Tegyük MI meg! Mindent tenni kell! Mi teremtünk,
mi adunk!
A félelmet Bizalommá, a gyűlöletet Szeretetté, a szegénységet Gazdagsággá, az irigységet Adakozássá, a haragot Megértéssé, Elfogadássá, és Megbocsájtássá változtatni. Ne várjuk, Tegyük! Hogy képzeljük, hogy csak úgy várjuk mindezek létrejöttét?! Tegyük MI meg! Mindent tenni kell! Mi teremtünk, mi adunk!
Mi az a gát, ami miatt nem Teszünk? Mi az a blokk? Félelem? Félelem. Félünk, hogy ha azt tesszük, amit igazán akarunk, akkor mit szólnak ahhoz majd a barátaink, a szüleink, a szerelmünk, mit szól majd a társadalom. Félünk magunkat önkifejezni. Félünk magunkért kiállni. Félünk magunkat, szívünk vágyát képviselni. Megfelelni, beállni a sorba...Azt tudunk. Félünk játszani, félünk ölelni. Félünk magunkra hallgatni, félünk követni a megérzéseinket. ( Ha egyáltalán meghalljuk azokat.. ) Félünk látni azt, hogy mi is van IGAZÁN, és félünk magunkba is nézni.
Őszintén? Ok az, hogy engedjük, hogy vezessenek, hogy manipuláljanak. Mind a politikusok, mind anyáink, apáink, barátaink, szerelmeink, kollegáink, az egész környezetünk. Aztán panaszkodunk érte. Naná! Hisz Ők a hibásak, nem mi. Mi sosem.
Aztán máskor meg mi manipulálunk. Leggyakrabban a hozzánk közelállókat, barátainkat, szerelmünket, gyerekeinket. Azt akarjuk, h azt tegyék, amit MI JÓNAK tartunk.... Nem Ők, hanem MI. Mert mi tudjuk!.... Azt is, hogy NEKIK mi lenne a jó. Mert ők kicsik és hülyék, és hidd el, ők még nem tudják nekik mi lenne a jó..... Vagy amiről ők azt gondolják, hogy nekik jó lenne, azt MI majd tudjuk, hogy az Nekik mennyire nem jó..... Ezért csak tegyék azt amit MI akarunk, hogy Ők tegyenek. És ha nem teszik, megbüntetjük, megverjük, leszidjuk, érzelmileg és máshogyan zsaroljuk őket.... És mi ezt nevelésnek hívjuk.
Félünk, tetszeni akarunk, megfelelni akarunk, szeretve lenni akarunk. Társat akarunk, kapaszkodót akarunk. Értéket akarunk. Pénzt akarunk. Pedig Isten, az Univerzum összes Jósága mindig ott van velünk, ott van bennünk mindig, hisz mi egy vagyunk Istennel, és Mindennel. De nem baj, ha ezt még nem érted. Ne is akard megérteni. Csak tudd, érezd, hidd, bízz!
Azért vagyunk itt, hogy ÉLJÜNK, hogy TAPASZTALJUNK ( általunk jónak és rossznak nevezett dolgokat egyaránt ), hogy játsszunk, hogy teremtsünk!
Azért vagyunk itt, hogy megvalósítsunk, hogy éljünk, hogy boldoggá tegyük MAGUNKAT! Nem mást, első sorban, MAGUNKAT. MAGUNKNÁL kezdjük!!
Aztán jön más is!! És mi se mástól várjuk a Boldogságot!!! Azért vagyunk itt, hogy szabadok legyünk, és hogy kövessük megérzéseinket bármerre visznek is!
Bármennyire is nem egyezik esetleg az az előzőleg kitalált tervvel. Pár napja még ezt-és-ezt mondtad, mert ezt-és-ezt AKARTAD, most meg ezt -és-ezt ÉRZED intuitíve, hogy Tenned kell? BRAVÓ! Akkor TEDD MEG AZT!
Élj! Merj! Merj élni! Ne félj! Bizalmad legyen Istenben, hogy Ő sosem hagy el, sosem hagy cserben, és mindig minden azért történik, hogy egyre inkább felébredett, egyre fejlettebb legyél! Teérted van minden!
Imádkozz, meditálj, böjtölj, szeress!! Élj, ne félj! Gyönyörű ez! Hát nem látod?
Minden elvárásod, minden akaratod, minden manipulálásod, hogy a másiktól megkapj valamit, amit Te akarsz, mind-mind félelemből fakad. Mert Neked mindig kell valami, valaki(k), hogy Boldog légy! És ha nem kapod meg mérges, haragos, és dühös Vagy! És gyűlölni kezdesz, bosszulni, bántani.
De nem kell hogy félj! És nem kell Neked a semmi a Boldogsághoz! Senki és semmi! És tök mindegy, ki mit szól! Csak élj! Boldogan! Szabadon!
És Igen, merj! Igen törj ki, ha le akarnak fogni! Igen, lépj ki, ha megköt bárki is, akár a Hozzád legközelebb állók is! Igen, képviseld Magad, igen, lépj! Amerre Te akarsz menni, pont! És igen, szeress, és igen Te se szólj bele más ember életébe, és igen, Te is add meg Mindenkinek a maga szabadságát! Élj, szeress, és ne köss meg senkit, ne várj el, és ne akarj!!
Ölellek Titeket!
Fenyő Iván
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése