Kik a Felemelkedett Mesterek?

Sok felemelkedett mester fogadja meg, hogy a Földdel marad annak érdekében, hogy segítse azokat, akik még nem emelkedtek fel.  Ezért technikailag ők azok, akiket Felemelkedett Mestereknek hívunk, mivel megtapasztalták, hogy milyen fizikai testben lenni a Földön, vagy más bolygói rendszerben, majd pedig felemelkedtek ebből a sűrű valóságból.

Kik a Felemelkedett Mesterek?

A Felemelkedett Mesterek olyan lények, akik fizikai testet öltésük után felemelkedtek.

Ennek magyarázatát nézzük először a testben lévő emberek nézőpontjából.  Mint az már máshol elhangzott, az anyagi világegyetem egy nagyon magas szintű visszacsatoló szerkezet, amely az önészlelés fejlődésére szolgál.

Az iskola szót sokan nem kedvelik, bár az iskola koncepciójának egy oldala jól alkalmazható erre a dologra. A legtöbb iskola bizonyos záróvizsgával végződik, és ha azon átjutunk, akkor az életben szabadon továbbléphetünk.  Mi történik azonban akkor, ha egyre emeljük a tudatszintünket és az önészlelésünkön folytonosan továbblépünk?

Nos, egy ponton eljutunk a „záróvizsgához”, vagyis egy olyan folyamatot kezdünk el, amely az anyagi világegyetembeli „érettségi vizsgánk”-hoz vezet.  Ez egy szerteágazó, komplex folyamat, amely magába foglalja annak szükségességét, hogy véget vessünk annak, hogy az elkülönült énünkkel azonosítjuk magunkat, helyette azt az új önészlelést fogadjunk magunkba, amelynek alapján egyek vagyunk a spirituális valósággal és egyek minden élettel is ebben a világban, de magába foglalja annak szükségességét is, hogy lemondjunk az ehhez a világhoz kötődő minden vágyunkról és kötődésünkről.

Ezt a folyamatot gyakran spirituális útnak nevezik, amelynek a felemelkedéshez vezető utolsó szakaszát felemelkedési spirálnak hívják. 

A felemelkedésünk után véglegesen megszabadulunk a Földtől és az anyagi világegyetemtől.  Mivel a felemelkedés folyamatának egyetlen útja az, ha képessé válunk uralkodni a tudatunkon, ezért ennek elérésével kiérdemeljük a „Felemelkedett Mester” elnevezést.

A Földbolygó igen hosszú történelme során, amely sokkal hosszabb, mint amelyről a hivatalos történelem említést tesz, sok életáramlat emelkedett fel.  Az újonnan felemelkedett mestereknek lehetőségük van eldönteni, hogy továbbhaladnak-e a spirituális valóság majdnem végtelen lépcsősorán, vagy a Földdel maradnak segítve a további életáramlatok felemelkedését.

Sok felemelkedett mester fogadja meg, hogy a Földdel marad annak érdekében, hogy segítse azokat, akik még nem emelkedtek fel.  Ezért technikailag ők azok, akiket Felemelkedett Mestereknek hívunk, mivel megtapasztalták, hogy milyen fizikai testben lenni a Földön, vagy más bolygói rendszerben, majd pedig felemelkedtek ebből a sűrű valóságból.  Mivel megtapasztalták már azt, amin mi keresztülmegyünk, ezért kivételes lehetőséggel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy bennünket segítsenek túljutni ugyanazokon a beavatásokon, amelyeken ők is keresztülmentek.

Bizonyos lények nem öltenek testet

Ahogy arról máshol már szó volt, a világegyetem hierarchikus rendszerként lett megteremtve. Azt a valóságot, vagy szférát, amelyben élünk a közvetlenül felettünk lévő szféra lényei teremtették. Az ő szférájukat pedig a magasabb valóságban lévő lények hozták létre, és így tovább, amely sor egy hierarchikus rendszert alkot elvezetve egészen a Teremtőig.

A lényeges pont az, hogy azok a lények, akik képesek új, fel nem emelkedett szférákat teremteni az erejüket azáltal nyerték el, hogy eggyé váltak az őket megteremtő lényekkel és a felettük lévő teljes hierarchikus rendszerrel.  Más szavakkal, az alapvető különbség az anyagi világegyetem és a spirituális világegyetem között az, hogy az anyagi világegyetemben hajlamosak vagyunk magunkat elkülönült lényeknek látni, akik egy elkülönült világban élnek.  Ahhoz, hogy a spirituális világba felemelkedhessünk, túl kell jutnunk ezen az illúzión, és valóban eggyé kell válnunk minden élettel.

Amikor egy magasabb valóság lényei új, fel nem emelkedett valóságot teremtenek, azt a saját lényükből hozzák létre.  Más szavakkal, ők az új szférát nem látják önmaguktól elkülönültnek.  Az új szféra azonban a spirituális valóságnál alacsonyabb és sűrűbb rezgésekből keletkezik.  A célnak megfelelően az új szféra megteremtői önmaguk kiterjesztéseit küldik le az új szférába az adott szféra energiájának megfelelő testben való megtestesülésbe.

Ennek kettős célja van.  Az egyik az, hogy odáig emeljék az új szféra rezgését, hogy az felemelkedjen, és része legyen a spirituális valóságnak.  Ennek a folyamatnak a valódi célja azonban az, hogy a spirituális szféra lényei önmaguk egyéni kiterjesztéseit megalkotva és az önészlelésükben gyarapodva hozzájáruljanak a szférájuk felemelkedéséhez.

Így, bizonyos értelemben azok a lények, akik a mi szféránkat megteremtették saját teljességükben nem öltenek testet.  Más értelemben azonban testet öltenek azokon az egyéni kiterjesztéseken keresztül, akiket oda leküldenek.  Ezek az egyéni kiterjesztések nem valamilyen misztikus, vagy tökéletes lények, akik alapvetően különböznének tőlünk.  Ők mi vagyunk!

Annak ellenére, hogy bennünket arra neveltek, hogy magunkra korlátok között lévő emberként, vagy bűnösként tekintsünk, mi azonban azoknak a lényeknek a kiterjesztései vagyunk, akik a szféránkat megteremtették.  Valójában a spirituális út és a felemelkedés célja az, hogy igazán el tudjuk fogadni az önazonosságunkat a felettünk lévő teljes spirituális hierarchia egyéniesült megtestesüléseként.

A megragadandó lényeg az, hogy bár sok olyan lény van a Felemelkedett Mesterek között, akik nem öltöttek testet a maguk teljességében, rajtunk keresztül azonban megtestesültek önmaguk kiterjesztéseként. 

A felemelkedett lények tehát egyszerűen nem férnek bele az égben lévő távoli és gyakran haragos hagyományos Istenképbe.  Ők ugyanis nem törekednek arra, hogy bíráljanak, vagy elítéljenek bennünket, hanem azon igyekeznek csak, hogy bennünket felemeljenek.

Annak ellenére ugyanis, hogy mi elfelejtettük, hogy a felemelkedett lények kiterjesztései vagyunk, ők azonban nem felejtették el azt, és természetesen tudják, hogy a saját lényük részét akarják felemelni.

A felemelkedéssel nem vész el az egyéniségünk.  Éppen ellenkezőleg, mivel a felemelkedés során egybeolvadunk a spirituális egyéniségünkkel, és túllépünk az emberi „egyéniség” korlátain, az elkülönült énen. Ez pedig nem veszteség, hanem nyereség!

Írta: Kim Michaels

Közzétette: Sandal / www.fenyorveny.hu