És mi arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk,
életünkön át, életünkön át, Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk, induljunk tovább, induljunk tovább._-LGT
Oldalak
▼
2012. július 23., hétfő
Petőfi : A magyarok Istene
Petőfi Sándor: A Magyarok Istene
Félre, kislelkűek, akik mostan is még Kételkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hiszitek, hogy egy erős Istenség Őrzi gondosan a magyar nemzetet!
Él az a magyarok Istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze; Midőn minket annyi ellenséges század Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.
Az idők, a népek éktelen viharja Elfújt volna minket, mint egy porszemet, De ő szent palástja szárnyát ránk takarta, S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.
Nézzetek belé a történet könyvébe, Mindenütt meglátni vezérnyomdokát, Mint a folyóvízen által a nap képe, Áthúzódik rajta aranyhíd gyanánt.
Így keresztüléltünk hosszú ezer évet; Ezer évig azért tartott volna meg, Hogy most, amidőn már elértük a révet, Az utolsó habok eltemessenek?
Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet, Mert káromlás, róla ilyet tenni fel, Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet Ily gúnyos játékot gyermekeivel!
A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke, S büntetéseit már átszenvedte ő; De erénye is volt, és jutalmat érte Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.
Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség És boldogság lészen a te életed... Véget ér már a hétköznapi vesződség, Várd örömmel a szép derült ünnepet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése