Pártok nélküli Parlament 2014.

Íme egy érdekes javaslat.
 
“Jőjj el szabadság, te szülj nekem rendet!” fohászkodott a költő József Attila.
A parlamentáris demokrácia rendjét az angol anyaország elnyomását lerázó amerikai nép szabadsága szülte. Semmiféle emberi rend nem volt, nem lehetett és nem is lehet azonban örökéletű. Miután a parlamenti demokrácia kétszáz év alatt a pártokráciává züllött, nem élhet túl sokáig."

PÁRTOK NÉLKÜLI PARLAMENT
(Országház-Nemzetgyűlés)

A pártok csak pártoskodnak, megosztják s nem képviselik a nemzetet!

Árpád fejedelem és a Turul nemzetség elveit kell követnünk!

A Szabadság Alkotmánya    Magyar nemzeti akarat!

Légy becsületes, tisztességes és igaz!
Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell.
Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri.
A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső.
A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó.
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ.
A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.

Akarja-é Ön, Tisztelt Magyar Állam- és Választópolgár, hogy a NÉPAKARAT többségének jóvoltából, a társadalom megújulása érdekében, új alapokra helyezve, bevezessük Hazánkban, Magyarországon, a pártok nélküli Parlament (Országház-Nemzetgyűlés) intézményét, oly formában, hogy az elmúlt 66 évben, bármilyen vezető köztisztviselői címet viselő, azt betöltő személy, köztük volt pártvezetők, párttagok, magukat függetlenek vallók, 10 évig nem indulhatnak országgyűlési- és önkormányzati képviselőként, tehát nem jelölhetők, nem választhatók? Meggyőződésem, hogy az IGEN győzelme elháríthatatlan!

Magyar emberek! ÉBREDJETEK! Gyermekeink jövője a tét!

Szolzsenyicin a következőket írta 1991-ben a pártoskodásról:

"Mi a párt?
Emberek csoportja, mely meg akarja ragadni a hatalmat, hogy lehetősége nyíljon programja megvalósítására.
A párt szó azt jelenti: rész. Ha pártokra oszlunk, azt jelenti: részekre oszlunk.

Ha a párt a nép része, vajon kivel áll szemben?
Nyilván a nép többi részével, mely nem követi.

Minden párt elsősorban NEM az EGÉSZ NÉP, hanem saját maga, és követői érdekében tevékenykedik. A pártérdekek elhomályosítják a nemzeti érdekeket.

A pártok érdeke, de még a létezésük sem azonos a választók érdekeivel.
A pártok versengése eltorzítja a népakaratot."

Már az ókorban Titus Livius megírta:
"A pártok közötti harc sokkal nagyobb bajt hozott és hoz is a nép számára, mint a háború, az éhínség, a dögvész, vagy bármely más istencsapás."

Jonathan Swift szerint:
"A párt sokak őrültsége kevesek érdekének szolgálatára."

A harmadik utas civileknek az az álláspontja, hogy meg kell szüntetni a pártok közpénzből való finanszírozását, és azok, akik pártoskodni akarnak, pártoskodjanak a saját pénzükön. A választásoknál szigorúan csökkenteni, korlátozni, megfelelő keretek közé szorítani és ellenőrizni.
A rendszerváltás és az államadósság: Ki áll a magyar pártok mögött?

Was Washington Right About Parties?
Igaza volt Washingtonnak a pártokkal kapcsolatban?
Ajánlom Önöknek, a már 6 éve nyilvánosságra hozott, az időközben közülünk örökre eltávozott
Tunyogi Csapó Gábor tervezetét,
a jövő Parlamentjéről.

 



Tisztelt Ház!

Levezényelve a NÉPSZAVAZÁS-t!

Amely során, mindössze egyetlen bővített kérdésre kell IGEN-nel vagy NEM-mel válaszolnia az ország lakosságának:

Akarja-é Ön, Tisztelt Magyar Állam- és Választópolgár, hogy a NÉPAKARAT többségének jóvoltából, a társadalom megújulása érdekében, új alapokra helyezve, bevezessük Hazánkban, Magyarországon, a pártok nélküli Parlament (Országház-Nemzetgyűlés) intézményét, oly formában,
hogy az elmúlt 66 évben,
bármilyen vezető köztisztviselői címet viselő, azt betöltő személy, köztük volt pártvezetők, párttagok, magukat függetlenek vallók,

10 évig nem indulhatnak országgyűlési- és önkormányzati képviselőként,

tehát nem jelölhetők, nem választhatók?

Meggyőződésem, hogy az IGEN győzelme elháríthatatlan!

A lakosság ugyanis olyannyira megcsömörlött az eddig uralmon volt pártoktól, hogy alig várja a tőlük való megszabadulást. E lépésünkkel ismét a világ érdeklődésének középpontjába kerülünk, mint példaadó, megújulásra kész NEMZET!

A közös akarat megnyilvánulásával ugyanis ismét egyesíthetővé válik az állampolgárok több évszázados vágya, a HAZA közös célokért való szolgálata. Hiteles vezetőkkel, az általuk önként választott törvényhozók hatalomba juttatásával.

Valódi Népképviseleti Országgyűlés igénybe vételével, annak hagyományainkra támaszkodó, működőképességét évszázadokra visszamenően igazolhatón, írásos bizonyítékai alátámasztásával. Mindezeket a NÉPSZAVAZÁSSAL megerősített, többségi akarattal felruházva.

Minden további szó csak felesleges időpocsékolás!
Ha részletek nem érdekelnek, görgess lefelé tovább A Tisztelt Ház! - ig. Ott a lényeg.

Tisztelt Ház!

Ha nem akarjuk, hogy az ország és a nemzet érdekei továbbra is csak a kulisszákat szolgáltassák a pártok érdek-harcaihoz, ennek azonnal véget kell vetnünk a választási eljárásra vonatkozó, 1977-es C törvény XII. fejezetének megváltoztatásával. Mint bizonya´ra valamennyien tudjuk, az említett fejezet az önkormányzati képviselők, a polgármesterek, a főváros főpolgármesterének, vala-mint a megyék, városok, megyei jogú városok és a főváros közgyűlési képviselőinek választását szabályozza.

A változtatás célja a pártok kirekesztése az önkormányzati választásokból. Konkrétan a következő változtatásokat javaslom:

XII. fejezet

100 § (1) Az 1998-as önkormányzati választásokra nézve érvényét veszti az 1997. C törvény VII. fejezete (46-60 §) , amely a jelölésekre,
jelölő szervezetekre, a jelöltekre, valamint az ajánlásokra vonatkozik.
(2) Hatályát vesztik továbbá a XII. fejezet ajánlásokra vonatkozó 107-112§-ai.
(3) Az önkormányzati választások jelölők és jelöltek nél-kül folytatandók le, ami értelemszerűen kizárja az ajánlásokat is.

Szavazás:

110§ (1) A szavazólapokon csupán a betöltendő tisztségek megjelölése
szerepel:

a) 10.000 vagy annál kisebb lakosságú településeken:
helyi önkormányzati képviselő
polgármester
megyei küldött
helyi kisebbségi képviselő

b) 10.000-nél több lakosú településeken:
választókerületi képviselő
polgármester
megyei küldött
helyi kisebbségi képviselő
c) megyei jogú városokban:

választókerületi képviselő
polgármester
közgyűlési képviselő
helyi kisebbségi képviselő

d) fővárosban:
választókerületi képviselő
polgármester
főpolgármester
közgyűlési képviselő
helyi kisebbségi képviselő


(2) A szavazólap A4 nagyságú, 5 x 7,5 mm-es hálózattal ellátott papír, amelyen a betöltendő tisztségek megjelölése után a választópolgár három sorban, nyomtatott nagy betűkkel (verzáliakkal) megadhatja a kérdéses tisztségre választott egy személy családi és utónevét, lakcímét, valamint a kétségtelen azonosításhoz még esetleg szükséges, további adatokat.

