja őket. Ezek a dolgok mindennapossá válnak. A következő fokozat, hogy egyre jobban megérezzük azt, amit mások gondolnak, akár rólunk, akár másról. E képesség beindulását onnan ismerhetjük fel, hogy sokszor szinte tudjuk, mit fog mondani a másik. Amikor ezt már begyakoroltuk, akkor egyre inkább megérezzük, ha valaki hazudik vagy nincs összhangban azzal, amit gondol vagy kisugároz magából, vagy pl. kisebbrendűségét igyekszik kompenzálni nagyképűséggel. Nem értjük, hogy miért csinálja ezt, de ilyenkor jobb, ha nem szólunk semmit. Érzelni érzékenységünk is kifinomul, azaz jobban érzékeljük mások érzelmi állapotát, tulajdonságait. Egy idő után arra is rájövünk, hogy bizonyos típusú emberekhez bizonyos típusú energiák kapcsolódnak. A belső érzékelésekre jellemző, hogy azt ismerjük fel másokban legkönnyebben, amit már magunkban is felismertünk. Mivel mi ezt már kitisztítottuk magunkból, azt is felismerjük, a feldolgozásnak melyik szakaszában van. Ezen a szinten sokat gondolkodunk, filozofálunk és megpróbáljuk tapasztalatainkat egységes képpé rajzolni. Agyunk is egyensúlyba akar kerülni, ezért jobb agyféltekénket fel kell fejlesztenünk a bal szintjére. Ez az előfeltétele annak, hogy majd össze tudjanak kapcsolódni, és együtt, egyensúlyban tudjanak működni, ami már az egység megnyilvánulása.
9. A kapcsolat új dimenziói
A transzperszonális emberi kapcsolatok megjelenése, a családi karma oldásának kezdete.
Mivel könnyebben megérezzük, ki milyen energiájú, kevesebb ember iránt fogunk érdeklődni, mint eddig. Elkerüljük azokat, akik energiát vesznek el tőlünk. Az alsó három csakra állapotából fel kell emelkedünk a szívcsakrába. Ez azt is jelenti, hogy hatalmi drámákon alapuló kapcsolatokat fel kell váltania szívbéli kapcsolatoknak. Aki már átment egy-két jelentős belső átalakuláson, egyszerűen megunja ezeket a hatalmi drámákat, igyekszik távol tartani magát a feszült helyzetektől. A sűrűanyagban élő ember az ilyeneket gyengének, gyávának tekinti, mert az nem áll oda harcolni, erejét fitogtatni. A felemelkedés útját járó ember pedig pontosan látja, mennyit veszít egy-egy ilyen csatározásal, ezért inkább kiáll. Ez már jelentős spirituális lépés. Ha ez gyakran sikerül, új távlatok nyílnak meg előttünk. Kezdünk belépni a szívcsakra előcsarnokába: olyan emberi kapcsolatokba kerülünk, amelyek már nem a birtokláson, önzésen, zsaroláson, uralkodáson alapulnak, hanem az őszinteségen, nyíltságon és örömön. Akkor leszünk képesek megélni ezt, ha kitisztítottuk “alsó asztrálisunkat”, kioldódtak belőlünk a legsűrűbb rezgésű földi energiák: birtokvágy, ragaszkodás, önzés, irigység, gyűlölet, hamisság és nagyon sok félelem. Az ilyen kapcsolatok, beszélgetések jellemzője, hogy rendkívül jól érezzük benne magunkat, és nem akarunk semmit sem kapni a másiktól. Ezek a kapcsolatok mentesek mindenféle alsó rezgésű megnyilvánulástól: bántás, kioktatás, szurkálódás, megszégyenítés, indulat, fölényeskedés, stb. Nincs ragaszkodás sem, nem érzünk sürgető vágyat az újabb találkozásra. Majd ha úgy kell lennie, eljön az ideje. Az ilyen típusú kapcsolatokhoz azonban két ember kell, attól, hogy mi megváltoztunk, még nem fog mindenki körülöttünk kedves és bájos lenni. Mindenkivel azonban nem tudunk emelkedettebb témákról beszéni, mert bár ha el is indulnak a felemelkedés útján, sokan még a 3. csakra szintjén maradnak, tudatukat gúzsba köti a félelem és a vágyak. Ilyenkor teszünk néhány kísérletet, aztán feladjuk, de megértéssel vagyunk irántuk, hisz tudjuk, hogy a legnagyobb spirituális lépés legyőzni a félelmet. A transzperszonális kapcsolatok akkor jönnek létre, amikor mindkét fél kifelé tart a szokványos földi létből. A beszédtémák is a lélek történéseire, szellemi fejlődésre, örök emberi értékekre irányulnak.
