Iskola és család - Dombi Katalin

Kimondhatjuk, hogy a hagyományos iskolarendszer  
 nem  tudja ellátni  a feladatát.

Új paradigmára van szükség.

 Iskola és család 

Írta Dombi Katalin

Egész jövőnk függ az iskolák és családok működésétől. Látnunk kell tisztán a gondokat és a jövő kívánalmait ahhoz, hogy változtatni tudjunk az áldatlan állapotokon.

Kimondhatjuk, hogy a hagyományos iskolarendszer  nem  tudja ellátni  a feladatát. Új paradigmára, vagyis új gondolkodásmódra, hozzáállásra van szükség.

Mert mi is az iskola feladata? 

Gyerekek nevelése.

*  A társadalom hasznos tagjává tenni őket.

* Segíteni őket személyiségük kibontakoztatásában.

*  Boldog, kiegyensúlyozott élethez segíteni őket.

Az átlagos mai  iskola ehhez képest mit tesz? Nem nevel, hanem információkat gyömöszöl a fejekbe. Tanít, oktat, vagyis alapvetően tudásközpontú, amiből  sok-sok probléma keletkezik.

Országunkban magas azoknak az aránya, akik funkcionálisan analfabéták, vagyis alig tudnak írni olvasni. Velük másképp kellene, kellett volna foglalkozni. Ők lehet, hogy nem is buták, csak másmilyenek.

Sok a hiányos tudású fiatal is. Ezért egyes főiskoláknak, egyetemeknek vagy csökken a létszámuk, vagy kénytelenek megváltoztatni a képzési szintet, mivel nem éri el elegendő diák a megfelelő pontszámot. Ez az oktatás központú iskolarendszer egyik negatív hatása.

Tanulni sokan nem szeretnek, de talán nem is tudják, hogyan kell. Érzik azt is, hogy sok a fölösleges tananyag, amit nem is fognak soha használni, nem is kelti föl az érdeklődésüket.

A nevelés eközben még mindig általában fegyelmezésen alapuló diktatúra. (Kivétel erősíti a szabályt.) Ez nem tesz jót a gyerekeknek, de a pedagógusoknak  sem. A kölcsönös tisztelet általában nincs meg.

Túl nagyok a követelmények a tananyagban, ugyanakkor  pedig hiányzik az, amire égetően szükség lenne, mert az iskola  helyesen gondolkodni, alkalmazkodni és élni megtanítani nem tud.

Mindez egyre jobban rontja az iskolai légkört. Ezért fordul a diákok tiltakozása agresszivitásba.

Ebben a szülők is ludasak, hiszen  módszereikkel gyakran inkább még csak rontanak a helyzeten....

Némelyik országban már pénzt ígérnek a gyerekeknek, ha nem az iskola mellé járnak és elvégzik a sulit.

A mai fiatalok mások, mint a régiek. Más adottságokkal születnek.....Az átlag pedagógus és szülő nem  tud mit kezdeni a szokásostól eltérő gyerekekkel. Másképp kell, kellene velük bánni, mint a régiekkel. Nehezen tűrik a poroszos szigort  és a tolerancia, a szeretet hiányát. Sokan közülük kiváló képességűek, mégse tudnak beilleszkedni. Unják a tanítást, vagy nem tudnak tartósan koncentrálni. Közömbösekké válnak, bezárkóznak,  vagy szembeszállnak.

A felnőttek  következetlensége, idegessége súlyos károkat okoz a gyerekeknél. Pedagógusaink pedig ott mennek tönkre az iskolapad mellett, hadakozva a diákjaikkal és rosszabb esetben a kollégákkal, szülőkkel is. Őszinte tiszteletem a kivételnek.

A mai gyerekek valóban mások, mint a régiek. Rengeteg különösen érett gondolkodású fiatal is van. Szebbek, jobbak, okosabbak, tehetségesebbek elődeiknél....

Viszont túl sokan vannak  azok, akikkel egyre nagyobb a gond.... Úgy tűnik, náluk kicsúszott a felnőttek kezéből a gyeplő.  A feltűnő öltözködés és polgárpukkasztó viselkedés még hagyján.... A cigarettázás is még úgy ahogy,..... de  a bandázás, alkoholfogyasztás, drogozás, agresszió és  bűnözés már súlyos, komoly gondokat okoz  a társadalomnak.

Ez pedig mind, mind tiltakozás a jelenlegi életforma ellen!  Nem találják a helyüket. Úgy érzik, nem jó világ ez, fel kell rúgni a szabályait és nekimenni azoknak, akik azt védik.  Otthon és az iskolában se értették meg őket...  Valójában  igazi szeretetet nem kaptak... Sok  igazságtalanságot és gorombaságot tapasztaltak kicsi koruk óta... 
Társadalmunk vajon leírja őket? Vagy kitalál valamit, hogy segíteni tudjon?

A gyermekek, a fiatalok az emberiség jövője 

Ideje valakinek  felvállalni a nevelés feladatát! 

A családok se egészen alkalmasak erre manapság. Nagy részük szétesőben és a szülők nem érnek rá a gyerekkel foglalkozni. Furcsa, de sokan nem is tudják, hogyan kell gyereket nevelni. Például anyuka otthon van, de reggel 7-kor már viszi a gyereket oviba, vagy délután napköziben hagyja, mert nem bír vele.

A családi helyzet nem rózsás manapság. Általában szétesett a hagyományos családi-rokoni szokásforma, életforma. Ma már csak külsőségekben van jelen. Régen a nagyszülők együtt éltek a gyerekekkel, unokákkal. Öregségükre már nem kellett  dolgozniuk, a fiatalok ellátták őket és a háztartást. Ők viszont vigyáztak a kicsikre és a tűzre. Ma sokan egyedül élnek 80 évesen és küszködnek a tennivalókkal. Jó esetben  beteszik őket egy idősek otthonába. Tisztelet a kivételnek!

A fiatalok gyakran nem fogadják el a szülők tanításait, szokásait. Másképp akarnak élni. Az öregek viszont nem értik miért hajtanak annyira a gyerekeik, miért szórják a pénzt,  és miért olyan türelmetlenek, elégedetlenek. Az apa alig van otthon, azon túl  pedig  tévézik, alszik, vagy iszik.. Az anya is eljár  dolgozni. A szeretet és megértés helyett a pénzhajsza dominál és az élvezetek. A gyerekekre nem jut elég idő és figyelem. Ilyen egy átlagos „civilizált” család manapság Közép-Európában. Ez az átalakulóban lévő világunk egyik tünete...Vajon mi lesz a megoldás?

Közben folyamatosan csökken a születések száma a fejlett országokban. Ezáltal csökken a népesség is. Sok az idős vagy a beteg, a  munkanélküli ember, és egyre kevesebb az aktív dolgozó, akik eltartanák őket. Miért van egyre kevesebb gyerek? Hogy lehet az, hogy a fejlődő  országokban pedig óriási ütemben nő a lélekszám? A gazdasági válság is csökkenteni fogja a születések számát Európában. Tehát az anyagiak, a jólét általában  fontosabbak itt..

Ébredj!

 Az ember természeténél fogva közösségi lény!

Család, rokonok, barátok, munkatársak, lakóhely, iskola, ország

és az egész Föld hozzánk tartozik és mi őhozzájuk!

Igaz, hogy változik minden, felborul eddigi életünk, de pont ezért van még inkább egymásra szükségünk, egymás támaszára. 

Egyedül nem fog menni a megújulás, csak összefogva !

Egységben !

Több megértésre és szeretetre van szükség ! Ha nem törődünk egymással, hamar magányosak leszünk. Még ha mondjuk is, hogy jobb egyedül, akkor is szükségünk van jó társaságra, mert különben kibírhatatlan tulajdonságokat szedhetünk magunkra. A remeteélet pedig -jó ha tudjuk- elmélkedésre, meditálásra vagyis önmagunk fejlesztésére való, az isteni Egység megtalálására...

A nők szerepe különösen  fontos. Az ő érző szívük, empátiájuk, és gondoskodásuk tartja fenn az emberiséget! Több figyelemre és komoly felvilágosításra van szükség a  helyzetük javítása érdekében. A jövőben fontosabb szerepük lesz, mint eddig. Szükség lesz a nőies tulajdonságaikra. A megértésükre, szeretetükre, pozitív gondolkodásukra... 

A generációknak együtt élni manapság legtöbb esetben nagyon nehéz, mert annyira más már a szokás és gondolkodás mint régen. De ez csak azért van, mert nincs elég megértés, és szeretet.... Elvárásaink viszont vannak, melyek többnyire egyre nőnek. Nem muszáj együtt élni, de legalább törődjünk egymással és ne okozzunk fájdalmat egymásnak!

Megbocsájtás, megértés, tisztelet,

elfogadás, türelem 

és  bölcsesség 

szükséges  egy   jobb világhoz. 

Spiritualitás.

Ha nincs, akkor ki  kell alakítani magunkban!

Vagy mondjam azt, hogy szükséges? Így jobb? Tudom, hogy vannak akik nem szeretik ezt a szót, hogy kell. Talán sok rossz élményük fűződik ehhez? Lehet, de ez most mellékes. Ez most annál fontosabb dolog.

  

Szabadok vagyunk. Szabadon választhatunk. Tényleg....

 Szebb jövőt választunk-e? Igen?... Akkor tudnunk kell azt, hogy csak akkor fog eljönni, ha másmilyenek leszünk. Olyan lesz a jövőnk, amilyenekké mi válunk. Tehát, mi következik ebből?  

 Meg kell változnunk! Másként nem fog menni!

Ha jót akarunk magunknak,

más tulajdonságok kellenek hozzá!

A változtatás  mindenki érdeke, nagyon fontos és sürgős dolog!

Az Élet Iskolájába járunk mindannyian.

Nem véletlenül vagyunk itt,

semmi nem véletlenül történik velünk.

Mivel a Tanítómesterünk szavát legtöbben nem halljuk, bizony-bizony sokat bukdácsolunk.

 Tanulhatunk a saját kárunkon, megfogadhatjuk mások  tanácsait, vagy használhatjuk két nagy kincsünket- a tiszta tudatunkat és szívünket.

Önmagunk átalakításában könyvek, tanfolyamok ezrei segítenek. Adjunk lehetőséget magunknak, kezdjük el!

„Ami változást szeretnél látni a világban, azt kezdd magadon!”  

 Mahatma Gandhi

Változz és változtass!

Neveld  magad és a gyermekedet új igaz emberré!

Valamit sürgősen tenni  kell, mert különben a gyerekek nemsokára  szétfeszítik a a jelenlegi kereteket! Jó lenne ezt megelőzni, de ehhez

 újfajta módon képzett  pedagógusok és pszichológusok  kellenek és intézmények!!

A pedagógus feladata

 a tanuló alkalmassá tétele a tudás befogadására.

            Galillei

                       

Az iskolában a fejekbe gyömöszölt töménytelen mennyiségű tudás nagy része később úgyis elvész. Kár erre ennyi időt és energiát pazarolni.

Inkább foglalkozzunk többet

a gyerek személyiségének fejlesztésével.

 Legyen és maradjon is nyitott a világra, a tudásra.

Tudjon és szeressen tanulni, írni, olvasni, számolni, és beszélni, gondolkodni.

Legyen képes megfelelő kapcsolatba kerülni

az emberekkel, a társadalommal, a természettel.

Nem utolsósorban önmagával.

Ha időben  megkönnyítjük az utat a változásoknak, okosan segítjük pozitív mederbe az eseményeket, akkor nagyszerű dolgokat fogunk tapasztalni, mert csodálatos gyermekeink vannak! Bármennyire is nem látjuk még esetenként. Számtalan leírást és tanácsot találhatunk  az 1973 után született gyerekekről. Ha nem hallottunk róluk, épp ideje utánanézni.(indigó-csillag-kristály-gyerekek)

Gyermekeinknek szeretetteljes

és bölcs törődésre van szükségük.

A másfajta gyerekekhez és másfajta életkövetelményekhez szülőképzés is szükségeltetik!

Érdekes dolog, hogy amíg egy szakma gyakorlásához tanulni és vizsgázni kell, addig akinek gyereke születik, azt legföljebb a pelenkázásra tanítják meg. Nyugodtan  elronthatja a nevelést, pedig  nem egy cipőt tesz tönkre, mint a balfék suszter, hanem egy ember életét.

Speciálisan  előadásokkal, filmvetítésekkel, könyvek kézbe adásával  sokat lehetne segíteni.  Tanfolyamokkal és módszerek  ismertetésével megtanítható hogyan lehet  jobb kapcsolatot  kialakítani.

Valójában a kapcsolatokon sok minden múlik. Lehet egy szülő, vagy pedagógus szigorú, de ha közben jó a kapcsolata a gyerekkel, mert következetes, megértő és szeretetteljes, akkor sikere lesz. 

Nevelésnél vegyük kézbe a gyeplőt,  ne az ostort!

 A sarkantyút pedig felejtsük el! 

Adjunk sok-sok szeretet és megértést – de bölcsen!

Képzeljük el családunkat ..

boldogság.....

harmónia....

béke....

szeretet....

Képzeljük el a szép iskolákat....

ahova szeretnek járni a gyerekek....

akik értelmesek..

alkalmazkodóak...

talpraesettek.....

nagyszerű felnőttekké válnak....

akik fel tudják építeni az Új Világot.....

Forrás: Dombi Katalin - Ébresztő 2010.