(3) A választópolgár minden tisztségre – a testületi tisztségekre is – csak egyetlen személyt választhat.

(4) Önkormányzati tisztségre minden olyan személy választható, aki maga is rendelkezik választójoggal s akinek a település/választókerület a választásokat megelőzően legalább öt éve állandó tartózkodási helye.

(5) Polgármesteri/főpolgármesteri tisztségre, valamint a
megyék, megyei jogú városok és a főváros közgyűlésébe nem választható olyan személy, aki tagja, vagy az elmúlt tizenöt év alatt tagja volt valamely politikai pártnak.

(6) A megválasztott személyek a tisztséget csak bizonyítható, nyomós személyi okok alapján utasíthatják vissza.

A szavazás eredménye:

112§ (1) Az egy személyt illető tisztségeket
(polgármester/főpolgármester) azokkal a személyekkel kell betölteni, akiket a legtöbb választó nevezett meg a tisztségre.
(2) A testületek (helyi önkormányzat, helyi kisebbségi önkormányzat, megyei, megyei-városi, fővárosi közgyűlés) tisztségeinek betöltésénél a megnevezések gyakoriságának sorrendje mérvadó.
(3) Amennyiben a választók által megválasztott képviselők száma kisebb a testület számára előírt létszámnál, a ténylegesen megválasztott képviselők maguk döntenek egyszerű szavazással arról, hogy
a) munkájukat kisebb létszámmal végzik, vagy
b) maguk választása alapján kiegészítik a testületet az
előírt létszámra..

Világos, hogy a fenti javaslatok teljesen új politikai erőteret teremtenének, elsősorban nem is azért, mert párttagok – és volt párttagok – nem választhatók polgármesteri/főpolgármesteri tisztségre, valamint közgyűlési képviselőnek, hanem elsősorban azért, mert az eddig kiskorúnak és analfabétának (“ide tögye a körösztöt”) tartott választópolgár így valóban választ, maga mondja meg, kire bízza a közérdek képviselését, nincs kötve pártok vagy bármely más szervezet előválasztott jelöltjeihez, a választott személy kétséget nem hagyó megnevezésével tanúsítja, hogy tudatosan és felelősséggel cselekszik, és ami a legfontosabb: olyan személyeket juttathat felelős pozíciókba, akiknek az eddigi választási rend kereteiben semmi esélyük nem lehetett volna. A jelölések és ajánlások eltörlése nem jelenti természetesen azt, hogy társadalmi, polgári szervezetek, vagy akár pártok is ne támogathatnának nyíltan, akár kampányszerűen is személyeket; nem szűkíthetnék be azonban eleve a választható személyek körét, nem érvényesíthetnének korlátlanul pártos vagy ideológiai szempontokat.

Az is kétségtelen, hogy ez a választási mód sokkal nagyobb figyelmet és felelősségtudatot követel a választótól, meggyőződésem szerint azonban a választók széles tömegei már régóta éppen erre várnak. A nem-szavazók táborának rohamos növekedése világszerte ismert jelenség s nem utolsó sorban annak a következménye, hogy a választók nem szavazhatnak arra, kire szeretnének s az eléjük tett listákon nem találnak olyan személyeket, akikre jó lelkiismerettel rá tudnák bízni közösségük érdekeinek képviseletét.

