Enzim táplálkozás - Dr. Edward Howell

Kulcs a fiatalság megőrzéséhez és az élet meghosszabbításához

Enzim táplálkozás 

(Dr. Edward Howell)

2009, July 30 - 17:07 
 

Dr. Edward Howell biokémikus, táplálkozás-kutató 50 évnyi kutatómunkája eredményeként, a vitaminok és ásványi anyagok felfedezése óta a legjelentősebb táplálkozás-tudományi felismerésre jutott:

 egészségünk romlásának elsődleges oka enzimszegény étrendünk. 

Az enzimek lényege a biológiai erő, melyet a tudomány jelenleg még sem mérni, sem szintetizálni nem képes.

Az enzimek nemcsak kémiai, hanem biológiai szinten is működnek. Ők szolgáltatják számunkra azt az energiát, amit életenergiának, életerőnek, vitalitásnak is nevezhetünk. E nélkül az ember pusztán vitaminokból, ásványi anyagokból, vízből és fehérjéből álló élettelen vegyianyag-rakás lenne.

A tudomány mára már sok ezer enzimet azonosított, de vélhetően még több az, amit nem ismerünk. Ezek közül az ún. anyagcsere enzimek működtetik testünket, az emésztőenzimek dolgozzák fel táplálékunkat, s a nyers ételekben található táplálékenzimek azok, melyek segítik / segítenék élelmünk tökéletes megemésztését.

Születésünkkor mindannyian egy korlátozott mennyiségű enzim-energiával jövünk világra. Ennek az adagnak ki kell tartania életünk végéig. Minél gyorsabban használjuk el enzim-készletünket, annál rövidebb ideig élünk, ennek ellenére életünk során mindvégig meggondolatlanul pazarlunk.

Életünkben az enzimek kiemelt szerepét bizonyítja, hogy minden tevékenységünkhöz, karunk megmozdításához, a teljes anyagcseréhez, sőt még a gondolkodáshoz is enzimek kellenek. Élelmünk megemésztése is kizárólag enzimek révén lehetséges. Noha emésztőszerveink maguk is termelnek belsőleg valamennyi enzimet, a tökéletes emésztéshez, egészségünk megőrzéséhez a táplálékokban rejlő enzimekre is szükségünk van, melyeket az "élő ételekből" - például a friss nyers zöldségekből, gyümölcsökből, csírákból, hőkezelés nélkül készült ételekből, pasztörizálatlan tejtermékekből nyerhetünk.

A tartósan 48°C feletti hőmérséklet ugyanis megöli az enzimeket, tehát a szokásos főzési hőmérséklet az étel enzimjeinek 100%-át megsemmisíti. Az eredmény a teljesen enzimhiányos étrend, amit manapság nap, mint nap fogyasztunk. A következmény pedig saját enzimkészletünk gyors kimerülése, melynek leginkább mirigyeink, főbb szerveink (ideértve az agyat is) látják kárát. Emellett a vegyi anyagok, élelmiszer-adalékok, az alkohol és a kábítószer ugyancsak iszonyatos mennyiségű enzimet vonnak el véges készletünkből.

Amikor fiatalok vagyunk - a magunk termelte enzimek sejtmegújító hatásának köszönhetően - szépek, üdék és energikusak vagyunk. Enzimjeink támogatják a gyors növekedést, és többnyire segítenek kivédeni a súlyos betegségeket is. Korunk előrehaladtával, takarékosság hiányában, belső enzimjeink kifogynak, s a következmény szemmel látható és jól érzékelhető.

Életünk során a gyakori megfázások, lázas betegségek és a szélsőséges hőmérsékleti körülmények szintén enzimforrásunkat apasztják. A legyengült, enzimhiányos test a rák, az elhízás, a szív- és anyagcsere betegségek elsődleges célpontja. Dr. Howell szerint az embereket sújtó, akár halálos degeneratív betegségek nagy része a főtt és feldolgozott, enzimhiányos ételek fogyasztásának következménye. Sok középkorú ember hal meg idő előtt épp enzimjeinek korai elpusztítása, ezzel emésztő és betegség-elhárító képességének gyengülése miatt.

Az ember tovább és egészségesebben élhetne, ha jobban ügyelne értékes enzimjeire. Dr. Howell receptje meglepően egyszerű: fogyasszunk lehetőségeinkhez mérten minél több friss, nyers, hőkezelés nélkül készült, enzimdús, "élő" ételt, a főtt ételek emésztését pedig segítsük enzimpótlókkal, melyek saját súlyuknak gyakran akár az egymilliószorosát is képesek megemészteni. Étrendmódosításunk eredményét akár már egy hónap múlva is lemérhetjük, egészségi állapotunk és energiaszintünk javulásában.

Az enzim-táplálkozás kifejezés azt az étrendet jelöli, melyben az élelmiszereket nem főzzük meg, hanem feldolgozatlanul, nyersen fogyasztjuk, teljes enzimállományukkal együtt. Noha nagyon kevés ember él folyamatosan ilyen étrenden, a természetben minden más élőlény ezt teszi. Ugyan hallottunk már tehénről, amely rajongott a halért, és zöldségevő macskáról, de alapvetően minden teremtménynek olyan emésztőrendszere van, amely egy bizonyos táplálék-fajta feldolgozására a legideálisabb.

George A. Drews már 1912-ben könyvet adott ki a nyers ételekről. Úgy vélte a főzés megöli az élelmiszerek „élet princípiumát”. Pedig abban az időben még nem is tudták, hogy az élelemben enzimek vannak, és azok a hőtől elpusztulnak. Mindez még a vitaminok felfedezése előtt volt. A terápiás célú nyers táplálkozás Németországban már az 1920-30-as években népszerű volt. Dr. Gerson először a tuberkulózisos, majd a rákos betegek számára dolgozott ki táplálkozási alapelveket.

A ma már világjelenségnek tekinthető elhízás és a sikertelen fogyókúrák esetében is ott követjük el a hibát, hogy csak a bevitt kalória mennyiségével foglalkozunk, a minőségével viszont nem, pedig azonos kalóriatartalmú élelem nyersen sokkal kevésbé hizlal, mint megfőzve. A főtt étel fokozott működésre készteti az endokrin rendszert, izgatja a mirigyeket, sokkal több szívódik fel belőle a szervezetben, s a felesleges energia zsírpárnák formájában raktározódik. Ezzel szemben a nyers ételek nem adnak felesleges munkát a belső elválasztású mirigyeknek, kevesebb szívódik fel belőlük, épp annyi, amennyi a normális testsúly megtartásához szükséges.

Az állattenyésztők is rájöttek már, hogy nem gazdaságos a disznókat nyers krumplival etetni, mert attól nem híznak eléggé, a főtt krumplitól azonban gyorsabban, nagyobb „hozamot” produkálnak. Általános szabályként: a nyers ételek sokkal kevésbé hizlalnak, mint ugyanaz a mennyiség sütve, főzve (pl. a sült alma és banán, a pirított mogyoró és mandula, a nyers méz helyett fogyasztott fehércukor, a frissen facsart gyümölcslé helyett a hő-kezelt dobozos ital).

Étkezéseinknél a nyers részt általában a hús és krumpli melletti kis adag saláta alkotja. A nyers zöldségekben és gyümölcsökben bár van némi enzim, fő erényük mégis magas vitamin- és ásványianyag-tartalmuk. A magas kalóriatartalmú ételekben jóval több van a három fő emésztőenzimből, de ezeket nagyrészt főzve, tehát enzimektől megfosztva esszük. Ami nyersen is ehető közülük, az a banán, szőlő, zöld búzafű-lé, friss olívabogyó, mangó, avokádó, friss füge és datolya, nyers méz, pasztörizálatlan tej és nyers vaj, csíráztatott, gátlókkal nem kezelt gabonák, magok és diófélék. Ezek nyers salátákkal, csírákkal, zöldségekkel és mindössze 25%-os arányban főtt ételekkel kiegészítve biztosítani tudnák szervezetünk minden tápanyagigényét.

Dr. Burch 1971-ben publikált elmélete szerint a születésük után túlzottan táplált gyermekeknek a zsírsejtjei gyorsabban szaporodnak, mint normális esetben. A növekedés befejeződésével a zsírsejtek száma állandósul, viszont a falánk gyerekeknek így felnőttkorára több mint háromszor annyi zsírsejtje lesz. Ha a normális mennyiségű zsírsejttel rendelkező személy nagyokat eszik, feltölti zsírsejtjeit, csak teltidomú lesz. A háromszor annyi zsírsejttel rendelkező viszont ugyanilyen bőséges étkezés mellett háromszor akkora raktárt tud feltölteni zsírral, ami már kövérséghez vezet. Nekik emiatt háromszor annyira kell vigyázniuk az asztalnál, de nyers ételekből ők is belakhatnak, persze, csak ha más ételek helyett és nem mellett eszik.

Érdekes megállapításra jutottak amerikai és német kutatók, párhuzamosan végzett kísérletük során. Úgy találták, hogy főtt ételek fogyasztása esetén a gyakori – napi 5-6-szori – evés, illetve a folyamatos „nassolás” állandó, nagyobb mennyiségű enzimtermelést generál, ami gyorsabban kimeríti a szervezet egész életre szóló enzim-potenciálját, tehát megrövidítheti az életet. Ezzel szemben, ha naponta csak egyszer fogyasztanak enzimszegény ételt, akkor az alanyok testsúlya alacsonyabb marad, hasnyálmirigyükben és egyéb szöveteikben jóval nagyobb az enzim-tartalék, ami érthető is, hiszen nem használták azt fel napi 5-6 alkalommal.

A Tufts egyetemen megvizsgálták 11 extra kövér (130-195kg-os) ember hasi háját, és kiderült, hogy a zsírtartalékok enzimhiányosak. A kövér embereknek nincs elég lipáza. A lipáz összefügg a zsír-anyagcserével, a kövérség, a magas koleszterin szint abból is fakadhat, hogy az ételek zsiradék tartalmában a lipáz hőhatásra elpusztult, s ennek hiányában a zsír nem kerül előemésztett állapotba a gyomor felső részében.

Ezek után talán nem meglepő, de a nyers hús és nyers zsír sem hizlal. Az elszigetelten élő eszkimó őslakosok vizsgálatából kiderült, hogy dacára a jelentős nyers hús és irdatlan mennyiségű nyers zsír (pl. bálnazsír) fogyasztásnak, nem volt köztük elhízott, s nem volt jellemző rájuk sem a magas vérnyomás-, vagy koleszterin-szint, sem az érelmeszesedés. E jelenség kulcsa ugyancsak a nyers zsírok magas lipáz tartalma.

Tudjuk ugyanakkor, hogy a lipáz a tej egyik legfőbb enzimje, ami a pasztőrözetlen tejtermékekben is koncentráltan jelen van. Ezzel összefüggésben említjük, hogy 100 éve, 1908-ban jelent meg Dr. C. S. Potter: Tej diéta, mint gyógyszer krónikus betegségekre című könyve, amely természetesen a régi, nyers, pasztőrözetlen (tehát enzimekben gazdag) tehéntejről szól - noha Dr. Potter akkoriban mit sem tudott a tejben lévő enzimekről, de ettől még terápiája kitűnően működött.

Több ezer főnek, 36 órás gyümölcs diétát követően, minimum 4 hetes nyers tej kúrát írt elő, félórás időközönként, napi 32 adagra elosztott 6,5-7 literes mennyiséggel. Mindez – a könyv tanúsága szerint - rendes esetben elegendő volt számos betegségekből való kigyógyuláshoz (pl. többféle bőrbaj, vérszegénység, epebántalom, székrekedés, szénanátha, álmatlanság, gyomorfekély).

Dr. Potter nyilván nem tudta, hogy nyers tej diétája tulajdonképpen enzim-kúra. Ha legalább 4 hétig csak nyers ételt eszünk - annak összes enzimjével - az valóban elementáris hatást gyakorol testünkre. Mindez persze csak a nyers tejre vonatkozik, hiszen ha hőkezeléssel elpusztítjuk benne az enzimeket, elveszíti egészségfenntartó elemeinek egy részét, és gyógyító tulajdonságainak nagy részét.

A távol-keleti országokban jóval előttünk járnak abban, hogy az Aspergillusból és más gombákból előállítsák a fehérjék, szénhidrátok és zsírok megemésztéséhez szükséges enzimeket, melyeket megszárítanak, porrá őrölnek és kapszuláznak. Különösen a gyomorban történő előemésztéshez alkalmasak, mivel olyan gyengén savas közegben működnek a legjobban, amilyen a gyomor az étkezés utáni fél-egy órában. Ha nyers ételt rágunk, a benne lévő enzimek révén az emésztés már a szájban azonnal megkezdődik, mielőtt még lenyelnénk a falatot. Ennek megfelelően az enzim kapszulákat is étkezés közben kell bevenni, hogy pótoljuk azokat az enzimeket, melyeket megfőzött ételünkben előzetesen már elpusztítottunk. A táplálék-kiegészítésként használt mennyiség azonban nem elegendő a komolyabb betegségek gyógyítására, ahhoz huzamosabb ideig nagyobb dózisokat kell fogyasztanunk szakszerű orvosi ellenőrzés mellett.

Fenti témáról részletesen olvashat Dr. Edward Howell: Enzim táplálkozás c. könyvében, amely megrendelhető a Mandala-Veda Kiadónál.

Tovább: Interjú Dr. Howell-lel, az enzimtáplálkozás atyjával

(Forrás: paramedicina.hu)

 http://antalvali.com/enzim-taplalkozas-kulcs-a-fiatalsag-megorzesehez.html