Belső utunkon hamarosan felfedezzük, hogy nem minden téves hiedelmünk a miénk. Hirtelen rájövünk, hogy ezt nem is mi hisszük, hanem valakitől gondolkodás nélkül eltanultuk, többnyire közeli hozzátartozóinktól. Ezek a felismerések fontosak felemelkedésünk útján, mert egyre jobban magunkra ismerjünk, egyre jobban tudjuk, hogy kik vagyunk és kik nem. Az ilyen átvett félelmek mentén jutunk el személyes fejlődésünk és családi karmánk összefüggésének felismeréséhez. A családi szintű karma már csak a szívcsakra területére tartozik. Amikor elkezdjük megsejteni az itt rejlő hatalmas erőket és hatásokat, kis híján elájulunk. Rájövünk, hogy óriási mennyiségű feldolgozatlan esemény van a család tudattalanjában. Isteni énünk elénk hozza, amivel éppen foglalkoznunk, bőven elég az is, nem kell mindent hirtelen feldolgoznunk. Ebben a szakaszban már kezdünk kicsit önmagunk fölé nőni, nyiladoznak az új távlatok. Szeretnénk még szebben élni, még több szeretetet az életben és az egész világon. Kívánságunkat meg is hallgatják.
10. A szívcsakra kezd megnyílni
Az Egység első érintése, további tisztulások, első érintkezések a szellemi családdal.
A szeretetteljesebb világ belül a szívcsakra állapotánál kezdődik. Egy kicsit elhagytuk már az alsóbb csakrákat, de még nem egészen érkeztünk meg a szívcsakra tiszta világába. Hol az egyik állapotban vagyunk, hol a másikban. A szívcsakra területe a felső asztrális síkhoz tartozik, így akkor bontakozik ki, amikor őszinte, tiszta, érdek nélküli érzéseket élünk meg karmikus kötöttségek nélkül. A felemelkedési folyamatban a tisztulás eredményeként fokozatosan kinyílik a szívünk. Ez ünnepi és örömteli pillanat. Olyan, mintha a menyország nyílna meg és nekünk egy kis belső munka árán be kellene lépnünk. Kezdjük elhagyni a dualitás világát, Itt lehetnek az első Egység élményeink. Isten megérinti a szívünket. Ezt a gyönyörű pillanatot érezni és tudni fogjuk, akár meditációban, akár templomban, akár folyóparton sétálva következik be. Ez olyan mély benyomást gyakorol az emberre, hogy ettől kezdve csak ezt szeretné megélni. A szívcsakra bezárulásához fájdalmas, nehéz érzések kapcsolódhatnak, melyek a megnyíláskor felszínre jönnek. Ezt számos nemkívánatos érzelmi állapot követhet: sírás, nevetés, megkönnyebbülés, ingerlékenység. Ezek a rövid, heves érzelmi megnyilvánulások blokkoldásnak is nevezhetők. Természetesen maradnak még bennünk olyan érzelmek, melyek lehúznak, ezek is felszínre fognak jönni, de ezeken dolgoznunk kell, nem múlnak el egy-két perc alatt. A szívcsakra kibontakozását akadályozhatja: harag, gyűlölet, rosszindulat, irigység,szomorúság, veszteség, súlyos betegség, bűntudat, félelem, önbüntető “szenvedés-program”. A szenvedés a leghatékonyabb spirituális ébresztő: mélységes megtapasztalása a legnagyobb tartós öröm elérésére ösztökél. A szívcsakra kapujában áthalad a törésvonalon, ott ahol az egység kettétört. Ezen a ponton kell ismét áthaladnunk és visszavennünk, amit itt hagytunk. Hatalmas mennyiségű energia, öröm és az Egység érzései várnak itt ránk. A szellemi családunkkal is itt vesszük fel ismét a kapcsolatot. Nem inkarnálódott testvéreink ezen a rezgésszámon élnek, ide kell felemelkednünk, hogy velük össze tudjunk kapcsolódni. Ha ez megtörtént álmunkban vagy meditációban, a törésvonalseb gyorsan gyógyulni kezd. Az átélés hatására belülről “tudjuk”, hogy vannak segítőink, akik a legnehezebb pillanatban sem hagynak el, és érezzük, hogy nem vagyunk egyedül. A szellemi család fontos képviselője a szívcsakra egyéb tulajdonságainak is: összetartozás érzése, összefogás, közösségi élet, tiszta szereteten alapuló kapcsolat.
Ebben a szakaszban felléphetnek testi tünetek is. A legáltalánosabb a szívcsakra megnyílását kísérő nyomó jellegű fájdalom a mellkas közepén. Ha a fájdalmat csökkenteni szeretnénk, valamilyen módon emelkedett állapotba kell jutnunk, mert a fájdalmat alacsony rezgések okozzák. A másik gyakori tünet a gerinc- és keresztcsonti fájdalom. Ez általában annak a jele, hogy lényünk határai tovább tágulnak, és Isteni Énünk egy erősebb, magasabb rezgésű “rétege” foglal helyet bennünk. A fájdalmak addig tartanak, míg egész testünk harmóniába nem kerül az új rezgésekkel. Természetesen ezek is csak átmeneti fájdalmak. Akinek ilyen fájdalmai vannak, először menjen orvoshoz és csak akkor gondolkozzon el a fentieken, ha az eredmények negatívak.
11. A dualitás utolsó napjai
Szellemi-lelki ingázás a 3. és az 5. dimenzió között
Ez erős kettősséget jelent, ami akár évekig is eltarthat. Vannak napok, amikor kiválóan működik minden és mindenki körülöttünk. Máskor jobb lett volna, ha fel sem kelünk. Ez azért van, mert vannak részeink, amelyek kitisztultak, míg mások visszarántanak az anyagi világba. Az ember itt egyértelműen eldönti, hogy nem akar a régi, lehúzó világban élni, az emelkedett állapot annyira jó. Emelkedettebb állapotban jobban rálátunk saját rosszabb állapotunkra és embertársaink szenvedéseire is. Tisztán érzékeljük, hogy nem mindenki választotta a felemelkdeés útját. Továbbra is találkozunk velük, de reakciónk más lesz. A gyűlölködők csak egymással foglalkoznak, nem látnak meg minket, mi pedig csak a szép és kellemes dolgokat látjuk meg. Ha pedig meglátunk egy hajléktalant, mélységes emberi együttérzéssel megértjük az ő útját, lelke választását. Minél tovább vagyunk ebben az állapotban, annál inkább feltűnik a két döntés közötti különbség. Az ingázás az Isteni Én és az egó között is folyik. Isteni Énünk egyre inkább átveszi a vezetést. Egyszerűen megtapasztaltuk, hogy akkor járunk jól, ha intuíciónkra hallgatunk. Egónkban félelemmel teli gondolatok jelennek meg, melyek beszűkítik a tudatot. Ez a belső tusakodás eltart egy darabig, mert bizonyosságot akarunk nyerni, hogy az isteni vezetésben valóban megbízhatunk-e. E belső ingázó állapot külső megjelenése az, amit spirituális gőgnek nevezünk. Az egó saját céljaira fel akarja használni a tőle magasabb erőt, mert kicsinek és jelentéktelennek érzi magát. Megszédülünk saját spirituális nagyságunktól. Különleges képességeink nyílnak meg vagy gyógyító erő áramlik a kezünkből, de az is lehet, hogy csak úgy érezzük, mi már mindennel tisztában vagyunk. Innentől kezdve osztjuk az áldást és a tudást mindenkinek, tisztánlátónak, gyógyítónak hirdetjük magunkat, kiválasztottnak érezzük magunkat. Magasról beszélünk az emberekkel, mert úgy gondoljuk, mi már hatalmas szellemi magaslatokon vagyunk. Az egó egy idő után azonban olvadni kezd, belső biztonságunk és a felsőbb vezetésbe vetett bizalmunk növekszik az Isteni Én vezetésének hatására. Ugyanis megtapasztaljuk, hogy az Isteni Énre hallgatva milyen jó élményekben van részünk, de azt is, hogy ha nem hallgatunk rá, akkor keservesen megbánjuk. Ez a folyamat hosszú, hullámzásokkal és belső vívódásokkal teli, de aki a felemelkedés mellett döntött, az a végére fog érni, és minden irányítást átad Isteni Énjének.