S az érem másik oldala: sokan vannak, akik képesek és készek lennének felelősséget vállalni, mégis távol maradnak a politikai élettől, mert egyszerűen képtelenek arra az alakoskodásra, amelyre a pártokrácia játékszabályai rákényszerítenék őket. A két választási módszer közötti különbséget Hannah Arendt, a nagy, történelmi forradalmak leghivatottabb elemzője (aki egyébként külön tanulmányt szentelt a magyar forradalomban kibontakozó “tanácsoknak”) a következőkben látta:

“A tanácsrendszerben a képviselőket közvetlen választás keretében alulról választják, míg a pártok képviselőiket fölülről javasolják, vagy úgy, hogy a választók több személy közül választhatnak, vagy úgy, hogy egységes jelölt-listát kell elfogadniok. A kiválasztás jellege ezzel természetesen gyökeresen megváltozik. Míg a párt jelöltjeinek alkalmassága azon múlik, hogy milyen mértékben képviselik a párt programját vagy ideológiáját, addig a tanács képviselőinél csak az számít, hogy személyiségük, személyes integritásuk, bátorságuk és ítélőképességük megnyeri-e a választók bizalmát olyannyira, hogy azok minden politikai kérdésben rábízzák a személyes képviseletet. A választottnak így egyetlen kötelezettsége, hogy igazolja a személyébe fektetett bizalmat, büszkesége, hogy hozzá hasonló társai választották meg, és ezt nem valamely párt vagy kormány jelölése alapján tették.”
A módszer egyetlen hátránya, hogy minden bizonnyal sokkal terhesebbé s valószínűleg hosszadalmasabbá válik a szavazatszámláló bizottságok munkája, ebbe azonban bele kell nyugodnunk még akkor is, ha a szavazás eredményének megállapítása nagyobb válasz-tókerületekben esetleg napokig tart.

Ezzel, ha nem is tudjuk teljes mértékben kiküszöbölni, mindenesetre erősen korlátozzuk a pártok befolyását az önkormányzatokra, különösképpen a megyék, városok, megyei jogú városok és a főváros közgyűlésében, ami azért nagyon fontos, mert e közgyűlésekből kell kinőnie annak a második törvényhozó testületnek, amely országos szinten is véget vethet a pártok törvényhozásban gyakorolt egyeduralmának. Ez a következő lépés, amihez haladéktalanul pótolnunk kell 1990 nagy, katasztrofális mulasztását: meg kell születnie az új alkotmánynak. Erre vonatkozóan legyen szabad előterjesztenem a következő javaslatokat:

1) A parlament az önkormányzati választásokat szabályozó törvény megváltoztatása után berekeszti a törvénykezést és megbízza a jelenlegi kormányt, hogy az új alkotmányban lefektetendő alapelvek szerint megválasztott kormány beiktatásáig az érvényben lévő törvények alapján ügyvivő kormányként rendeleti úton irányítsa az ország közigazgatását.

2) Az országgyűlés átalakul alkotmányozó nemzetgyűléssé és 100 napon belül megalkotja a Magyar Köztársaság új alkotmányát. (Aki úgy véli, hogy ez lehetetlen, annak szíves figyelmébe ajánlom a történelmi tényt, hogy a philadelphiai Federal Convention 1787-ben 108 nap alatt teremtette meg az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát, amely – ha ma már nem is képes ellátni feladatát – kétszáz év alatt több változást kibírt, mint bármely más politikai és államigazgatási rendszer az emberiség egész történelmében.)

3) Az új alkotmány legfontosabb alapelvei:
a) A Magyar Köztársaság törvényhozó testülete két kamarából áll.
b) Az egyik kamara, a Politikai Parlament (továbbiakban PP) a jelenlegi országgyűlésből alakítandó, a taglétszám megfelezésével.
c) A másik kamara, az Önkormányzatok Országos Tanácsa (továbbiakban
ÖnOT) a megyék, városok, megyei jogú városok és a főváros közgyűléseinek 193 delegáltjából áll.
d) Az ÖnOT-ba nem delegálható olyan személy, aki tagja, vagy az elmúlt tizenöt évben tagja volt valamely politikai pártnak.
e) A két kamara a törvényhozás munkájában egyenlő hatáskörrel rendelkezik.
f) A két kamara közösen nevezi ki a miniszterelnököt és a minisztereket, akik nem lehetnek sem a kamarák, sem valamely politikai párt tagjai.
g) Az államelnököt a választópolgárok közvetlenül választják.
4) Az új alkotmány elfogadása után az addigra már a megváltoztatott választási törvény alapján megválasztott megyei, városi, megyei-jogú városi és fővárosi közgyűlések haladéktalanul megválasztják küldötteiket az ÖnOT-ba a 3d pont szem előtt tartásával.

5) Az alkotmányozó nemzetgyűlés, mint PP törvényhozó testületté alakul,
taglétszámának megfelezésével. A mandátumukat elvesztő képviselők
egyhavi tiszteletdíjuknak megfelelő végkielégítéssel visszatérnek a polgári életbe.
6) A PP és az ÖnOT kinevezi a miniszterelnököt és a minisztereket. Az
ügyvivő kormány megbízatása ezzel véget ér.

Tisztelt Ház!

“Jőjj el szabadság, te szülj nekem rendet!” fohászkodott a költő József Attila.
A parlamentáris demokrácia rendjét az angol anyaország elnyomását lerázó amerikai nép szabadsága szülte. Semmiféle emberi rend nem volt, nem lehetett és nem is lehet azonban örökéletű. Miután a parlamenti demokrácia kétszáz év alatt a pártokráciává züllött, nem élhet túl sokáig.

Elérhető, hogy az önmagukat túlélt rendszerek haszonélvezői foggal-körömmel ragaszkodnak kiváltságaikhoz; ez az ostoba és hiábavaló ragaszkodás vezetett az amerikai, a francia és az orosz forradalomhoz, melyek közül csak az elsőnek sikerült leraknia a szabadság új rendjének alapjait, a másik kettő a megdöntöttnél is kegyetlenebb és embertelenebb rémuralomhoz vezetett.

Hölgyeim és Uraim!

Az óra ütött: a szabadság új rendjének meg kell születnie, tehát meg is fog születni, csak az a kérdés, hogyan. Megvárjuk-e, míg véres forradalom söpri el a pártokráciát, vagy legalábbis megkíséreljük emberhez méltó, higgadt értelemmel, a véres káoszt megelőzve lerakni a szabadság új rendjének alapjait?

Ez a tét.
Tudom, hogy ezt legtöbben nem tudják, s a kevesek, akik tudnák, nem akarják megérteni. Tisztában vagyok tehát azzal, hogy minden elhangzott szavam most is csak falra hányt borsó. De hisz voltaképpen nem is Önökhöz beszéltem, hanem a már említett, virtuális megfigyelőhöz, aki száz-kétszáz év távolából tekint majd vissza ránk. Neki szól az üzenet: ne azon csodálkozzék, hogy senki nem ismerte fel a nagy történelmi esélyt, hanem azon, hogy a felismerés ellenére senki nem akart élni azzal.

Köszönöm szíves türelmüket.
Tunyogi Csapó Gábor

Hogyan működhetne az Országgyűlés pártok nélkül?

A pártok ideológiai alapon megosztják és szembeállítják egymással a választókat, azt az érzetet keltve, mintha a különböző pártokkal szimpatizáló választók érdeke különbözne egymástól.
A jól bevált régi trükköt, az "oszd meg és uralkodj" elvét alkalmazzák.

Hogyan működne az Országgyűlés pártok, pártfrakciók nélkül?

Úgy, mint bármelyik egészséges szervezet, frakciózás, megosztottság nélkül, egységben, egyetértésben, a különböző területekről érkező érdekek összehangolásával. Így működik minden országos szervezet, szakmai kamara, de így működnek maguk a pártok is. Nem tűrik el a frakciózást, mert tudják, hogy az megosztottságot, gyengülést okoz. (A pártban való frakciózásért - nem is olyan nagyon régen - még halálbüntetés is kinézett.) A megosztottságnak semmi alkotó szerepe nincs, egyetlen eredménye, hogy gyengíti az ily módon létrehozott szervezetet.

