Mire vársz?

 

 Van egy közös jellemzője az ébredőknek, ez a duális életmegélés. Én és a többi ember, én és a világ, én és az angyali létezők, én és Isten, Szűzanya, stb.. Továbbá egy kapcsolat jár az elválasztottsággal, ami fejlődésen megy ugyan keresztül, de azt nem haladja meg. 

 

Mire vársz?

 

2014.06.10

 

 

Emberek tömegei választották az ébredést. Látják már saját maguk korlátait, és környezetük beragadásait. Jó érzéssel tölti el őket, hogy szabadabban élik meg magukat. Életükben több-kevesebb szerepet kap az egységen való munkálkodás is. Talán kicsit jobbnak is érzik ezáltal magukat a többieknél, ami természetes velejárója ennek a fejlődési szakasznak, hiszen hitük erősödik mind magukban, mind abban amit képviselnek. A többiek viszont nem rendelkeznek ilyesmivel, vagy ha igen, akkor az nagyon korlátolt.

Van egy közös jellemzője az ébredőknek, ez a duális életmegélés. Én és a többi ember, én és a világ, én és az angyali létezők, én és Isten, Szűzanya, stb.. Továbbá egy kapcsolat jár az elválasztottsággal, ami fejlődésen megy ugyan keresztül, de azt nem haladja meg. Bármilyen magasztos is egy spirituális megélés, ha az nem örök, akkor nem a teljes valóság, konkrétan illúzió, az elmén keresztül azt a személyiség kisajátította magának.

 Az egész folyamatban a szív ébredése, a szeretet fellángolása játssza a főszerepet, viszont mindez az elme által keltett személyiségen keresztül történik. És az elme nagyon tanulékony. Csakhamar megtanulja, hogyan tartsa meg hatalmát egy magasabb szinten. Az érzelmeket is manipulálja. A valódi szabadság híján, egy köztes állapotban, egy parkoló pályán találhatja magát ilyenkor az ember. Eleinte ez fel sem tűnik. Például találkozni a régi lélektársakkal sokáig felemelő lehet. Vagy felfedezni az ősök értékeit, esetleg kibogozni a valódi történelmet, ezzel igazságérzetünknek, és további vágyainknak alapot adni, tudásunkat gyarapítani. Sok mindent lehet, és kell is helyretenni, az energiák ki akarnak egyenlítődni, újra egységbe szeretnének kerülni. Ettől függetlenül az út tovább vezet. Viszont nem hívja fel annyira magára a figyelmet, mint az az ébredés kezdetén volt.

Igaz önvalódnak teljesen mindegy meddig játszod a személyiség játékaidat, és azt milyen szinten teszed. Mivel tértől és időtől független, mindegy neki hol vagy, kivel vagy, mikor, mit csinálsz. A csendben van jelen. Mindig is ott volt. Nem azonosul semmivel, nincs küldetés tudata, sorsa, előző élete. Nem függ semmitől, és senkitől, mivel mindennel egy. Amíg nem vagy vele, nem vagy az, addig folyamatosan, nagy erővel fenntartasz egy olyan állapotot, ami nem valódi. Építeni rá ezért bármit is, hiábavaló. A csalódás kódolva van benne.

Mindezt azért írom le, mert most a Földön olyan időszak van, amikor sokak elérkeztek az ébredésük olyan fázisába, ahol kimondva, vagy kimondatlanul egy döntési helyzettel találják szemben magukat. Maradnak még a korlátozott tudatállapotukban, vagy megengedik maguknak a megvilágosodásukat. Nincs ítélkezés, nincs presszió, mindenki úgyis odatart. 

Ha felismerted, hogy nem létezik hatalom az egységben, ha egyre inkább elhallgatnak az angyali segítőid önmagadról, ha rájöttél, nem érdemes várni az ingyen energiára, kajára, stb., mert az nem vezet vissza önmagadhoz, inkább a kényelmet jelenti, ha a férfiak és nők felemelkedését már nem választanád szét, ha unod már a harcot, a támadásokat, az összeesküvéseket, akkor barátom eljött az ideje, hogy beleérezz itt van-e a felemelkedésed órája, vagy vársz még valamire. Nem mondom azt, hogy most, sem azt, hogy majd lenne jó, inkább csak annyit, hogy tudatosítsd: ez a kérdés van. 

Leéltél több száz életet, akár ezernél is többet, voltál minden (gazdag-szegény, világi-elvonult, sok nemzetiségű, stb). Nehéz rajtad az a páncél, és mostmár kezd kényelmetlen is lenni. Nem szolgál téged már úgy, mint régen. Nem kell egyszerre levenni az egészet, jobbnak fogod találni fokozatosan. Sérült(árnyékos) részeidet sem kell szégyellni, begyógyulnak fényre kerülve. Mindenki rád vár! Hát gyere. Van segítség, de te fogod megcsinálni.


Forrás:  http://www.kozvetlenut.eoldal.hu/cikkek/kozvetlen-ut-blog/mire-varsz-.html