12. Az idegrendszer átalakul
A felső csakrák átállnak magasabb frekvenciákra, ami egy ideig különös jelenségekben nyilvánul meg.
Testünk elkezd erőteljesen alkalmazkodni a kívül már jelenlévő magas rezgésű isteni energiákhoz. Egy láthatatlan energiával való találkozáskor az energia minőségétől és erősségétől függően fázni kezdünk, megborzongunk vagy épp melegünk lesz. A tőlünk magasabb rezgésű energia jelenlétében többnyire melegünk lesz, szívünk átmenetileg gyorsabban doboghat, előfordulhat kéz- és lábbizsergés vagy akár zsibbadás is. Ezek nem tartós tünetek, általában akkor múlnak el, amikor a két különböző energia kiegyenlítődik. A szívcsakra körüli fájdalmak azt is mutatják, hogy hormonrendszerünk is magasabb oktávon kezd működni, ami a felsőbb csakrákat is érinti. Itt elsősorban a homlokcsakra körüli átalakulások okoznak kellemetlen tüneteket. Olyan érzésünk támad, mintha megnőne a fejünk: természetesen belülről. Először mindenféle fejfájás léphet fel. Lehetnek gyakoribbak, de enyhébbek vagy ritkábbak, de erősebbek. Érezhetünk erős nyomást a szemöldökök között, ami együttjárhat az öreglyukban érzett nyomó-fúró jellegű fájdalommal. Előfordulhat migrén, a szemek feletti bizonyos pontban érzett fájdalom, a kutacsok környékén érzett fájdalom, de a fej felső részén szinte bárhol előfordulhatnak nyomó-szúró jellegű fájdalmak. Ezek rendkívül kellemetlenek lehetnek, talán a legjobb ezekre a növekedési fájdalmakra a cranio-szakrális kezelés. Az isteni fény hatására a homlok és a koronacsakra jobban megnyílik, magasabb rezgésű energiát fogad magába, ami időnként okozhat szédülést, látászavarokat. Idegrendszerünk hatalmas munkát végez ilyenkor, hogy átáljon egy jóval erősebb energiára, s ha nem segítünk neki, testünk más részeitől vesz el energiát. Az idegrendszert erős elektromos jellegű energiák érik, és egyensúlyban tartásához sok föld jellegű yin energiára van szükségünk. Jók a nedves, hűvös, passzív, befelé figyelő energiaminőségek. A passzív pihenés a legjobb, amikor semmit nem csinálunk, csak fekszünk. Igazából minden mást egyébként is elviselhetetlennek érzünk. Amikor ezek a fejtünetek elmúltak vagy lecsökkentek, megjelennek az új idegrendszeri állapot első jelei. Először azt vesszük észre, hogy nem minden helyzetben tudunk tisztán gondolkodni, majd azt, hogy nehezen jutnak eszünkbe a dolgok. Ez odáig fokozódik, hogy szinte mindent elfelejtünk. Ez átmeneti állapot, de többször visszatérhet. Ebben a fázisban agyunk továbbra is növekszik, s közben nem tud úgy működni, ahogy azt megszoktuk. Egyre többször előfordul, hogy nem jutnak eszünkbe a szavak, majd mondatokat sem tudunk kimondani. Az ilyen alkalmak többnyire csak pár percig tartanak . Erre is a pihenés a legjobb gyógyír. Ez a tünet is el fog múlni, később csak jelentősebb megterhelésre vagy rezgésemelkedésre jön elő. A fejfájásokkal párhuzamosan és azok után is előfordulhatnak látászavarok, valamint fülzúgás, fülcsengés, dugulás akár hosszabb távon is. A cranio-szakrális kezelés fülproblémákra is jó. Itt a tények még nem azt mutatják, hogy “megyünk a fénybe”, hanem inkább azt, hogy “arra is képtelen vagyok, ami eddig ment”.
