Néhány csepp elixír - Záel

Néhány gondolat

 Néhány csepp elixír

Záel

Az élet egy csodálatos játék, amit ISTEN-nel karöltve közösen lejövetel előtt megírtunk magunknak, majd mint egy színdarabot, minden felvonásával együtt végig játsszuk. Amikor ennek tudatában leszünk, akkor már belevisszük a táncot is, egy csodálatos keringőt, melyben már repülünk majd, szárnyalunk.

Sok emberrel találkozom utamon és sok mindent kapok ajándékba. Mi az ajándék?? Egy szó, illúzió semmi több, annak aki úgy látja!! Egy gyermek mosolya, egy édesanya ölelése, egy beteg embernek adott szívből jövő jó szó, egy szerető barát ölelése, ez csal könnyeket a szembe, ez nem más, mint a SZERETET, melyhez saját magunk feltétel nélküli maradéktalan elfogadásán át vezet az út. Az a sokat emlegetett "megtett ÚT". Hiszen semmi sem fontos, csak a megtett ÚT!!"Azaz higgy magadban, ne építs falakat, mert a falakon túl is van élet!"

Szárnyalni csak az tud, aki SZABAD, hisz egy ketrecbe zárt madár se érzi jól magát. Nincs szebb egy szépen énekelő madárnál, ő is isten ajándéka, és ha SZABAD az a madár, akkor tudja járni ÖNÁLLÓ ÚTJÁT!!

Az emberek többsége néz de nem lát! Erre csak azok képesek, akik az önmunkát elvégzik, ehhez pedig a megtapasztalásokon át vezet az ÚT. A fájdalom az egyik legnagyobb tanító, ez az egyik legnagyobb szemüveg, amin keresztül láthatóvá válik minden, feltáratik.

Angyalruhában jön és mikor kell keblére vesz, beborít szárnyával és hagy megpihenni a SZERETETÉBEN! Ő nem minősít, csak SZERET, úgy fogad el, ahogy vagy és erre is tanít. Nem enged bent ragadni, utadra enged és azt mondja: Feküdj simogató SZERETETEMBE és bízz bennem, kísérlek utadon, nyílj ki és légy az aki vagy, és egy csodálatos keringőre hív.

Volt egy nagyon jó mesterem. Mondatait akkor nem értettem, koporsójánál értettem meg mindent, akkor jöttem rá, mit rakott hátizsákomba útravalóként- az élet elixírjéből egy cseppet. Ő már akkor azt mondta: Nekem ne higgy,  tapasztald meg és meglátod. Egyedül maradtam. Hamar rájöttem, hogy az volt a lényeg, hogy merjem járni utam. Mint mindig, igaza lett. Lettem aki vagyok, vagyok aki leszek. Csak úgy menjen be az ember egy hosszú folyosóra, hogy mielőtt becsukja maga mögött az ajtót, visszatekint és amikor bezárta, eldobja a kulcsot és nyitja a következőt, mert ha nem ezt teszi kiviszi a huzat!!

Minden és mindenki tanító, mindig csak egy csepp elixírt szedünk össze itt-ott, és gyűjtjük egy  kehelybe amibe képletesen belekóstolunk töltekezünk belőle. Ez a GRÁL kelyhe, mely ott van belül és csak a miénk, senki nem veheti el. Ha egy könnyet tudok csalni szemedbe és pont a kehelybe cseppen, akkor már megérte írni soraim, ha nem, akkor csak betűk maradnak. Ha a lényeg átment, akkor helyezd szívedben egy olyan polcra, ahonnan leveheted, hogy emlékeztessen mibenlétedre. Légy önmagad, add azt, aki valójában vagy, mert a gyöngyszemeknek mindig csillogni kell, ez a dolguk!! Hálával telt szívvel köszönöm a lámpás fényét, melyet te tartottál vasárnap.Tudod, sokszor úgy teremtünk -adunk, hogy tudatánál sem vagyunk, de ez is így van jól. Áldás legyen minden napodon.

Záel