A kormányra és ellenzékre történő megosztás azt eredményezi, hogy gyakorlatilag mindig csak az Országgyűlés fele hatékony! Az ellenzék akár haza is mehetne a választás után, mert az országot 50% +1 szavazattal kormányozzák. Az ellenzék soha egyetlen elképzelését nem tudja megvalósítani a kormánypárt akarata ellenére. A legtöbb, amit tehetnek, hogy interpellációkban kérdéssel fordulhatnak egy-egy súlyos választói érdeksérülés folytán a kormány tagjaihoz, de ezeknek semmilyen gyakorlati eredménye nincs. Kijelenthetjük tehát, hogy a kormányra és ellenzékre osztott Országgyűlés mindig fél kapacitással dolgozik.

Ezzel szemben az egyéni választókerültekből kikerülő képviselők mindegyike részt venne a törvényalkotó munkában, és csak olyan határozathoz adná a szavazatát, ami a területen élők érdekeivel összeegyeztethető lenne. Utasítással senki sem kötelezhetné, viszont egy-egy fontosabb döntés előtt mindig kikérné a választókerületéhez tartozó önkormányzatok, érintett szakmai, civil szervezetek (köztük a pártok), falugazdászok véleményét, illetve lakossági fórumokon tájékozódna közvetlenül a választóktól is.

A választókörzetében kialakult vélemények összegzésével menne a törvényhozásba minden képviselő, és ezek eredőjeként, a bölcsesség és a józan belátás alapján tett kölcsönös engedmények után hoznák meg az ország érdekének leginkább megfelelő döntést.

Tehát az ország háza nem politikai cirkusz, pártfrakciók küzdőtere, hanem alkotó közösség lenne. Ebben a rendszerben képviselőnek csak az lenne alkalmas, aki képes a közösségi munkára, az együttműködésre.

Ahhoz, hogy ezt elérjük, át kell alakítani a képviseleti rendszert. Ennek első lépése a pártlisták eltörlése, aminek eredményeként a képviselők kiszabadulnának a pártirányítás alól, és választói ellenőrzés alá kerülnének.

Ezt követően akár képviselőink által, akár közvetlen népszavazás útján megvonnánk a pártoktól a jelenleg nekik juttatott milliárdokat, így ők is csak annyi pénzt kapnának, mint a többi civil szervezet. Ez végképp odajuttatná a pártokat, ahová az Alkotmány szerint is valók: A civil szervezetek közé.

A képviselő választáshoz szükséges pénzt nem a pártok, hanem a választókerületek kapnák, hiszen az ő képviselőjük kiválasztásáról van szó. Ők osztanák szét igazságosan azon szervezetek és képviselők között, akik a megfelelő számú kopogtatócédula összegyűjtésével jogot szereztek a kampányban való részvételre.

Így működhetne az ország pártok nélkül, békében, egységben és egyetértésben.

Pártok természetesen lehetnének, és a többi civilszervezethez hasonlóan szabadon folytathatnák az Alkotmány szerinti tevékenységüket, de nem rendelkeznének a képviselőinkkel és ezáltal nem uralnák az országunkat.

"A rendszer mely rabszolgává kíván tenni mindannyiunkat, a hétköznapi emberek, együttműködésére épít. Abban a pillanatban, hogy megtagadjuk az együttműködést a saját rabszolgaságunk kiépítésében - tömegesen és erőszakmentesen - az egész összeomlik, mint egy kártyavár.
Létfontosságú azonban, hogy ne egy emberként szálljunk szembe és vessük véget annak, hogy egy maroknyi ember diktáljon a tömegek számára. Külön-külön könnyen kiemelhetők vagyunk, de együttesen hatalmas erőt képviselünk és a manipulátorok ezt jól tudják." 

 Forrás itt!