13. Első találkozás a teremtő erővel
A szellemi vezetés megélése, a teremtő erő alkalmazásának tanulása
Az előző lépés eseményei az egó oldódásához vezettek, hiszen kézzelfoghatóan megéltük, hogy nem az történik, amit mi akarunk. Az Isteni Én nem legyőzi, hanem felolvasztja az egót. Az eddigi lépésekben megtanultunk odafigyelni az intuíciónkra, megérzéseinkre, a teljes önátadás azonban még előttünk áll. Ebben a lépésben egyre jobban átengedjük a vezetést az Isteni Énnek. Azt megtapasztaltuk néhányszor, hogy nincs más választásunk, így ez egyre könnyebben megy. Ha eljutunk idáig, akkor olyan élethelyzetben találjuk magunkat, ahol már belső vezetésünk határozza meg, hogy mit dolgozunk, kikkel vagyunk együtt, mikor és hol. A szellem vezetését egyre könnyebb észrevennünk, és már kialakult bennünk annyi bizalom, hogy követni is tudjuk. Az idegrendszeri tünetek lezajlása után stabilabbnak érezzük magunkat, csökkennek a duális tapasztalatok, egyre többet vagyunk emelkedettebb állapotban. Felismerjük, hogy milyen fontos, hogy egyensúlyban és harmóniában vagyunk. Tudjuk, hogy a kibillent állapot mennyi energiavesztéssel jár, de azt is megtapasztaltuk, hogy az egyensúly mennyi belső erőt, békét ad. A szívcsakra egyik központi témája a belső egyensúly és béke. Ha ezt sikerül elérni és fenntartani, akkor joggal remélhetjük, hogy benne maradunk a jó állapotban. Egyre többet és hosszabban vagyunk a kellemes állapotban, amikor minden másként működik körülöttünk. Amikor időnként visszaesünk alacsonyabb síkra, a hétköznapi energiákba, azt nagyon rosszul éljük meg, nehéznek, lehúzónak, fájdalmasnak, korlátozottnak érezzük, és menekülünk belőle. A jelen pillanatban való élést tanuljuk ebben a szakaszban. Szellemi vezetésünk elrendez mindent az életünkben, ezért nem aggódunk, ha nem tudjuk a következő lépést. Megtesszük, amit most kell és várjuk a további útmutatást. Megtanultunk bízni és nem félni. Ezzel az örömteli áramlás, a bőség és boldogság egyre inkább életünk része lesz. Ha elkezdünk félni, aggódni, ebből azonnal kiesünk. Észrevesszük, hogy az emberek mintha vonzódnának hozzánk, keresik a közelségünket, megnyugszanak a jelenlétünkben. Ha ekkor az egó felébred és azt mondja: “Hú micsoda kisugárzásom van!”, akkor visszaesünk a háromdimenziós világba. A jó rezgésekben akkor tudunk tartósan megmaradni, ha az egó nagyon háttérbe szorul, és semmilyen eredményt nem mondunk a magunkénak. Úgy érezzük, hogy mindez csak történik általunk és rajtunk keresztül.
A Föld emelkedésének következtében fogy a föld elem és egyre inkább az asztrális energiák vannak jelen. Az asztrális sík egyik jellegzetessége, hogy a gondolatok, vágyak azonnal megvalósulnak. Aki ezt észrevette, azt is megfigyelte, hogy jól meg kell gondolni, mit kér az ember, mert megkaphatja! Szinte mindenkinek vannak félresikerült “teremtései”, amiből tanulni lehet. Nagyon oda kell figyelnünk, mit kérünk, ami megköveteli, hogy jobban ismerjük meg magunkat, vágyainkat, gondolatainkat. Ez azt is megkívánja, hogy fegyelmezzük gondolatainkat, és ne arra irányítsuk figyelmünket, amitől félünk, hanem arra, amit szeretnénk megvalósítani. Ha sikerül belépnünk a következő dimenzióba, ott gondolataink, vágyaink azonnal megvalósulhatnak. Gondoljunk bele, hogy ez mekkora felelősséggel jár, hiszen viselnünk kell vágyaink következményeit!
14. Szemtől szemben az Isteni Énnel
Az Isteni Én átlényegíti az egót, amely megszűnik létezni. Megérkezünk egy új teremtési síkra.
