Erő és ellenerő.... Sokunk gondja

"Elgondolkodtam azon, hogy minden erőfeszítésem ellenére, sem imával, sem meditációval, nem tudok magamban pozitív dolgokra hosszútávon koncentrálni, életemet pozitív irányban érdemlegesen változtatni, pozitív rezgéseimet megtartani".

Erő és ellenerő....

2014. március 6., 13:52

Elgondolkodtam azon, hogy minden erőfeszítésem ellenére, sem imával, sem meditációval, nem tudok magamban pozitív dolgokra hosszútávon koncentrálni, életemet pozitív irányban érdemlegesen változtatni, pozitív rezgéseimet megtartani.

 Pillanatnyi különleges érzéseket tapasztalhatunk hosszabb-rövidebb időre…., de létállapotunk megváltoztatásához ez nem elég. Vajon mi kell hozzá?

Egy mozaik valahogy mindig hiányzik…a tartósság, amit  egyszerűen létezési állapotnak hívok, és amiből, vagyis ebből az állapotból az égvilágon kívül semmi nem tud kibillenteni.
Mi lehet az, mi kell hozzá?

Elhagyni nem kívánatos szokásokat, …nem tudsz fogyni, …megszabadulni függőségektől,… hogy nem igazán vagy boldog most, ott ahol, és amiben vagy, ………hogy nem jó a párkapcsolatod, …nincs munkád, pénzed stb
Pedig te pont ezek ezek ellenkezőjét akarod! Ugye? Hát én is…és mindannyian…..

Ennek okai, hogy ellenerőt fejtünk ki, gondolataink mindig visszavezetnek valamilyen fájdalmas emlékhez, szituációhoz, érzéshez,alapálláshoz, ami visszahúz! És amiktől nem tudunk szabadulni…

Néha már azt hisszük, hogy túljutottunk rajta, hogy vége, …hogy megoldódott…..aztán újra felbukkannak és bejelenti magát…”hahó…újra, és még mindig itt vagyok”!

Pedig te próbálsz mindenféle mantrát, tudatalattira ható sokkoló pozitív gondolkodást, kifejezéseket, megerősítéseket, mindenféle jó kis megosztásokat használni,olvasni, másokat hallgatni, meditációs gyakorlatokat végezni, imádkozni……

Közben lehet, hogy a képedre ki is ül az elégedett mosoly,hogy ilyen vagyok….. ami bizony elég fanyar…..! :-)
Most néztem egy tanulmányt, hogy szívből jövő nevetésünk,mosolyunk mennyire is látható az arcunkon, a szem körüli ráncolásban…..
A videó erről mindent elmond, láthatóvá válik az igazi… és a hamis is.
De mosolyogsz….., hogy te így gondolod. És azt hiszed, hogy az, amit gondolsz, az te vagy. 

Elgondolkodtál-e azon, hogy ez vajon miért van így? Hisz tennem ezt akarod, nem ezt szeretnéd. Miért van vajon mégis mindez?

Rájöttem, hogy van valami nálamnál sokkal, de sokkal nagyobb erő, ami ebbe az irányba visz!
Hogy nem minden úgy van, ahogy én akarom, ahogy én elképzeltem.
Csak emlékezz – hallom a hangot!
Tényleg ezt akartad gyerek,…. fiatal korodban? Erről álmodoztál naphosszat?
Vajon miért lett ez így, miért van ez most így? Feltetted már ezt a kérdés magadnak?

 A fenébe is…másokat okolni mindazért, ami most van, az gyerekes, értelmetlen dolog. Mindegy miért, ….most ilyen vagyok, ez van az életemben. Akár az én hibámból, akár más miatt. 

Mi van most, milyen vagyok? Hát nem a legszebb és a legjobb…belátom. Sokat hibáztam, szenvedtem is érte sokat.
 Na, de miért kell nekem ezeket újra és újra megélnem, mikor én ezt nem akarom…, mikor én mást akarok?

Kérdésünkben egyébként ott van a válasz…, mert nem akarjuk!
 Miért nem akarjuk?
Mert félünk tőle, mert el akarjuk kerülni az igaz választ, menekülünk előle…
Mert még mindig nem értettünk meg valamit… és menekülünk. De mitől is?
A felelősség alól. 
Mert az, hogy én most milyen vagyok, az bizony az én felelősségem. 
És az is, hogy milyen akarok lenni. Függetlenül attól, hogy ki, vagy mi okozta közvetlenül....
Most itt vagyok, ebben a helyzetben, ez vagyok, ilyen az életem.

Mégis jobb, könnyebb, egyszerűbb, simább ügy ráhárítani, áthárítani a felelősséget bármire,bárkire. /Család, férj, feleség, politika, társadalom, munkáltató. Igy igaz, így sokkal könnyebb…. De ettől még pontosan itt vagyok most, ebben a helyzetben.
A felelősség abban rejlik, hogy innentől kezdve miként alakítom életemet. Nyalogatom a sebeimet, vagy megpróbálok új utakat, megoldásokat keresni.
Ebből a kátyúból nagyon nehéz kijönni..., de mégis folytatni kell, hisz folytatjuk azzal, hogy élünk, hogy életben maradtunk.

Vége van a babaházaknak, és a babák álomvilágának. Tudomásul kell vennünk, hogy kinőttünk ebből a korból, hogy felnőttünk.
Hogy ami most van, arról mi tehetünk, mi tettünk azért, hogy így legyen.

De a jó hír…, hogyha ezt felismerjük, akkor ezen mi magunk/nem mások/ változtatni is tudunk.
Ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy bárkinek is a feladata, érdeke, hogy az én életem másképp alakuljon. Ez kizárólag az én érdekem, és az én döntésem.

Szabad választás, csak tudatos, ítéletmentes állapotban lehetséges. Ezt tudnunk kell.
Addig arra megyünk, amerre a nálunknál hatalmasabb erők irányítanak. Ezeket mondhatjuk fénynek, vagy sötétségnek is. Az irány nemrajtunk múlik…a magasabb erők egyszerűen elvisznek.

Hisz szabad választás van…, vagy nem? Hát nem…..
Amíg nem vagyunk tiszták…, hmmm.
Addig nincs más lehetőség, minthogy megtisztítani az igazihoz felé vezető utat.
Ez a feladat, ….ez pedig azt jelenti, hogy belemegyünk saját sötétségünkbe, és bizony megvilágítjuk az eddig sötétségben lévő részeinket, felszínre hozzuk… és elengedjük.

Minden mentális elengedés lehetetlen megélés nélkül.
A sötétség is követeli létjogosultságát. De mi látni akarjuk, hogy mindez valós-e.

Ez a nálunknál hatalmasabb erő /nevezzük akármiknek/,  pont azt akarja, hogy szembe nézzünk ezekkel a félelmekkel, a sötétséggel, hogy megvilágítsuk, hogy felhozzuk a felszínre, hogy megéljük, hogy átéljük kontrollálatlanul, úgy ahogy van.

Jól hallottad…kontrollálatlanul, eleresztve magunkat.
Azt ami ,…. minden mellékelt kommentár, vélemény nélkül,tárgyilagosan…azt ami ténylegesen, most van, és úgy ahogy!

Mert csak így vagyunk képesek felismerni, hogy ez is bizony a mi  részünk, hogy gyógyíthassuk,szeretgessük, megszeressük teljes lényünket,….mert ez is szükséges a saját teljességedhez.
Minden felesleges gondolatot, ítélkezést elengedni és átalakítani ennek ellenkezőjére.
A tudatosság, a kontroll nem válik be hosszútávon, bár erre tanítanak bennünket….kifelejtve olykor a legszükségletesebbet…., a megélést. Ennek hiányát én elfojtásnak, kikerülésnek, szőnyeg alá söprésnek nevezem.

Félünk  ettől, hát persze, hogy félünk….Mert nem tudjuk, hogy mi fog velünk történni, fogalmunk nincs, hogy mi fog az adott helyzetben megtörténni, és mi fog a másikkal történni. Mi fog kettőnk kapcsolatával történni. Nem tudjuk, hogy mi van a másik oldalon…..

Ez a bizonytalanság, és ennek félelmével szembe kell nézni.És bizony ennek kimenetele bármilyen is lehet.

Ez a nálunknál hatalmasabb erő, ezt akarja, hogy mindezt megéljük és ráébredjünk saját erőnkre. Hogy észrevegyük, micsoda hatalmas erőlakozik bennünk.

Ha ebben a pillanatban ráébredünk és képessé válunk felfigyelni erre az erőre…, ha képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni félelmeinket, gondolatainkat, sirálmainkat, kétségbeeséseinket…, ha mindezt feláldozzuk, és átadjuk magadat ennek az energiának….akkor ráébredhetünk annak erejére, vagyis saját hatalmas erőnkre. 

Tudatosul, hogy ez az erő bennünk lakozik, ez Én vagyok, hogy milyen hatalmas vagyok.

Ez nem könnyű, ehhez bátorság és elszántság kell…”lesz, ami lesz….mégha meghalok is” állapota.
.

Ehhez az erőhöz másképp nem juthatunk hozzá, minthogy képessé válunk szembenézni azzal, amitől félünk és mindent feladva „egy életem,egy halálom” elengedjük magunkat és megéljük a bennünk lévő erőt, energiát.
Másképp sosem ébredünk rá erre az erőre!

Ez az odaadás, azonban a halál érzetét kelti mindenkiben.
Ezzel nem mindenki képes szembenézni, megbirkózni…. Ezért szükséges mások megértése, hisz nem vagyunk egyformák

Próbáld meg, hogy amikor ezt felfedezed magadban, amikor erre ráébredsz, akkor irányítsad el ezt a pusztító energiát másokról, önmagadról. Csak az erőre koncentráljunk
Tudatosítsunk, hogy ez az erő ÉN vagyok, szeressük, becsüljük  és tiszteljük magunkat ezért, ne irányítsuk másokra. Ez a mi magánügyünk, a mi újjászületési lehetőségünk.
Nem több.

Ezzel azt akarom mondani, hogy szükséges belemenni a sötétségbe, el kell fogadnunk, és megélnünk azt, mert csakis így ébredhetünk rá nagyságunkra, arra az erőre ami mi magunk vagyunk.

Ha erre képesek vagyunk, ha van egy pont egy hatalmi harcnál, amikor ráébredünk erre az erőre, akkor tudatossá válik, hogy mekkora energiák vannak bennünk. Olyanok, amikkel világokat építhetünk , de akár rombolhatunk is vele.
EZ A TEREMTŐ ERŐ.

Ekkor arra is ráébredünk, hogy mekkora felelősség van bennünk.
Embereket igában tarthatunk, kétségbeesésbe kergethetünk, függővé tehetünk, leigázhatunk, megalázhatunk, megsemmisíthetünk, de ugyanezzel az erővel hatalmas magasságokba emelhetjük őket.
Aki ezt már megtapasztalta, azt tudja ezeket.

Ezeket saját akaratból nem érhetjük el.
Meditációval, imával elérhetünk egy nyugalmi, szeretetteljesállapotot, de ezek átmeneti, bemutató jellegűek.
Ahhoz, hogy ezt ténylegesen, hosszabb távon is magunkévá tegyük, ahhoz  fel kell vállalnunk a sötét dolgokkal való szembenézést. Mert a fény a sötétségen át jelenik meg.
Ennek jutalma, a szeretet, béke, nyugalom, együttérzés, megbocsátás stb.
A belső dimenzióváltáshoz mindezekre szükség van.
Lépcsőfokokat nem lehet kikerülni, átugrani. Mert nem tudod.
De ezeket jó, ha tudjuk

Azt pedig felejtsük el, hogy mit is mondanak mások tanításai, hogy ilyennek, meg olyannak kellene lenned, hogy megvilágosodj, hogy felemelkedj, …, hogy ez nem ezoterikus, vagy éppen mi az ezoterikus viselkedés.
A megvilágosodáshoz, a felemelkedéshez az út, hogy azok legyünk, akik, és amilyenek vagyunk, kicsik és olykor nagyok, buták és olykor bölcsek, jók és olykor rosszak. Mindezeknek a megélése… A kicsiben a nagy jelenléte.
Felejtsük el (itt ) a tudatosság szót… ezt intellektuálisan nem lehet elérni, csak megéléssel.

Igaza van Einsteinnek… mennél többet tudunk, annál kevesebbet TUDUNK. De ez az igazság sem a mi igazságunk, míg magunk erre nem jövünk rá. Mindaddig mások majmolása, ismételgetése marad, mások követése, mások gondolata, mások megnyilvánulása... Ez pedig nem én vagyok.
Ne mások megélésére, tapasztalatára hallgassunk, hanem saját megélésünkre. Mert ez hozza az igazi TUDÁST számunkra.

„Ha elmondod, elfelejtem,
Ha megmutatod, talán megjegyzem,
Ha csinálhatom…., akkor már tudni fogom” 

/kínai közmondás/

De ez is csak üres frázis, amíg nem az én tapasztalatom. 

Farkas Ági