Kaptam egy kérdést, és ez felhozott egy emléket.
"- ELTÖLTENÉL- E EGY ÉJSZAKÁT...EGY KOROMSÖTÉT SŰRŰ ERDŐBEN ....EGYEDÜL.... ? HA EGYEDÜL NEM MERNÉL...KIT VINNÉL MAGADDAL...BIZTONSÁGI ESETRE :-:) .... (NE LÓDÍTS..MAGADNAK !!! ) .....Meleron"
Attól függ hol lenne az az erdő.. nálunk még felvállalnám... de ha muszáj lenne, másutt is felkötném a gatyámat.... előbb-utóbb .. mert voltam már kemény próbának kitéve.. veszélyes szurdokban.. tök egyedül.. iszonyúan féltem.. egészen addig, amíg rá nem jöttem arra, hogy nincs más választásom, átadom magam Istennek, a sorsnak és hagyom, hogy vezessen, segítsen... felvettem egy botot.. és többé nem féltem...épségben kijutottam ... már sötét volt.. .azt se tudtam merre tovább.. árkon, bokron keresztül elindultam valamerre az érzéseim szerint... és odaértem a vasútállomásra... hideg volt, sötét volt, vonat csak két óra múlva jön.. sehol senki..a közelben van egy büfé.. világít az ablak, meleg a cserépkályha... ott melegedtem addig, amíg a vonat megjött... Ez volt az én Caminóm... Utána beindult sok változás az életemben.
Dombi Katalin Milly
Ördögárok - Csesznek
Magammal vinném a németjuhász kutyámat
VálaszTörlés