Az eddigi lépések során egyre jobban átengedtük életünk vezetését az Isteni Énnek. Eljön egy pillanat, amikor megtörténik a teljes önátadás, az egó meghal. Ez a pillanat attól függően lesz nehéz vagy könnyű, hogy mennyi ellenállás és félelem maradt még bennünk. Az egó teljes feladása együttjárhat azzal, hogy találkozunk a Fényel. Ez történhet meditációban, valamilyen szertartás keretében, de egyszerű otthoni tartózkodáskor is. A Fény tudja, mikor van itt az ideje. A Fénnyel (Isteni Ém/Isten) való találkozás mélyen megétinti lelkünket. Egyszerűen tudjuk, hogy a Fény jelenlétében vagyunk, és azt is, hogy nyitott lap előtte minden rezdülésünk. Erősnek kell lennünk, hogy el tudjuk viselni a jelenlétével járó boldogságot. És még erősebbnek, hogy meg merjük engedni, hogy a Fény belénk költözzön, teljesen átjárjon, áthasson, a magáévá tegyen. Ez akár percek alatt megtörténhet, de felejthetetlenül mély élményt hagy az ember lelkében. Megszűnünk három dimenziós, egóval rendelkező embernek lenni, s átalakulunk egységes emberré. Az Egységből való kiszakadás fájdalma már a korábbi szakaszokban elkezdett gyógyulni, de ebben a találkozásban szűnik meg végleg. Végtelenül mély béke, szeretet és biztonság tölt el. Megszűnik az idő, nem tudjuk, hogy hová vezet a sorsunk, de biztosak vagyunk benne, hogy oda, ahol éppen lennünk kell, s csak olyat fogunk megélni, ami a javunkat szolgálja. Ezzel az átlényegüléssel valóban új dimenzióba érkezünk meg. Már létezünk, és nem “csak” élünk, mert életünk kitágult, kibővült, összekapcsolódott a szellemi tartományokkal, így megnyíltak bennünk azok a csatornák, amelyek a három dimenziós életben csak parlagon hevertek. Magasabb síkon, energiaszinten létezünk, ami több szeretetet, fényt, bölcsességet, békét és teremtő erőt is jelent. Ezt az átlényegülést szintén követhetik fizikai tünetek, különösen ami a szívet és idegrendszert érinti. Belső növekedések, tágulások folynak bennünk. Teljes lényünkkel kell megérkeznünk a létezés magasabb szintjére. MEgértjük, hogy a három dimenzós életünk meghalt, és valami új születik, melynek az első lépcsőfokán állunk. Mihelyt átléptünk ezen a “határvonalon”, új élet rendeződik körénk. A régi gyorsan és álomszerűen eltűnik. Gondolataink most valóban pillanatok alatt megjelennek körülöttünk, ahogyan az új emberek és környezet is. Megteremthetjük mindazt, amire eddig vágytunk, s kipihenhetjük a mögöttünk álló nehéz életszakaszt. Először pihenés következik, mialatt egy darabig eljátszadozunk teremtő erőnkkel, magunk köré teremtünk mindent, amire csak vágytunk. Majd megjelenik bennünk egy önkifejezési vágy, amivel hozzá szeretnénk járulni minden ember boldogulásához. Érezzük, hogy melyek azok a képességeink, amiket azért kaptunk, hogy kamatoztassuk őket. Erős vágy indít arra, hogy ezt a megfelelő helyen meh is valósítsuk. Mivel megélhetésünk miatt már nem kell aggódnunk, amit teszünk, őszintén, szívből jövően, adakozóan tesszük. “Belakjuk”, megéljük ezt az új létsíkot, ami eltarthat egy ideig, bár idő már nincsen. Ezen a szinten a szellemi fejlődés új távlatai nyílnak meg, egy kiteljesedettebb, boldogabb létbe érkeztünk meg.
Kollektív szinten ez a lépés legkésőbb Jézus második eljövetelével valósul meg teljes mértékben. Ez nem egy pillanat, hanem folyamat, és nem testben, hanem fényben, rezgésben, energiában jön el. Ahhoz, hogy össze tudj kapcsolódni ezzel az Isteni jelenléttel, el kell érni egy minimális szellemi szintet, ami a szívcsakra szintje. Természetesen ettől magasabbra is lehet emelkedni. Lezáródik egy hosszú, nehéz fejlődési korszak, az átalakulás eredményeként más tudati, lelki és testi állapotban fogunk élni.
Forrás:
Szabó Judit: Az anyagból a fénybe
http://eljunktudatosan.hu/spiritualitas/a-felemelkedes-lepesei.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése